Heló, Sziasztok.

Szeretnék elnézést kérni mindenkitől. Ez alatt a 3-4 hét alatt nem foglalkoztam senkivel és semmivel, ami nekem fontos. Mint egy kibaszott gép, mentem előre, és másra egyszerűen nem volt kapacitásom.

Hihetetlen, hogy mennyire jó élmény volt ez a koncert nekem, és hogy mennyire fontos volt a jövőm szempontjából. Rengeteg embernek bebizonyítottam, hogy kispöcsségem fiatal korom ellenére nagyon jól átlátom a dolgokat, merek döntéseket hozni magamtól, vállalom azokat, és igény szerint még meg is tudom indokolni, hogy miért döntöttem úgy. És még több embert megismertem, ami – ugye a kapcsolati háló… – egy szintén nagyon fontos dolog az ember fejlődésében:D Ezek voltak a pozitív dolgok. Ezeket nem csinálnám vissza.

De ugye sok mindent elbasztam.

Mindenekelőtt a legfontosabb: nem foglalkoztam azzal, aki számomra a legfontosabb. Ő keresett, érdeklődött, tartotta bennem a lelket, én meg elhanyagoltam. És ha ez még nem lett volna elég, bunkó voltam vele, amire egyáltalán nem szolgált rá… Vissza akarom csinálni!!! Szeretlek, cucu!!!♥

Nem foglalkoztam a családommal sem, bár őket jó előre felkészítettem, hogy ez húzós 3 hét lesz. Viszont velük találkozni tényleg nem lett volna időm… Éjfélkor estem haza minden nap, és 6-6:30-kor keltem is…

A barátaim… nem is hallottak felőlem 3 hétig. Néha felbukkantam narancssárga nadrágban, vagy egy fehér bilivel az oldalamon, néha beülő volt rajtam, néha csak egy hatalmas övtáska, a mozgó irodám… Annyira elfelejtettek, hogy még azután sem hívtak, ha beültek valahova, miután vége lett a rohanásnak. Jó, persze… velük is lehettem volna kedvesebb. Ha pl. Kyle féloldalas levelére nem annyit válaszolok, hogy “Élek. Vége.”, akkor talán minden másképp alakul. Visszacsinálnám, ha tudnám.

És kirúgattam egy embert… megígértem neki, hogy nem fog tudni róla a főnöke, hogy ivott, viszont az én főnököm megelőzött, és mire visszaértem, már a két főnök beszélt egymással… Sajnálom! Tiszta szívből sajnálom. Visszacsinálnám, ha tudnám!

Ez a hét nap szombattól máig a visszacsinálás jegyében telt. Próbálok újraszocializálódni, nagyonfigyelmesnek lenni, és nem elkövetni újra ezeket a hibákat. Voltam már Karaokézni Kyleékkal, ma este megint Eklektika+Alterego, bográcsozni-sütögetni-iszogatni-beszélgetni a kollégákkal, sokatmesélős vasárnapi ebéden otthon, sétálni a szentendrei Duna parti nyüzsgésben és tökipomposozni, és rengeteg időt tölteni CrazyBoyyal. Mert megérdemli!

Kyle kedvéért ezen a héten nem nyunyók vannak a terítéken – és ádám kedvéért egyáltalán van teríték;):P jó szórakozást az igazi férfiakhoz!!!;) Ideiglenesen vége a sztrájknak, de aztán tessék ám kommentelni;P

Életemben először majd’ két hónapja voltam Brutkón, az előzőn, május 30-án a trafóban. Emlékezetes este volt, mert amellett, hogy kylenak köszönhetően elsőként érkeztünk [és végig volt asztalunk emiatt], az elfogyaszott 3 sörtől annyira berúgtam, mint töménytől már nagyon régen – ahogy írtam is az előző bejegyzésben!

Tegnap újra lement a nap, és Brutkó jött fel helyette, és ez is eléggé emlékezetes marad szerintem még sokaknak sokáig. Najó, ennyire nem volt nyálas az este, de azt leszámítva, hogy egyik barátunkat eléggé megviselte pár dolog, amit ott látott, és ezen kiborult, valamint azt is, hogy CB hmmm rosszul lett a végén, én az eddigi 8 mindössze alkalmat [1x pure, 1x alibi, 1x candy, 3x alterego, 1x brutkó + ez] nézve még nem éreztem ilyen jól magam egy meleg buliban. Voltak tök mókás számok [egyet beillesztek pár sorral lejjebb], de nem ez volt a lényeg. Szabadtéri történet volt a nemzetinél, de ettől is érezhettem volna magam rosszul. Ami miatt jó volt: megfelelő mennyiségűt ittam [pont eleget, se nem sokat, se nem keveset][2 malibucola, 5 jäger, 4 captainmorgengyömbér], picit smároltunk CB-vel szakadó esőben, meg a nemzeti hajójának az orrában – majdnem-titanicosan, és a legjobb emberek vettek körül! CrazyFive, Kyle, Aaron [akit én nagyon szeretek], Greg [najó, néha őt is, ha nem DAGATTOZ LE!!!][amúgy tényleg TÉNYLEG abszolút hihetetlen, hogy minden számnak tudta a címét, a szövegét, az előadóját, hogy melyik évben jött ki, és hogy miért hírös/ismert...], egy ideig Kyle egy lánybarátja, akinek nem írom le az álnevét, meg barnaszemű is, neki asszem nincs is:D meg Nick, meg a többiek, jajj, majd elfelejtettem, CrazyFive egyik barátja is ott volt:) meg az exnémettanárom… na. Kuss, megint nyáladzol! Disco Disco Partizani Party Party Partizani!!!

Többen mondták, hogy azokat a postokat szeretik, amik nem a blognak a pornós jellegét, hanem sokkal inkább az ÉNblog mivoltát erősítik, úgyhogy most ilyen napi dolgoknak nézek elébe:P

Kylenak, gregnek, ádámnak és PaPenek üzenem: aranyosak, hogy akartak képeket, a kylenak ígért sorozattal érkezem jövő héten, úgyhogy ez a sztrájkos bejegyzés egy kis törés lesz a fiús képek sorozat fényes karrierjében:P De azt azért mindenképpen leírom, hogy miről szólt a sztrájk, és a bűnösös bejegyzések: egy blognak részei a kommentek éppúgy, mint a bejegyzések, ezért, ha csak itt vagytok, és olvasgattok, aztán msnen hisztiztek, hogy nincsenek képek… az nem viszi előre a történetet. Ha a kommenthiány a fiús képeknek szól, akkor inkább beszűntetem őket örökre [vagy elköltöztetem egy titkos helyre!]:P És ez nem fenyegetés. Ígéret.

Aztán jött múlthét végén a lehetőség, hogy megyünk a Félszigetre dolgozni Romániába. Mondtam jó… Aztán így szépen sorban beugrottak a következő gondolatok, ami miatt csökkent a dolog szépsége:

1. Aznap jön haza CrazyBoy, amikor nekem mennem kéne… – megbeszéltem vele, hogy valahogy csak kibírjuk.
2. “Egy hét internet NÉLKÜL?:O” – aztán letöltöttem gyorsan még 1 évad elnök embereit, meg kinéztem két könyvet, úgyhogy ezt a problémát megoldottnak tekintettem:)
3. A következő gondolattól jeges rémület töltötte el az egész testem: “lejárt az útlevelem… mondjuk nem is volt nehéz… mert tavaly 4 hónapot voltam Görögországban, és ott széttéptem az útlevelem, a képem odaajándékoztam egy helyes pasinak [Dominic], a többit meg belebasztam a tengerbe:D aztán lett egy ideiglenes, azzal haza tudtam jönni, de csak decemberig volt érvényes… De aztán feldolgoztam, hogy EU, EGT, meg minden, és hogy jó a személyi is. Viktor megnyugodott. Kiderült az is, hogy nagyon valószínű, h csak szerdán kell menni, így az első két probléma is jóval kisebb lett!
4. Hétfő reggel autózom a raktár felé, és a rádiót hallgatva bevillan, hogy ránézek, mégis mikor jár le:P Elképedve láttam a számokat: 2008!!!!!! június 03. Felnéztem az útra, majd vissza a kártyára: “Biztos elnéztem, és ott bújuk valamelyik sarokban, hogy igazából 2013-ig jó:P “ nem, sajna, akárhogy néztem, nem jött az isteni megváltás: Viktor, balfasz vagy, hogy nem vetted észre: több, mint 1 éve lejárt a forgalmid!! [Amúgy, a saját védelmemre legyen szólva: itthon nincs szükségem a személyire, mert az új típusú jogosítvány tökéletesen megfelel személyazonosság igazolására] Kollégák elzavartak okmányirodába, de nem találtam olyan megoldást, ami megnyugtatóan biztosította volna, hogy kijussak arra a fesztiválra, ezért kollégám ment külföldre, én meg levontam a tanulságot: olyan szakmában dolgozom, ahol bármikor előfordulhat, hogy menni kell vagy az országon belül, vagy külföldre, ezért folyamatosan kell útlevéllel, személyigazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkeznem!

Ez történt a hét elején:P De nézzük a jó oldalát: pénteken Brutkó! Addig meg akkor találkozom CB-vel, amikor akarok!

De a mai nap sem múlt el szerencsétlenség nélkül: nem ment a blogom egész délután… azt hittem, hogy csak egy pár perces szerverhiba, de amikor estig sem oldódott meg, elkezdtem a megoldást kutatni. Csekkoltam biztos, ami biztos alapon a szolgáltató oldalán a domainem elérhetőségét. Legnagyobb meglepetésemre ezt találtam: sviktor.hu elérhető, regisztrációs díj 4200 Ft/ 2 év. Mondom mi a fasz???? Na, hívom karast, hátha tud valamit. Kivételesen ő sem tudott segíteni, úgyhogy hívtam a szolgáltatót. Közölték, hogy náluk megy minden, a domain novemberig ki van fizetve, viszont a domain.hu nem megy, ezért írhatta azt az ő ellenőrzőbaszuk, hogy szabad a címem… Megnyugodtam, és akkor láttam, hogy azok a blogjaink nem mennek, amiken 2.8.1-es wordpress volt. Nem tudom, miért, el volt-e baszarintva, vagy akármi, de miután frissítettem 2.8.2-re, megy minden.

Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

Isteni csoda, két nap alatt ez a negyedik [a leszart fejű srácot nem számolva a harmadik:D:D:D:D] bejegyzésem:) Mit lehet tenni, CrazyBoy elutazott, úgyhogy a blogba fojtom bánatom. A legfontosabb esemény, amiről mindenképpen szólni akarok, hogy Kyle blogja két éves lett, és hamarosan … titooooooooooooooook;) Legyen elég egyelőre annyi, hogy igenis, korszakváltás következik, éééééés hogy most már nagyon hamarosan:P Majd meglátjátok!

Hogy hogyan ünnepeltünk?:) Igazából nem erről akarok írni, úgyhogy olvassátok el Kylenál [vagy kicsit redbleknél, Captainnél vagy Iguazunál,  itt ne]. Hanem hm az ünnepeltről!

A blogszűz Mattiasz ezzel a két szóval – Extraszuper jóarc – tökéletesen leírta, hogy Kyle milyen ember is valójában. Azért picit részletezem:P

Most, az elején leszögezem: nem akarom, hogy felesleges ömlengésnek tűnjön ez a kis írás, de Kyleról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Alig pár hónapja ismerem, de már van jó néhány közös élményünk, és olyan fokú vidámságot és szeretetet kaptam tőle, mint már nagyon régen senkitől. [Bloggerek, nem kell variálni, gondolkozni, Kylelal csak barátok vagyunk!:D] Attól a perctől kezdve, hogy egy havas februári estén beültünk a Jaffába, azt terjesztem mindenkinek, hogy mennyire egy csodálatos ember, és hogy mindenkinek meg kell ismernie. Persze, neki is, mint mindenkinek, vannak gyengébb pillanatai, de még akkor is törekszik arra, hogy a legpozitívabb arcát mutassa a világ felé.

Rengeteg meleg srácot ismerek, de olyan igazi meleg barátom nem volt eddig. Jó, persze, van 1-2 srác, akivel többet beszéltem az átlagnál, meg minden, de ezek közül senki nem ért Kyle közelébe. Rajta keresztül elkezdtem melegeket megismerni úgy, hogy nem valamelyik félresikerült ismerkedésemből maradtak rám. Furcsa mód az igazán meleg élmények is kimaradtak az életemből. Nem mondom, hogy partyface lettem, mert az szürrealista túlzás lenne, de szeretek melegekkel közös programot csinálni, és nem kezdek el sikítva a másik irányba futni, ha meghallom egy meleg hely nevét. A közös karaoke estek meg… van tőle autogramom:) Ez leír mindent, szerintem:P

Továbbá itt van még az, hogy neki köszönhetően, ha beszélek egy meleg sráccal, nem a farkat látom benne, hanem az embert, akármilyen hülyén hangzik is. És ha problémám volt, akkor segített nevetéssel, vagy ha az kellett, akkor szexuálpszichológusként lépett fel.

Remélem látszik, hogy mennyire fontos lyukat kezdett el betölteni a kis életemben.

Végül következzen pár fontos dolog Kyleról:

1. Ha iszik, három stádiumon megy keresztül [amellett, hogy közben végig nagyon cuki]:

   1: szarvicc-mesélős, mindenennevetős

   2: hetero [“sört iszik, ölelgeti, csókolgatja a barátnőit”]

   3: mindenkit nagyon szeretős, ezért megölelgetős, „ribanc”:D

2. Nagyon-nagyon ritkán, de akkor nagyon-nagyon égőn tud viselkedni:D Például amikor a teli kávézó közepén hangosan elkezdi énekelni a Boldog Születésnapot című számot [Full kedvességből, és nem tudom, talán ha kicsit felszabadultabb lennék, még énekelném is vele… de így…]:P

Hát lehet nem szeretni valakit, aki ilyen? És még mindennek tetejébe olyanokat mond, hogy arinkó?:P Meg van olyan kedves, és felvilágosít, hogy nem, te buzi vagy, amikor egy “ki hetero itt?” kérdésre felteszem a kezem?:P

Szeretlek, Kyle! [Nyugi, CB, a te helyed megkérdőjelezhetetlen a szívemben:P]

Azt várjátok, hogy írjak postot, mi? HAH! Hát kapjátok be, csak azért sem írok! Akartam, van egy tök hosszú listám, hogy miről írjak, van időm is, de elkeserít, hogy ilyen kicsi az érdeklődés a paintball iránt!

Ha így folytatjátok, kikötözlek titeket meztelenül, és a herétekre fogok lövöldözni, és akkor PAINBALL lesz a javából!

EMBEREEEEEEEEEEEEEEEEEEEEK! Mivaaaaaaaaaaaaaaaaan?????

[mellesleg harper’s islandből kijött az utolsó két rész, de a töketlen kanadaiak csak az utolsót tették fel!!! Felháborító! Várhatunk vasárnapig!]

Szerdán beszéltem Kylelal telefonon, és neki is mondtam: ma nagyon be fogok rúgni!

Ha nem dolgoztam volna ki a belemet szombat este, akkor ezzel a címmel talán egy másik bejegyzés jött volna létre, ami elmeséli, hogy milyen izgalmas volt vak sötétben végig”nézni” a láthatatlan kiállítás programjait. Mivel viszont az iparművészeti múzeum csodálatos performanszának megvalósításában játszottam kulcsszerepet, a hatalmas tükörrel, a félmeztelenül, szemét őőő vagyis újrafelhasznált ruhában táncoló táncosokkal, és a világhálót jelképező monumentális spirállal, ennek a bejegyzésnek a megírása más időpontra tolódik.

Azt is másra hagyom, hogy írjon a tegnap esti rizikó-partyról, voltunk elegen, szóval van esély, hogy másnál olvassatok róla [pl. itt, itt, vagy akár itt ], habár nem tudom, kiben milyen mély nyomot hagyott. Viszont végre beszélgettem Nickkel, akiről azt hittem, hogy nem túl beszédes, pedig az, és még vicces is. És hűűű, olyan jófej, hogy besza-behu!! De tényleg!!! Örülök nektek, Kyle! (L)

Sőt, arról sem fogok írni, hogy mennyire nehéz dolog ébren maradni 48 órán keresztül. Amikor annyira álmos vagy, hogy egy kőlándzsának támasztott fejjel is el tudnál aludni. Amikor annyira álmos vagy, hogy folyamatosan hányingered van. Amikor annyira álmos vagy, hogy szarsz a világra, és legszívesebben a barátod ölébe hajtanád a fejed a múzeum közepén, magasról téve arra, hogy hányan látnak, és hányan ítélnek el ezért.

Na, amiről fogok írni, az terjedelemben közel sem lesz annyi, mint amiről nem, de fontos, hogy megírjam, mert elbizonytalanodtam két dologban:

• Láthatatlan a kezem?
• Nem jön ki hang a torkomon?

Nyugi, nem őrültem meg, mint Spikey, csak annyi, hogy nemtom, működnek-é ezek a dolgaim. Ugyanis sokszor van az, hogy megérkezem valahova, ahol sok ember van, és hangosan köszönök – amire semmi reakció nem érkezik. Ilyenkor odafordulok ahhoz, akivel megjöttem, h “Máté, jött ki hang a torkomon?” De erre lehet azt mondani, hogy oké, biztos elfoglaltak, vagy nem hallották, esetleg más olyan dolgok, amikre nem gondolok. Viszont… Az egy sokkal durvább helyzet, amikor úgy érzem, hogy láthatatlan a kicsi kezem. Az utóbbi héten 3x is volt olyan, hogy nyújtottam a kezem valakinek, és ránézett, vagy legalábbis eléggé úgy tűnt, hogy észlelte, és csak nagy nehezen, vagy sehogy nem fogadta el…

Mi lelte az embereket, hogy nem képesek köszönni?!?!?! Hogy lehet valaki ennyire tufa?!

Másik nagyon nagy probléma, hogy az emberek nem köszönnek meg dolgokat. Legutóbbi példa, amikor Captainnel jöttünk ki az Árkádból, és mivel 8 nő jött velünk szemben, megálltunk az ajtó két oldalán, és beengedtük őket. KETTEN köszönték meg A NYOLCBÓL!!! Ilyenkor minden esetben kedvet érzek ahhoz, hogy utánuk üvöltsek: SZÍVESEN BAZDMEG!!!

Mi lelte az embereket, hogy elfelejtették megköszönni a dolgokat?!?!?! Hogy lehet valaki ennyire tufa?

Olvasok, nincs jobb annál [és nincs is más dolgom:D]. Most éppen frank shätzing – hangTalan című izé, politikai thrillerét:) Az a durva, hogy tökre leköt; és az utóbbi pár oldalon több olyan dolgot találtam, amiről eszembe jutott valaki, úgyhogy ezeket idézgetem ide most:

" – Csak tudnám, hogy jutnak eszébe ilyen dolgok! El sem tudom képzelni, milyen lehet megírni egy könyvet.
- Valahogy úgy vagyok vele, nagyságos asszonyom, mint a híres makedón kőfaragó.
- Na ne mondja!
- De igen. Arra a kérdésre, hogyan képes kifaragni egy tökéletes oroszlánt egy masszív márványtömbből, rövid gondolkodás után azt válaszolta: – Nagyon egyszerű. Magam elé veszem ezt a kőtömböt és mindent lefaragok róla, ami nem hasonlít oroszlánra."

Jó, ebben senkire nincs utalás, de tök jó kis történet:) Aztán itt van a Dublint megjárt Kyle, ezeket neki gyűjtöttem:

“Olyan vibrációk áradtak belőle, amikor zümmögött, amilyet csak Shannonbridge-ben és más hasonlóan elvarázsolt helyeken lehet hallani, miután az embert besodorta az ár a pult mögül az élelmiszerboltba, ahol a falu rendőrével találkozhatunk – aki történetesen a pultos sógora, és egyszersmind a nagybátyja az üzlet tulajdonosa, akiknek van egy legjobb közös barátjuk, és annak van egy csónakja – akivel egy kései órán elfogyasztott Guinness mellett erősen fontolóra vétetik, hogy szemrevételezni kellene azt a kis pontyot a kicsi tóban Shannon szigetén, aki már akkor is ott volt, amikor az óriás a parittyájával anno megölte a feleségét és a szeretőjét, mert azok madár képében bujálkodtak, és az óriást varázsital segítségével kábították el, ami egyszer nem sikerült, és akkor hirtelen vége szakadt a paráználkodásnak, és így tovább. “

meg még neki van ez is:

“Dublinban volt egy ember, akit Yuppnak neveztek. Ha valaki gyalogosan kelt át az O’Connel hídon, úgy hátulról odasettenkedett, és olyan hangosan “leyuppolta” a polgárt, hogy majd’ megállt a szíve. Mindenkit “leyuppolt”! Zseniális köröző volt.”

[köröző: “-[…] Vannak vadludak, amelyek jönnek, és olyanok, amelyek elmennek. Viszont olyanok is vannak, amelyek csak köröznek.
- És miért teszik?
- Ha kiválasztanák az irányt, a többiek követnék őket.”

Az utolsó pedig Captainnek szól, hogy tudja, nincs egyedül:

“-Nem találod úgy, hogy eléggé elvontak kezdünk lenni?
- Ez az iszákosok előjoga. Elvontnak lenni kötelező. Joyce már olyan elvont volt, hogy könyvei révén jutott el a világhírnévhez, amit egyetlen ember sem tud felfogni igazán. […]”

A 182. oldalon tartok a 600+-ból, és eddig csillagos ötös. Kérjétek kölcsön, vegyétek meg, megéri!

Előre is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, mert “[…] ilyen unalmas egoposztokkal ömlesztlek el benneteket”

Versenyhétvége volt, OCSB, majd OVB [egyik csapat, másik váltóbajnokság], és az OCSB-ről szólt az álom. Itt az a lényeg. hogy nem egymást váltva futunk, hanem csak a végén összeadják az
időket, és sállálá kész a csapateredmény. Ez most egy ilyen furis OCSB volt, mert tömegrajt volt, és mindenki egyszerre indult [pedig OCSB-n általában 4 percenként indulunk, összevissza, a csapattagok lehetőleg jó távol egymástól, de kész taktika:D]. Még a futás is jól ment, bár az egyik útvonalat benéztük, emiatt – ahelyett, hogy átszinteztünk volna egy tök fasza kis ösvényen – meg kellett másznunk egy kurva nagy hegyet. És mókás volt, mert valamiért a pálya elején sífutóléc volt a lábamon, mezitláb!:D De nem is ez a durva, hanem az, hogy sifutóléc és rövidgatya, mert nyár volt!:) Aztán a hegyre felfelé eszembe jutott, hogy nincs nálam az időmérő kütyüm, ami nélkül lófaszt sem ér az egész futásom. Utolértem a csapattársaimat, és mondtam, hogy a semmiért futunk, úgyhogy ne adjanak bele mindent, “majd holnap a váltón”:) ennyi volt, kicsit hiányzik a futás:$

Utaztam a metrón [Szerintem az ötös metro lehet, mert vmi tök ismeretlen helyen szálltam le…] CrazyBoyjal. Ő korábban szállt le, én mentem tovább. Éjszaka volt. Néztem ki a fejemből, aztán balra nézve megláttam egy gyanús csávót. Forgolódott, és megláttam a hátán a titokzatos feliratot: BKV Ellenőr. Nabmeg, nincs még diákigazolvány-matricám sem, nemhogy bérletem, futás. Meglátott, és elkezdett utánam sétálni. Én futok, menekülök, kezemben a nadrágommal, ő meg bandukol utánam. Valami fura helyen menekültem. Lépcsők voltak mindenfelé, és valahogy elém került. “Jól van, feladom” gondoltam, odabandukoltam, hogy majd biztos jól felírja az adataimat és megbüntet. Lófaszt. Előkerült a kloroformos vatta, és közelített az arcomhoz. A következő emlékem ez: brrr    brrr    brrr    brrr    brrr. Rohanok a telefonért, az rezeg. CB hívott, úgyhogy fogalmam nincs, mi az álom vége, élek-halok-e?!

Konklúzió 1: nagyon nem kéne alkoholt innom:) Akkor ugyanis hülyeségeket álmodok. Mondjuk legalább álmodok…
Konklúzió 2: Arra a gondolatra kelni, hogy “BASZDMEG! Elkéstem!” legalább annyira rossz, mint telefonrezgésre kelni, amikor is megtámad a gondolat: “BASZDMEG! Elkéstem, és most hívnak, hogy megyek-e”… Elkésés-fóbiám van… Tegnap mentünk Kylelal és a pajtijaival Eklektikába aztán karaokezni, és CB hiába nyugtatgatott, hogy senki nem veszi le a fejünket, ha késünk 10 percet, én végig az órámat néztem. Beültünk a mekibe, de amikor idő volt, otthagytuk a szendvicsünk felét, a maradék krumplit és az összes üdítőt. Viszont nem késtünk! Mert késni rossz!

FONTOS: Kialakulnak az évek során új anyajegyek???

Végül szeretnék ismételten elnézést kérni mindenkitől, mert “[…] ilyen unalmas egoposztokkal ömlesztlek el benneteket”