Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

Egy pici játékra invitálom a népet. Nyisd ki a hűtődet, és nézd meg, hogy mi van benne! Érdekes dolgokra bukkanhatsz, és listát állítva megtudhatod, hogy mennyit E-t eszel, és mennyire tudatosan vásárolsz egy boltban, vagy csak dobálod be a dolgokat. :)

Szerintem egy hűtő tartalma rengeteg elárulhat egy emberről – persze itt csak azok játszanak, akik nem szülőkkel laknak, mert ott nyilvánvalóan az van a hűtőben, amit apaanya vásárolt…

Ha lakótársak vannak, ott még lehet szelektálni a saját cuccok között.

És ez mindenképpen jó alkalom arra, hogy megnézzem, nem romlott-e meg valami:)

Fontos még elárulnom, hogy nem tudok főzni, úgyhogy alapvetően rendelni szoktam ételeket:)

Nos, akkor a lista:)

• 2 üveg 2 literes Coca-Cola
• 620 grammos Univer majonéz
• 300 grammos Univer majonéz
• Eredeti francia dijoni mustár [ez van ráírva:D]
• 450 grammos Felix ketchup
• Szeletelt pannónia sajt
• 3 zacskó reszelt parmezán sajt
• Óvári füstölt trappista sajt
• Tolle trapista sajt
• 2 db Flore original margarin
• 1 db Orsi libamájkrém
• 1 kígyóuborka
• 2 fej lilahagyma
• Bonduelle morzsolt csemegekukorica
• 4 db shotos pohár

Itt muszáj volt egy kis szünetet tartanom, mert ültem a hűtő előtt, és konkrétan lefagyott a lábam:)

• 2 üveg Jägermeister
• 1 üveg Limoncello
• 1 üveg Törley édes pezsgő
• 1 üveg Captain Morgan
• 1 üveg Heineken
• 1 üveg Bols Vodka
• 1 üveg Birsalma pálinka
• 1 üveg Bacardi Oro

és ez csak a tömények fele:P

• 4 doboz nescafé xpress
• 1 doboz hell energiaital

Végül a külön lévő kis fagyasztó:

• Ikeás kirakós jégforma:)
• Nestea leveles jégforma
• Hűtős, az egyetlen használható jégforma:)
• Mirelit pizza – sonkás
• Vaniliás Vienetta
• Sága snidlinges-sajtos krokettini
• 2 negyed Tolle trappista sajt
• 2 jägermeister shotos pohár
• 7 szelet karaj
• 1 adag pulykamell

Hát… ez az adag:) Ebből kell gazdálkodni, ha vki esetleg főzni akar rám:P Aztán nem ám fikázni, hogy mennyire egészségtelen, meg így meg úgy!!!:)

És a Te hűtődben mi van? :))

Szeretnék elnézést kérni mindenkitől. Ez alatt a 3-4 hét alatt nem foglalkoztam senkivel és semmivel, ami nekem fontos. Mint egy kibaszott gép, mentem előre, és másra egyszerűen nem volt kapacitásom.

Hihetetlen, hogy mennyire jó élmény volt ez a koncert nekem, és hogy mennyire fontos volt a jövőm szempontjából. Rengeteg embernek bebizonyítottam, hogy kispöcsségem fiatal korom ellenére nagyon jól átlátom a dolgokat, merek döntéseket hozni magamtól, vállalom azokat, és igény szerint még meg is tudom indokolni, hogy miért döntöttem úgy. És még több embert megismertem, ami – ugye a kapcsolati háló… – egy szintén nagyon fontos dolog az ember fejlődésében:D Ezek voltak a pozitív dolgok. Ezeket nem csinálnám vissza.

De ugye sok mindent elbasztam.

Mindenekelőtt a legfontosabb: nem foglalkoztam azzal, aki számomra a legfontosabb. Ő keresett, érdeklődött, tartotta bennem a lelket, én meg elhanyagoltam. És ha ez még nem lett volna elég, bunkó voltam vele, amire egyáltalán nem szolgált rá… Vissza akarom csinálni!!! Szeretlek, cucu!!!♥

Nem foglalkoztam a családommal sem, bár őket jó előre felkészítettem, hogy ez húzós 3 hét lesz. Viszont velük találkozni tényleg nem lett volna időm… Éjfélkor estem haza minden nap, és 6-6:30-kor keltem is…

A barátaim… nem is hallottak felőlem 3 hétig. Néha felbukkantam narancssárga nadrágban, vagy egy fehér bilivel az oldalamon, néha beülő volt rajtam, néha csak egy hatalmas övtáska, a mozgó irodám… Annyira elfelejtettek, hogy még azután sem hívtak, ha beültek valahova, miután vége lett a rohanásnak. Jó, persze… velük is lehettem volna kedvesebb. Ha pl. Kyle féloldalas levelére nem annyit válaszolok, hogy “Élek. Vége.”, akkor talán minden másképp alakul. Visszacsinálnám, ha tudnám.

És kirúgattam egy embert… megígértem neki, hogy nem fog tudni róla a főnöke, hogy ivott, viszont az én főnököm megelőzött, és mire visszaértem, már a két főnök beszélt egymással… Sajnálom! Tiszta szívből sajnálom. Visszacsinálnám, ha tudnám!

Ez a hét nap szombattól máig a visszacsinálás jegyében telt. Próbálok újraszocializálódni, nagyonfigyelmesnek lenni, és nem elkövetni újra ezeket a hibákat. Voltam már Karaokézni Kyleékkal, ma este megint Eklektika+Alterego, bográcsozni-sütögetni-iszogatni-beszélgetni a kollégákkal, sokatmesélős vasárnapi ebéden otthon, sétálni a szentendrei Duna parti nyüzsgésben és tökipomposozni, és rengeteg időt tölteni CrazyBoyyal. Mert megérdemli!

Tegnap újra lement a nap, és Brutkó jött fel helyette, és ez is eléggé emlékezetes marad szerintem még sokaknak sokáig. Najó, ennyire nem volt nyálas az este, de azt leszámítva, hogy egyik barátunkat eléggé megviselte pár dolog, amit ott látott, és ezen kiborult, valamint azt is, hogy CB hmmm rosszul lett a végén, én az eddigi 8 mindössze alkalmat [1x pure, 1x alibi, 1x candy, 3x alterego, 1x brutkó + ez] nézve még nem éreztem ilyen jól magam egy meleg buliban. Voltak tök mókás számok [egyet beillesztek pár sorral lejjebb], de nem ez volt a lényeg. Szabadtéri történet volt a nemzetinél, de ettől is érezhettem volna magam rosszul. Ami miatt jó volt: megfelelő mennyiségűt ittam [pont eleget, se nem sokat, se nem keveset][2 malibucola, 5 jäger, 4 captainmorgengyömbér], picit smároltunk CB-vel szakadó esőben, meg a nemzeti hajójának az orrában – majdnem-titanicosan, és a legjobb emberek vettek körül! CrazyFive, Kyle, Aaron [akit én nagyon szeretek], Greg [najó, néha őt is, ha nem DAGATTOZ LE!!!][amúgy tényleg TÉNYLEG abszolút hihetetlen, hogy minden számnak tudta a címét, a szövegét, az előadóját, hogy melyik évben jött ki, és hogy miért hírös/ismert...], egy ideig Kyle egy lánybarátja, akinek nem írom le az álnevét, meg barnaszemű is, neki asszem nincs is:D meg Nick, meg a többiek, jajj, majd elfelejtettem, CrazyFive egyik barátja is ott volt:) meg az exnémettanárom… na. Kuss, megint nyáladzol! Disco Disco Partizani Party Party Partizani!!!

Kylenak, gregnek, ádámnak és PaPenek üzenem: aranyosak, hogy akartak képeket, a kylenak ígért sorozattal érkezem jövő héten, úgyhogy ez a sztrájkos bejegyzés egy kis törés lesz a fiús képek sorozat fényes karrierjében:P De azt azért mindenképpen leírom, hogy miről szólt a sztrájk, és a bűnösös bejegyzések: egy blognak részei a kommentek éppúgy, mint a bejegyzések, ezért, ha csak itt vagytok, és olvasgattok, aztán msnen hisztiztek, hogy nincsenek képek… az nem viszi előre a történetet. Ha a kommenthiány a fiús képeknek szól, akkor inkább beszűntetem őket örökre [vagy elköltöztetem egy titkos helyre!]:P És ez nem fenyegetés. Ígéret.

Aztán jött múlthét végén a lehetőség, hogy megyünk a Félszigetre dolgozni Romániába. Mondtam jó… Aztán így szépen sorban beugrottak a következő gondolatok, ami miatt csökkent a dolog szépsége:

1. Aznap jön haza CrazyBoy, amikor nekem mennem kéne… – megbeszéltem vele, hogy valahogy csak kibírjuk.
2. “Egy hét internet NÉLKÜL?:O” – aztán letöltöttem gyorsan még 1 évad elnök embereit, meg kinéztem két könyvet, úgyhogy ezt a problémát megoldottnak tekintettem:)
3. A következő gondolattól jeges rémület töltötte el az egész testem: “lejárt az útlevelem… mondjuk nem is volt nehéz… mert tavaly 4 hónapot voltam Görögországban, és ott széttéptem az útlevelem, a képem odaajándékoztam egy helyes pasinak [Dominic], a többit meg belebasztam a tengerbe:D aztán lett egy ideiglenes, azzal haza tudtam jönni, de csak decemberig volt érvényes… De aztán feldolgoztam, hogy EU, EGT, meg minden, és hogy jó a személyi is. Viktor megnyugodott. Kiderült az is, hogy nagyon valószínű, h csak szerdán kell menni, így az első két probléma is jóval kisebb lett!
4. Hétfő reggel autózom a raktár felé, és a rádiót hallgatva bevillan, hogy ránézek, mégis mikor jár le:P Elképedve láttam a számokat: 2008!!!!!! június 03. Felnéztem az útra, majd vissza a kártyára: “Biztos elnéztem, és ott bújuk valamelyik sarokban, hogy igazából 2013-ig jó:P “ nem, sajna, akárhogy néztem, nem jött az isteni megváltás: Viktor, balfasz vagy, hogy nem vetted észre: több, mint 1 éve lejárt a forgalmid!! [Amúgy, a saját védelmemre legyen szólva: itthon nincs szükségem a személyire, mert az új típusú jogosítvány tökéletesen megfelel személyazonosság igazolására] Kollégák elzavartak okmányirodába, de nem találtam olyan megoldást, ami megnyugtatóan biztosította volna, hogy kijussak arra a fesztiválra, ezért kollégám ment külföldre, én meg levontam a tanulságot: olyan szakmában dolgozom, ahol bármikor előfordulhat, hogy menni kell vagy az országon belül, vagy külföldre, ezért folyamatosan kell útlevéllel, személyigazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkeznem!

Ez történt a hét elején:P De nézzük a jó oldalát: pénteken Brutkó! Addig meg akkor találkozom CB-vel, amikor akarok!

De a mai nap sem múlt el szerencsétlenség nélkül: nem ment a blogom egész délután… azt hittem, hogy csak egy pár perces szerverhiba, de amikor estig sem oldódott meg, elkezdtem a megoldást kutatni. Csekkoltam biztos, ami biztos alapon a szolgáltató oldalán a domainem elérhetőségét. Legnagyobb meglepetésemre ezt találtam: sviktor.hu elérhető, regisztrációs díj 4200 Ft/ 2 év. Mondom mi a fasz???? Na, hívom karast, hátha tud valamit. Kivételesen ő sem tudott segíteni, úgyhogy hívtam a szolgáltatót. Közölték, hogy náluk megy minden, a domain novemberig ki van fizetve, viszont a domain.hu nem megy, ezért írhatta azt az ő ellenőrzőbaszuk, hogy szabad a címem… Megnyugodtam, és akkor láttam, hogy azok a blogjaink nem mennek, amiken 2.8.1-es wordpress volt. Nem tudom, miért, el volt-e baszarintva, vagy akármi, de miután frissítettem 2.8.2-re, megy minden.

Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

Hogy hogyan ünnepeltünk?:) Igazából nem erről akarok írni, úgyhogy olvassátok el Kylenál [vagy kicsit redbleknél, Captainnél vagy Iguazunál,  itt ne]. Hanem hm az ünnepeltről!

A blogszűz Mattiasz ezzel a két szóval – Extraszuper jóarc – tökéletesen leírta, hogy Kyle milyen ember is valójában. Azért picit részletezem:P

Most, az elején leszögezem: nem akarom, hogy felesleges ömlengésnek tűnjön ez a kis írás, de Kyleról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Alig pár hónapja ismerem, de már van jó néhány közös élményünk, és olyan fokú vidámságot és szeretetet kaptam tőle, mint már nagyon régen senkitől. [Bloggerek, nem kell variálni, gondolkozni, Kylelal csak barátok vagyunk!:D] Attól a perctől kezdve, hogy egy havas februári estén beültünk a Jaffába, azt terjesztem mindenkinek, hogy mennyire egy csodálatos ember, és hogy mindenkinek meg kell ismernie. Persze, neki is, mint mindenkinek, vannak gyengébb pillanatai, de még akkor is törekszik arra, hogy a legpozitívabb arcát mutassa a világ felé.

Rengeteg meleg srácot ismerek, de olyan igazi meleg barátom nem volt eddig. Jó, persze, van 1-2 srác, akivel többet beszéltem az átlagnál, meg minden, de ezek közül senki nem ért Kyle közelébe. Rajta keresztül elkezdtem melegeket megismerni úgy, hogy nem valamelyik félresikerült ismerkedésemből maradtak rám. Furcsa mód az igazán meleg élmények is kimaradtak az életemből. Nem mondom, hogy partyface lettem, mert az szürrealista túlzás lenne, de szeretek melegekkel közös programot csinálni, és nem kezdek el sikítva a másik irányba futni, ha meghallom egy meleg hely nevét. A közös karaoke estek meg… van tőle autogramom:) Ez leír mindent, szerintem:P

Továbbá itt van még az, hogy neki köszönhetően, ha beszélek egy meleg sráccal, nem a farkat látom benne, hanem az embert, akármilyen hülyén hangzik is. És ha problémám volt, akkor segített nevetéssel, vagy ha az kellett, akkor szexuálpszichológusként lépett fel.

Remélem látszik, hogy mennyire fontos lyukat kezdett el betölteni a kis életemben.

Végül következzen pár fontos dolog Kyleról:

1. Ha iszik, három stádiumon megy keresztül [amellett, hogy közben végig nagyon cuki]:

   1: szarvicc-mesélős, mindenennevetős

   2: hetero [“sört iszik, ölelgeti, csókolgatja a barátnőit”]

   3: mindenkit nagyon szeretős, ezért megölelgetős, „ribanc”:D

2. Nagyon-nagyon ritkán, de akkor nagyon-nagyon égőn tud viselkedni:D Például amikor a teli kávézó közepén hangosan elkezdi énekelni a Boldog Születésnapot című számot [Full kedvességből, és nem tudom, talán ha kicsit felszabadultabb lennék, még énekelném is vele… de így…]:P

Hát lehet nem szeretni valakit, aki ilyen? És még mindennek tetejébe olyanokat mond, hogy arinkó?:P Meg van olyan kedves, és felvilágosít, hogy nem, te buzi vagy, amikor egy “ki hetero itt?” kérdésre felteszem a kezem?:P

Szeretlek, Kyle! [Nyugi, CB, a te helyed megkérdőjelezhetetlen a szívemben:P]

Ha így folytatjátok, kikötözlek titeket meztelenül, és a herétekre fogok lövöldözni, és akkor PAINBALL lesz a javából!

EMBEREEEEEEEEEEEEEEEEEEEEK! Mivaaaaaaaaaaaaaaaaan?????

[mellesleg harper’s islandből kijött az utolsó két rész, de a töketlen kanadaiak csak az utolsót tették fel!!! Felháborító! Várhatunk vasárnapig!]

Szerdán beszéltem Kylelal telefonon, és neki is mondtam: ma nagyon be fogok rúgni!

Azt is másra hagyom, hogy írjon a tegnap esti rizikó-partyról, voltunk elegen, szóval van esély, hogy másnál olvassatok róla [pl. itt, itt, vagy akár itt:D], habár nem tudom, kiben milyen mély nyomot hagyott. Viszont végre beszélgettem Nickkel, akiről azt hittem, hogy nem túl beszédes, pedig az, és még vicces is. És hűűű, olyan jófej, hogy besza-behu!! De tényleg!!! Örülök nektek, Kyle! (L)

Sőt, arról sem fogok írni, hogy mennyire nehéz dolog ébren maradni 48 órán keresztül. Amikor annyira álmos vagy, hogy egy kőlándzsának támasztott fejjel is el tudnál aludni. Amikor annyira álmos vagy, hogy folyamatosan hányingered van. Amikor annyira álmos vagy, hogy szarsz a világra, és legszívesebben a barátod ölébe hajtanád a fejed a múzeum közepén, magasról téve arra, hogy hányan látnak, és hányan ítélnek el ezért.

Na, amiről fogok írni, az terjedelemben közel sem lesz annyi, mint amiről nem, de fontos, hogy megírjam, mert elbizonytalanodtam két dologban:

• Láthatatlan a kezem?
• Nem jön ki hang a torkomon?

Nyugi, nem őrültem meg, mint Spikey, csak annyi, hogy nemtom, működnek-é ezek a dolgaim. Ugyanis sokszor van az, hogy megérkezem valahova, ahol sok ember van, és hangosan köszönök – amire semmi reakció nem érkezik. Ilyenkor odafordulok ahhoz, akivel megjöttem, h “Máté, jött ki hang a torkomon?” De erre lehet azt mondani, hogy oké, biztos elfoglaltak, vagy nem hallották, esetleg más olyan dolgok, amikre nem gondolok. Viszont… Az egy sokkal durvább helyzet, amikor úgy érzem, hogy láthatatlan a kicsi kezem. Az utóbbi héten 3x is volt olyan, hogy nyújtottam a kezem valakinek, és ránézett, vagy legalábbis eléggé úgy tűnt, hogy észlelte, és csak nagy nehezen, vagy sehogy nem fogadta el…

Mi lelte az embereket, hogy nem képesek köszönni?!?!?! Hogy lehet valaki ennyire tufa?!

Másik nagyon nagy probléma, hogy az emberek nem köszönnek meg dolgokat. Legutóbbi példa, amikor Captainnel jöttünk ki az Árkádból, és mivel 8 nő jött velünk szemben, megálltunk az ajtó két oldalán, és beengedtük őket. KETTEN köszönték meg A NYOLCBÓL!!! Ilyenkor minden esetben kedvet érzek ahhoz, hogy utánuk üvöltsek: SZÍVESEN BAZDMEG!!!

Mi lelte az embereket, hogy elfelejtették megköszönni a dolgokat?!?!?! Hogy lehet valaki ennyire tufa?

" – Csak tudnám, hogy jutnak eszébe ilyen dolgok! El sem tudom képzelni, milyen lehet megírni egy könyvet.
- Valahogy úgy vagyok vele, nagyságos asszonyom, mint a híres makedón kőfaragó.
- Na ne mondja!
- De igen. Arra a kérdésre, hogyan képes kifaragni egy tökéletes oroszlánt egy masszív márványtömbből, rövid gondolkodás után azt válaszolta: – Nagyon egyszerű. Magam elé veszem ezt a kőtömböt és mindent lefaragok róla, ami nem hasonlít oroszlánra."

Jó, ebben senkire nincs utalás, de tök jó kis történet:) Aztán itt van a Dublint megjárt Kyle, ezeket neki gyűjtöttem:

“Olyan vibrációk áradtak belőle, amikor zümmögött, amilyet csak Shannonbridge-ben és más hasonlóan elvarázsolt helyeken lehet hallani, miután az embert besodorta az ár a pult mögül az élelmiszerboltba, ahol a falu rendőrével találkozhatunk – aki történetesen a pultos sógora, és egyszersmind a nagybátyja az üzlet tulajdonosa, akiknek van egy legjobb közös barátjuk, és annak van egy csónakja – akivel egy kései órán elfogyasztott Guinness mellett erősen fontolóra vétetik, hogy szemrevételezni kellene azt a kis pontyot a kicsi tóban Shannon szigetén, aki már akkor is ott volt, amikor az óriás a parittyájával anno megölte a feleségét és a szeretőjét, mert azok madár képében bujálkodtak, és az óriást varázsital segítségével kábították el, ami egyszer nem sikerült, és akkor hirtelen vége szakadt a paráználkodásnak, és így tovább. “

meg még neki van ez is:

“Dublinban volt egy ember, akit Yuppnak neveztek. Ha valaki gyalogosan kelt át az O’Connel hídon, úgy hátulról odasettenkedett, és olyan hangosan “leyuppolta” a polgárt, hogy majd’ megállt a szíve. Mindenkit “leyuppolt”! Zseniális köröző volt.”

[köröző: “-[…] Vannak vadludak, amelyek jönnek, és olyanok, amelyek elmennek. Viszont olyanok is vannak, amelyek csak köröznek.
- És miért teszik?
- Ha kiválasztanák az irányt, a többiek követnék őket.”

Az utolsó pedig Captainnek szól, hogy tudja, nincs egyedül:

“-Nem találod úgy, hogy eléggé elvontak kezdünk lenni?
- Ez az iszákosok előjoga. Elvontnak lenni kötelező. Joyce már olyan elvont volt, hogy könyvei révén jutott el a világhírnévhez, amit egyetlen ember sem tud felfogni igazán. […]”

A 182. oldalon tartok a 600+-ból, és eddig csillagos ötös. Kérjétek kölcsön, vegyétek meg, megéri!

Versenyhétvége volt, OCSB, majd OVB [egyik csapat, másik váltóbajnokság], és az OCSB-ről szólt az álom. Itt az a lényeg. hogy nem egymást váltva futunk, hanem csak a végén összeadják az
időket, és sállálá kész a csapateredmény. Ez most egy ilyen furis OCSB volt, mert tömegrajt volt, és mindenki egyszerre indult [pedig OCSB-n általában 4 percenként indulunk, összevissza, a csapattagok lehetőleg jó távol egymástól, de kész taktika:D]. Még a futás is jól ment, bár az egyik útvonalat benéztük, emiatt – ahelyett, hogy átszinteztünk volna egy tök fasza kis ösvényen – meg kellett másznunk egy kurva nagy hegyet. És mókás volt, mert valamiért a pálya elején sífutóléc volt a lábamon, mezitláb!:D De nem is ez a durva, hanem az, hogy sifutóléc és rövidgatya, mert nyár volt!:) Aztán a hegyre felfelé eszembe jutott, hogy nincs nálam az időmérő kütyüm, ami nélkül lófaszt sem ér az egész futásom. Utolértem a csapattársaimat, és mondtam, hogy a semmiért futunk, úgyhogy ne adjanak bele mindent, “majd holnap a váltón”:) ennyi volt, kicsit hiányzik a futás:$

Utaztam a metrón [Szerintem az ötös metro lehet, mert vmi tök ismeretlen helyen szálltam le…] CrazyBoyjal. Ő korábban szállt le, én mentem tovább. Éjszaka volt. Néztem ki a fejemből, aztán balra nézve megláttam egy gyanús csávót. Forgolódott, és megláttam a hátán a titokzatos feliratot: BKV Ellenőr. Nabmeg, nincs még diákigazolvány-matricám sem, nemhogy bérletem, futás. Meglátott, és elkezdett utánam sétálni. Én futok, menekülök, kezemben a nadrágommal, ő meg bandukol utánam. Valami fura helyen menekültem. Lépcsők voltak mindenfelé, és valahogy elém került. “Jól van, feladom” gondoltam, odabandukoltam, hogy majd biztos jól felírja az adataimat és megbüntet. Lófaszt. Előkerült a kloroformos vatta, és közelített az arcomhoz. A következő emlékem ez: brrr    brrr    brrr    brrr    brrr. Rohanok a telefonért, az rezeg. CB hívott, úgyhogy fogalmam nincs, mi az álom vége, élek-halok-e?!

Konklúzió 1: nagyon nem kéne alkoholt innom:) Akkor ugyanis hülyeségeket álmodok. Mondjuk legalább álmodok…
Konklúzió 2: Arra a gondolatra kelni, hogy “BASZDMEG! Elkéstem!” legalább annyira rossz, mint telefonrezgésre kelni, amikor is megtámad a gondolat: “BASZDMEG! Elkéstem, és most hívnak, hogy megyek-e”… Elkésés-fóbiám van… Tegnap mentünk Kylelal és a pajtijaival Eklektikába aztán karaokezni, és CB hiába nyugtatgatott, hogy senki nem veszi le a fejünket, ha késünk 10 percet, én végig az órámat néztem. Beültünk a mekibe, de amikor idő volt, otthagytuk a szendvicsünk felét, a maradék krumplit és az összes üdítőt. Viszont nem késtünk! Mert késni rossz!

FONTOS: Kialakulnak az évek során új anyajegyek???

Végül szeretnék ismételten elnézést kérni mindenkitől, mert “[…] ilyen unalmas egoposztokkal ömlesztlek el benneteket”

Úgyhogy itt ülök begubózva, mert kurvára hiányzik:( Naponta hívom Captaint, hogy hisztizzek neki picit. Közben vannak más parák is [szakdolgozat - abbahagytam, munka - új ötlet kéne]… Mondjuk Kylenak egy spontán megoldással sikerült kimozdítania szerdán, aminek csütörtökön egy hatalmas másnaposság lett az eredménye, de ezt leszámítva itthon ülök, magamhoz szorított térdekkel, és nézem az órát, hogy legyen már jövő hét vége:(

Viszont mindig ugrálok, amikor hív, vagy kapok egy sms-t, esetleg egy mailt nagyritkán – mert tök drága ott az internet… Ez volt a legkedvesebb mondata eddig: nem érdekel, hogy mennyire leszek fáradt, nyűgös, szőrös, veled akarok lenni [dátum, amikor hazajön]… Koktélozik, vidámkodik, én meg szomorkodom nélküle:(

Siess haza!!!!!!!!!!!

pv

Ps: ne kezdjetek el 24-et nézni. Konkrétan függőséget okoz.

Ps2: Kérdés: legyen sorozatos bejegyzés?:O

Szóval, 8 nap alatt 4szer voltam részeg, 4szer voltam másnapos, és ebből 2szer látta CB is:D

1. Múlt héten szerdán kezdődött az ivászat. Vidéki munka, kalandos építés, utána jól megérdemelt pihenés a 4 csillagos szállodában, sok-sok whiskey-colával, másnap fejfájással:P
2. Aztááán ahogy múlt a fejfájás, úgy jött meg a kedvünk az esti jägerezéshez, ami kisebb rosszullétet okozott nálam másnap, de ahogy kimentem az ablaktalan rendezvényteremből a szabadba, ahol tűzött a nap, megjött az életkedvem rögtön:P
3. Másnap délután, alvás után: jött Kaptain és matin, akik már írtak a találkozóról, de akkor én is összefoglalom gyorsan, mert az időrend megkívánja, hogy erről is beszéljek:P Szóval jöttek, matin hozott süteményt [tök kedves gesztus, nem tudhatta, hogy gyűlölöm a sütiket meg a csokikat:D], Kaptain pedig egy rajzot, amiből terveim szerint több is lesz, több irányból vannak már ígéretek, csak győzzem kivárni. A lényeg: 2 rajz már elkészült, a többi meg folyamatosan érkezik. Aztán beszélgettünk, főztem nekik csodás banánturmixot [a mézeset], majd elfuvaroztam őket a kis blogtalálkozójukra. Nekem usgyi haza, várás CrazyBoyra, akit már jópár napja nem ölelhettem, és már az ajtóban letámadtam:P Itt egy ugrás a történetben, a lényeg, hogy a fürdéssel már igencsak sietni kellett, hogy készen legyünk, mire Kaptain visszatér a blogtaliról. Jött is, és rögtön levetette magát a gép elé, ahonnan az indulás pillanatáig nem lehetett kizökkenteni, még egy Screwdriverrel sem [pedig 18 éven aluli!!!:O]. Aztán ezek ketten [a két c-betűs] arra is rávettek, hogy buszozzam-villamosozzam a jól megszokott taxi helyett. Mindegy, évente 1x kibírom:D Egy gyors harapás a mekiben az oktogonnál, aztán irány az Alterego. Rövid sor kint, hatalmas tömeg 0 levegővel is harapható cigifüsttel bent. Siettünk, így még volt időnk egy kis itókát venni a pultnál [ezzel kapcsolatban csak két észrevétel: hogy lehet az, hogy 3 féle árat fizettünk – ebből kétszer ugyanannál a pultnál – ugyanazért a piáért? ééés miért van az, hogy ha egy ital ára *50 Ft-ra végződik, akkor a visszajáró ötvenest alapból megtartják? Mindig adok borravalót, de ettől elmegy a kedvem:S] Szóval, mint írtam a beharangozókor, Lady Dömper hatalmasat alakított zöld parókában [én még sosem hallottam őt], aztán táncoltunk picit, kizárva a külvilágot, végül leléptünk együtt lenni picit.
• 3:00 Hazaértünk. Lefeküdtünk.
• 4:20 1. ébredés: hívott Kaptain, hogy akkor ő jön. Visszaaludtam.
• 4:45 2. ébredés: Kaptain ideért taxival. Lefektettem. Visszaaludtam.
• 6:30 3. ébredés: Kaptain felrázott, indulnia kellett a vonathoz. Végignéztem, ahogy először levetkőzik, majd felöltözik, aztán elköszöntünk. Visszaaludtam.
• 8:10 4. ébredés: Hívott matin, hogy jönne a cuccaiért.
• 8:37 5. ébredés: Captain írt sms-t: “Minden ok, zötyögök hazafelé […]”
• 9:00 6. ébredés: matin ideért. Összepakolt, megköszönte, lelépett. Még visszafeküdtem picit.
• 10:15 7. ébredés: muszáj volt kelni, készülődni, ölelkezni, mert 13:00-ra mentem dolgozni. Hát mondhatom, nem aludtam ki magam:D
4. Szerdán volt egy kis blogmegbeszélés Kylelal, ahol az ő blogjából ismert Greg és Aaron is ott volt [Greg a rózsaszín ködével együtt:D]. Ők már iszogattak előtte, úgyhogy volt mit behoznom, iszogattam lelkesen a sok-sok pohár malibucolámat. Később megjött két lány [nem tudom, mi a fedőnevük], akik hihetetlen jó arcok:D Fél 10 körül pedig végre betoppant CrazyBoy is, akire mindenki nagyon kíváncsi volt. Én legalább Kyle-t ismertem, ő senkit, de pikk-pakk beilleszkedtünk. Picit még beszélgettünk [ezt a sört megisszuk, aztán maradunk], aztán útra keltünk egy közeli karaokes helyre, ahol az asztalnál rengeteget énekeltem, de mikrofonig még nem jutottam el, pedig elég alkohol volt már a szervezetemben:D Újra hallhattuk Kyle csodás hangját – de most nem osztott autogrammot:’( Végül 1 körül eljöttünk – én nagyon nem voltam jól már az alkoholtól [fájt is a fejem nagyon másnap:D]. 100%, hogy ez volt a legjobb este a 4 ivásból [bár CrazyBoy olyat mondott az alteregoban, ami azt is csodássá varázsolta!]:P

17:00 – Szakad a hó.
17:35 – Már muszáj indulni, mert nem fogok odaérni.
17:50 – Nagyon csúszik az út, lassan megyek. Le kéne parkolni. Bakáts téren találok is egy helyet.
17:56 – Megkérdeztem egy öreg nénit, hogy melyik a Ráday utca. Erre végigmutatott azon, amin álltam: “Ez.” Úgyhogy közel voltam a célomhoz.
17:58 – Odaértem. Mivel már találkoztunk egyszer, és akkor is előttem ért oda, biztos voltam benne, hogy ott lesz a sarkon, ahol megbeszéltük. Nem volt ott:\
18:00 – Viktor nagyon fázott, egyre többször nézett az órájára, közben meg egyre hangosabban szidott mindenkit, akinek köze van ahhoz, hogy 1/ mínusz fokok vannak; 2/ fúj a szél nagyon és 3/ ennek következtében vízszintesen esik a hó.
18:03 – “Nem bírom tovább!” Telefon elő, és akkor látom, hogy ott vár egy sms Kyletól, amit 17:52-kor írt: “Tekintettel a fantasztikus időjárásra beültem a jaffaba. Itt várlak.” Juppí, feleslegesen fagytam szarrá, irány a Jaffa.
18:07 – Megérkeztem. Ő ott ült a melegben.

Itt egy hosszabb ülős, teázós, banánturmixozós, limonádézós beszélgetés következett az életeinkről, a jövőről, meg ilyesmi. Be nem áll a szája [jó értelemben persze;)]! Én sem vagyok egy csendes kisfiú, de csak úgy tudtam szóhoz jutni, ha belevágtam, emiatt egy idő után meg is jegyezte, hogy “Nálad minden történetemet 4-5 részletben tudom elmesélni!:D” Aztán arra jutottunk, hogy tovább megyünk, pl. karaokezni. Úgyhogy a cél már világos volt: Főbe-járat [Kyle már írt róla annó], csak le kellett küzdenünk egy logisztikai problémát: én kocsival voltam, úgy meg nem lehet ugye alkoholt fogyasztani.

Úgyhogy Viktor és Kyle kocsiba bepattan, Kyle nem tudja becsukni az ajtót, majd sikerült neki. Irány haza. Ideértünk, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet. Kyle nem tudja becsukni az ajtót, majd sikerült neki 2. Fel hozzám, gyors pisilés, 1-1 jäger, taxirendelés, ittataxi, menjünk. Sofőrrel megbeszéltük egy jó öt perc alatt, hogy merre menjünk [ő kerülőt akart mindenképp, de nem hagytam magam.] Aztán a taxival fordultunk egy jó 270 fokot, mert kicsit megcsúsztunk. Innentől már sima utunk volt, de azért tett bele a taxis egy jó fél kilométeres kerülőt… Megérkezünk, fizetünk, kiszállás, Kyle nem tudja becsukni az ajtót, majd sikerül neki 3. Rövid battyogás, megjöttünk, lemegyünk.

Csend van. Gyanús. Még nem indult be a dolog, úgyhogy gyorsan szerzünk italt, átböngésszük a dallistát, és Kyle rögtön teleír vagy 10 kispapírt számcímekkel. Aztán elkezdődik, felváltva jönnek az énekesek, bátrak és kevésbé bátrak, jó hangúak, hamisak és halkak, magyar vagy külföldi dalt választók, és egyre jobb lett a hangulat:D Aztán bebaszcsiztam. Nagyon. Kyle is, de ő egyre bátrabban ragadt mikrofont. Közben az asztalunkhoz verődött még egy srác, aki azzal szórakozott, hogy papírokat adott be az én nevemmel, és a Die Toten Hosen – 10 Kleine Jägermeister című szám címével. Alig tudtam visszaszerezni. A műsorvezető kedves volt, visszaadta, de megígértette velem, hogy legközelebb eléneklem. Aztán szép lassan eljött a 3 óra, a bazár bezárt, mi szedelődzködtünk, taxit hívtunk, elbúcsúztunk és hazamentünk.

Hősiesen jelentem, nem hánytam se ott, se a taxiban, se itthon [ezt volt a legnehezebb megállni].

Ma másnap van nagyon. Az időt húztam reggel az ágyban, mert ott jó volt. Aztán azt hittem, jól vagyok. Felkeltem, aztán rájöttem, hogy fekve mégis jobb, visszafeküdtem. De szép lassan összekapartam magam, és egy idő után még az evésre is rászántam magam, ami rég esett ilyen jól – a két étkezésem között 23,5 óra telt el… Bölcs vagyok, ugye? Aztán, hogy teljesíteni tudjam az ígéretem, letorrenteztem 3 verziót is a 10 Kleine Jägermeisterből, megvan a dalszöveg is, és másfél órán keresztül gyakoroltam. Aztán megint rosszul lettem, de ez már egy másik történet.

Folyt. köv.