Posts Tagged ‘madár’

• Svityó vs. madarak – csapó 2

  Date: 2010.05.29 | Category: stories! | Response: 6

  Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:

  

  Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.

  

  Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.

  ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S

  Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.

  Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.

  

  Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.

   

  Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.

   

  Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.

  Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.

  Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)

  Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.

  Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre  váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.

• csicsergőmadarak

  Date: 2010.05.25 | Category: it's my life! | Response: 8

  Egy szó van erre: Benéztem. Nem szegény megboldogult szomszédom madarai csicseregnek. Nem is csicseregnek, hanem csipognak, mégpedig olyan hangerővel, hogy Guantanamoból kidobták azokat, akik a kínzásért felelnek, és ezeket a madarakat vették fel a helyükre, mivel a rabok nyelve egyből megeredt, majd utána folyamatosan kegyelemért könyörögtek.

  Visszakanyarodva: meg voltam róla győződve, hogy a szomszéd madarai. Igaz, hogy a konyhában voltak a leghangosabbak, de bemagyaráztam magamnak, hogy az ablakon át szűrődik csak be. Ez így ment pár napig, de aztán éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért elkezdtem hallgatózni. A szekrényben találtam meg a zaj forrását. Beköltöztek a szellőzőmbe!!!

  Mindenféle fondorlatos cselt eszeltem ki. Először bizonyítékot akartam szerezni a madarak létezésére. Érted, hogy nem csak a fejemben vannak. Kopogtattam a szellőzőt, nem kopogtak vissza. Próbáltam kinézni a konyhából, de nem láttam be. Kimásztam a franciaerkélyre, hogy lefotózzam őket, fejlámpa és iphone a kézben, életkockáztatás, kamikázefotókészítés, amin nem látszik semmi!!!! [jobbra]. Aztán egyik nap a szoba közepéről néztem ki az ablakon, amikor láttam: egy madár rárepül a fészekre. Startoltam, ajtó nyit, bámul, és igen! Ott figyelt a szellőző bejáratában, kajával a szájában. Észrevett. Azt hittem, megjegyezte az arcom, és támadásba lendült. De nem. Zuhanórepülés, mentsük az életünket-szindróma. Hm, ennek fele sem tréfa.

  Támadás – akkor rajtam a sor, ha ő meghátrál. Eddig semmi nem bizonyult tartós megoldásnak, úgyhogy további ötleteket várok!

  • Próbálkoztam ordítással. Reméltem, városi madarak révén ismerik azt, hogy KUSS LEGYEN MÁR BAZDMEG! De le se szartak.
  • Ha erősen csapom be a konyhaszekrény ajtaját, átlag 30 másodpercig csönd van.
  • Nagyon gáz megoldás, kicsit szégyellem is magam érte, de bebizonyosodott: nem bírják az ablakmosó folyadékot. Azzal 3 perc csendet is el tudtam már írni.

  Ezeket leszámítva reggel hattó’ este nyolcig csiripcsiripcsiripcsirip… szétrobban a fejem tőle:S Hogy mik jöhetnek még számításba?

  • Telenyomom purhabbal a dobozt.
  • Megvárom, míg elutaznak télire, és kiöntöm betonnal a helyüket.
  • Hívok vmi “fószert”, akinek ez a dolga, és eltávolíttatom őket hatóságilag.

  Ez bizony háború. Kérem fószerek, és egyéb ötletgazdák jelentkezését!

• Remegek a röhögéstől:D

  Date: 2009.11.27 | Category: laugh! | Response: 3

  

• most két (három) dolog borít ki teljesen.

  Date: 2008.07.11 | Category: be up-to-date!, i need answer!, school of life! | Response: 1

  1. david pajtásomnál olvasni lehetett egy madárról, aki végigcsiripelte az éjszakát. Idézet következik: “fél3kor mégis milyen madár csivitel megállás nélkül az ablakom előtt? tidű tidű tidű tidű tidű itt elszámol hétig és tidű tidű tidű tidű tidű.” [Itt vannak a kategóriában írott bejegyzései]. Nos, szomorú, de igaz. Egy hasonló fenevad zaklat engem már második éjszakája. Tíííííííí szünet tííííííííí szünet [egy szünet kb. 7 mp, úgyhogy tuti van valami kapcsolat...]. Először azt hittem, hinta. De amikor este 11-től folyamatosan csinálta, és még hajnali 3-kor is, akkor a hinta-szálat elvetettem. És most is, folyamatosan. Kiborít. Úgyhogy, pajti, ha sikerült kezelned a kérdést, várom a megoldást, de mástól is. Nem bírom tovább. UPDATE 23:22: abbahagyta. Nagyon remélem, hogy valaki elpusztította örökre – vagy legalábbis megnémította!
  2. Nem csak az egyik nagynevű kollégámat, meg még sok másikat, de engem is zavar, hogy tele van dilettáns faszokkal ez a szakma. Ami ma történt: 11re kellett leérni a helyszínre, ahol már állnia kellett volna a sátornak, amibe építünk. Nem állt. Hívtam a főnököm, káromkodás, a megrendelő reakciója, arra, hogy “mindenki hajnalban kelt, jöhettünk volna délután is…” az volt, hogy “egyetek, igyatok, fürödjetek, pihenjetek – bocs.”… 5 órát basztuk a rezet. Mindennapi történet, de mégis, minden nap kiborít.
  3. 3 órája folyamatosan fáj a fenekem, járni alig bírok. Ez nem az a fájdalom, amit a fitness okozott, attól ülni nem bírtam. Nem, most valami kidörzsölte, és meghalok. Sírás. Kiborít.

• Hibák [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.09.22 | Category: it's my life!, testőr.blogol | Response: 0

  Először egy nagy bánatomat osztanám meg… Miért van az hogy az emberek olyanok, hogy bárkit bármikor leszidnak, akármilyen akár mondvacsinált indokkal, de az, hogy megdicsérni valakit… azt szökő évente egyszer.:( ez volt sportban is, 10 év alatt egyszer sem dicsért meg az edzőm, és van most a munkahelyemen is… nekem szükségem van dicséretre… lehet hogy elszállok tőle kicsit, de ez mozgat:S Reggel 4re mentem dolgozni. Kapásból összevesztem a biztonsági őrrel, mert vittem be a másfél literes ájsztím, erre ő: mi van madár, hova viszed azt? mondtam hogy technikus vagyok, itt dolgozom
  erre átlökött erővel a fémdetektoron meg tudtam volna ölni:S  Hogy lehet ekkora primitív tirpák seggfej az összes vagyonőr?:S Aztán villamoson úgy ültem, hogy én menetiránynak megfelelően, velem szemben két szék menetiránynak háttal és az egyiken egy öreg nő. Felszáll egy idős nénike, állok fel, hogy átadjam neki a helyet, erre a velem szemben ülő nő rástartol… Azt hittem megverem… Primitív vén picsa:)… És végül: kirúgták az egyik kollégám… és reggel beengedetem a raktárba, hogy elhozza a cuccait. Erre most felhív a főnököm, hogy mit képzelek magamról hogy beengedem? Nem tűnt fel, hogy két hete nem dolgozik nálunk?… aztán kijelentette, hogy a kihágásomért elveszi a raktárkulcsom:D HŰHA:D kemény bünti… azt hittem sírok:D
  Hm ma sok emberrel vesztem össze:D biztos én vagyok a hibás…