Posts Tagged ‘meeting’

• újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki

  Date: 2008.05.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám

  Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.

  Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.

  T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting

  Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P

  Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.

  Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…

  Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…

  T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi

  Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.

  T-50 2008. május 14. szerda [77]

  Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…

  Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S

  De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)

  T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!

  Ma nagyon sok minden történt:

  Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.

  Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.

  Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P

  Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)

  Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.

  T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki

  Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.

  Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P

  Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.

  Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.

  Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…

  T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S

  Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.

  Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.

  És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.

  T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap

  Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)

  Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.

  Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)

  Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.

  Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]

  T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak

  Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)

  Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P

  Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.

  Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P

  Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.

  T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki

  Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.

  Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.

  Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D

  Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)

• .gr52-55 Sós palacsinta, Tip nélkül, alvás, minden bajom van már – tipözön

  Date: 2008.04.23 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-75 2008. április 19. szombat [52] sós palacsinta

  A tegnapi nap egyedül a reggeli volt pörgős nekem, mert akkor a verandán voltam, de az ebéd meg a vacsora az egyesben ért. Este meg tök hamar kész lettem mindennel, takarítással is, úgyhogy segítettem a többieknek is.

  Délután voltunk a városban netezni: pikk-pakk elszállt az a két óra, amit erre szántunk. Hazafelé még beugrottunk palacsintázni a netcafé melletti helyre. Igaz, hogy minden nap palacsintát reggelizek [eper, barack, vagy a csodálatos narancs lekvárral], de sós palacsintát utoljára Magyarországon ettem. Amikor a múltkor megláttam, tudtam, hogy ilyet kell ennem. Raktam bele sós krumplirudacskákat [fogpiszkáló méretűeket], sajtot és csirkehúst. Nagyon-nagyon finom volt. Bea nem akarta megkóstolni, de rábeszéltem:) Úgy telepakolta, hogy alig bírta megenni:D De az eredmény pozitív: azt mondta, hogy minden nap itt fog enni mostantól!:)

  T-74 2008. április 20. vasárnap [53] tip nélkül

  Mivel van egy 60 fős csoportunk, akik mindig együtt jelennek meg, annak, aki a verandának a 7-es station felöli oldalán dolgozik, minden étkezés nagyon pörgős. És én ma egész nap ott voltam. Próbáltam mindenki előtt üresen tartani az asztalt, megakadályozni, hogy a nem a csoporthoz tartozó vendégek ne üljenek a foglalt asztalokhoz, őket is kiszolgálni, több-kevesebb sikerrel. Különben nem tudom, mi van az emberekkel, de mostanában nem kapok borravalót, pedig mindenkivel sok-sok időt beszélgetek [persze csak azokkal, akik beszélnek angolul]… Remélem vacsoránál megtörik a jég.

  Hát minden kívánságom így váljon valóra:) A német biztosítós csoport egyik tagja rendelt két sört, és amikor kivittem neki, mondta, hogy „You are my sunshine” és adott 2€-t:P A vacsora végére teljesen elhagyott minden erőm, pl a terítés közben elaludtam egy széken:D

  Aztán 22:40-től meetingeltünk. Nem ordibálós, hanem borozgatós meeting volt. Arról, hogy jövő héten 12-en leszünk pincérek. Hogy nem lesz szabadnap. Hogy mennyire jó lesz, hogy bele tudjuk írni az önéletrajzunkba, hogy tudunk 14 féleképpen szalvétát hajtogatni. Meg ilyesmi. és nem is volt hosszú, csak éjfélig voltunk ott. Aztán séta haza a parton Beával, Lukassal és Andreassal, majd gyors alvás, mert reggel a szokásos reggeliztetés.

  Ja, majd elfelejtettem: megkaptuk a jövő heti beosztást:

  H: 8-15:00
  K: 8-15:00 és 18-22:30
  Sz: 12-22:30
  Cs: 8-13:00 és 18-22:30
  P: 12-22:30
  Sz: 8-15:00 és 18-03:00
  V: 12-22:30

  A szombati nap külön jó lesz, mert éjfélkor újra kinyitjuk az éttermet egy vacsoráztatáshoz az összes vendég számára. Ez valami helyi húsvéti hagyomány… Még szerencse, hogy vasárnap reggel nem kell reggeliztetnem. Különben Mogyi most végre nem azt csinálta, hogy valakit berakott minden reggelre, valakit meg minden estére, hanem így felváltva, mert így legalább tudunk aludni. Összeszámoltam, ezen a héten 16,5 fizetett túlórám van, összesen 75,5 órát dolgozom.

  T-73 2008. április 21. hétfő [54] alvás

  A reggeliztetés hamar elment, röviddel nyitás után ránéztem az órámra, és már csak 15 perc volt hátra. Aztán letakarítottuk az összes asztalt, terítettünk, dolgoztunk a maximumon, és délre épp, hogy kész lettünk. Szünetelés, napi spagetti evés, majd vissza az étterembe. Kinyitottunk pont időben, és konkrétan egyszerre bejött 300 ember, ami eddig még sosem fordult elő, és mindennek tetejébe több, mint a fele a verandára ült le, ahol ketten voltunk összesen. Kb. 20 perc alatt minden asztalt kiszolgáltunk itallal, aztán kaptunk segítséget a main bárból, utána már elég jól ment az együttműködés egészen kettőig, amikor is mindenkinek elment a munkakedve, és megint belassult az egész bagázs. Mondjuk az is közrejátszott abban, hogy felbasztuk magunkat, hogy ahhoz képest, hogy a büfé 14:00-kor zár, negyed háromkor még jött 4 asztalnyi vendég hozzánk a verandára, akik egészen 3-ig ott voltak… De én akkor leléptem.

  Hazafelé stoppoltunk 4-en. Amíg kiraktuk az ujjunkat, egy autó sem állt meg, aztán elkezdtünk sétálni, már-már feladtuk, amikor egymás után két autó is megállt, és pont befértünk, és hazahoztak minket. Nekem és Beának kisebb szerencsén múlott, hogy nem ez volt az utolsó autós utunk: egy szembejövő autó előzött, és le kellett mennünk kicsit az útról, hogy ne karambolozzunk. Szerencsére jó sofőrünk volt, de én azért beparáztam…

  Ma szerencsére egy ilyen hosszított half dayem volt, úgyhogy délután tudtam aludni. Aztán este jött a Bea, hogy menjünk enni. Dionisiouban találtunk egy gyrosozót, először azzal ettük tele magunkat, aztán meg egy fagyizót, ami este 10-kor még nyitva volt, úgyhogy utána fagyival vágtuk taccsra magunkat.

  T-72 2008. április 22. kedd [55] minden bajom van már – tipözön

  Reggeli közben Andreassal áldott meg a beosztás, aminek annyira örültem, mint… ekkora kibaszást, de komolyan:S Nem is írom le többet a nevét. Mivel a görögök nem ejtik a szó végi s-t, ezért lánynevűnek hívjuk egymás között. Szóval az a srác csak sétálgat, meg ilyesmi, és semmi hasznosat nem csinál… Még jó, hogy a Bea is ott volt, mert nélküle megbaszhattam volna az egészet [mostanában sok a káromkodás, mert kezd telelenni a tököm ezzel a hotellel…]. Az ebédet Gillel éltem meg, aki be volt szívva [szó szerint], szóval vele is hatalmas élmény volt dolgozni. Mindennek tetejébe Sakist egyik pillanatról a másikra áthívták a Saniba dolgozni, úgyhogy megint 1-gyel kevesebben lettünk. Sőt, még eggyel, mert Claudia, a román-magyar lány holnap hazamegy, mert kapott egy jobb állást Olaszországban. Great.

  Délután abban a kicsinyke kis időben, amit itthon tudtam tölteni, tisztálkodtam, meg kicsit olvasgattam, aztán buszozás vissza. Mivel 4-en terítették az egész éttermet, rögtön beálltunk segíteni, hogy időben készen legyünk. A vacsora különben nem volt hajtás, és a következő két napban sem lesz, szóval ki lehetett bírni. Csináltam 11€-nyi tippet, amivel már 100€ felett vagyok összességében:) Aztán a Gillt elhívták valahova máshova valami mást csinálni [passz, hogy mit], és akkor jött meg egy csomó disznó módra evő bulgár, na, akkor elúszott az egész veranda… Mindenhol üres tányérok, és rendelésre váró asztalok, és akkor jött egy születésnapi éneklés… ekkor akadtam ki végleg. Közben meg kaptunk 600 új csészét, amire már igen nagy szükségünk volt. Legalább most van elég:) Végül épp, hogy készen lettünk úgy, hogy elérjük a 11-es buszt. Holnap meg nem kell hétkor kelni, szóval kicsit tovább alhatok végre.

• .gr47-50 Újabb balhé, végre, elment minden közmű, day off – az ÖTVENedik nap, Station One

  Date: 2008.04.19 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-80 2008. április 14. hétfő [47] újabb balhé

  Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

  Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

  Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

  Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

  Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

  T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

  …, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

  Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

  A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

  T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

  Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

  Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

  Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

  Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

  Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

  Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
  Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

  és:

  Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
  Vendég: „Orange Juice.”

  ennyi.

  A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

  Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

  T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

  Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

  T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

  Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

  A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

• Eső, kényszerdéjoff, a krimi folytatódik, az igazi férfi

  Date: 2008.04.10 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

   

  T-88 2008. április 6. vasárnap [39] még mindig esik

  Az ég szürke, kb. percenként változik, hogy esik-e az eső… Én meg egyre betegebb vagyok. Tegnap még csak folyamatosan fújtam az orrom, ma már gyengeség és fejfájás is erőt vett rajtam. Reggeliztetés közben mondtam nagyseggű Pasxalisnak, hogy nem érzem jól magam, amire a válasza az volt, hogy őőő őőő „most jól érzed magad! majd 10 óra után lehetsz rosszul”:D Közben teázgattam, amikor volt időm kijönni, de ilyen kevésszer volt, mert a 10 emberből 4en késtek majd’ 1 órát… Terítés gyorsan ment – asszem, mert mondtam, hogy én bemegyek, és elpolisholom a poharakat, akkor legalább ülhetek. Aztán délben beraktuk a mosást a Beával, ami pont kész lett, mire végeztünk. Akkor buszozás vissza a szállásra, teregetés, levélírás, taxi rendelés, betaxizás Moudaniaba, netezés, gyrosozás, majd vissza munkába.

  Estére még szarabbul lettem, úgyhogy szóltam Tinának, akivel egy stationben voltam, hogy ne számítson túl nagy aktivitásra tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. 7 körül bementem, elpolisholtam a teáscsészéket, aztán polisholtam evőeszközöket is. Amikor kikerült az új beosztás [P/A, Buffe P/A, P/A, P/A, Dayoff, P/A, P/A], szóltam szépórásnak, hogy beteg vagyok, nem jövök holnap. Erre elcserélte Orsival a szabadnapom, úgyhogy holnap nem betegszabin vagyok, hanem a szabadnapom töltöm ágyban fekve… Aztán lemostam a tálcákat, mert ez volt a napi takarítás feladatom Tinaval, amin kiakadt, merthogy miért csináltam meg, ha beteg vagyok:) Aztán eljöttem a negyed 11-es busszal.

  Este Bea főzött nekem forró levest és teát, majd 1 körül lefeküdtem aludni…

  T-87 2008. április 7. hétfő [40] kényszerdayoff

  … és délig aludtam, úgyhogy a negyven nap alatt végre egyszer kialudtam magam. Hát, ez is valami. Nem folyik folyamatosan az orrom, és a torkom is csak kicsit kapar már, úgyhogy mondhatjuk, hogy jól vagyok, de ha már így alakult, ezt a napot mindenképpen a pihenésnek fogom szentelni. Lustálkodok az ágyban, filmezek, sorozatozok, alszom, majd kezdem az egészet elölről:)

  Este főztem a lányoknak levest, mire hazaértek a munkából, megnéztem 5 Amazing Race epizódot, és aludtam, végre kialudtam magam így a 40. napon… A betegség meg elmúlt, már csak az 1-2 óránkénti orrfújás emlékeztet keserű mivoltára.

  T-86 2008. április 8. kedd [41] krimi sok

  Az új büféboyt helyettesítettem, mert neki ma van a szabadnapja. Reggel beérve sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam: annyira készítette fel a büfét, hogy este, ha valaki végignézi, ne szólhassa meg, de semmi nem volt előkészítve reggelre, amikor már fel kell tölteni poharakkal, kanalakkal, miegyébbel. Tehát gyorsan feltöltöttem, aztán segítettem a konyhásoknak: hajtogattam egy csomó virágot szalvétából, lefényeztem az alumínium felületeket a konyhában, aztán elléptem. Eljöttem korábban, mert valaki mondta, hogy van busz 14:30-kor. 20-ra kiértem, nem volt ott. Bementem a boltba [az ablakból végig figyeltem a buszt], kerestem angol nyelvű útikönyvet a környékről, nem volt. Kimentem, fél. Busz még mindig sehol, ergo – séta. Hazasétáltam, hajat mostam, és aludtam egy órácskát.

  Este vissza, 20 perc alatt feltöltöttem maxra a büfét, aztán előkészültem reggelre amennyire lehet, aztán takarítottam, és vártam, mivel nem volt sok vendég. 9-kor elkezdtem átállni reggelre, és 21:45-kor, amikor épp elkezdtem fagyizni, Mogyi behívott, hogy meeting. Megint meetingeltünk, mert az újak – és nagyon sok régi – képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy Mogyi megköveteli, ráadásul valamelyik lány [mivel a lány öltözőben találták] elvitt két bevásárlószatyornyi cuccot az étteremből: pezsgős poharak, sörös poharak, kólás poharak, feles poharak, teáscsészék, evőeszközök, minden. Emiatt meg megkaptuk azt, hogy mennyire hülyék vagyunk. A mosoda kocsijában feküdtem a meeting alatt, amit Mogyi egyszer úgy megrángatott, hogy azt hittem 1/ meghalok, 2/ szétesik a kocsi, úgyhogy arrébb mentem rögtön utána 3 méterrel:) Pár perccel később [akkor nagyon a mondat hevében volt] megkérdezte, hogy ugye nem ütött meg:D:D A lényeg a lényeg: nem értük el a 23:00-ás buszt, tehát ott maradtunk még 45 percet. Htx.

  T-85 2008. április 9. szerda [42] az igazi férfi

  Ma egy alig pár fős reggeliztetés után gyorsan megterítettünk, kis szokásos palacsintás ebéd, majd az egyik új srác hazahozott minket kocsival, alvás, zuhanyzás, bejegyzés-gyártás, majd buszozás vissza, felkészülés a vacsorára, laza vacsora, aztán terítés, polisholás, beszólás Lukasnak, majd buszozás haza, és itthon meeting Lukassal.

  Ja igen, délután, buszra várás közben egy olyan jó pasi festegette itt a falat, hogy alig bírtam a nyelvem a számban tartani, és visszaszívni a mellette folyamatosan kiszivárogni akaró nyálamat. Vékony, magas, széparcú, göndörhajú, nagyonhelyes:)

  Amiért beszóltam neki: Bea Tinaval vagy Romanaval próbált felemelni egy dobozt tele evőeszközzel az asztalra, közben nyögtek [a rosszakaróknak: akkor értem be, amikor felrakták], és torzult az arcuk. És az egészet kb. 1 méterről végignézte Lukas, az új büfésfiú, szeretett apartmantársam. Aztán meg megcsinálta, amit minden este: Bea szokta vinni a banánjaimat, ő meg odamegy hozzá és kérdés nélkül elvesz tőle egyet, merthogy „az a Viktoré, és tőle akkor veszek, amikor akarok”. Itthon kihívott az erkélyre, és közölte, hogy többet ne poénkodjak ilyennel, hogy ő milyen férfi, mert a következő után többet nem jöhetek be a szobába, nem szarhatok a wc-be, és a házi kutyával fogok aludni [mellesleg Bobby a neve:D]. Ekkor én is elmondtam a banános storyt, majd otthagytam. Kezd kilenni vele a faszom. Nem kicsit, hanem nagyon. És Ferinek is, aki mondta, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő után lépéseket fog tenni az ügyben [erre kíváncsi vagyok:D].