Az előző hely, ahol lehúztam sűrűbb-ritkább munkavégzéssel hét kemény évet, a végére már nagyon nem jött be nekem. De egy dolog mégis tetszett: úgy ítéltem meg, hogy fontos, hogy tudják, hogy meleg vagyok, ezért ott elmondtam majd’ mindenkinek, és ebből sosem volt probléma, ugyanolyan fontos része voltam a csapatnak. Aztán ugye jöttek a problémák göröghon után, és munkahelyet váltottam.

Imádok velük dolgozni! Egytől egyig jó emberek, nagyon jó csapat, és mindenki, aki valamilyen kapcsolatba kerül velünk, ámul, hogy nálunk mekkora az összetartás. DE! Van egy “Pötty” problémájuk a melegek elfogadásával, és egyelőre a tizenpár főből senkit nem találtam, akinek el is mondanám. És egyre durvább megnyilvánulásaik vannak, amitől tök rossz kedvem van. És jelzem is nekik.

Két olyan szituáció is volt egy héten belül, hogy az egyik fellépő/rendező/műsorvezető/egyéb meleg volt. Láthatóan meleg. És a drága kollégáim közölték, hogy ők bizony “LEBASZNÁNAK NEKI EGYET” – hát baszdmeg. Közöltem velük, hogy primitív a hozzáállásuk, de belül sírtam:(

Ápdét: amit elfelejtettem: este hazacsempésztem a mikulásokat, csokikat:) Halk ajtónyitás – belopózás – halkan zacskócsörgés-szidás – a cuccok elrendezése V-alakban – kirohanás – ajtónyikorgás – öcsémmeltalálkozás (vele lepaktáltam:D tőle tudtam, hogy tiszta a terep) – táncikálás-énekelés haza:) Remélem volt nagy örömjuppéminden:D