Azon gondolkoztam, hogy mit lehet csinálni, ha az ember kurvára unja magát:P Ugyanis itt ülök a …-ban egy konferencián, és 60 percenként át kell húznom egy kart egyik állásból a másikba, és elmondani hozzá 1, esetleg 2-3 angol mondatot, majd ugyanennyi magyart az intercomba… Szóval tényleg nincs semmi dolgom, azt kivéve, hogy nem szabad aludni… Ekkor jön az agyalás, hogy mit is csinálhatnék?

• A négy napos konferencia elején még volt jópár unread cucc a readeremben, úgyhogy azzal elvoltam.
• Amikor elfogytak, jött az aratás-kapálás-ültetés-tehénfejés-báránynyírás-nagyléggömbvásárlás: gondoztam a farmomat:P
• A teljes terület újraültetve, összes pénz elköltve faszságokra, elkergettem minden galambot és felgereblyéztem az összes levelet – jöhet először az érdeklődő indexolvasgatás, aztán szépen lassan lecsúszok a velvetig – az már nagyon az alja, nem csak szó szerint:P
• Nézegettem a Google Chrome beállításait, és lecseréltem a theme-t!
• Msnen meg péntek este/szombat reggel mondanom sem kell, hogy mennyi ismerősöm volt…
• Végül eljutotttam a windowsos kártyajátékok semmivel nem fokozható szintjére: ugyan a passziánszt többször újra kellett indítanom, mire találtam egy pályát, amit végig tudtam csinálni. VISZONT! Van ez a játék [Admirális, FreeCell], amiben megkérdőjelezhetetlenül én vagyok a király!:P [és nem, ez nem olyan, mintha valaki király az aknakeresőben, amikor 10 bombára állítja a legnagyobb pályát]. A rossz hír azonban, hogy ezt is kurvára unom – mert már nem kihívás:)

Szóval: a lényeg a lényeg: ötleteket várok, mert ez így nagyhalál!!!:) [NEM, NEM fogok szakdogát írni:) Ahhoz tényleg nincs kedvem:S:D]

Amiről az indexen olvastam, és érdekes, és lehet, hogy nagyobb függőséget fog okozni, mint a Farmville, az a Google Monopoly [Monopoly City Streets], talán, mert a google mapsen játszódik, és megveheted a saját utcádat, vagy amivel az indexes újságíró viccelődik: felhőkarcolót építhetsz a lánchíd közepére:D Sajna 2 napja bezárt, mert ellehetetlült a játék a hülye szabályok miatt, úgyhogy böngésszük ezt a blogot, hogy megtudjuk: mikortól gyün újra! Hopp, asszem mégis megy:D

Az egyetlen, ami folyamatos ingert biztosított elalvás ellen, azok CB világverőencuki levelei voltak!:P

Heló, Sziasztok.

Szeretnék elnézést kérni mindenkitől. Ez alatt a 3-4 hét alatt nem foglalkoztam senkivel és semmivel, ami nekem fontos. Mint egy kibaszott gép, mentem előre, és másra egyszerűen nem volt kapacitásom.

Hihetetlen, hogy mennyire jó élmény volt ez a koncert nekem, és hogy mennyire fontos volt a jövőm szempontjából. Rengeteg embernek bebizonyítottam, hogy kispöcsségem fiatal korom ellenére nagyon jól átlátom a dolgokat, merek döntéseket hozni magamtól, vállalom azokat, és igény szerint még meg is tudom indokolni, hogy miért döntöttem úgy. És még több embert megismertem, ami – ugye a kapcsolati háló… – egy szintén nagyon fontos dolog az ember fejlődésében:D Ezek voltak a pozitív dolgok. Ezeket nem csinálnám vissza.

De ugye sok mindent elbasztam.

Mindenekelőtt a legfontosabb: nem foglalkoztam azzal, aki számomra a legfontosabb. Ő keresett, érdeklődött, tartotta bennem a lelket, én meg elhanyagoltam. És ha ez még nem lett volna elég, bunkó voltam vele, amire egyáltalán nem szolgált rá… Vissza akarom csinálni!!! Szeretlek, cucu!!!♥

Nem foglalkoztam a családommal sem, bár őket jó előre felkészítettem, hogy ez húzós 3 hét lesz. Viszont velük találkozni tényleg nem lett volna időm… Éjfélkor estem haza minden nap, és 6-6:30-kor keltem is…

A barátaim… nem is hallottak felőlem 3 hétig. Néha felbukkantam narancssárga nadrágban, vagy egy fehér bilivel az oldalamon, néha beülő volt rajtam, néha csak egy hatalmas övtáska, a mozgó irodám… Annyira elfelejtettek, hogy még azután sem hívtak, ha beültek valahova, miután vége lett a rohanásnak. Jó, persze… velük is lehettem volna kedvesebb. Ha pl. Kyle féloldalas levelére nem annyit válaszolok, hogy “Élek. Vége.”, akkor talán minden másképp alakul. Visszacsinálnám, ha tudnám.

És kirúgattam egy embert… megígértem neki, hogy nem fog tudni róla a főnöke, hogy ivott, viszont az én főnököm megelőzött, és mire visszaértem, már a két főnök beszélt egymással… Sajnálom! Tiszta szívből sajnálom. Visszacsinálnám, ha tudnám!

Ez a hét nap szombattól máig a visszacsinálás jegyében telt. Próbálok újraszocializálódni, nagyonfigyelmesnek lenni, és nem elkövetni újra ezeket a hibákat. Voltam már Karaokézni Kyleékkal, ma este megint Eklektika+Alterego, bográcsozni-sütögetni-iszogatni-beszélgetni a kollégákkal, sokatmesélős vasárnapi ebéden otthon, sétálni a szentendrei Duna parti nyüzsgésben és tökipomposozni, és rengeteg időt tölteni CrazyBoyyal. Mert megérdemli!

Többen mondták, hogy azokat a postokat szeretik, amik nem a blognak a pornós jellegét, hanem sokkal inkább az ÉNblog mivoltát erősítik, úgyhogy most ilyen napi dolgoknak nézek elébe:P

Kylenak, gregnek, ádámnak és PaPenek üzenem: aranyosak, hogy akartak képeket, a kylenak ígért sorozattal érkezem jövő héten, úgyhogy ez a sztrájkos bejegyzés egy kis törés lesz a fiús képek sorozat fényes karrierjében:P De azt azért mindenképpen leírom, hogy miről szólt a sztrájk, és a bűnösös bejegyzések: egy blognak részei a kommentek éppúgy, mint a bejegyzések, ezért, ha csak itt vagytok, és olvasgattok, aztán msnen hisztiztek, hogy nincsenek képek… az nem viszi előre a történetet. Ha a kommenthiány a fiús képeknek szól, akkor inkább beszűntetem őket örökre [vagy elköltöztetem egy titkos helyre!]:P És ez nem fenyegetés. Ígéret.

Aztán jött múlthét végén a lehetőség, hogy megyünk a Félszigetre dolgozni Romániába. Mondtam jó… Aztán így szépen sorban beugrottak a következő gondolatok, ami miatt csökkent a dolog szépsége:

1. Aznap jön haza CrazyBoy, amikor nekem mennem kéne… – megbeszéltem vele, hogy valahogy csak kibírjuk.
2. “Egy hét internet NÉLKÜL?:O” – aztán letöltöttem gyorsan még 1 évad elnök embereit, meg kinéztem két könyvet, úgyhogy ezt a problémát megoldottnak tekintettem:)
3. A következő gondolattól jeges rémület töltötte el az egész testem: “lejárt az útlevelem… mondjuk nem is volt nehéz… mert tavaly 4 hónapot voltam Görögországban, és ott széttéptem az útlevelem, a képem odaajándékoztam egy helyes pasinak [Dominic], a többit meg belebasztam a tengerbe:D aztán lett egy ideiglenes, azzal haza tudtam jönni, de csak decemberig volt érvényes… De aztán feldolgoztam, hogy EU, EGT, meg minden, és hogy jó a személyi is. Viktor megnyugodott. Kiderült az is, hogy nagyon valószínű, h csak szerdán kell menni, így az első két probléma is jóval kisebb lett!
4. Hétfő reggel autózom a raktár felé, és a rádiót hallgatva bevillan, hogy ránézek, mégis mikor jár le:P Elképedve láttam a számokat: 2008!!!!!! június 03. Felnéztem az útra, majd vissza a kártyára: “Biztos elnéztem, és ott bújuk valamelyik sarokban, hogy igazából 2013-ig jó:P “ nem, sajna, akárhogy néztem, nem jött az isteni megváltás: Viktor, balfasz vagy, hogy nem vetted észre: több, mint 1 éve lejárt a forgalmid!! [Amúgy, a saját védelmemre legyen szólva: itthon nincs szükségem a személyire, mert az új típusú jogosítvány tökéletesen megfelel személyazonosság igazolására] Kollégák elzavartak okmányirodába, de nem találtam olyan megoldást, ami megnyugtatóan biztosította volna, hogy kijussak arra a fesztiválra, ezért kollégám ment külföldre, én meg levontam a tanulságot: olyan szakmában dolgozom, ahol bármikor előfordulhat, hogy menni kell vagy az országon belül, vagy külföldre, ezért folyamatosan kell útlevéllel, személyigazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkeznem!

Ez történt a hét elején:P De nézzük a jó oldalát: pénteken Brutkó! Addig meg akkor találkozom CB-vel, amikor akarok!

De a mai nap sem múlt el szerencsétlenség nélkül: nem ment a blogom egész délután… azt hittem, hogy csak egy pár perces szerverhiba, de amikor estig sem oldódott meg, elkezdtem a megoldást kutatni. Csekkoltam biztos, ami biztos alapon a szolgáltató oldalán a domainem elérhetőségét. Legnagyobb meglepetésemre ezt találtam: sviktor.hu elérhető, regisztrációs díj 4200 Ft/ 2 év. Mondom mi a fasz???? Na, hívom karast, hátha tud valamit. Kivételesen ő sem tudott segíteni, úgyhogy hívtam a szolgáltatót. Közölték, hogy náluk megy minden, a domain novemberig ki van fizetve, viszont a domain.hu nem megy, ezért írhatta azt az ő ellenőrzőbaszuk, hogy szabad a címem… Megnyugodtam, és akkor láttam, hogy azok a blogjaink nem mennek, amiken 2.8.1-es wordpress volt. Nem tudom, miért, el volt-e baszarintva, vagy akármi, de miután frissítettem 2.8.2-re, megy minden.

Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

Faszbúkon írtam már, de fontosnak tartom megjegyezni: VALAKI BAROMIRA ELNÉZTE A NAPTÁRT OTT FENN! NYÁÁÁÁÁÁÁÁR VAN! meleget akarok, napot, vidámságot. Nem éjszakai sötétséget, szelet, hideget és kib*szott esőt egész nap!

Vannak dolgok, amikről az átfogóbb bejegyzések miatt nem írtam/nem fogok írni. Az az igazság, hogy most nem túl mozgalmas az életem, viszont, KÚSZTÓSZ [mert leírhatatlan a neved]: “Olvashattad nála, mennyire sok szabadideje van, valahogyan muszáj kiélnie magát.” Nos, nem olvaslak azóta, biztos örülsz:D viszont azt bizton [majdnem-szóismétlés] állíthatom, hogy most már nincs sok szabadidőm, alig vagyok itthon.

Május végén-június elejét jött el az a pont, amikor úgy éreztem, beszélnem kell a főnökeimmel a “hogyantovábbról”. Kedden vagy szerdán szóltam, hogy akkor kéne ejteni egy beszélgetést, végül péntekre tudtuk összehozni. Bementem délután kettőre, úgy volt, hogy akkor ér rá, viszont beesett egy komoly megrendelő, aki ott tárgyalt este 6-ig. 4 órát vártam, majd 3 órát beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy mindketten a másikkal [na nem úgy!:D] képzeljük el a jövőnket. Úgyhogy akármennyire is keveset dolgoztam májusban, a lehető legpozitívabban jöttem ki a főnököm irodájából. És hogy mi lett a találkozó következménye? Szinte minden nap dolgozom, nem sokat alszom, ilyenek. És az egyetlen árnyoldala a dolgoknak: alig tudok CB-vel találkozni:( Mindegy, ezt is átvészeljük majd jól.

Szóval dolgozom. Megbeszélésekre járok, bemutatókat tartok, megfejtek, kitalálok, vagy csak kivitelezek nappal, éjszaka, hétköznap, hétvégén, munkanapon és ünnepnapon – egyre megy. Megint ott tartok, hogy bárhol el tudok aludni: múlthéten a teherautónk platóján talált meg az álommanó, tegnap egy 1 méteres kanapén sikerült olyan pózt találnom, amiben egész tűrhetően tudok aludni.

Régen büszke voltam arra, hogy minden héten többször kitakarítok itthon… Erre mostanában annyira nincs időm, hogy pl. múlt héten itt volt Captain, és őt kértem meg, hogy legalább mosson fel picit.

Ja, igen, edzés: ugye futottam egyszer még a hónap elején m.-mel, ami jó móka volt, de nem nagyon tudtunk időpontot egyeztetni, úgyhogy egyelőre várat még magára a második alkalom. Viszont valami mozgás kell. Edzőteremnek esélye nincs, arra nem tudom rászánni magam, de még anno Petitprince bíztatott, hogy fekvőtámaszozzak itthon. Hát ezt büszkén állítom, sikerül tartanom. Naponta kétszer produkálok, és eddig csak pár alkalmat hagytam ki, de akkor hulla voltam a munkától, remélem ez mentségemre szolgál. Összedobtam egy kis grafikont, hogy lássuk, mennyire vagyok fejlődőképes. Nem, nem tudok egyben 70-et, ugye legtöbbször kettővel kell osztani. Amik ilyen 20-30 körül vannak, azok azt mutatják, hogy aznap csak 1x csináltam. Nincs messze az 50, valljuk be [egyelőre 35 megy egyben]! A súlyom sajna stabilizálódott 80 körül, ami tök gáz, de hát ez van… Srác… ha akarsz, edzhetnénk együtt, mert láthatóan egyedül nem megy!:$

Van nekem egy aranyos kis puli kutyám [nincs], viszont amim tényleg van, az egy lista, blogra.txt, hogy miről is akarok írni mostanában. Vegyük sorra, kvázi ígéret christof-m-esen:

• Lesznek vasárnapi fiús képek, a sorozat 4. része, Captain kérésére a … áááá, majd vasárnap meglátjátok:D
• Tan lines c. film és a nyalásra tanítás
• fürdőszoba-fétish – mindenféle szexualitás nélkül
• akarok írni filmes beszámolót a másnaposokról, és ha összejön Kylelal a mozi, akkor a Transformersről is lesz.
• Van pár meleg film a tarsolyomban a tan lines-on kívül [Prayers for Bobby, Cowboys and Angels, meg most találtam kettőt kúsztósznál, ami tetszik – Trick, Where the world mine], ezekről is akarok írni majd egy átfogó postot.
• Aztán már lassan elérkezünk oda, hogy JÚLIUS 10 – ÖCSÉM SZÜLETÉSNAPJA [ÉS BLOGTALÁLKOZÓ! KYLE-é, és ott lesz többek között SPIKEY is!!! meg persze KYLE! ÉS ÉN! és remélem CB is! GYERTEK MINÉL TÖBBEN! és: NEM! TANDEM! nem. Hanem: EKLEKTIKA!], erről is repítek pár sort.

Jah igen: és azt még mindenképpen meg akartam jegyezni, hogy IGENIS LEHET SZEXI A HÓNALJSZŐR! Persze jobb nélküle, de azért a merev elutasítás gáz. példa:

Nem lesz hosszú bejegyzés, azokat én is gyűlölöm olvasni:) Csak megosztom, mi van a buksimban:

Az van mostanában, hogy szinte csak a gond van. Ez most úgy hangozhat, mintha átmentem volna pesszimistába, de ezek tények:) Sok probléma van, és ezeket csak CrazyBoy tudja feledtetni, pedig neki is van elég gondja. Úgyhogy újra kell gondolnom az életem.

Ugye nem írtam meg a szakdolgozatomat, mert nem volt kedvem foglalkozni vele. Ezt kicsit bánom, de nem sokat nyom a latba. Láttam őket, hogy az utolsó hajrában írtak még 20 oldalt, vagy 50-et, ki mennyit. Meg tudtam volna írni, de amellett, hogy nem volt kedvem, nem akarok szart kiadni a kezemből. Ha megírom, legyen olyan, amiben megfelelő mennyiségű munka van, jól átgondolt, ilyesmi. Viszont ezzel kicsit szembemegyek azzal az elvemmel, amiért gimiben mindig is szót emeltem: mégpedig az, hogy nem fair az, hogy emberek ellógnak egy dolgozatot, majd egy héttel később [+1 hét tanulással] jobbat írnak, mint én. Nekik alapból 3assal kéne indulni, nem?:S Viszont egy dolgot már eldöntöttem: a Speciális közösségek a turizmusban címet lecserélem valami olyasmire, hogy gay tourism, mert arról még van is kedvem írni, de az allergiások igazából kurvára nem érdekelnek, a kutyával utazók bajai meg még annyira sem [Viszont ez jó téma, meg segítőkészek az emberek, szóval ha valakinek kell cím, ezt ajánlom!]:D

Szóval suli most nincs, viszont van egy fasza munkahelyem, aki elég munkát ad ahhoz, hogy jól éljek. Elméletben. Hogy Josep Mascarót idézzem: Válság van. És mit csináltak a cégek [de legalábbis a legtöbb partnerünk biztosan]? Legelőször a céges bulikat húzták le a palettájukról, úgyhogy ott tartottunk április elején, hogy lófasz munkánk sincs. Azóta persze bejött 1-2, meg múlt hónapban elég sokat dolgoztam, de most a táncshow-n kívül semmit nem csinálok. Ergo itthon ülök egész nap, és  nincs semmi dolgom. Jöhetne az az igen nyerő ötlet, hogy menjek el edzeni. Igen, kéne, de ellustultam. Viszont az is csak 2-2,5 óra/nap, ezzel az ötlettel nem vagyok kisegítve. Dolgozni kéne. De mit? Imádok technikusként melózni, de nincs munka. Mihez értek még? Pp rávilágított, hogy konkrétan semmihez. Király. Úgyhogy ha valakinek van ötlete, sviktorkukac…;) Felmerült a külföld is, de CB nélkül nem mennék. Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá.

És mindehhez még hozzájön az is, hogy otthon sincs minden rendben. Apám nem szól hozzá senkihez a családban, mert nem megfelelően reagált öcsém dolgaira, viszont ezt nem ismeri el, ezért besértődik, és azt várja, hogy mindenki tőle kérjen bocsánatot. Úgyhogy a családot is össze kéne raknom újra, csak nálunk otthon mindenki makacs, úgyhogy ez is egy jó kis játék lesz. Igazából két dolog miatt haragszom csak apámra: Az egyik az, hogy ezt az egész sértődősdit/veszekedősdit anyák napján sikerült elkezdenie, ezzel jól elbaszva ezt a napot. A másik meg az, ami sokkal jobban idegesít, hogy elbaszta a család hangulatát. December óta imádtam hazajárni, és öcsém is ezt mondta. Igyekeztünk minél több családi ebédet összehozni, mert jó volt a hangulat, nevetgélés, mesélés, utána társasjáték… Mindenki irigy volt, hogy milyen idilli a családunk. Most meg?:S

Komolyan, én is csak azt tudom mondani, hogy CB az egyetlen jó dolog, ami mostanában történt velem:S

Teljesen ki voltam akadva pénteken, ugyanis opció volt az, hogy egy másik, unalmasabb munka miatt kivesznek engem az előzőekben említett produkcióból. Teljesen ki voltam akadva… Már akkor hiányzott az egész [persze most is hiányzik, már nem láttam a darabot két egész napja…] Ma voltam bent beszélgetni a tulajdonossal. Aztán történtek az események, én itthon kómáltam, délután meg jött ez a mail:

“[…] A vmi az az lenne,hogy a *** darabot Viktor fogja csinálni. Ha
egészségügyileg(reméljük nem),ha családilag (pláne reméljük nem) ill. ha
iskolailag úgy  jönne ki a lépés,hogy nem tud menni, akkor *** lesz az
ember hiszen nem elég,hogy be is tanulta a darabot,de még szereti is…”

Repülni tudnék. Akit érdekel, mailben küldök róla tájékoztatást!

Életem második, kurvaunalmas, dolgozós szilvesztere. Nincs kedvem vidám bejegyzéshez:S Szebb jövőt mindenkinek…

Tavaly mikuláskor asszem piros fecskés szexi pasikkal örvendeztettem meg a kedves publikumot, most meg nagy hurryben vagyok, hogy még éjfél előtt összehozzak egy bejegyzést. Két téma is van a fejemben, az egyik ‘beleszarós’, a másik full gáz:S

Az előző hely, ahol lehúztam sűrűbb-ritkább munkavégzéssel hét kemény évet, a végére már nagyon nem jött be nekem. De egy dolog mégis tetszett: úgy ítéltem meg, hogy fontos, hogy tudják, hogy meleg vagyok, ezért ott elmondtam majd’ mindenkinek, és ebből sosem volt probléma, ugyanolyan fontos része voltam a csapatnak. Aztán ugye jöttek a problémák göröghon után, és munkahelyet váltottam.

Imádok velük dolgozni! Egytől egyig jó emberek, nagyon jó csapat, és mindenki, aki valamilyen kapcsolatba kerül velünk, ámul, hogy nálunk mekkora az összetartás. DE! Van egy “Pötty” problémájuk a melegek elfogadásával, és egyelőre a tizenpár főből senkit nem találtam, akinek el is mondanám. És egyre durvább megnyilvánulásaik vannak, amitől tök rossz kedvem van. És jelzem is nekik.

Két olyan szituáció is volt egy héten belül, hogy az egyik fellépő/rendező/műsorvezető/egyéb meleg volt. Láthatóan meleg. És a drága kollégáim közölték, hogy ők bizony “LEBASZNÁNAK NEKI EGYET” – hát baszdmeg. Közöltem velük, hogy primitív a hozzáállásuk, de belül sírtam:(

Múlt héten, a föld alatt lapultam minden nap, és mivel sok dolgom nem volt problémamegoldóként, neteztem. németeztem, msneztem, és amikor már nagyon nem tudtam mit csinálni, ezzel játszottam. Meg mindenki más is. A benti gép fala tele van kis kék postitekkel, amin az egyéni rekordok vannak:) Kíváncsi vagyok, nektek mennyi jön össze. A játékszabály szerint amcsi katonáknak két perc körül… Na persze:) So? Nektek?

Csütörtökön telefonáltam, én fasz, ezért mehettem dolgozni – bár semmi kedvem nem volt, de vagy egy hónapja megígértem. MLM rendezvény az ország másik felén… 1 telefon – nincs wifi. Akkor bizony kell vmi olvasnivaló. Amiket legutóbb beszereztem [2 Jeffery Deaver és a Truancy], már [majdnem] kiolvastam, szóval nézzünk körül a neten, mi érdekel.

Három könyv címével a tarsolyomban indultam neki az alexandrának, ebből kettőt a mozgólépcső mellett láttam kiplakátolva, egy meg mefi.be hatására van rajta már régóta a listámon [meg persze azért, mert az összes többi robincook ott figyel a polcomon:)

Eredmény: a Halálcsapdát nem találtam a boltban, és még a címét is elfelejtettem, mire odaértem. A Pánikot mindkét helyen keresték [elkeseredésemben bementem egy libribe is, ahol a nő megesküszött rá, hogy ott van a polcon...], de aztán most reggel lecsekkoltam, és nem véletlenül nem találták sehol: szeptember 30-án jelenik meg, pedig érdekesnek tűnik.

Amit viszont sikerült megvételeznem, az Tarjányi Péter ex-kommandós életrajzi-elemző könyve, Meglátni és megveretni,  aminek “Az apropó nem más, mint a 2006. szeptembere, a tévészékház ostroma óta tartó, újra és újra fellángoló utcai randalírozások.” A könyv nem túl terjedelmes, de van saját honlapja részletekkel, ami nekem tök szimpatikus elgondolás. Vannak a könyvnek testőrös részei, egy kis múlt, és sok vélemény a jelenről, szóval érdekes lehet a “randalírozásokat” egy belsős szemszögéből is végigolvasni. Mégis egy tök másjellegű idézettel ajánlom a könyvet, amin a fent említett MLM konferencián sírva röhögtünk:

“Különböző szituációkban – repülőgépvisszafoglalás, fegyveres bűnöző elfogása, satöbbi – folyt a küzdelem. Az izraeli csapat vezetője, aki korábban az atlantai olimpia biztonságáért felelős stáb egyik főnöke volt, egyszer csak közölte velünk:
- Mi egyszerűen intézzük el az otthonába szorított terrirstát. Először felszólítjuk megadásra, majd előgördül két, tolótalppal felszerelt harckocsi, és rádózerolja a házat.
Ezt olyan természetességgel adta elő, hogy a lélegzetem is elállt. Kérdeztem, mi lesz a nőkkel és a gyerekekkel.
- Ha a felszólítás ellenére nem bújnak elő, ők is az ellenségeink.
- És ha a család jönne, de apu nem engedi?
- Az már túszejtés. Kilőjük az apát, majd újra felszólítjuk a családot. Ha nem mozdulnak, megy a tolótalp. Háborús övezetben élünk, nem vidámparkban.”

No igen.