Posts Tagged ‘napló’

• [múlt] Heti vegyes

  Date: 2008.08.25 | Category: mixed! | Response: 2

  • Mivel öcsém Lengyelbe’ van, családi összefogással nekünk kellett kitakarítanunk a gekkó terráriumát. Én megfogtam, annak ellenére, hogy öcsém meg volt győződve róla, hogy nem merem, aztán… innentől anyu e-mailes beszámolója, mert el kellett mennem moziba: “Kész. Kitakarítottuk, aztán apa fogta a dobozt, odatartotta a terrárium ajtajához, és egy fakanállal próbálta ösztökélni hogy másszon be. Nem volt egyszerű. Aztán egy kicsit furcsának érezte az új környezetet. Azért gondolom így mert addig egyfolytában a terrárium oldalán próbált felmászni. De 9-re már megbékélt, és megette az összes kaját.” Hát, ez is megvan.

  

  • Ígértem, hogy írok a szigetről, meg arról, hogyan támadták meg a színpadot, de gondolkoztam, hogy hogyan épülne fel egy olyan bejegyzés [mert - ezt már írtam egyszer, de nem az van, hogy leülök ide, és elkezdem írni, és ami jön, az felkerül a netre, hanem fekszem, vezetek, vagy valami monoton cselekvést végzek, és közben elképzelem, megtervezem, megfogalmazom, hogy ne maradjon ki semmi], és arra jutottam, hogy bizony csak én élvezném, meg baromi unalmas lenne, úgyhogy le sem írom [hogy hogyan hugyozták le először a technikát a biztonsági őrök szeme láttára, aztán meg [[vagyis ez volt előbb]] hogyan támadta meg két fiatal a színpadot nap közben].
  • Aztán arról is akartam már írni, sőt, tuti írtam is pár szót, hogy mennyire szar a sulim. De ez csak általánosság volt. Azt sem tudtam alátámasztani, hogy az oktatóink egy kalap szart nem érnek. És aztán a HGVben megjelent egy rangsor, ami részben a tanárok alapján teszi sorba az iskolákat. Nem mondom, hogy a diákok villogtak, de a tanárok… majdnem utolsók lettek. Grat nekik. Éljen a BGF! 49 intézményből a 35. hely. Erre méltán lehetünk büszkék.
  • végre lezártam magamban ezt a Görögország dolgot – vagyis már nem kell semmit csinálnom vele kapcsolatban, amit magamnak megígértem. Ugye végig írtam a naplót, amit a vége kivételével itt is lehetett olvasni, és elkészült az a powerpoint prezentáció, ami a kinti dolgokat foglalja össze, és navigál végig pár helyen. A napló itt (docx), a prezentáció itt (pptx) érhető el.
  • Voltunk esküvőn Sopronban, unokatesóm és K. Tamás nagykorú, és istennek hála, itt sem volt az, amire már sok esküvő óta várok – hogy valaki nemet mond:) Szar idő volt, meg az unokatesóm is kórházból szökött meg, hogy igent mondhasson, de hát… minden jó, ha jó a vége. Még a suzukim is ünnepi díszbe burkolózott:)
  • Ide kapcsolódik, hogy valaki beletolatott az egyes számú családi autóba. Aput idézem: “belémszállt egy őrült”. Öcsémmel elképzeltük – hiányzik a kocsi teljes hátulja, totálkár, roncstelep. Ehhez képest, odaérkezünk, és amikor háromszor körbejárva sem találtam a sérülést, kihívtam aput, hogy mutassa meg. Hát igen… belészálltak:S

  

  • Nekem kell ilyen póló. Kétszer láttam a batmant, és már biztos, hogy kell.

  

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!