probléma | blog=terápia

Posts Tagged ‘probléma’

Svityó vs. madarak – csapó 2

Date: 2010.05.29 | Category: stories! | Response: 6

Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:

Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.

Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.

ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S

Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.

Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.

Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.

Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.

Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.

Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.

Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)

Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.

Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.
menő, hogy így elkezdtük

Date: 2009.07.28 | Category: blog! | Response: 8

Karasnak ezzel a mondatával kezdődött minden.

Előzmények: Észrevehettétek, hogy pár napja faszkodott a paperboat, itt is voltak kisebb-nagyon fennakadások. Hogy mi történt? Jött egy ilyen kis izé iframe/badware-basz, és beleírta a hülye kis kódját mindenhova. Okés, törölgettünk bőszen, megszűntettük az összes helyről, de ugye a google nem frissít azonnal. Tegnap kértünk egy felülvizsgálati kérelmet, és ma reggelre eltűnt parajelzés a paperboatról is.

Azután jött ez a rövid kis beszélgetés:

a karasdavid: menő hogy így elkezdtük szépen rendberakni a dolgokat
Svityó: ezt most nem értem… mi menő?:$
a karasdavid: hát hogy frissítgetjük a wp-ket, megoldjuk a vírusokat, vagányok vagyunk
Svityó: írok majd egy bejegyzést, hogy istencsászár vagyok
a karasdavid: :D
Svityó: LEHET, hogy beleírlak:D
a karasdavid: :DDDDDDDD köszönöm (L)

Ekkor még nagyon nagy volt a pofám. Aztán felraktam egy wp security scan nevű plugint, amit greg ajánlott. Tök okos kis izé, megmondja, hogy mit csinálj, szóval nem egy rossz találmány… Csak… nincs arra felkészülve, hogy egy adatbázisból sok blog fut. Szóval volt egy database-biztonságosabbá tevő funkció… csak arra nem készültem fel, hogy az a kis hülye nem csak a bloghoz tartózó tizensok adatbázistáblát nevezi át, hanem az összeset… Úgyhogy a visszanevezgetésekkel elment két óra. Körbenéztem. Captain blogja megy, pipa. Egy másik blog megy, pipa. Enyém? Belépnék… erre megjön egy felirat: Nincs megfelelő jogosultság az oldal megtekintéséhez. Ezen kicsit felháborodtam: azért hagy legyen már jogom belépni a kurva blogomra bmeg!!

Mondom magamban: sebaj, megoldom. Elkezdtem variálni az adatbázisok között… törölgettem, csináltam ezt-azt, tök ügyesnek éreztem magam. És láss csodát – be tudtam lépni adminként. Vagyis admin jelszóval és felhasználónévvel, mert az a kis pondró azt hitte, hogy egy mezei felhasználó vagyok, ezért a saját profilom szerkesztésén kívül mást nem engedélyezett. Magamba roskadtam. Alig mertem elmesélni karasnak, hogy töröltem pár dolgot… Ültem, pödörgettem a fanszőrömet, és megszületett a megoldás: csináltam “egy másik blogot”, ahhoz egy új adatbázist, és abba szépen átmásolgattam a mysql-es műveletekkel a megfelelő adatbázisokat. Meglett az összes bejegyzés, az összes komment, címkék, kategóriák… és exSpikey segítségével a jobb oldali oszlop is a helyére került, úgyhogy ekkor már teljes joggal voltam nagyon büszke magamra. Ez mindent elárul:

a karasdavid: lassan én kérek tanácsot
a karasdavid: wp-ben
a karasdavid: tőled

dagad a mellem!
Segíts magadon

Date: 2009.05.26 | Category: be up-to-date! | Response: 1

Ez a járható út, jöttem rá már oly sokszor. Ugyanis sokszor van az, hogy segítségre szorulok, mert egy eddig még nem látott problémával kerültem szembe. Ha egy soha nem látott német vagy angol szóval találom magam szembe, ‘rohanok’ Petitprince-hez, megtudakolni a jelentését; feltelepítettem az új windows-t, a jelentkező problémákkal Petit veszem célba; a blog.hu radarján nem mentek a linkek, úgyhogy rögtön írtam az ügyfélszolgálatuknak, éppúgy, ahogy egy vasárnap a netstickemben jelentkező hibajelenség miatt a Sony Ericsson ügyfélszolgálatnak.

Viszont ezek felesleges dolgok. A szavakat nyugodtan megnézhetném szótárban, és akkor nem kapnék minden alkalommal lebaszást Pp-től. A különbejáratú windowshelpdeskem, Peti tök lassan reagál a bajaimra, és azalatt megtalálom én is a megoldást, amire meg nem, arra többnyire ő sem tudja:) A blog.hu-val leveleztem egy csomót erről a problémáról, és nem tudtak megoldást mondani rá, úgyhogy rájöttem magamtól. Sony Ericssontól azt a választ kaptam, hogy “A Windows7 sajnos nem támogatott, és egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy várható-e a jövőben ilyen irányú fejlesztés.” ehhez képest délelőtt vagy egy órán keresztül neteztem netstickről, hogy teszteljem, és csodák csodájára tök jól működött.

Szóval a jövőben asszem megspórolom magamnak az ilyen felesleges pánik köröket. Sokkal profibbnak tűnik, ha én magam oldok meg egy problémát, és még ráadásul sikerélményem is van, hogy működik a dolog.

Karas azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen barátja, aki megpróbálja maga megoldani a saját kérdéseit, vagy megkeresi a választ az igen népszerű google segítségével, úgyhogy tőle egyre ritkábban kapok választ ilyen formában: http://www.lmgtfy.com/?q=s%C3%BCn&l=1 ;) Vigyázat! Nagyon oltós oldal, csak saját felelősségre használjátok! [linkek ‘készítése’ itt]

És a végére:

BREAKING NEWS

"Jegyezzétek meg, ma már kispórolják a felszopókat a produkciókból"
[Havas Henrik: Pornó II.]

Úgyhogy, akinek ilyen munkát ajánlottam filmben, hát bocsi:D
autós kaland

Date: 2009.03.26 | Category: stories! | Response: 7

Minden sínen van Crazyboyyal, most mégsem vonatos, hanem autós kalandról fogok beszámolni. Szombaton munka után érte mentem, vásárolgattunk [vagyis csak akartunk, nem volt méret], vacsiztunk, sétáltunk, szóval volt mindenféle jó dolog. Aztán már jó előre beizgattam, hogy lesz egy pötty meglepetés. Megadtam neki a hely google-maps-koordinátáit, de semmi több. Ja de:D Még azt is mondtam, hogy nem kell hozzá speciális öltözet, és sötétben kell oda menni. Mondtam, hogy ne számítson nagy dologra, de én nagyon lelkes voltam. Aztán az étteremből hazafelé majd’ elfelejtettem, de az utolsó másodpercben jó útra kanyarintottam az autót. Aztán megérkeztünk. Egy autókiállóba egy meredek egysávos út szélén, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. Tök romantikus hely, meg minden. Néztük a várost, találgattuk, mi merre van, merre folyik a Duna, melyik a parlament kupolájának kilátszó csúcsa, ilyesmi. Aztán egy pillanat alatt elmúlt a varázs:

Kifogyott a benzin. Kocsi leállt. CB azt hitte, csak szívatom:D Mondta, hogy indítsam újra, próbálkozzak. Még háromszor megmutattam neki, hogy lefullad. Én tudtam – nincs benzin. Agy kattog, megoldás után kutat – hívjuk fel öcsémet [szerencsére pár percnyire voltunk otthonról]. Nem veszi fel. Akkor anyut. Nem veszi fel. Apu ilyenkor alszik. Hugom – hol vannak anyuék? Öcsém barátnőjének előadásán. Remek. Másik megoldás kell.

Oké, a benzinkútig végig lejt az út, szóval, ha sikerül megfordítani az autót, akkor nagy baj nem lehet. Hát akkor hajrá. Kiszálltunk mindketten, toltuk, és első körben beálltunk az útra keresztbe. Mögöttünk hegy, előttünk szakadék. Remek, jól haladunk, még 90°-ot kell fordítani, de elálljuk az egész utat. Felülről jön egy autó. Odafutok, mondom, “Bocsi, kifogyott a benzin” – és már fordult is vissza. Vissza a kocsihoz, forgatás tervezgetése. Alulról jön egy kocsi. Megáll, kiszáll a sofőr. Kérdezem: “Kifogyott a benzin, segítesz megfordulni?” “Persze, én is haladjak”, és rögtön odaállt a kocsi elejére tolni. Még két tolás, és megfordultunk teljesen. Hangos nagyonköszönöm, és már gurultunk is a benzinkút felé.

Azt meg tudtátok, hogy ha nincs fékrásegítés, akkor bizony 200 méter a féktáv?:D