Posts Tagged ‘reszeg’

• újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki

  Date: 2008.05.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám

  Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.

  Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.

  T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting

  Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P

  Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.

  Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…

  Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…

  T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi

  Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.

  T-50 2008. május 14. szerda [77]

  Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…

  Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S

  De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)

  T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!

  Ma nagyon sok minden történt:

  Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.

  Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.

  Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P

  Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)

  Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.

  T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki

  Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.

  Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P

  Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.

  Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.

  Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…

  T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S

  Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.

  Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.

  És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.

  T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap

  Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)

  Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.

  Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)

  Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.

  Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]

  T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak

  Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)

  Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P

  Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.

  Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P

  Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.

  T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki

  Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.

  Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.

  Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D

  Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].

• ujabb visszaszamlalas

  Date: 2008.03.25 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  Galériába felraktam képet szépfiúról, és Ivanról!

  T-103; T-102 2008. március 22-23. Szombat-Vasárnap

  Munka-munka-munka. Tegnap voltam netezni a rövid szünetemben, kaptam leveleket, sikerült elintézni az Erasmust, már utalják a pénzt. Mentettem olvasnivalót a netről, majd megint munka. Este nem a tengerparton iszogattunk, hanem a lányok szobájában, mert fújt a szél [napközben rövidgatyás idő volt]. Megittunk két üveg bort, aztán ők lementek a discoba, én meg elhúztam aludni, mert mért ne.

  Ma is munka, aztán a szünetet [14:30-17:30] is végig dolgoztam, mert Orsinak migrénje volt, és én igaz barát vagyok. Estére teljesen tönkrement a cipőm, úgyhogy a sötétbarna lévisz cipőmben dolgoztam, holnap délután megpróbálok újat venni, remélem, nyitva lesznek a boltok. Estére kilett a faszom az egész munkával. Mindenki megmondta nekem, hogy mit csináljak, és mindennek tetejébe megkaptuk az új beosztást, amiben mindenkinek jutott kis pihenő, kivéve nekem. És Mogyi ezt jól csinálja: kirakja a beosztást, és aztán rögtön lelép, nehogy esélyünk legyen panaszkodni. Nem gond, holnap fogok. Most sokkal jobban fáj a sarkam, mint általában. Dejó. Naplóírás után pedig alvás.

  T-101 2008. március 24. hétfő; T-9

  Mint láthatjátok, új visszaszámlálás kezdődött, mivel… de ne rohanjunk ennyire előre. Reggel ismét korai kelés, reggeliztetés, ebédeltetés, majd korábban lelépés, mert cipőt venni indultam. Beáék szerint eleve feleslegesen, mert Görögországban [de legalábbis Moudaniaban] hétfő és szerda délután minden zárva van [2-5-ig amúgy is…]. De én azért bizakodtam, mert nagyseggű, aki helyi lakos, mondta, hogy tuti nyitva lesz a bolt. Sétáltam, még napsütésben indultam el, ezért rövidgatya, de egyre erősödött a szél, aztán megérkeztem a helyre, zárva. Fasza. Az internetkávézóban a cipőbolt mellett megláttam Alexet [azt,akivel együtt ittunk egyik este a Prideban], rögtön segítséget is kértem tőle, hol vehetek cipőt? Ő nem tudta – és nem is akarta elmagyarázni, úgyhogy [Baszki, Gill már megint részeg, és ki-be járkál a szobámba, és mondja a faszságait…:S] kocsiba pattantunk, és körbenéztük a város összes cipőboltját, de – és ezen már meg sem lepődök – mind zárva volt. Közben láttam a tengert, hatalmas hullámok… Bementem a boxba, neteztem pár percet, aztán kajoltam a többiekkel, Gyrost, mi mást, és futás vissza, mert közben eleredt az eső is a nagy szél mellé [volt egy rész, ahol a tenger az utcát is elöntötte picit:D]. Munka este, a szokásos, laza kezdés, aztán kicsit pörgősebb folytatás, majd a végére beleerősítés… Csak egy pár perc volt, amikor minden elfogyott egyszerre, de megoldottam, kaptam is érte pár ’bravo’-t Mogyitól. Vége a vacsorának, akkor Mogyiék [mogyi, nagysegg, timos, dimitris] odahívtak az asztalukhoz, és mondták, hogy [idézem szó szerint]: „You have 8 more days in buffet”:D:D:D:D értitek??? még 8 nap és mehetek vissza teríteni és felszolgálni. Azért vannak kétségeim, de legalább kicsit boldogabbá tette a napomat. Mit kicsit… azóta vigyorgok… Orsi meg pont most szakított szépfiúval. Szomorú:S Viszont nagyon fáj a sarkam:S Aztán átmentem a lányok szobájába, ahova betoppant Gill, és leitatott RAKIÁval, ami az elmondása alapján Macedón nemzeti ital, és Zoki, a konyhai Zoran hozta otthonról. Nagyon szar íze van, de muszáj volt innom vele, mert folyton azt mondogatta, hogy „Ha férfi vagy, megiszod”:D:D nem baj, ittam a buffetből való elkerülésre:D

• napok

  Date: 2008.03.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-109 2008. március 16. vasárnap [18] sörnyakba

  Ma először öntöttem ki italt vendég asztalánál: egy 3 decis sört, miközben a vizet öntöttem pohárba. Az egész kiborult, rá az asztalra, és a hölgyre. Rögtön mondtam nekik, hogy üljenek át egy másik asztalhoz. Miközben az új italokat vittem ki nekik, Goran és Bale letakarították az előző asztalt és újra megterítettek. És hogy még jobb vége legyen a történetnek: mivel a férfi látta rajtam, hogy izgulok, miközben a második vizet vittem ki, meg a második sört, meg folyamatosan bocsánatot kértem, adott 2 € borravalót:)

  Ezenkívül még annyi említésre méltó dolog történt, hogy megkaptuk a jövő heti beosztást: megkaptam a buffet:S Szabadnapja senkinek nincs, úgyhogy azért nem rinyálok… Este átmentem Ivan szobájába, hogy kifaggassam [Ő csinálta eddig, csak a sulija miatt most haza kell mennie…]. A buffet napi 10-11 óra munkát jelent [az állandó beosztás: 08:00-14:30, 17:30-21:00, de a srác szerint ő hat hónap után is igen ritkán végez 10 előtt, Gill 11-ig csinálta…], igen, egy-két órával több, mint a felszolgálás, és ugyanaz a fizetés, valamint annyi különbség van még, hogy itt már elvileg sem jár a heti két szabadnap, hanem csak 1. Továbbá vendégekkel sem beszélsz, és nem kapsz borravalót, mert csak annyi a dolgod, hogy tányérokkal és poharakkal folyamatosan feltöltsd a buffetsort… Baromi izgalmas, mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljek innen, mert ezért tök felesleges lenne itt maradni. Dimitris/j szerint két dolog járhat Mogyi fejében: vagy rámsózta a buffet-t egészen addig, amíg haza nem megyek, vagy csak a taverna nyitásáig. Ma nincs bent Mogyi, de ha bejön, tuti beszélek vele, mert ezt egyszerűen nem akarom csinálni.

  T-108 2008. március 17. Hétfő [19] Buffetnyitas

  A mai volt az első nap a buffetben – nekem. 6 órát dolgoztam [eljöttünk 2-kor] eddig, amiből kb. 5 polisholással telt – mert a kint lévő gépekhez mi fényezzük a poharakat, kellettek csészék, és kellettek kanalak is. Meg kb 1 óra alatt megtanultam mindent, amit ehhez a munkához tudni kell. És baromi unalmas. De tényleg.

  Utána próbáltam aludni, de a mellettem lévő szobában dübörgött a néger zene, és hozzá még ordibáltak is, úgyhogy másfél óra forgolódás után inkább megnéztem egy Amazing Race részt, most meg negyed hat van, a vacsit majd pótolom az étteremben, felöltöztem, megyek vissza.

  Hát tényleg nem végeztem 10 előtt, de csak azért nem, mert Dimitris/j berakott trolihoz. Ittam hozzá 3 deci bort, úgyhogy kis mosoly volt az arcomon végig, egészen addig, amíg találtam rekeszeket a poharaknak. Utána már csak bosszúság volt az egész, és ez ki is ült az arcomra, úgyhogy gondolom Dimitris/j nem véletlenül kérdezte meg, hogy minden rendben van-e. Mondtam, hogy nem, nincs, kérdezte, hogy mi a gáz, és megmondtam a frankót: nem akarok buffetzni. Mondta, hogy megérti, meg minden, de nem ő dönt, de mindenképp szóljak Mogyinak. Szólni fogok, de csak szerdán lesz legközelebb. Addig még kibírom vhogy

  Este megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova inni. A kantinban Alex asztalához ültünk le [ő macedóniából való, 22 éves, londiner], és a rövid beszélgetés végén úgy köszöntünk el tőle, hogy akkor 20 perc múlva a főbejáratnál, jöjjön el velünk. Kocsival volt, elvitt, és beszélgettünk két órát egymásról, a munkájáról, a vendégekről, a macedón-görög viszályról, Magyarországról, … aztán ránk zárták majdnem az éttermet, ergo 1-kor eljöttünk. Most próbálok aludni, de a két új szlovén lány visítva röhög Harmónikással az ajtóm előtt, ergo esélytelen. Ááááá felcsillant a fény az alagút végén: Darko kijött a szobájából és lebaszta őket – legalábbis a hangok alapján. És tényleg, csönd van! Váááá alvás!

  T-107 2008. március 18. Kedd [20]

  Megint hajnali kelés, majd pohárfényezés szinte egész nap. Viszont reggelire ettem palacsintát, talán az volt a nap fénypontja. Aztán este kaptuk a hírt, hogy 480 vendég van, úgyhogy, mivel ketten voltunk a buffet-n, engem visszaraktak service-be. Az ázsiai étteremben is folyt a vacsoráztatás, úgyhogy oda kerültem. Nagyon kis hangulatos az egész, csak nagyon messze van a konyhától, és mivel minden italért oda kellett visszamásznom, eléggé elfáradtam.

  Még csak két napja vagyok buffet-n, de már mindkét jelenlévő menedzser megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem mosolygok úgy, ahogy felszolgálás közben szoktam. Én pedig nem kerteltem, és ma már a Food and Beverages managernek is elmondtam, hogy nem jön be ez a része a munkának. Ő arra kért, hogy amíg új staff érkezik, adjak bele mindent ebbe a munkába is, és akkor majd lecserél valakivel. Hát, meglássuk. Este kértem pár banánt az egyik konyhai munkástól, erre adott 7 darabot. Amikor meglátott Alex szobatársa, rögtön lemajmozott:) De már csak három van belőle. És 78 kilo vagyok. Egyre távolabb az áhított hatvanvalamennyitől:(

  Vasárnap este még nem tartottam esélytelennek azt sem, hogy hazamenjek, de közben ezen gondolkoztam, és most már hiszem, hogy gyávaság lenne ’megfutamodni’, és akármilyen szar munkát is kapjak, meg fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Megint éjfél van. Az ajtó előtt ordibálva beszélgetnek öten, a szomszédban ordít a zene és a tv, szóval nem tudom, hogy fogok így elaludni…

  T-106 2008. március 19. Szerda

  Délelőtt fényezés, először poharak, sok, majd evőeszköz. Aztán ebédeltetés, ami nagyon lightos volt, és már majdnem ott tartottam, hogy 14:00 van, le lehet lépni, amikor is szólt Mogyi, hogy megváltoztatta a mai beosztásom, és maradjak ötig, segítsek teríteni, aztán már nem kell visszajönnöm – hitte ezt ő, mert még nem láttam, hogy hogyan kell átalakítani a buffet-t vacsorából reggelire, úgyhogy vissza kellett jönnöm. A terítés gyorsan ment, először feldobtuk az összes asztalra a terítőket, ami furcsán gyorsan ment – lévén, hogy volt mindenből elég. Aztán még szétraktam a szalvétákat, és visszamentem evőeszközt fényezni, mert kellettek az ázsiaiba – jut eszembe, arról csinálok majd képeket, mert nagyon jól néz ki:) És a cukrász sráctól [szépfiúúúú] megkaptam az egyik sütemény receptjét, amit tuti el fogok készíteni otthon, mert minden, csak nem bonyolult. [itt a blogon nemsokára megjelenik majd képekkel illusztrálva] Ja igen, holnap meg valami krémnek a receptjét mondja el majd, hogy a másik kedvencem is el tudjam készíteni! A lányok beszámolója alapján lemaradtam a szokásos hat órai ordibálós meetingről, és próbáltam aludni a szobámban. Aztán fél nyolckor arra keltem, hogy vadászgépek rallyznak [képzavar] az ablakom alatt… Nem tudtam visszaaludni → Amazing Race. Aztán ugye lementem este megtanulni a reggeli felállást, és közben találkoztam Carryvel, a hongkongi – de Svájcban tanuló – dagadt fiatal masszőr lánnyal a Spa részlegből, és poénból felhoztam neki a masszázs kérdést, és mondta, hogy akár most rögtön is, úgyhogy feljött a szobába, és egy órán keresztül gyúrta a lábam. Fájt:) És szerintem ezt ő élvezte! Ez most egy félig sport félig relaxációs masszázs volt, viszont pár nap múlvára beígért egy sima relaxot is:) és mindezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül – mert azt mondta, hogy élvezni, hogy megkönnyíti az emberek mozgását:)

  T-105 2008. március 20. Csütörtök [22]

  Az első nap egyedül a buffe-ben úgy kezdődött, hogy – miközben a teából visszamaradt szemetet akartam bevinni a pult mögé kidobni – megcsúsztam, és fejjel nekicsúsztam a falnak – igen, kint a vendégtérben!!! – úgy, hogy még egy kép is leesett róla. Rögtön ezután elindultam kifelé egy tálca kispohárral, amin a poharak két lépés megtétele után elkezdtek eldőlni, és csak egy odapattanó vendég miatt nem estek le. No comment. Itt éreztem azt, hogy most le kell ülnöm egy kicsit. Ezt leszámítva rendben ment a nap, egyszer maradtam el kicsit, akkor Mogyi besegített, de az sem az én hibám volt: megjelent egyszerre több száz vendég.

  A rövid 3 órás szünetem netezéssel akartam tölteni, 3 előtt el is indultam a városba, de jött szembe a parton Ivan, az exbüfésfiú, és szomorú hírt hozott: egész Moudaniaban áramszünet van, és természetesen a netcafénak sincs generátora… Úgyhogy visszaballagtam vele a hotelba, és jobb híján aludtam egy órát. Este a szokásos rohanás, és kicsivel 22 óra után mindennel készen voltam – esküszöm én sem hittem el, hogy nem tartott 11-ig, mint Gillnek.

  Kb. 6 teli tányér ételt mentettünk magunknak a vacsorából, azzal ballagtunk át a kantinba enni, de én csak egy minihotdogot gyűrtem le, mert nem éreztem éhesnek magam. Amikor kivittük a tányérokat, a szomszéd asztalnál a szintén a mentett kaja körül csoportosuló Jelena, bároscsajakineknemjuteszembeaneve, két új szlovén csaj, Goran és Bale megkínált az étteremből lopott borral [náluk volt egy teljes 25 literes doboz(-ba való zacskó, tele borral)]. Beával megittunk kb. 1-1 litert, a többiek is eléggé megfáradtak már, úgyhogy 1-kor lefeküdtünk csicsikálni…

  T-104 2008. március 21. Péntek [23]

  … vagyis csak én, mert Bea fél ötig Metaxázott Gillel, aminek az lett a következménye, hogy a szerencsére nem túl pörgős reggeli közben többször felküldött Mogyi Gill szobájába, hogy ébresszem már fel végre… Nem jártam sok sikerrel, végül negyed 10-kor ballagott le, még mindig részegen. Én már szerencsére nem voltam, de kis fejfájás azért megvolt. Amit tegnap eljátszottam a poharakkal, azt ma is sikerült, úgyhogy végül Mogyi vitte ki a tálcát.

  Időben elkészültem mindennel ebédhez is – időben, 12:30 előtt, de szünetre már nem tudtam kimenni. Az ebéd annyira laza volt a büfében [igazából ők buffe-nek írják, angol-franciául meg buffet, de így fogom leírni, mert 1/ így mondjuk; 2/ így nem lehetetlen ragozni], hogy végig troliztam, aztán 14:15-kor leléptem. Délutánra alvást terveztem, össze is jött. Munka előtt még egy zuhany-hajmosás-kaksi-borotválkozás-fogmosás kombó, és közel 600 emberes vacsora. Estére meg hívtak minket valami discoba, de aludni is kéne valamikor, mert holnap este pl. a Bea névnapja miatt fogunk iszogatni a tengerparton. Ezért inkább maradt az alvás. A vacsoráztatás nagyon lightos volt, úgyhogy 10-re elkészültem mindennel, kivéve a colagép takarítását, mert ahhoz baromira nem füllött a fogam. Inkább ettem egy kis darált húsos tésztát, meg pár szemet a kedvenc süteményemből [majd leírom annak is a receptjét], leöltem egy darazsat a lányok szobájában, elköszöntem a lakótársamtól, mert elutazott [lásd: enyém a szoba c. bejegyzés], és most itt vagyok, tök egyedül:):(

• elkeszultek az egyenruhas kepek!

  Date: 2008.03.10 | Category: it's my life! | Response: 0

  A galériában sok-sok egyenruhás kép, meg pár együtt és külön a szobatársakkal, munkatársakkal, lakótársakkal.

  Szomorúan tudatom, hogy elbuktam 11 nap után a 40 nap 40 éjszakás tervben. De ez is kb egyéni csúcs. Nem baj, majd próbálkozom tovább hősiesen!

  T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap] folytatás

  Nem mentünk, mert bealudtunk mindketten. Este a lányok 10-kor végeztek, kicsit beszélgettünk a szobájukban, majd elmentünk focimeccset nézni. Minden héten csütörtökön van egy focimeccs a konyha és a pincérek között, ami most valamiért péntekre tolódott. 21-7-re nyertünk, és ez az eredmény átlagosnak mondható, de csak a játék a lényeg. Mindenki játszik… nagyseggű a kapus, Mogyi, Gil, mindenki, és tök jó hangulatú. Talán egyszer ráveszem magam, de az én focitudásommal erősen kilógnék a sorból – és hát nem a Bajnokok Ligája felé

  [Jah, és amiért azt válaszoltam az egyik kommentre, hogy a szépfiú-hajó elúszott: összejött Orsival]

  T-117 szombat, 2008. március 8. [a 10. nap távol az otthontól] Már megint berúgtam

  Split beosztásom volt ma [reggeliztettem, megterítettem ebédre, csináltam fél órányi ebédet, majd szünet, és aztán vacsoráztatás]. A munkában semmi érdekes nem volt.

  Délután az öt órás szünetem nagy részét Gillel töltöttem. Bementünk Moudaniaba, kerestünk kb. 1 órán keresztül valami helyet, ahol pénzt lehet váltani, aztán megmutatta a kedvenc gyrososát, végül neteztünk, vettünk sört neki, és visszajöttünk, mert nekem dolgoznom kellett.

  Este disco volt a szállodában, amin a staff is részt vehetett. Az első pia ingyen volt, aztán meg féláron [azaz 3€-ért] kaptunk mindent. Pöttyet nagyon berúgtam, Cristinaval [a lányok szobatársa][[az egyik szobatársa]] megmutattam, mennyire nem tudok táncolni, majd 2 körül lefeküdtem, mert kelnem kellett reggel.

  Jaj, majd elfelejtettem, ma este is kaptam borravalót, 1 €-t, egy görög család hölgy tagjától. Csak görögül beszéltek, úgyhogy Mogyi segített lebonyolítani a rendelést. Aztán, amikor kivittem a számlát 4€-ról, nem hiszem, hogy nagyon értették, úgyhogy adtak 5 €-t. Amikor vittem a visszajárót, nem kellett nekik, ergo elraktam

  De az is vicces volt kicsit, hogy light colát kértek, de az nem volt, úgyhogy Mogyi szó nélkül kivitette a 2 normált:S 5 *…

  T-116 vasárnap, 2008. március 9. [11] gyorsétterem

  A vasárnap reggelek a többiek beszámolói alapján mindig húzósak, de az 500 vendég, aki ma megjelent reggelizni, kicsit mindenkinek sok volt. Az étteremvezető és a supervisorok is rohanva szedték az asztalokat, meg terítettek, hát még mi. Ja, és megmutattuk, hogyan lehet megreggeliztetni ennyi embert 200 kiskanállal. Mert ez egy vicc, hogy alig van kiskanál. Konkrétan ahogy lejött egy asztalról a kiskanál, mi rohantunk be vele a konyhába, és mi mosogattuk el őket, hogy rögtön fel tudjuk használni.

  11-re lett vége a reggelinek, akkor tartottunk egy 40 perces meetinget. Két téma volt. Az egyik a vendégek által kitöltött kérdőívek kiértékelése volt. 32-ből 25 db 7 vagy annál több pontos lett [csak az étteremre vonatkozó részt nézve], és 7 lett öt pont körüli, amit a menedzsment hatalmas tragédiának fogott fel. Viszont volt rész bővebb véleményt írni az étteremről, de ott meg csak dicséretek voltak… A másik téma az esti disco volt. Páran nagyon berúgtak, és volt valaki – egy konyhai alkalmazott, aki betört reggel a konyhába, lopott piákat, és valamivel fejbe verte az egyik alkalmazottat, aki a meeting alatt is még kórházban volt… Ez azért elég para, főleg, hogy a Bea vele táncolt kb. egész este [a bűnelkövetővel:D]. Szóval a meeting és az elhúzódó reggeli miatt akkor kezdtünk el reggeliztetni, amikor máskor már azon szenvedünk, hogy mit csináljunk, mert mindennel készen vagyunk. Ezért tehát szünet nélkül kezdtünk neki az ebédnek. Fél órát voltunk ott, aztán szünet.

  Fel a szobába, gyors fürdés a lányoknál, ahol amikor beléptem, már ott figyelt a képeken megmutatott galamb, aztán alvás ötig. Majd a Bea csinált szendvicset, az volt a vacsora, és munka. Baromi hangos – engem konkrétan zavart már – élőzene volt, viszont jól játszottak, szóval alapból jó ötlet volt. Valami karnevál van megint itt, vagy mi, nemtom, de felső utasításra minden pincér kapott egy álarcot [csak ilyen zorrós], és abban kellett dolgozni. Jó móka volt, egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy ebben nem látunk semmit. Nem tudtam italt tölteni, mert nem láttam, meg nekimentem egy vendégnek, akkor feltoltam a homlokomra, de hősiesen viseltem végig. fél 11-re végeztünk a terítéssel, és akkor Mogyi megint meetinget tartott, ahol bejelentette, hogy most nagytakarítás. Elhúztuk a bútorokat a fal mellől, mindent lemostunk, minden állást feltöltöttünk minden belevaló cuccal, kifényeztünk minden evőeszközt és a poharakat. Én már komolyan nem hittem el, hogy ezt most kell csinálni…

  Előtte megkaptuk a beosztást, jövő héten minden nap A vagyok, vagyis 1-től 10-ig dolgozom, szabadnap nélkül. Csak az Orsi kapott közülünk szabadnapot. De legalább nem kell 7-kor kelnem, ez is haladás. Viszont abban megállapodtunk, hogy szólunk, hogy nekünk 2 nap jár, szóval azokat illene megadni, vagy legalább megkérdezni minket, hogy akarunk-e dolgozni…

  Feljőve a szobába Csikis beígért sms-e fogadott a választási eredménnyel, amin minden ittlévő magyar kiakadt, aztán csináltunk egyenruhás képeket, meg pár képet a lakótársakról, munkatársakról, most naplót írok, aztán alvás.

• Gorog hetkoznapok

  Date: 2008.03.08 | Category: it's my life! | Response: 0

  T-122 Troli 2008. március 5. (kedd) [6. nap]
  Délelőtt elindultunk netezni Moudaniaba, sétáltunk lefelé az úton, amikor megállt mellettünk egy sárga sportos autó. Mogyi volt az, és bevitt minket a városba. Arany szíve van:)

  Estére ’elromlott’ az idő. Neeeeem, itt nincs vihar, meg jégeső, meg vörös fokozatú időjárási vészhelyzet, egyszerűen nem süt a nap, de szerencsére nem lett sokkal hidegebb. Netezni még rövidnadrág/póló kombóban mentem, este viszont már kellett a hosszúnadrág és valami felülre is.
  Az étteremben a munkát polishingolással kezdtük, aztán egy kis terítés, majd láb [fasz] lógatás, mert készen lettünk 4 körül, de csak 5-től van break. Nembaj, leültünk az étterem tengerre néző részében és beszélgettünk. Vacsoránál teleettem magam [eddig nem volt ilyen jó kaja: grillezett csirke, valami fasírt szerű, krumpli, tésztasaláta és a kedvenc kis süteményeim [amik annyira jól néznek ki, hogy biztos a szépfiú csinálja őket].

  A vacsoráztatás az étteremben nem volt gáz, csak másfélszáz vendég van a szállodában, és voltunk rájuk 8-an, szóval lightos volt nagyon. Aztán Mogyi egyik helyettese beállított a troli mögé. Ez annyit tesz, hogy egy kis kocsival össze kell szedni a poharakat, üvegeket és tányérokat az állásokból. Rohadt unalmas, bár nem túl megerőltető meló. Nem kell gondolkozni, csak mész, tolod, és csinálod. De ezt sem szeretném csinálni:S Majdnem olyan rossz lenne 4 hónapig ezt tologatni, mint a Büfé.

  Este munka után Beával meg akartunk inni egy pohár bort, úgyhogy elindultunk ugyan kifelé az étteremből, de vissza is fordultunk. Odamentünk a borokhoz, ahol már ott volt a román szobatársam, és az indiai srác [aki július közepéig marad, szóval a legtovább a staff azon részéből, akik már itt voltak, mikor megérkeztünk]. Tanítgattuk egymást a saját nyelvünkön mondott ’Egészségedre’-re, és iszogattuk a száraz vörös bort. Jól szórakoztunk egészen addig, míg fekete-nagyseggű, Mogyi másik helyettese be nem jött. Akkor kicsit rejtegettük az üveget, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Persze átlátott a szitán, hogy ’ááá, mi csak Pepsit iszunk’, de nem kaptunk nagy lebaszást.

  Apropó szépfiú Este elhívtak minket az Amazing Race elől, hogy menjünk csinálni valamit. Szépfiú megosztotta velünk, hogy szerinte én fogom átvenni a buffet. Vááááá de nem akarom:S Aztán DVD-ztünk. A szépfiúval választottam filmeket is: Aliens vs. Predators és valami Jack Blackes film. Az első [AVP] viszonylag izgalmas volt, de film közben rájöttem, hogy én ezt már láttam. A másik viszont nagyon unalmas volt, szerintem be is aludtam rajta picit. És mindenkitől azt kaptam, hogy szarul választottam, pedig közös döntés volt. Nem tudom a film címét, valami olyan cuccról szól, amitől eltűnik a kutyaszar. Közben meg majd megfagytam, mert a srác lakásában bizony nem volt meleg. [bár a gondolat, hogy mellettem feküdt, kicsit melegített, de sajna nem úgy néz ki, mintha meleg lenne ] Párnacsatáztam vele picit, meg borozgattunk és ettünk pizzát, majd 4 után értünk vissza a szállásra.

  Jaj, majd elfelejtettem: Este, mielőtt elmentünk volna dvdzni, és néztük a filmet, bejött a lányok szobatársának a galambja a szobába. Nagyon kemény. Mozgatja a fejét, meg néz. Nem repked, csak kutat Orsi meg pánikrohamot kapott – utálja a madarakat Van kép a madárról, nézzétek meg

  T-121 szerda, 2008. március 5. [a hetedik nap]

  Késői [vagyis már korai] fekvés, korai kelés – kilencre mentünk regisztrálni, vagymi. Szokás szerint nem volt ott senki, de fél óra múlva megérkezett a hölgy. Megtudtam, hogy 2 €-val többet fogok keresni naponta. Jejejee – bár remélem ez nem befolyásolja az Erasmus támogatásom. Regisztráltunk, fotózkodtunk, és kitöltöttünk egy hosszabb iskolai tesztnek megfelelő regisztrációs ívet. Most kis pihi, aztán fürdés, ebéd, majd munka este 10-ig. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk kinézni.

  Nap közben megérkezett a lány, akiről szóltak – „ egy másik lány Magyarországról”. Hát ő a csoporttársunk a suliban. Nem nagyon ismerem, de tuti, hogy odajár. Renáta. Majd most biztos többet fogunk beszélgetni, lévén, hogy a lányok szobájába költözött be.

  A munka átlagos volt, kivéve talán azt, hogy ma először beszélgettem egy vendéggel németül!! Kérdezgettek arról, hogy hol lakom, honnan jöttem, meg ilyesmi, én meg megpróbáltam pik-pak mondatokat gyártani. Tök aranyosak voltak.

  Estére eléggé elfáradtunk, 11 körül már ágyban voltunk. 12 órát aludtam.

  T-120 csütörtök, 2008. március 6. [a nyolcadik nap] Újabb első dolgok

  11-kor kelés, úgyhogy az első igazán egyedül töltött nap nem ígért sok izgalmat. Igazán egyedül töltött – mert ma a lányok 1-ig, én 1-től 10ig dolgoztam. Ebédeltetés közben már saját stationöm volt [12 asztal, amiért én feleltem], de közben Mogyi kétszer is lebaszott. Egyszer azért, mert nem voltam elég gyors, vagy mi, másodszor meg azért, mert leszedtem egy tányért egy másik részről, holott az én részemen is lett volna munka. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy magamra borítottam egy pohár vizet, miközben szedtem le egy asztalt, de ezt legalább nem látta senki.

  Utána terítés, meg szokásos rendrakás, készülődés a vacsorához. Vacsora csak annyiban különbözött az ebédtől, hogy már a falra is ki volt írva, hogy saját részem van. Főleg idős párok ültek nálam, de tök jó fej volt mindegyik, úgyhogy sokat beszélgettem a vendégekkel, sőt, az egyiktől megkaptam ittlétem első borravalóját, kemény 1€-t. Ez a magyar viszonyokat nézve nem hangzik rosszul, de ha azt vesszük, hogy Gil, az indiai srác kétszer kapott borravalót, amióta itt vagyok, egyszer 20, egyszer 5€-t, akkor aprópénz. Hamar eljött a 10 óra, amikorra végeztünk mindennel. Hívtak a fiúk a szokásos heti pincér-szakács focimeccsre, de holnap korán kelés, mivel reggeliztetek, és kedvem sem volt sok. A lányok meg isznak két faluval arrébb, úgyhogy oda most nem sétálok át, ergo alvás.

  Ja, amit folyton számolgatok: elhatároztam, hogy megpróbálom megdönteni a 40 nap 40 éjszaka „rekordját” Most 8 napnál tartok, és még nem remegek az elvonási tünetektől, úgyhogy nem voltam függő

  T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap]

  [szerintem elcsúsztam eggyel a visszaszámlálást tekintve, de nem írom át az előző napokat, szóval most 118 nap van hátra – szerintem. ]

  Ma reggeliztettem először ittlétem során. Az első öt percben megtanultam kávét csinálni, utána meg ketten vittünk Gorannal 3 állást sok-sok vendéggel, mivel egyedül ennek a három állásnak van kilátása a tengerre. De nem volt semmi gond… Ja, és most először köszöntöttem születésnapost: pezsgő, gyertya és virágszirmok az asztalon, torta gyertyákkal és happy birthdayt éneklő pincérek kaja közben – szerintem meghatódott az Ingrid névre hallgató német hölgy:), mi pedig elég jól szórakoztunk. A reggeli vége hamar eljött, amikor is mindenki mentett magának valami kaját, aztán jött a már-már szokásos napi áramszünet. Ilyenkor a házi generátor termel ugyan áramot, de a kiszolgáló részen ezzel csak a világítás megy, semmilyen gép nem működik..

  Amikor közeledett az egy óra, Gil szólt, hogy menni kell Mogyihoz, mert nem végeztünk mára. Mogyi szólt, hogy ma ötig dolgozom [háthx], mert ki kell takarítani a Tavernát a horizontmedence mellett [ez az a medence, aminek a szélén vízesés van, tehát olyan, mintha a tengerben ülnél]. Előpolisholtunk vagy 2000 evőeszközt, majd felmostunk, és közben nagyon berugtunk, mivel kicsit sok rosét ittunk Utána majd’ két nap után végre találkoztam és beszélgettem a lányokkal, megfürödtem a szobájukban, beszedtem a ruháinkat [mivel arany szívük van, és kimosták a ruháimat, és ki is teregették], most megírom ezt, aztán megyünk Gillel a városba netezni, meg benézünk a Vodafonehoz, mert valami olyanról beszélt, hogy havi 30 euróért lehet notebookhoz modemes netet venni. Majd kiderül.

• Candy! [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.01.03 | Category: gay!, testőr.blogol | Response: 0

  itt szilvesztereztem kedvesemmel meg egy igen jó barátjával. Jól éreztük magunkat, bár kicsit berúgtam (najó, nem kicsit). Taxiban meg lehúztak minket hazafelé. Sensationben volt most a történet, 4e egy üveg pezsgő, 1,5e egy vodkanari (ha vkit érdekel:D)

• autós ámokfutó [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.07.01 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Na hát nem jött össze a találkozás tonyóval, mivel elaludtam:$ Lefeküdtem kicsit pihenni, és bealudtam:D Van ilyen… Péntek reggel arra ébredtem, hogy várom a találkozást Karcsival… És újabb csalódás… már a faszom kivan:S szánalmasnak érzem magam… Anyukája tudja pár hónapja, hogy meleg a srác, de most rájött az, hogy a fiúnak meg kell változnia:S Én próbáltam rámenni arra, hogy titokban találkozgassunk, amibe ő délelőtt bele is ment, de este már az volt, hogy nem akarja becsapni az anyukáját. Jobb híján az új könyvembe menekültem (John Grisham – A manipulátor). Teljesen lebilincselt, és komolyan gondolkozom azon, hogy megtanulok olaszul. Buona sera, signore, come sta? Eddig jutottam:D Délután bele-belenéztem a német-argentín meccsbe, de mégsem ez volt az első vb-meccs, amit ‘végig’ láttam, mivel a meccs közben kimentem budaörsre (a tisztítóba a csinosomért, a mediamarktba egy cd-ért, és a decathlonba, ahol vettem egy sátrat, és nem utolsó sorban megnéztem, milyen az, amikor a Bedi dolgozik:D Mivel berakta egy zacskóba a sátrat, vettem neki inni az automatánál:D jó üzlet volt;)) Este fél kilencre Tomival beszéltem meg találkozót (nem, nem Tonyó, nem, nem meleg srác:D A volt osztálytársam) a városházához. Kb 14 kört mentem a körforgalomban, amikor meguntam, hogy nem vesz észre, de mázlijára pont meglátott. Elautóztunk a BP30ba, közben összefutottunk Normannal meg Csudrival. Beülve a pubba, ‘nehezen’ indult a beszélgetés, majd miközben néztük a meccset, sok mindenről szót ejtettünk. Jó társaság, és ha minden jól megy, ma este is együtt nézünk meccset. Kb háromnegyed éjfélkor búcsúztunk el, Tomiéktól kifelé jövet egy autót láttam vesztegelni az úton. Sofőr kiszáll, részeg szőke nő:D Jön felém, félve lehúztam az ablakot, és megkért, hogy álljak félre az ő autójukkal. Odaérve már nem ez volt a ‘feladatom’, hanem először óránként 5000ért, majd ötszázért kellett volna megtanítanom a férfit vezetni. Mondtam hogy ez felejtős, akkor én most visszatolatok, és elmegyek másfelé. És bejött, amitől tartottam: A nő beült a kocsiba és elkezdett mint a vadbarom tolatni… megálltam, kb 4, 5 centire tőlem neki is sikerült. Akkor kicsit hátrébbmentem, kikerültem és padlógázzal elmentem a másik irányba… Megint utolért, kb megint olyan távol állt meg tőlem… mázli hogy nem ért hozzám, mert akkor már nem lenne jogsija…
  Ma reggel 8kor keltett anyu, mivel mentünk újpestre elhozni azokat a cuccokat, amik még kellenek nekünk. A teherautóba pikk-pakk behánytuk a bútorokat, dobozokat, és elvittük egy garázsba… Kb. egyre értünk haza. Gyors ebéd, majd 6 aknakereső a Normannal msnen, végül lefeküdtem, és rövid idő alatt kiolvastam azt a 100 oldalt, ami a könyvből még hátra volt… A végén szomorúan tettem le:S Szeretem ennek a szerzőnek akönyveit, és most az itthon megjelentek végére értem.