Posts Tagged ‘rinya’

  • nem tudom, mi van.

    Date: 2010.10.22 | Category: it's my life! | Response: 13

    Néztem a House-t, hetedik évad, negyedik rész. Volt benne egy nő, most ő volt a beteg. Szokás szerint jöttek, mentek a tünetek, majd a bögyös új 13-as hatására House rájött, hogy mi okozza a hallucinációt: a hölgy skizofrén. Szerencsére ennyire nem rossz a helyzet,úgyhogy ezt tekintsük egy szenzációhajhász bevezetőnek. Így félkövéren tisztára olyan lesz, mint egy újságcikk első bekezdése.

    De tényleg nem tudom, hogy mi van. Lassan egy éve tart…

    Akkor kezdtem nem érteni a dolgokat, amikor itt volt mellettem egy srác, aki annyira szeretett, mint még soha senki, én meg szépen lassan elüldöztem magam mellől. Máig nem értem, mi szükség volt erre. Sokszor gondolok rá, és hm. Bánom.

    Azóta nem mennek jól a dolgok. Nem jövök ki emberekkel.

    Beszólok egy nálam 50 kilóval nehezebb férfinek, és amikor ordít, közel a verés, még az arcomat is közelebb tolom. Csak ütne már meg valaki! Beszólok egy agresszív embernek, és amikor be kéne fognom, rádobok még egy lapáttal: “te engem ne fenyegess”.

    Egyik nap beszervezek programot magamnak, jelzem, hogy aznap nem dolgoznék, majd másnap inkább dolgoznék, végül itthon ülök, begubózva, és csak azért találkoznék valakivel, hogy ne menjek egyedül moziba, mert az ciki. Aztán megkérdezek egy srácot, hogy eljön-e velem, és mikor igent mond, lemondom. Nem tudom, de inkább nem.

    Éhes vagyok, eszem. Tele vagyok, tudom, hogy nem kéne enni, de mégis hozok valami kaját. Megnézem magam a tükörben. LÁTOM, hogy nem kéne enni, mégis iszom egy kis Colát, hogy leöblítsem a sok egészségtelen szart. Tudom, hogy nem kéne, mégis eszem/iszom. Nem tudom, miért.

    Unatkoztam, elkezdtem nézni egy filmet sorozatot. A 15. másodpercben kapcsoltam ki, mert rájöttem, hogy nem érdekel.

    Van ez a srác, Töpi. [Zsolti, erről akartam volna beszélni veled, ha meghallgattál volna.] Vékony, göndör hosszú hajú. Kurvajó vele a szex. Aranyos, figyelmes. Még beszélgetni is lehet vele – nagyjából. De hiányzik valami. Nem tudom jobban leírni, minthogy hiányzik a szeméből a lelkesedés. CB mindig mosolyogva, csillogó szemmel várt, amikor találkoztunk. Töpi arcáról meg a közönyt és az unalmat tudom csak leolvasni. Akármennyire bizonygatta, hogy nem így van [pl. letörölte magát romeoról miattam], nem tudom, mit gondoljak. Egyik pillanatban vele akarok lenni, a másikban bánom, hogy áthívtam. Nem tudom, mit szeretnék. Nem tudom, mit szeretnék tőle. Most időt kértem, aztán majd lesz valahogy.

    Magányos vagyok, de ha ez megváltozni látszik, fallal veszem körbe magam. Akarok emberekkel találkozni, de megnyugszom, amikor az osztálytalálkozó idejére bejön egy 4 napos vidéki munka.

    Áhhhhhhh, elmegyek olvasni, mert arról legalább tudom, hogy érdekel.

    És még én baszok le bloggereket, meg nyunyókat, meg nyunyó bloggereket, hogy folyton rinyálnak. Pöh.

  • szöveges post

    Date: 2010.10.10 | Category: it's my life! | Response: 2

    eddig jutottam. Írni akartam valamit… csak úgy, írni. De nem történik velem semmi.

  • ami mostanában nem jó

    Date: 2010.09.01 | Category: it's my life! | Response: 3

    jelen – part 2.

    Gayromeo, annak ellenére, hogy szerintem magasan a legjobb meleg ismerkedős site, tele van olyanokkal, akik másnak adják ki magukat, mint amik. És így az egész elveszti értelmét. :( Dudesnude-on legalább van ilyen izé, hogy kell küldeni egy fotót magadról a profilod sorszámát egy papíron magad előtt tartva, hogy igazold magad. És azokról, akik akkora királyok, hogy nem válaszolnak, ne is beszéljünk.

    Gábor szerin messziről lerí rólam, hogy buzi vagyok. Ez csak azért nem jó, mert meg voltam győződve az ellenkezőjéről, és büszke is voltam rá.

    Kristóf újra E/3. személy lett, ami várható volt, de hát szar ez így.

    82 kg vagyok. pf… szánalmas.

    Kezdem teljesen elhagyni magam. Fekszem itthon, kilógó hassal, pizzás doboz mellettem a kanapén, lábam az asztalon, és tespedek. Szennyes mindenhol, kosz, rendetlenség, borosta.

    Nincs kedvem megosztani senkivel semmit, mert mindenki csak magával foglalkozik: Ha van valami, ami a szívemet nyomja, egyedül kell feldolgoznom. Ha véletlenül segítségre van szükségem, akkor oldjam meg egyedül.

  • aggódás:’(

    Date: 2010.08.26 | Category: it's my life! | Response: 4

    jelen – part 1.

    Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

    A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

    Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

    Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

    Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

    Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

    De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

  • De hát… megbeszéltük!

    Date: 2009.08.07 | Category: it's my life! | Response: 6

    Na, most jön valami, amit nem szeretek. Nem szeretem azt, ha… ááá, hogy magyarázzam el?!:)

    Szóval, példaszituáció. Két ember, én és egy barátom, beszélgetünk mondjuk szombaton. Aztán arra jutunk [esküszöm először ly-nal írtam:D] beszélgetés közben, hogy elmegyünk moziba mondjuk következő hét szerdán. Viktor éli a kis életét. Jön a kedd, kedden beszél Viktor egy másik barátjával, aki szerdára elhívja futni. Viktor azt mondja a másik barátjának: Nem, szerdán nem érek rá, mert moziba megyek az egyik barátommal. Jön a szerda. Viktor kisminkeli magát, felveszi a mozibamenős ruháját, majd fogja a telefont, és hívja az egyik barátot, hogy akkor “mikorhol”. Egyik barát: Jah, ezt nem úgy beszéltük meg, hanem szó volt róla.

    Na, ezt utálom.

    Ugyanis – nem tudom, ki hogy van ezzel – de ami elhagyja a számat, azt vehetjük ígéretnek, sőt, adott szónak is. Ha én azt mondom, hogy találkozom valakivel, akkor sosincs olyan, hogy kibekkelem egy “hátha elfelejti” címszóval, hanem biza úgy készülök, hogy akkor ez a találkozó él. Ha megbeszélünk valamit, akkor nem attól lesz semmis, hogy nem beszélünk róla, hanem attól, hogy lemondjuk. ELŐRE! Viktor pénteki jó tanácsát hallották.

    Nem, CB, ez nem rólad szól, te kitüntetett helyzetben vagy:P

  • noszogat

    Date: 2009.07.16 | Category: it's my life! | Response: 0

    Pape basztat noszogat, hogy írjak bejegyzést. Írnék én, mert tényleg jól indult ez a hét bejegyzések terén, és nem akartam letörni a trended, de sajna még mindig meg vagyok sértődve, annak ellenére is, hogy – mint írtam a hét elején – teszek rá.

    na mindegy. nincs jó kedvem. és még ráadásul izzadok is.

  • Vasárnapi fiús képek – 006 – Crazy hair, Crazy clothes

    Date: 2009.07.12 | Category: gay! | Response: 1

    Heló emberek. Ezek szerint nem volt elég hangos az előző ordításom, mert nem sokan figyeltetek fel rá, de rájöttem, hogy mindegy is, mert – hogy ÁgasCube szavaival éljek – “Szia Bazdmeg. Leszarom.” De most mégsem az ő válogatása jön, hanem egy meglepetésszerűen felbukkanó srác választhatott ezen a héten, aki újra elkezdett olvasni – és remélem nem bánta meg. Tehát a színpadon … dobpergés … dobpergés … sűrűbb dobpergés… PaPe és a Crazy hair, Crazy clothes!!!

    Ütemes, ovációszerű taps!

  • szar

    Date: 2009.04.15 | Category: it's my life! | Response: 15

    Elkezdtem írni ezt a szart. 5 oldalam van. Kis túlzással, amúgy 4,5. és 50 kell. Faszomat. Azt. Picsába.

  • önkritika [testor.blogol.hu-ról]

    Date: 2006.06.11 | Category: be up-to-date!, testőr.blogol | Response: 6

    Rájöttem valamire amit nagyon szar volt beismerni magamnak. Szerintem rossz társaság vagyok és unalmas velem lenni:S :(