Posts Tagged ‘seta’

• .gr47-50 Újabb balhé, végre, elment minden közmű, day off – az ÖTVENedik nap, Station One

  Date: 2008.04.19 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-80 2008. április 14. hétfő [47] újabb balhé

  Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

  Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

  Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

  Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

  Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

  T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

  …, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

  Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

  A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

  T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

  Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

  Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

  Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

  Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

  Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

  Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
  Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

  és:

  Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
  Vendég: „Orange Juice.”

  ennyi.

  A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

  Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

  T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

  Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

  T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

  Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

  A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

• Ujra service, Thessaloniki, krimi, szar ido

  Date: 2008.04.06 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 3

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába… Azt terveztem, hogy a tengerparton sétálgatva, zenét hallgatva, boldogan jutok el munkába. Ehhez képest a román srác lekéste a buszt, úgyhogy csatlakozott hozzám, ergo végig beszélgetnünk kellett. Valahogy végig szenvedtem, átöltöztem Gill szobájában, és elkezdődött csodás visszatérésem a pincérek világába. Egy laza reggeliztetés volt, aminél alig kell pár dologra figyelni: legyenek mindig tiszták az asztalok, és legyen mindig kávéskannád, kiskanalad és bögréd:) A terítés az ebédre – a veranda szokás szerint együtt terített, rám és Gillre a pohárpolisholás jutott, de kb. két rekesz után Mogyi elvitt minket, hogy az egyik bárból [Y] a másikba [main] cipeljünk át egy fagyigépet. Az ebédeltetés meetinggel kezdődött, már nem is emlékszem miről papolt Mogyi, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a rendről, meg ilyesmiről beszélt:D

  Munka után két projektet tűztem ki magam elé: szerezni öltözőszekrényt és melegítőt a szobába, mert anélkül itt bizony nem lehet megmaradni [elég annyi, hogy este már mindenkinél láttam, szóval nem csak én fáztam nagyon éjszaka:P]. Öltözőszekrényt a nő csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó adni, a heatert elintézte Feri, szóval projektek teljesítve, irány a netezde. Előtte még vettem Ferinek görög számot, meg kértem kis ajánlót, hogy mit érdemes megnézni Thessalonikiben, aztán leültem. Neteztem vagy 3 órát, olvasgattam az otthoni koalíciós problémákról, írtam leveleket, elvoltam. Szükség is volt egy kis netre, mivel nem voltam már majd’ egy hete.

  Visszaértem, átöltözés, majd egy újabb meetingbe csöppentem bele. „Ez koszos, ezek nincsenek elpolisholva, ezek miért itt vannak” – kb. ez volt a téma, ergo semmi új. A vacsora pörgős volt, ki-be jártam az italokkal, megállás nélkül, és csak nem fogytak a vendégek. Aztán 9 körül Mogyi beküldött polisholni, onnantól pihi volt:) Aztán 10 után még egy meeting, mert őőő nemtom már miről szólt. Aztán addig ott tartott minket, hogy futottunk, hogy elérjük a 11 órás buszt.

  Este vacsi a szálláson [lásd: galéria ], majd a másnapi indulás leegyeztetése, és végül alvás.

  T-91 2008. április 3. kedd [36] Az első szabadnap: Thessaloniki

  Beával ugye elcseréltük a szabadnapot, hogy együtt mehessünk; este megbeszéltük, hogy akkor a 10:30-as buszt célozzuk meg gyalog, úgyhogy minden készen állt az első, nem a szállodában töltött görögországi napra.

  Reggel kinéztem az ablakon, és napot láttam, úgyhogy a pulcsit csak begyűrtem a táskába [az első képen, induláskor még pólóban vagyok, utána végig csak pulcsiban:)], és 09:40-kor elindultunk itthonról. Séta végig a tengerparton, láttunk embert, aki botozott a vízben [kép], és 10:20-kor oda is értünk az állomásra. Bea vett reggelit, én gondoskodtam a buszjegyről, ami a nemzetközi diáknak köszönhetően olcsóbb volt, csak 4,1 €. Már a buszból láttuk, hogy bizony nem fog sütni a nap, sőt, Thessaloniki felé nagyon sötét az égbolt. Odaértünk, lógott az eső lába. Az újságos útbaigazított, 36-os busszal a Vulgari állomásig. Jött a 36-os, megkérdeztük, hova megy, és mondta, hogy a Cosmosba [Mediterranean Cosmos – helyi pláza]. Vettünk jegyet, és pár perc alatt meg is érkeztünk.

  Mivel Orsi az első napokon kiverte a kezemből a fotógépem, az első dolgunk volt, hogy ezt pótoljuk. Most ugyan nem fekete, hanem a szürke verzió van, de tök ugyanaz a gép, és jujj csináltunk vele sok képet is! Aztán vásároltunk a Bershkaban – amire a Bea azt mondta, hogy jól állna nekem, megvettem:) Egy pulcsi, egy póló. És Bea névnapjára egy ajándék felső, Orsinak meg meglepiből egy – felső:D Vásároltunk a Zarában – egy papucsot és egy pólót nekem, aztán a Mangoban a Beának nadrágot és pólót. Elmentünk ebédelni, „német étterem”, viszont volt rántott hús, amire mindketten vágytunk, úgyhogy oda ültünk le. Aztán kis nézelődés, és elnyaltunk egy-egy hatalmas adag fagyit [banán, pisztácia, eper – mmmmmmmm nagyon finom volt!].

  4 óra után úgy éreztük, eleget plázáztunk mára, irány a városnézés:) 36-ossal a vulgarihoz. A buszon leszólított minket egy nő, mert látta, hogy külföldiek vagyunk, és elmagyarázta, hogy hogyan kell menni a fehér torony nevű nevezetességhez. Átszálláskor elmagyarázta a jegyrendszer lényegét, miszerint egy 60 centes jegy egy óra 10 percig érvényes, és addig akár az összes buszra is felszállhatsz… Aztán a célhoz közeledve leszállt velünk, elmondta a múzeumok nyitva tartását, megmutatta, hogy merre menjünk, és elváltak útjaink.

  A fehér torony nem valami nagy durranás, meg körbe is van kerítve ilyen építkezős kerítéssel, úgyhogy csak kívülről tekintettük meg. Láttunk még egy szál damillal horgászó embert [kép], nagy konténerszállító hajókat, rakodós kikötőt, és láttuk kívülről az egységes képet mutató kamara nevű városrészt. Erre vettük az irányt, és sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk és nagyokat nevetgéltünk. Láttunk rengeteg, a legszebb téren alvó kóbor kutyát, virágágyásórát, Riska ruhaboltot [kép], Snoopy gyrosozót, kis templomot a házak között, nevezetességnek kinéző romokat [Thessaloniki szép óvárosa először egy tűzvész, majd egy földrengés miatt elpusztult a 20. században], kék húst a szupermarketben, és annak ellenére, hogy az összes munkatársunk teljesen biztosra állította, hogy nincs meki Thessalonikiben, Bea talált egyet [megkérdeztem, összesen 4 van:D] a Budapest Tours feliratú házban:) Mindketten tele voltunk, de úgy éreztük, ennünk kell itt is, hát benyomtunk egy menüt. Vettem még egy övet egy deszkás boltban, és közeledett a hazaút ideje. Mivel sok időt töltöttünk el a boltban, taxival mentünk a buszállomásra.

  Na, ez a taxi-kérdés elég viccesen működik itt. Ha leintesz egy taxit, ne lepődj meg, ha felvesz mást is. Vannak helyek, ahol állnak az emberek, és minden taxis lassít, és kiordítja, hogy merre felé megy. És persze mindenkivel kifizetteti éppen a taxióra állását.

  Este buszozás, majd rövid netezés már Moudaniaban, aztán, amikor kitaláltuk, hogy most akkor induljunk, hogy elérjük a buszt [hotelből a szállásra], rájöttünk, hogy esik az eső. Ezért 10 perc telefonálgatás után a netcafé alkalmazottja szerzett nekünk egy taxit, ami újabb 4 €-ért hazavitt.

  Ez volt eddig a legjobb napom Görögországban – és a Beának is!

  T-90 2008. április 4. péntek [37] Krimi E03.

  Hát, kifogyott a tinta a pennámból, vagymi, délelőtt nem történt semmi. Ja, talán annyi, hogy mivel Tina megkért, hogy várjam meg, nem volt időnk már besétálni munkába, ezért stoppoltunk, és a negyedik autó meg is állt, és kérdés nélkül tudta, hogy hova megyünk:D Munka után megkaptuk a március havi borravalót, nekem 31 € jutott, ami a legtöbb, amennyire hallottam. Délután alvás a szobában, majd munka. Este meg 1 órás meeting főbiztonságiakkal, menedzserekkel, mivel valaki délután ellopott 250€-t a kasszából… Akik délután bent voltak, megmotozták őket, akinek kocsija van, azt átkutatták, szóval elég kemény volt… De szerintem esélyük nincs megtalálni:S, úgyhogy levonás lesz a vége – mindenkitől… Sakisnak például éjfélig kutatták a kocsiját, a testét és a szobáját. Ultragáz:S

  T-89 2008. április 5. szombat [38] Szar idő

  Amikor ideértem Görögországba, örültem, mert rövidgatyás idő volt, sütött a nap, és igaz, hogy fújt a szél, de dög meleg volt. Az utóbbi egy hétben viszont a nap alig-alig bújik elő, folyamatosan szürke az ég, és két napja az eső is esik folyamatosan, ma már szakad. Ez, ha lehet, még jobban bezár minket a szobába… Például mára netezést és városban kajálást terveztünk, ehhez képest aludtunk délután. És ennek örömére meg is fáztam. Délelőtt még csak 1-2-szer kellett kifújnom az orrom, délután [vagyis este, a vacsoráztatás alatt] már láncorrfújó lettem: egyik zsepi [vagy szalvéta] követte a másikat.

  Bea ma kétszer lekéste a buszt:) Ami bizony 66%, mivel reggel sétáltunk. Délután beültünk teázni a kantinba, hogy elteljen a 35 perc, aztán 13:35-kor [akkor indul a busz] szólt a Bea, hogy most megy a busz, futás. Futottunk, még csak nem is láttuk már a hátulját sem. Szóval irány a recepció, szereztünk taxi telefonszámot, és taxiztunk a szállásra. Vissza a 17:15-ös busszal mentünk [vagyis csak én], mert Bea elaludt:) Úgyhogy este, munka után már alig mertem együtt menni vele a buszhoz – vajon miért?!:)

  Vacsoráztatásra olyan beosztást kaptunk, mint eddig még egyszer sem: együtt voltam a lányokkal az ötös stationben [ők az ötösben, én a hatosban, de annak az állása ugyanaz, mint az ötösé], és nagyon jó kis csapatot alkottunk [csak a reggelis terítés húzódott el picit], egyszer sem segítettek a menedzserek, mindig volt megterített asztalunk az új vendégeknek, koszos tányér szinte senki előtt nem volt, szóval összességében én büszke vagyok a teljesítményünkre. Ha meg azt vesszük, hogy én meg vagyok fázva, Orsi meg még nem heverte ki a lázas betegségét, akkor ez egész jó ’eredmény’!

• Dávid:) [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.07.18 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Ma szokás szerint nem tudtam sokáig aludni, úgyhogy a reggel ‘felesleges’ részét a fürdőszobában töltöttem, szépítkeztem:) Délelőtt 11kor indultam itthonról. Először tisztító, majd 11:37re kimentem kishugomért az állomásra. Hát sikerült eléggé beparáztatnia:) Írt egy smst pár perccel a vonat tervezett érkezése előtt, hogy ‘ A metronál vagyok ‘. Ekkor elkezdett pörögni az agyam, miközben tárcsáztam, hogy eggyel korábbi vonattal jött? már a déliben vagy a keletiben van? Aztán felvette és mondta hogy most már a tesconál:) Nagy kő esett le a szívemről. Aztán befuvaroztam anyuékhoz a kislányt, majd futottam a buszhoz, mert Dáviddal volt randim a Ferenciek terén:) Együtt ebédeltünk, majd visszasétáltunk anyuékhoz, kocsiba pattantunk és felmentünk a normafához sétálni. Közben tök sokat beszélgettünk, többek között a közös jövőbeni programokról:) Rájött, hogy – bár az új filmek terén elég művelt vagyok – a régieknél vannak hiányosságaim, szóval sok filmet fogunk megnézni együtt. És beterveztünk egy prátert is, meg meg meg hm megyünk együtt bulizni is valahova:) Hm hm ez van:D
  Ja Dani is feltette a képeit Horvátországról, úgyhogy a képriport második része:
  
  A tilosban parkolásról készült ‘fénykép’ és számla
  
  A csapatban, a kupával:)
  
  Újabb kép a beachről (majdnem kockás has:D)
  
  És hazaút előtt:)