Kezdjük azzal, hogy engesztelésül, amiért nem volt Vasárnapi fiús képek, itt van két kép ilyen reklámhordozó jelleggel 1-1 későbbi sorozatból:P Az első a kedvenc képeimből való, a második meg a 6pack sorozatnak lesz a nyitóképe, annak ellenére is, hogy akárhogy számolom, ennek a srácnak a hasán 12, nem tévedés, TIZENKÉT kocka van!!! [ami “Balázs” szerint “biológiailag nem lehetséges/max 8 lehet/jó a photoshop” – szerintetek?]
Az egyik nem sokkal korábbi bejegyzésemben kérdeztem, hogy szerintetek mi az a fasz papucs:) Chesternek köszönhetően megvan a válasz – szintén egy kép formájában. [még greg megjegyzését fűzném hozzá: “kéne hozzá egy seggpapucs” – úgyhogy várom a következő kommentet:D]
Aztán mi van még, nézzük csak… Crazyboy, és öcsém is sikeresen felvételizett [CB másoddiplomára, öcsém MSc-re – vagy MA?!:D], gratulálok nekik nagyon-nagyon, és tök büszke vagyok rájuk! Tapsoljátok meg ti is őket! És innen grat. a többieknek is: “Balázsnak”, karasnak nagyon [öcsémmel együtt végzett, és még mindig a heréjét vakarja ejnye!], Zolinak, meg a többieknek! Csak így tovább, srácok – és ígérem, megírom nemsokára a szakdogám:P
vasárnap óta jelentősen visszaszorítottam a colafogyasztásomat: megelégeltem ugyanis, hogy minden reggel arra ébredek, hogy muszáj valahogy lejjebb vinnem a gyomorsavamat, mert menten elhányom magam.
Azóta rengeteg ásványvizet ittam már, de még mindig a szénsavasra szavazok. Tudom, hogy a szénsav rossz, de a zöld kupakostól egész egyszerűen kiszárad a torkom, vagy nem tudom mi, de nagyon-nagyon rossz érzés, úgyhogy PaPe tanácsára odaadom az ellenségeimnek, a szénsavmentes meg full felesleges:D Olyan, mintha csapvizet innék, és azt azért már mégsem:D
Akartunk ma strandra menni, csak végül elbasztuk a napot – khm mondjuk úgy, hogy ágyban töltöttük – CBvel. Aztán nézzük este a híradót, meg olvastunk indexet, és hát egy kissrác meghalt ott, ahova mentünk volna, úgyhogy bezárták a strandot. A jegyek árát nem hiszem, hogy visszatérítették, így viszont másfél órára kicsit húzós lett volna a 3400 forintos beugró. Ahogy CB fogalmazott: valamit tudtunk…
Amúgy meg Iguazu megnyugtatására írom: én is elbizonytalanodtam egy pillanatra a bloggerigazolvány-témával kapcsolatban. Akármennyire is gáz, meg ki kell őt gúnyolni, szerintem a videóból kurvára nem egyértelmű, hogy vicc az egész, és azért lehet sejteni, de ha valaki komolyan veszi, az azért van, mert azt gondolja, hogy amit az index kirak hírként a főoldalra, az igaz. Ennyit erről. Lehet az én blogomat is szánalmas formában linkelgetni.
Amúgy2: jó, hogy fostam a félszigeten miatt… kollégám kiment régi típusú személyivel, szóval valószínű engem is kiengedtek volna, és kurvagyors wifit talált a nagyszínpadnál, valamint a szállásán is van. ÉNFASZÉNFASZÉNFASZ
Erről jut eszembe: IDIÓTÁNAK NÉZEK KI CUUCCCUUUU???!!! Rózsaszín a hajam? vagy narancssárga? VAGY RÓSZASZÍÍÍÍÍÍÍN?
Holnap megyünk Brutkóra, gyertek minél többen. Az előzőn 3 sörtől annyira berúgtam, mint egyéb tömény italoktól nagyon-nagyon régen. Lehet, hogy a trafós sörök alkoholtartalma 50% körül mozog???!!! az mindent megmagyarázna:P
Múltkor mesélt egy storyt egy kedves pajtásom egy mekis kalandjáról. Most következzen a story, ahogy – tényekesen – ő mondja:
“Beálltam a sorba…
Olyan sorba álltam, ahol egy ilyen fehér inges, sötét gatyás nő állt, mivel ők a rangidősek és gondoltam megéri, hogy előadja, hogy ő itt a nagy király, azért, hogy hamarabb sorra kerüljek, mintha valami szerencsétlen kezdő szolgálna ki előttem mindenkit. (Persze így utólag nem érte meg…)
Sorra is kerülök. A nő révedő tekintettel néz el a semmibe, majd mivel nem akartam megzavarni semmiben, pár másodperc síri csend után kihajol, elnéz a fejem mellett és
odaszól a mögöttem álló srácnak, hogy mit adhat neki… Az, szerencsétlen, legalább annyira meglepődött mint én, de jó magyarhoz híven, ha jó dolga van, nem kérdez, elkezdte mondani h mit kér. Persze csatlakozott hozzá a másik sorból az anyja, meg a két testvére, úgyhogy kértek kb. 8 happy meal menüt, meg 10 kólát és persze az ajándékokat is jól
meg kellett nézni, hogy mik legyenek…
No mind1, gondoltam ma jó napom van, nem sietek. Megkapják a cuccot, odakerülök a pulthoz (ismét) és meg akartam kérdezni a nőtől, hogy szerinte én miért álltam ott ahol.
Bele is kezdtem a mondatba:
-Neharagudj, de szerinted én…
Idáig jutottam amikor ilyen flegmán elnézett a semmibe, unottan elkezdett kopogtatni a műkörmével a pulton. No és akkor nekiálltam a mondatnak mégegyszer:
-Szerinted én MI A PICSÁRA VÁROK ITT???!!!
És akkor itt jött egy hosszú beszélgetés az etikettről, stb. Majd eljutottunk odaáig, hogy:
-Nem szeretnék mást csak egy Sajtos McRoyal-t és egy közepes kólát.
-Nagy menübe adhatom?
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!
T-71 2008. április 23. szerda [56] … faszéppeneszükbejutott …
A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.
Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…
Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.
T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára
Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.
Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.
Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.
A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.
Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az [Orsi meg azt, hogy álmodban ]
T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]
Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.
Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek :D]:)
Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.
T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola
Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.
Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.
A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)
Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.
Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.
Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.
T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]
Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…
Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.
Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…
El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…
Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.
Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…
T-66 2008. április 29. kedd [62]
Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]
Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…
Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…
Ma van a sör névnapja, ez alkalomból kívánok sok boldogságot minden kedves Stella nevű lány (vagy fiú) ismerősömnek. Nálam vendégeskedik az Eb. Csak így, nagybetűvel. Az Eb. Sebastiannak vidéken kellett dolgoznia, ezért tök boldogan vállaltam be pár napra. Most is sétából jövök. Kb. egy órát szaladgáltunk, és büszkén állíthatom, hogy három nap alatt egyetlen egy kutyával találkoztunk, aki fel tudta venni vele a versenyt futásban… Hát nem ő volt az. Mármint ő, a képen:) Ő csak aaaaannyira viccesen néz ki, hogy muszáj megosztanom. Sába a neve, és gondolom lány. Nem túl aktív kutya, de hát ahogy kinéz… elkezdődik a feje, és csak egy haaatalmas orr az egész:) Tegnap több furis dolog is történt, ezeket fogom sorra venni. Először is bent az irodában… Sokszor-sokszor veszem fel a telefont, és hát amiket az emberek képesek mondani, az hihhetetlen:) Az egyik arról beszélt, hogy nekik jó egy kétágyas szoba is, mert “A nyolchetes bébit berakom egy dobozba és ott elvan, hát nem?”:) Ilyenkor én szakadok a röhögéstől. De egy másik fazon még ennél is keményebb volt: Ő egy görögországi apartmanházról beszélt, hogy oda akar menni, “mert azt legalább tudom, hogy ott angol wc van, és nem az a Jackie Chanesen izmolós zuhanytálca”. Ennél ütöttem már az asztalt, aztán elkezdett a biztosításról magyarázni, és amikor mondtam neki a Baleset Betegség és Poggyászbiztosítást, jött ez: “elég balasetbiztosítást, a pogggyászt leszarom, úgyis a felét ott veszem meg, hát nem? Elég a baleset, hogy ha beleülök egy tengeri sünbe, és feldagad a seggem, akkor legyen valami” Hát ez a srác teljesen kész volt:D Aztán elindultam hazafelé az irodából, és a moszkva tér metrostationön láttam két srácot. Na mondom, ezeket én ismerem. Egymástól függetlenül fent volt mindkettő az msnemen, és aztán egymásra leltek. Nem vettek észre, mögéjük áltam,és írtam az egyiknek egy sms-t, hogy szép pár vagytok… A másik meg észrevett. Azt hitte hogy én nem. És elkezdett elfutni:S Szánalmas volt:S Este színház, Jekyll és Hyde:) Tök régóta szerettem volna megnézni ezt a darabot, most eljött a nagy nap:) Normannal mentem, uhh, vele is tök rég találkoztam:S Fél órát késett, de így is kényelmesen, egy hosszú beszélgetős séta alatt beértünk a színpadra. A sor közepén ültünk, és természetesen mi érkeztünk utoljára:D A szünetben odajött az a srác, akinek írtam az sms-t:) Bocsánatot kért a barátja viselkedéséért, és megbeszéltük, hogy majd msnen értekezünk újra (mert közben letöröltük egymást). Élőben is kurvajól néz ki. Na mindegy, így jártam. Valahogy a foglalt pasik jönnek be mostanában. Meg persze van egy, ő nem foglalt, csak nagyon elfoglalt. Pedig kívül-belül olyan, akit magam mellett szeretnék tudni:S Csak hát ő szarik rám:’( Na mindegy, örökké magányos maradok…:S Az előadás: tényleg jó volt látni, kíváncsi voltam sok dologra. Jó volt hallani a jól ismert dalokat. Nekem tetszett az előadás, és bár voltak énekproblémák, meg hát a szöveg sem ment 100%osan, királyság volt:D hát, most hirtelen ennyit.
Hétfőn volt a srác, akivel sokat beszélgettem. Hát az olyanokat mondott, hogy azóta tök szarul alszom. Négy órán keresztül mesélt az ő és a barátja családi hátteréről. Ilyeneket, hogy anyukáik mindkettejüknek azt mondták külön-külön, hogy melegként nem mennének a helyükben az utcára, meg meg kéne ölniük magukat, amihez segítséget is felajánlottak. Aztán az a srác, akivel beszélgettem, nem kapott 4 évig otthon rendes kaját – ez független a szexuális beállítottságától: Egyszerűen a nevelőapja úgy rendelkezett, hogy ő nem hajlandó abból enni, amibe a gyerek már beleevett, így a finom ételeket az ‘apa’ kapta, míg a gyerek olyan dolgokat, amik szó szerint a kutyának sem kellettek. (itt mondott példákat, én már a gondolattól is rosszul lettem:S). Nagyon sajnáltam őket, és sokáig törtem a fejem, hogyan tudnék segíteni. Aztán mondta, hogy a pasija (17éves) szülei elvették a telóját. Ekkor beugrott, hogy itthon, a fiókomban van egy használaton kívüli, működőképes, de rossz aksis K700i. Felajánlottam, odaadtam. Hát, akkora boldogságot, mint a srác szemében láttam – közhely, de ezért megéri élni. NNa szóval szerdán hazajöttem délután, és találkoztam S.nal. 6 órát beszélgettünk este 10től hajnali négyig… Érdekes volt, tök jól éreztem magam vele végig. Aztán csütörtökön voltam Dávid1dal ebédelni, a mammutban lévő görög étteremben ettünk mindketten, majd megnéztük közösen a Testőr című filmet. Hát kurvajó volt, ha valaki még nem látta, és érdekli, szívesen csatlakoznék:D Vááá megint testőr akarok lenni. Péntek reggel visszaautóztam Veszprémbe, megrendeztünk újabb két napot a siketek vb-n, ami ezzel be is fejeződött. Szombat délután a srác, akitől a fizetésem reméltem, egy másik versenyt rendezett, és mivel mindenképpen meg akartam várni, végignéztem azt. Érdekes verseny volt, elmesélem: Egyenes kieséses rendszerben kűzdöttek egymás ellen a kétfős váltók. A futás lényege, hogy az első futó lenyomott a saját idejéből két pohár sört, aztán kiment és lefutott egy másfél kilis pályát, majd váltás. A második futó is lenyomott két pohárral, és ő is futott. Aztán pihenés nélkül jött a következő forduló. A döntő két csapatának a befutás után – váltás előtt, és a célbaérkezés előtt is volt még két-két pohár sörük, szóval összesen 4-4, tehát ők 10-10zel fejezték be a játékot. Egy osztrák csapat nyert, de az olasz második a döntőbeni vereség ellenére is nagyon jókedűven zárta a napot. Vajon miért?!:D A verseny után kocsiba ültem, és szfehérvárnál eszembe jutott, hogy találkozom Tomival, így – bár nem sok időre ( 45 perc), de vele is összefutottam. Ma reggel hatra mentem egy roma lakzit bontani az iparba. Hát az nagyon durva volt… a menyasszony 13, a vőlegény 17 éves volt. Nagy hepaj volt, inkább nem részletezem. De volt egy jelenet a végén. Az iparhoz tartozik egy nem túl nyugodt hölgy, ő valami guru ott. És reggel hatkor ő bement a népes táncoló roma csoportosulás közepére, és közölte, hogy vége a bulinak. A cigányok (nem sértő szándékú a szóhasználat) meg mondták hogy nem:D És ők nyertek. Aztán megfenyegették a hölgyet. Hát, boldog egy pillanat volt:D Utána raktár, majd kimentem a kolombusz állóhajóra lekeverni egy kis zenekart. A beállás megvolt, este 8-9ig játszanak, legkésőbb fél nyolcra kell visszaérnem, de asszem gyalog megyek, mert frankón az egész város le lesz zárva….
Szóval kedd délután kettőre mentünk raktárba. Amikor odaértünk, láttuk, hogy tuti nem kevés cuccot viszünk, mert egy 80 köbméteres pótkocsis teherautó parkolt a raktár előtt. Bent molyoltunk vagy két órát, aztán elkezdtük rakni a gépet. Pakolás közben láttam, hogy setét fellegek gyülnek az égen, de próbáltam nem tudomást venni róluk. Aztán amikor az utolsó sort pakoltuk a kocsiba, leszakadt az ég. De a betápot még be kellett rakni, szóval szokás szerint szarrá áztam. Aztán mindenki bemenekült a rakiba. És az eső csak esett és esett:) A raktár előtt pár perc alatt bokáig érő víz gyűlt, szóval úgy döntöttünk, a pótot majd másnap reggel töltjük fel. Hazautaztunk, majd összeraktam a táskám, és alvás. Szerda reggel hét raktár. Bepakoltuk a pótot, meg jutott cucc az ivecoba is, aztán indultunk siófokra, a verseny állandó helyszínére. Én a póttal utaztam, egy élmény volt: még sosem ültem ekkora kocsiban. Odaértünk, az építő csapat már ott állt a bejáratnál, várva, hogy dolgozhasson. Még egy órát tolatgatott a kocsi. A kipaknál azt vettem észre, hogy én vagyok ott az egyetlen, aki már látta valaha a fedést: Istiék kocsijából kifogyott a benzin, zoli később indult, Ákos másik bulit épített. Szóval az én irányításommal kezdtük kirakni az alut. Így éjfél körül mentünk aludni, addigra kész volt a teljes fedés, már csak apróbb munkák voltak hátra. A csütörtök érdekes nap volt, csak ‘címszavakban’, hogy mit csináltunk: ittunk (sört), ittunk (sört), vacsoráztunk (fél ötkor mentünk egy családias étterembe, zoli fizetett), főpróbáltunk (a lányok akkor léptek rá először a színpadra, szóval inkább a koreográfia tanulásával voltak elfoglalva, némelyik jegyzetelt is még közben:D Én ültem, aztán elkezdett esni az eső. Nahurrá, rohanás, mindent letakar, elég gyors voltam, de a cipőm beázott, szóval a főpróbát álmosan remegve a hidegtől ültem végig.). Az utolsó pontot kifejtem, mert hihetetlen élmény volt. Ha címszóban akarnám, akkor jäger, de bővebben: Fél egykor lett vége a főpróbának, gondoltam hurrá, megyünk aludni. Zoli felvetette, hogy üljünk be valahova. Találtunk egy helyet, ahol – gondolom a szakadó eső miatt – mi voltunk az egyetlen vendégek. Én kértem egy sört, a többiek már jägerrel kezdtek; aztán volt egy kör, amikor sorba mindenki mondta, hogy jägert kér. Addig Ákossal tartottuk magunkat, de akkor titi felrakta ákos kezét, hogy ő is kér, isti meg – amikor hozzám értünk – mondta, hogy te is iszol:D Én nem ellenkeztem, innentől a többi körről nem tudom, hogy jött ki, de a lényeg, hogy egy óra alatt sok tízezres számlát csináltunk. Aztán kidobtak minket, mondván, hogy zár a hely. Ja még egy erről a helyről: Mariann, a pincérlány szerintem erre a pályára termett. Aranyos volt, és gond nélkül beszélt rá minket az italra. Szóval kidobtak, továbbálltunk. Találtunk egy helyet, ahol karaokeztak, ott vertünk tábort. Zoli, mint egy gyerek, úgy viselkedett. Nevetgélt, énekelt, táncolt, beszólt, piszkált, nyúlkált, és nagyon jól érezte magát, vele együtt persze mindenki. Az este csúcspontja talán az volt, hogy Omega néven felment a színpadra, és Ákos léggitározásával és üvegpohárba éneklésével kísérve elénekelte a Gyöngyhajú lányt:D:D Én hajnali négykor indultam vissza Ákossal szunyni egyett. Másnap kiderült, hogy a szobából csak én nem hánytam:D Péntek reggel fél kilenckor arra kelt a szoba, hogy Istinek csörög a telefonja. Bpen feltörték a kocsiját. Innentől 11ig csak telefonált, utána Zolival elindult megoldani a helyzetet. Ekkor kicsit aludtunk, majd délben jött egy nő, hogy lassan el kéne húznunk, mert 11ig fizették a szobát:D Fél egykor sikerült, de a szomszédban akkor kezdtek el csak kelni:D Kisétáltunk a helyszínre, összeraktuk a felszerelést, hogy a délutáni fő-főpróbára minden összeálljon. Megint ott volt a srác, akivel tavaly végigbeszélgettem a műsort, most is ez történt. Éjfélkor lett vége, az egyik szőke lány nyert. Sírás, világbéke, egészséges életmód, miegymás. Elkezdtünk bontani. Szombat délben értem haza. Szombat délután ötre viszont újra raktárba kellett menni, az Úszó EB záróbulijára vittünk technikát. Arról volt szó, hogy odavisszük, és ott van sok ember, segítenek összerakni. Hát ehhez képest ketten voltunk egész addig, amíg a Titike a hiányzó felszereléssel meg nem érkezett. Felvertük az alut, és 11 körül már sikerült is elhúznunk haza. Még fürdésre sem szakítottam időt, alvás ezerrel. Éjszaka lejött a Mysterious Skin című film, ami a leírása szerint egy több fesztiválon is díjnyertes dráma, ami szól a pedofiliáról, prostitúcióról, megalázásról, álmokról, mindez meleg oldalról megközelítve. valszeg ma ezt fogom nézni, és ha nem esik ez a kibaszott eső – most esik – akkor este megyek futni Dávid1dal. Na, fürdés…
Hm péntek: Reggel 11 raktár, kettőre leértünk ‘kenesére, és tűző napon összeraktuk a bulit. Egyetlen negatívum volt, hogy szarrá csíptek a szúnyogok. Este 10 körül végeztünk, irány a panzió, zuhi, miegymás majd mentünk kajolni. Út közben összefutottam a Szerivel, jó rég láttam. Vacsi: szárnyast ettem, de ‘megbántam’. Nem, nem volt rossz, csak a Titi valami fokhagymás szűzpecsenyét evett és annyira megkívántam:) Az éjszaka nem volt túl jó, mert a szobában dögmeleg volt, és max fél órát ha tudtam aludni:Sss Szombat reggel háromnegyed hatkor kelés, Csabával irány Fonyód, ahol szintén dög meleg volt:) A délelőtt egy laptophoz való átalakító utáni rohangálással meg a kisbuli felépítésével telt, a délután olvasással és a hostessekkel autósjáték-segítéssel telt. 9 körül visszaértünk, beültem a Szerivel meginni egy sört, amig a kenesei buli ment, de a sör felénél hívott Gábor, hogy vége, menjünk bontani. Hajnali háromkor értem haza, de az alvás nem tartott sokáig, mivel a Gábor rábeszélt, hogy menjek másnap reggel hatkor építeni, mert kevés az idő és kevesen vannak. Tehát vasárnap reggel is munkával kezdtem. Omszky-tónál építettünk egy T-Mobile-os sátrat az öttusa EB-re. Nem volt rohanós a tempó, mivel mindenki buliból jött, szóval nem voltunk túl frissek, viszont a hangulat az fergeteges volt:) Délután kettőkor értem haza, kis netezés, fürdés (már nagyon rámfért), majd alvás:) aztán vacsi (másfél kukorica) és megint alvás. Ma reggel fél 10kor keltem fel. Az egész délelöttöt végigbeszélgettem az új ismerősömmel (gay), majd negyed négykor taliztam is vele. Sétálgattunk, az elején tök furi volt a hangulat, de aztán megnyílt, vagy nemtom, és azután minden okés lett. Voltunk moziban, megnéztük a C.R.A.Z.Y. című filmet, nagyon jó volt. Mindketten a hatása alatt voltunk, mikor kijöttünk, de én ezt magamban tartottam, ő meg ámuldozott-hüledezett vagy hogy mondják:D Aztán hazavittem, és eközben majdnem meghaltunk:S Két autó előzött egy másikat. Éreztem hogy nem fognak beférni, ezért elkezdtem fékezni. Aztán nyomtam egy satut, és a második autó ígyis épphogy befért:S Hát én paráztam rendesen:D Kb. egy órája értem haza, és ami tök jól esett, hogy kaptam egy sms-t tőle hogy hazaértem-e, de mivel nem vettem észre, fel is hívott. Hm holnap is talizunk:D
Péntek reggel fél nyolcra volt megbeszélve a találkozó a Bah csomópontnál lévő benzinkúthoz. Amikor én odaértem (asszem pont időre), alig 1-2 ember volt ott. Negyed kilenc lett, mire a népes csapat minden tagja a helyszínre ért (két mikrobusz, két személyautó, kb. 23 ember). Irány a TESCO, ahol újabb egy órát elbasztunk (piavásárlás, kajálás, kávézás), így fél 10kor indultunk el, irány a tenger. Vagyis csak így hittük, mert délután fél háromkor Delnice előtt 10 km-rel kifogyott a benzin. Segond, pénz van bőven, tankoljunk. De 95össel kezdtük tölteni DIESEL helyett. Ez 40 liter után jutott vkinek eszébe, akkor gyorsan kikaptam a csövet, de már így is késő volt. Ott álltunk egy kocsival, amit nem lehet elindítani, és agyaltunk a megoldáson. Én a Danival egy órán keresztül kérdezgettem a parkolóban álló autósokat, kamionosokat, buszosokat, hogy nincs-e véletlenül csövük – mert a kúton nem lehetett kapni – mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Aztán az egyik külön utazó pár hozott nekünk egy 3 méteres csövet (110 kunáért, összességében így már 350 (benzin) + 110 = 460 kuna plusz költségnél járunk). Vettünk hozzá egy kannát, hogy azért mégse locsoljuk szét a benzint, és elkezdtünk benzint lopni a saját kocsinkból. Három órán keresztül szívták az önként vállalkozók, közben én telefonálgattam ide-oda, és mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy meg ne próbáljuk elindítani a kocsit, mert akár több százezres kár is keletkezhet, szóval inkább hívjunk egy szerelőt. Hívtunk is egyet, aki egy óra alatt odaért, és 200 kunáért eltávolította a bent maradt benzint, így majdnem üressé vált a tank (mindennel együtt ez 780 kuna volt.). Irány a szállás, ahol a szakadó eső miatt nem a sátrazást választottam, inkább egyszerűen befeküdtem többedmagammal együtt a tornaterembe.
Kedden egy fárasztó futás után irány a tenger. A víz nagyon-nagyon hideg volt (23°C), és nagyon-nagyon sós:S Nem tom, nem ilyenre emlékeztem. Amikor közeledett a focivébé harmadik helyéért folyó mérkőzésének a kezdése, célbavettük a kocsit, hogy mégse táskával menjünk étterembe. Amikor már nagyon közel voltunk, a Zsebe felordított: nincs itt a kocsi:S Szerintem senki nem hitt neki, de amikor a saját szemünkkel is meggyőződtünk arról, hogy a kocsinak hűlt helye, szerintem mindenki csak nevetni bírt:S Aztán jött a szitkozódás, mert többek között minden papírom benne volt. Szerencsére jött egy rendőr, aki tájékoztatott, hogy nem szabályosan parkoltunk, ezért elszállították a kocsit:S Nem túl vidám hangulatban elsétáltunk a telephelyig, ahol újabb 300 kuna ellenében átvehettük a kicsi kocsit:) elmentünk szabályosan parkolni, majd rohantunk hogy lássuk a mérkőzés (németország � portugália) második félidejét. Visszamenve a kocsihoz ezt a szerintem nem rossz képet csináltam:
Vasárnapnak már félve vágtunk neki, mert eddig nem telt el nap ‘szopás’ nélkül. Aznapra két futás jutott: a délelőttin csak egy pontra hibáztam, és a futás is viszonylag jól ment – hála egy kis pécsi srácnak; a délutáni Crikveniai etap viszont halál volt, nagyon elfáradtam. Este az első félidőt egy bárban néztük meg gintonic iszogatása közben, majd célba vettük azt az éttermet, ahol már tegnap is ettünk. Odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy minden asztal, ahonnan látni a tv-t, foglalt. Ballagtunk tovább, amikor a főpincér megkérdezte, mit is szeretnénk? Á, csak vacsizni, meg megnézni a döntőt. Erre odament a tv előtti legjobb asztalhoz, mondott valamit az ott ülő vendégeknek és azok felálltak és elmentek egy másik asztalhoz, tök jó gesztus volt, értékeltük:) A döntő egyetlen említésre méltó pillanata az volt, hogy Zidane lefejelte Materazzit, a mai hírösszefoglalókból idézve példátlan brutalitással:)
A mai versenyen haltam meg igazán, nagyon elfáradtam fizikailag, szellemileg egyaránt, ezért hibázgattam is, rossz útvonalat választottam, szóval szar volt. Viszont megnyertük a legjobb csapatnak járó kupát:
A hazaúton a lényeg a határ horvát oldalán történt: A horvát határőr elvette minden papírunkat, és utaslistát követelt, amiről fogalmunk nem volt, hogy mi (a magyar határőrt megkérdezve ők sem nagyon érették utólag:)) az. AZtán nagy kegyesen visszaadta azokat azzal a fenyegetéssel, hogy legközelebb anélkül nem enged át:) A kocsiban vettük észre, hogy a Dani személyije nem került vissza, azért újabb könyörgés volt az ár.
Este 9-kor értem ma haza a Tesco parkolójába életem egyik leg’izgalmasabb’ utazásáról:)
Ja és Julien, csak hogy örülj, nem éltem antialkoholista életet, itt a bizonyíték, csak neked:
[Orsi meg azt, hogy álmodban 
