Jó hogy elmegyek. Hogy miért?
Mert muszáj kizökkennem a mostani állapotomból. Az utóbbi időben minden elromlott. Az étkezésem, a súlyom, a barátságaim, párkapcsolatok, sport – minden. És minden miattam. Nem volt semmi, ami motiváljon, csak távoli célok vannak, de azok eléréséhez egyelőre semmit nem tudok tenni.
Most, Görögországban új lappal indulok. Még sosem laktam együtt két lánnyal, nemhogy négy hónapig. Új ízek jönnek, melyektől először valószínűleg undorodni fogok, de egy idő után megszokom őket. Egy új nyelv – van még mit tanulni. Az állandó internet hiánya miatt nem lesz okom [már az is szánalmas, hogy ez egy ok:D] egész nap a szobában kuksolni.
Futás, kondi, úszás, buli, séta, világlátás, ismerkedés, jól végzett munka, elismerés, boldogság.
Remélem a mostaninál sokkal jobb passzban, és nem csak majdnem mindig boldogan térek haza:)
Jó utat, Vityó!
Igen. Tegnap este voltunk korcsolyázni, hosszú idő után először. Mert ugye… két éve tonyóék (be)hatására vettem korcsolyát:) Azon a télen összesen ötször volt rajtam, és most ünnepelhetjük a hatodik alkalmat! Hideg volt, fáztam, mert 20 percet kellett várnom Beára és Orsira, de aztán megjöttek. Terelem őket a bejárat felé, amikor is benyögi Orsi, hogy neki nincs korija. Sorbaállás a kölcsönzőnél, ahol közölték, hogy nincs kori. Akkor Beával úgy döntöttünk, hogy mi sem megyünk be. Beszaladtam még egy megígért rózsaszín élvédőért a kölcsönzőboltba, aztán odasúgtam a pultosnak, hogy nincs-e véletlenül még egy 38as kori dugiban. Volt, bementünk. Gyors átöltözés-melegáradat… És egy csomó más jó pasi is:) Látom már, ez lesz a téli törzshelyem:P Irány a jég. Azt hittem sokkal rosszabbul fog menni, mert soha nem is tudtam igazán, de egy-két bátortalan mozdulat után már olyan sebességgel szabtam a jeget, hogy én is meglepődtem. És esésem is csak egy volt, természetesen azután, miután közöltem, hogy dejó, még nem estem:) A végén meg megkaptam a karácsonyi ajándékomat:$ de erről majd egy másik bejegyzésben.
Ma sikerült befejeznem a karácsonyi bevásárlást, természetesen a magamnak vett ajándékokkal [tudniillik a szüleim jézuskája véletlenül engem bízott meg:D]. Kétszer is voltam bevásárlóközpontban a héten, sőőőőt, háromszor, de most egy jó fél évig megint elegem van a tömegből:) Viszont szép karácsony lesz, mert most úgy érzem, hogy a szereteten kívül, amit adok, mindenki tényleg örülni fog az ajándékának, mert ezek bizony nem “elfér ott még egy nyakkendő” típusú dolgok ám:) De nem lövöm le a poént… váááá:D de nehezen bírom:@;P
Ma érdekesen néztek kb egész nap az emberek… Dolgoztam, egy konferencián. Bent ültem végig az egyik szekcióterem végében, és kezeltem a technikát. Közben fél füllel a kollégák ökörködését hallgattam intercomon, meg írtam az egyik házidogám (az ellenőrzés rád vár, nonCredam;P), és akkor rájöttem:D Olyan izmos a kezem, hogy öröm nézni:) Tehát megéri úszni. Végig ebben gyönyörködtem utána:)
[Gyk.: nem kell egy bodybuilder izmos karjára gondolni, az én mércémmel mérjetek:D]
Hm most nem kicsit basz szét az ideg… A bejegyzés utolsó mondatait készítettem, és eszembeugrott, hogy meg akarok nézni egy videót, erre hol nyitottam meg? Na hol? Hát nem ebben az ablakban, ahol a bejegyzést írom? Dehogynem. Vááááááá “faszomöccse”:)
Najó, van egyetlen előnye is ennek, mégpedig eszembe jutott valami, amivel fényezni tudom magam:) Péntek esti programként billentyűzetet takarítottam, kiszedegettem a gombokat, kisöpörtem a kb fél kiló morzsát a gombok közül, meg a mindenféle testszőrszálakat, meg hajszálakat, aztán elkezdtem gomvisszarakosgatni, de nem ment:) Vagyis minden ment, a space is elfoglalta a helyét, de nem az előírtaknak megfelelően működött:( Aztán kiszedtem, és ezzel eltöltöttem újabb fél órát, hogy próbáltam rájönni, hogy is működhet:) de most a helyén van, és kb ‘jobb, mint újkorában’:D
Nem írtam kedd óta. Bár többször is megnyitottam az új bejegyzés ablakot, nem ‘jött ki hang a torkomon’, nem tudtam miről írni. Mára azért összejött egy szép csokor dolog, ami megbotránkoztatott, amit csak úgy elmesélek, ami pozitív élmény volt, és újra megcsillogtattam photoshopos tudásom legjavát, így arról is egy kép fog árulkodni:)
Csütörtökön meguntam, hogy fáj a torkom, és bár még mindig köhécselek, azóta már kétszer voltam úszni. Csütörtökön egy gimnáziumi barátommal, ma meg egyedül. Bokafájás megint előjött, és nagyon utálom emiatt a bal lábam:S Két alkalommal összesen 70 hosszt úsztam, de azért megéreztem magamon a kihagyást… Remélem hamar visszanyerem a formám… Nem valami kiemelkedő, de azért már bennem van pár ‘edzés’:) És igen, már szárítok hajat úszás után, ma például hat kerek percig:)
Következő pozitív élmény, véééégre visszaírtak egy szállodából, az egyik kedvenc városomból, ráadásul. Nem az a fő cél, mert Petitprince tanácsára még mindig Vancouver lebeg a szemem előtt, de ott nincs internet, vagy nemtom, de onnan nem írnak vissza. Na mindegy, Prágába ajánlottak báros munkát egy négycsillagos szállodaláncnál, és most épp a lehetőségekről és feltételekről vagyunk nagy levelezésben.
A dolog, ami kiakasztott, szállodainemtommicsoda órán történt. Már akkor éreztem, hogy nem lesz vidámság, amikor a tanár prezentációjának első képkockáinak az egyikén ötödmagammal ki voltam emelve. Azok voltak így, akik a legtöbbet hiányoztak. Én KETTŐT!!! Na mindegy. Ráadásul nem is a ‘saját’ nevemet láttam a preziben, mert a vezetéknevemet annyi helyen elgépelte, hogy kb egy betű sem stimmelt: Schafler :S A következő dián mindegyikünk neve mellett szerepelt egy kifejtendő kérdés. Félhangosan kérdeztük, hogy ‘mi a szar ez?’ Aztán elkezdett sorba menni. Nehéz kérdések voltak, de felkészületlenségünk ellenére mindenki próbált válaszolni, én is. Sőt, a tanár bevallása szerint is jót mondtam. Aztán, mivel egyikünk válasza sem volt kielégítő, különösen az enyém nem, mindegyikünknek előadást kell tartani az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek az egyik statisztikai régióra vonatkozó részéből december hetedikén, amikorra már amúgy is 16 prezentációt ütemezett be, így most huszonkettőnél járunk 80 perc alatt. Izgis óra lesz. Még nemtom hogy, de csakazért is felkészülök, és legalább egy 5-10 percig fogok beszélni. Vicces, hogy megint felhúztam magam:)
Végére két gushoz kötődő dolog maradt:) Az egyik egy blogajánló, de én csak egy blogról fogok írni:) Spring új blogján trükkös kis rejtvényekkel szórakoztatja olvasóit, vannak könnyebbek, és nehezebbek, úgyhogy csak ajánlani tudom a SprinGame-et, hogy szegény pára ne csak két emberért szenvedjen annyit:) A másik meg, tegnap végre én is részt vettem/vehettem/ egy blog(GER)találkozón, amit ismét a Tandem hátsó részébe szerveztek.
Az új alkotás pedig, amit psben szerkesztgettem, álljon alább:) Kicsit ilyen gyilkosos-újságbólbetűkivágós, de ezt álmodtam meg fürdés közben, ma meg két órai kemény munkával meg is valósítottam:) És Lyall blogjának betűje azért került fel ide, mert legközelebb ott kell lennie. Spring meg… vele akartam beszélni, de behuppantunk kb az elején két, egymással szemben lévő sarokba, és onnan alig mozdultunk, mindegy, rá kíváncsi vagyok még!
Fél órával korábban értem oda Yshouldibesaint-tel, de meglepetésemre már volt ott valaki, aki fel is ismert:) Little - a durva az, hogy nekem lövésem sem volt arról, hogy ő hogy néz ki:) Arra, hogy vele fogok beszélgetni, még csak nem is számítottam:) De volt más meglepetés is:) Virág, a gyermekes anyuka, aki olyan természetességel kérdezett mindenkit a legbelsőbb dolgairől, mintha mindig is ismerték volna egymást:) De ezzel együtt is egy nagyon aranyos leányzó, és remélem, még fogunk találkozni:) 979, Virág, Wiko – jó kis társaságot alkottunk, és bebizonyítottam,
hogy a gyerekes pofi felnőttes belsőt takar (rájátszottam inggel, meg a
felnőttes bőrkesztyűmmel) Nem akarom az egész estét legépelni, de egy nagyon humnoros dolog: valamiért épp a fenékbeélvezés került szóba, és ezt Virág drága (L) úgy fordította le magának, hogy szájbaszarás:) Hát, Littlelel majd’ meghaltam a röhögéstől, de zslatko is nagyott nézett erre:) Gussal (meg Virággal és Littlelel) azon veszekedtem, hogy milyen színű a kék felső, ami rajta van, ő most kb szavazást indított erről a blogján, de én tudom, hogy kék:) Az este (számomra) végét Kyan és Mike tette emlékezetessé. Férfiasan bevallom, nem nagyon volt kedvem elmenni, de egyáltalán nem bántam meg, sőt:) Hosszú ideje ez volt az egyik legjobb estém. Thx mindenkinek!
Voltam pénteken késő délután úszni, és annyit úsztam, mint még eddig soha: 50 hosszt, ami a régi kori számítások szerint egész pontosan 2500 méter (igaz, a modern kori matematika ezt már csak 1650 méternek fogadja el:D) Ami egy kicsit csorbíthat az elért eredmény fényén, az az, hogy dobtam közben egy sárgát… és én voltam oly kulturált, hogy elvonszoltam a seggem a piszoárig… Szóval kiesett kb. 1 perc:)
Amit viszont elrontottam, hogy nem szárítottam hajat, továbbá, hogy hideg nesteat üdítőt fogyasztottam hazafelé. Szombat reggel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a torkom, aztán estére belázasodtam, és nem tudtam aludni sem éjszaka… Mára meg meg is fáztam… most is tüsszögök, mint egy… nem jutott eszembe hasonlat [ide várom az ötleteket:D]
Várom a jobbuláskívánságokat;P
Hát, agyaltam rajta, hogy mi legyen ennek a milesstones dolognak a ‘vége’, mert ugye másoknál azt láttam, hogy a végén ‘továbbadták’ a dolgot, és újabb és újabb bloggereket vontak be a játékba:) De hát ugye engem sem vont be senki, így nem gondoltam, hogy nekem is be kéne másokat:) Aztán rájöttem, hogy engem PÖTI nagyon érdekelne, mármint az élete, meg hát Kiddo kislány kedves is, szóval… ha gondoljátok… mindegy:)
Pöti, meg mások unszolására – hogy az 50 helyett 33 méter-történet nem is olyan nagy tragédia – lementem, “letoltam a seggem” az uszodába:) 31 hosszt úsztam, ami az újkori számítások szerint 1020 méter. Ennyi, elfáradtam, elég volt. De megyek még, mert rájöttem, hogy szeretem:) Ez vagyok én, S P O R T O L Ó – Colaszerető sportoló;P
És még két ajánló:) Megnéztem a High School Musical – Szerelmes Hangjegyek második részét:) Sírós volt a vége, tök szép ‘képek’ voltak benne, és a főszereplő még mindig jó pasi jó hanggal:) A történet… az nem túl eredeti, meg kb nem szól semmi újról, de a film aranyos, zenés, összebújós, mosolygós film, egy hideg téli estére egyszer jó;P Meg hát azért a főszereplő, Zac sem rossz pasi ám:P Vagyis nem rossz pasika, mert még fiatal ám:) Thx Sebastiannak a filmért, merthogy tőle kaptam ám;P
A másik, amiről beszélni akarok, az zenei téma. Mostanában musicalek mellett Dolhai szerelmes dalait hallgatom, és minél többet, annál több szám kezd nagyon tetszeni:) Jójó, tudom, hogy nem ő írta őket, de a szövegfordítások nagyon jók, és hát dolhai hangja is:) Meg én már csak ilyen vagyok, nekem tetszenek a magyar számok. Ennyi. Ha valakinek kell, esetleg megmutatom a többit is ám:) Most hunyok majd nemsokára, mert holnap reggel 04:30-tól meló…
Voltam tegnap vásárolni… Egy órája azzal hm szórakozok, hogy próbálom valami montázsba összerakni, amiket vettem, de feladtam-meguntam, mert nem tetszett az eredmény. Ez az egy kép mara
d, a többit majd meglátjátok rajtam egyszer:) Alapvetően ajándékot venni mentem Sebastiannak, a többi csak ilyen ‘hamár ott vagyok benézek’ alapon jött. Kellett kabát, meg cipő, azt úgyis venni akartam vmikor, ez a mellény itt jobbra csak úgy megtetszett, meg egy öv is, meg három zokni is:) Meg persze vettem ajándékot is, aminek úgy örült a drágám, hogy hm ilyet még nem láttam:D Aztán elkezdtünk szórakozni, egy ideig egy sokkolóval, aztán meg egymást arcon fújtuk gázspray-vel:) Hogy az hogy csíp, te jó isten:S A bőrömön, a szememben, az orromban és a torkomban éreztem ‘csak’ a hatását:) Nembaj, vicces volt:) Úgy volt, hogy este bulizni is elmegyek velük, alterego műintézmény, aztán nem volt kedvem, meg egy idő után több problémát szült, mint örömöt, úgyhogy inkább itthon maradtam, majd egyszer, kettesben vele, talán:) Szereztem új könyvet is (értsd: elvettem hugomtól:D), (Jeffery Deaver: Az igazak törvénye), ez is ilyen pszichothriller, mint a CáPAca, de remélem ez jobb lesz, mert én azt nagyon unom… Mondjuk még így is jobb, mint az utszerv óra mondjuk, de hát… váltani kell:D Egyszer majd befejezem.
Ma meg a délelőtti semmittevés és takarítás után voltam otthon ebédelni, aztán kis ülepesztés, és a mármár megszokott úszás, ma EZERHÉTSZÁZÖTVEN méter. Igazából ma gondolkodtam rajta, 2000 méterig fokozatosan növelem, és ott fog stagnálni, így a heti adag 6000 méter lesz. Most nem fogok függőlegesenúszó, másratekintettelnemlevő öreg tatákról írni, mert volt valami, ami tökre tetszett ma: Kiszenvedtem magam a medencéből, és az úszómester azt mondta, egészségedre:) Ettől végig mosolyogtam öltözés közben. Ez szerintem egy tök figyelmes gesztus volt.
Tegnap került sor új életem harmadik úszás’edzésére’. Edzés, mióta edzőmmé fogadtam Pötit 
Mondtam neki, hogy fáradt vagyok, úgyhogy azt mondta, hogy 30 hosszt ússzak, de ha nagyon fáradt vagyok, akkor csak 24et:D Reggel (délben:D), mikor kikeltem az ágyból, még azt sem tudtam, hogy fogom magamra húzni a ruháimat, de délutánra annyi erőt szedtem össze, hogy volt két ember, akit meg is előztem a medencében:P, és teljesítettem a 30 hosszt. Ugyan csak nemrég kezdtem újra az úszást [újra... 3 vagy 4 éve egyszer alapozáskor heti egyszer lementünk a csaba utcai usziba lubickolni edzés gyanánt, azelőtt viszont 7-8 éves korom körül volt utoljára rendszeres úszásórám, az akkor még Kafka Margit (azóta Kafkából Szent lett..) tanuszodájában, jah, meg a gimi, de az is vicc volt, meg ott csak magunk voltunk...], de vannak dolgok, amiket megpróbálok betartani, hogy mindenkinek jó legyen. Pl elolvastam a táblát, hogy “1-4 pálya bérelt, 5-6 gyorsabb, 7-8 lassabb úszoknak”. Én felmértem a kínálatot, és a hatos pálya mellett döntöttem. Abban már elég gyors volt a tempó, viszonylag kevés függőlegesen úszó nyugdíjas fulladozott benne, szóval nekem pont megfelelt. Amit nem értek: ha valaki lassabban úszik, mint Erik, az angolna az Olimpián, akkor miért nem megy el a 8as pályára? Vagy legalább ha minden hosszban utolérem, álljon meg a végénél, és engedjen el… De nem… Hátúszásban fulladozott a halott öreg, és amikor elért a zászlósorig, ami ott a vége felé van, gyorsúszásba vágta magát, el a végéig elvágtatott, majd rögtön indult is. Ha vár egy mpet, megelőzöm, de nem:S Aztán ő volt felháborodva, amikor elúsztam mellette.
Úszás és kis pihenés után megejtettük az első közös mozizásunkat a lányokkal. A Kaptár-trilógia harmadik részét néztük meg, Milla Jojovich főszereplésével, aki még meleg szemmel is jó nő:D Ügyesen ugrál, meg csinál tüzes égboltot egy lángszóróból, de a legdurvább trükje mégis az volt, amikor majdnem a saját karjaiban halt meg:) ‘Na ezt csináljátok utána’:) A film világvége-hangulatú hentelés hiperszuper földalatti laborral, soksok zombival, ellenszerrel beoltott emberből lett csápos főellenséggel, és sok-sok székbőlfelugrós ijesztős jelentettel. Nekem nagyon tetszett, és hát nem úgy lett vége, mint amiből nem akarnak több részt csinálni, úgyhogy várom a következőt. Jah, a legkeményebb beszólás az volt, amikor a hatévesforma mesterségesintelligenciakislánytól kérdezett főhősünk vmi eldöntendőt, erre nem azt mondta, hogy ‘aha’, ‘igen’, ‘ja’, hanem azt, hogy ‘korrekt’:D Nézzétek meg, ha nem akartok gondolkozni egy filmen, csak vmi pörgős írtásra vágytok:)
Unalmas órák a suliban, majd egy sokkal izgalmasabb beadandóírás Zsval és Kiddoval, aztán irány az uszoda. Hihetetlen, de nem adtam még fel, másodszor is elmentem a kitűzött napon a műintézménybe:) Hát, sokkal izgalmasabb hétfőn menni usziba, mint szombaton:D Egy olyan nyunyóval úsztam és öltöztem ‘együtt’, hogy vááááá:) A legyűrt távolság 1500 méter – 30 hossz, de most még durvábban elfáradtam, mint szombaton:D Annyira, hogy nem bírtam kimászni a medence végénél, el kellett úsznom a lépcsőig, de az is fárasztó volt:S Csütörtökön a következő felvonás, addig két nap munka, meg talán suli, meg számvitel, vááá, jól összeszerveztem a napokat. Blogolás – hát, nemtom mennyi időm lesz rá a napokban…
