1/ Ugye csütörtökön voltam korizni Bejával és Orsival. Még előtte, szerdán meg voltunk együtt könyvesboltban, ahol láttak egy hatalmas naptárat (A3as volt, asszem), amin nagyon szexuális pasik voltak:) Ott – mert én akkor még azt hittem, hogy vicc – azzal viccelődtek, hogy majd csinálnak nekem egy ilyet. És mit kaptam tőlük? egy lapozgatós naptárat. Pasis képekkel. Ők csinálták!!! Hazafelé minden piroslámpánál ezt nézegettem:) Van apróbb hiányossága, aki elsőnek észreveszi, az kap egy tábla csokit:D

2/ Miután kimenekültünk pénteken az utazásszervezés óráról a tanárnéni “Akinek megy a vonata, menjen” felszólítására, és miután a lepontozott közös házidolgozatunk lapjaiból egyenként papírgalacsint gyúrtunk és azzal háborúztunk az iskola folyosóján, kiddo és pumer is meglepett egy karácsonyi csomaggal, amire – férfiasan bevallom – kurvára nem számítottam ez után. Megszenvedtem a kicsomagolással, próbáltam valamennyire ötvözni a két módszert – az egyiket, amit a szüleimtől lestem el, hogy ragasztó óvatosan lefejt, papír összehajtogat, a másik meg saját fejlesztés, mondván, hogy a papír úgysem kell, a kiváncsiság meg nagy úr… de ezt mindenki ismeri. Vegyük sorra, először, amire a kísérőkártyán bukkantam: a szokásos karácsonyi dolgokon kívül volt rajta egy személyre szóló idézet nekem: “Ha az ember nem veszekedhet valakivel, magányosnak érzi magát.” [ehhez NEM kérek kommentet!!!:D] És amikre belül bukkantam: egy már-már kötelező dvd a filmeslistáról [Kutyaszórítóban]; pasis egéralátét (szőröshasúpasis!!!, de sexy:D) és ilyen őőő matyuska babaként külön csomagolva két kitűző. Az egyiket szeretném, ha meg is magyaráznátok, mert sem én, sem a csajok nem nagyon értették;P [a smiley-sat!].

[Azért... a múltkor csak két dolgot kellett elrejtenem, amikor jöttek civilek, most már 4re duzzadt a szám hirtelenjében (nem viccet csinálni, nem a szám, hanem az elrejtendő cuccok szááááma)(lehet, hogy ez a szar vicc csak nekem ugrott be?????:O)]

3/ Haladunk tovább időben a szenteste felé. Vasárnap ugye a fizikai fejlődés napja volt, vagymi:D Úszásra menet belefutottam Lyallbe, ahogy az ajándékomon dolgozott. Igyekeztem úgy csinálni, hogy elhigyje, hogy nem látott, de nehéz volt, és nem is sikerült túl jól. Úszás közben végig azon járt az agyam, hogy vajh’ mi lehet az. Minden megfordult már a fejemben. Aztán hazaérve ez a felirat fogadott az ajtón: “Kérem ne (!!! nyúljon hozzá, kiv. ha ön wiko. köszönöm” Mögötte pedig az elmaradhatatlan karácsonyi kísérőkártya, ami egy régi ígéretemre emlékeztet, és ez a kis kutyusos szépség. Csináltam róla egy képet, csak nektek;P [Ez a kép annyira kis intim, hogy nem kaptok belőle nagyot:D

4/ Szenteste, ajándékozás a családdal. Én, mivel magamnak vettem meg az ajándékaim, igazából azért izgultam, hogy a többiek örüljenek a 'tényleg-meglepetéseknek'. És hát ez össze is jött, volt nagy meglepődés, öröm, boldogság, csak úgy áradt a szeretet mindenkiből. Amiket kaptam: Nagyon szép üveg mérleg, mert anyum kidobta a régit:) Egy memóriakártya-pendrive kombó, mert elhagytam az mp3lejátszóm, és a telefonom 60 megája nagyon szűkös volt:D Valamint egy nagyon szép ing, 'slim fit', barna, csíkos. Kaptam meglepiből egy már-már szokásos unicum nextet (lehet szólnom kéne szüleimnek, hogy tényleg nem iszom alkoholt?!:D) és öcséméktől egy nagyon "szexi" pólót:D

5/ Végül két és fél nap Sopron, rokonlátogatás, egész nap ételek mindenhol, de tartottam (és persze mérleggel folyamatosan kontrolláltam) magam. Volt pár ajándékozás, de sajnos a reggeltől estig tanulás [számvitelvizsgasorok] volt, ami végigkísérte az ünnepet. Amiket itt kaptam, könyvek [ezeknek vicces a 'története': apa mondta, hogy rendel könyveket a neten, szóljak, hogy nekem mi kell, mert úgy akkor olcsóbb lehet, vagymi. Elküldtem a címeket, meg is jöttek a könyvek, és hoztam volna el otthonról, mert ugye azért rendeltem őket, hogy olvassam. Ekkor mondta anya, hogy nem vihetem, ajándék lesz:) Úgyhogy így sikerült megrendelnem a saját ajándékom úgy, hogy még én sem tudtam róla:P] A címek: Robin Cook – Szfinx; Hugh Laurie – A balek; Michael Connelly – Halálszoros. Aztán, kaptam még egy cd-t. A vámpírok bálja előadás soundtrackje. Írtam nekik egy levelet még szeptemberben, hogy lesz-e cd. Azt mondták, hogy decemberben, 12 számmal. Ekkor kicsit elkenődtem, aztán kijött a cd, amin 41 szám volt (vagyis két cd). Boldogság, szóval ezt kaptam még. Továbbá egy ikeás cd (és kacat;P)-tartót, és a vidéki rokonoknak sem szólt senki, hogy nem iszom, úgyhogy egy mézesvilmost is:) Hát, ennyi. És, persze egy kép az itthoni fáról, próbálom felvenni a versenyt petitprince fájával, hátha:D

De természetesen a karácsony nem erről szól. Hatalmas mennyiségű szeretetet kaptam egész évben a barátaimtól és a szeretteimtől, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. Szeressétek egymást, barátaim és olvasóim, mert a szeretet nagy kincs ám!!!

Úgyhogy magányomban elkezdtem bepótolni a lemaradásomat film téren:) Disturbia, Step up – és még csak most kezdődött el a pihenés… Ma az elhagyott szoba vagymi, szóval a Vacancy van terítéken.

Új zenével is megismerkedtem, vagyis új együttessel. Gus blogján találtam. Magashegyi Undergroundnak hívják őket, és egyelőre amennyire én tudom, egy maxijuk jelent meg eddig. Én a szeplős váll című számokért vagyok nagyon oda… Az a Bocskor Bíborka énekli, akiért már a megasztár harmadik szériájában is nagyon oda voltam:D Ahogy a tranzisztorkor hajnalánt énekli, kb 100x jobb, mint a Marót Vikis megoldás. Az együttesről itt lehet olvasni, a számot meg a youtube-on itt lehet meghallgatni. De ha kell vkinek a szám, szívesen átküldöm. Nyah, most ennyi.

Jah nem:D Lecseréltem a banános headert cocacolásra:) Az mégiscsak stilszerűbb:) Mert ugye ha szeretet adsz, akkor szeret majd a nagy viláááááááááááááááááááááááááág:)