Posts Tagged ‘sziget’
-
Hiánypótló bejegyzés
Vasárnap este van, talán 11 óra körül járhat az idő. Alig aludtam az utóbbi időben, és mégsem vagyok álmos. Alig aludtam, mert abból állt a napom, hogy dolgoztam, és hazajöttem pár órára aludni, majd kezdődött az egész elölről. Hazafelé tartok végre, mert lezártuk az összes nagy szeptemberi projektünket, és – félve írom – úgy néz ki, hogy jut egy pici idő a pihenésre is.
Esik az eső, alig látni az útburkolati jeleket. Az ég is sötét, nincs nyoma a csillagoknak. Este van, az emberek otthon vannak, kihaltak az utcák. Láthatóan semmi okom nincs rá, de mégis boldog vagyok, ami hihetetlenül üdítően hat ebben a depressziós korszakomban. Fejemen az új fejhallgatóm, kizárva ezzel a külvilág összes zaját. Ez a szám ordít a fülembe:
Emlékszem, ahogy a Szigeten álltam a VIPben, néztem a nagyszínpadot, ahol ez a szám ment. Aztán néztem a tömeget, mert ott volt valahol Kristóf. És vissza akartam menni hozzá, átölelni hátulról, és vele együtt énekelni. De sajna dolgoznom kellett.
Ezek a gondolatok voltak a fejemben, amikor ordítva énekeltem, hogy when it rain and rain and rain and rains:)
Mert a problémák megoldódnak. Némelyiket nekünk kell megoldani, a maradék megszűnik magától. És a magány… Gáborgyerek mellettem volt mindig, amikor szükségem volt vkire. Fogalmam sem volt, milyen az, ha valakinek van barátja. Nekem van. Több is.
-
aggódás:’(
jelen – part 1.
Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:
A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.
Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.
Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.
Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.
Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.
De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.
-
Hogy milyen…
… az igaz barát?
Elhagytam a fényképes sziget-passomat. Nincs már rá szükség, mert ugye vége a fesztiválnak, de el akartam rakni emlékbe. Tegnap még beraktam a táskámba, ma pedig fel akartam akasztani a többi közé, a sor elejére, de nem volt ott:(
Elsírtam neki a bánatom msnen.
S vi k k üzenete:
*nincs nálad?Gabe üzenete:
*MegnézemS v i k k üzenete:
*:) ari vagy
Gabe üzenete:
*Nem nincs :S
*x)Pedig nem is látta a passt, mert nem találkoztunk.
Hát ilyen.
-
beégtem
Most értem haza szigetről, de eszemben van végre az a bejegyzés, amit tegnap meg akartam írni, csak mire hazaértem, elfelejtettem, úgyhogy most nagy sebesen nekiesek, aztán irány az ágy.
Cikibe kerülök néha, amikor próbálom eljátszani annak a nagyon szűk körnek a hetero macsót, akik nem ismerik az igazságot rólam. Történt tegnap példának okáért a szigeten, hogy álltunk egy daru előtt [ami szerepel az előadásban], néztük, majd megszólal a kollégám: “elég jól össze van rakva.” Erre mondtam, hogy “igen, jól bekábelezték a fényesek” , és ekkor jött az oltás, hogy ő kurvára arról a nőről beszélt, aki előttünk állt…
Na, azt még nem tanultam meg, hogy az ilyenekből hogyan kell kikeveredni:P
-
végre megint egy igazi napi vegyes
-
Kezdjük azzal, hogy engesztelésül, amiért nem volt Vasárnapi fiús képek, itt van két kép ilyen reklámhordozó jelleggel 1-1 későbbi sorozatból:P Az első a kedvenc képeimből való, a második meg a 6pack sorozatnak lesz a nyitóképe, annak ellenére is, hogy akárhogy számolom, ennek a srácnak a hasán 12, nem tévedés, TIZENKÉT kocka van!!! [ami “Balázs” szerint “biológiailag nem lehetséges/max 8 lehet/jó a photoshop” – szerintetek?]
-
Az egyik nem sokkal korábbi bejegyzésemben kérdeztem, hogy szerintetek mi az a fasz papucs:) Chesternek köszönhetően megvan a válasz – szintén egy kép formájában. [még greg megjegyzését fűzném hozzá: “kéne hozzá egy seggpapucs” – úgyhogy várom a következő kommentet:D]
-
Aztán mi van még, nézzük csak… Crazyboy, és öcsém is sikeresen felvételizett [CB másoddiplomára, öcsém MSc-re – vagy MA?!:D], gratulálok nekik nagyon-nagyon, és tök büszke vagyok rájuk! Tapsoljátok meg ti is őket! És innen grat. a többieknek is: “Balázsnak”, karasnak nagyon [öcsémmel együtt végzett, és még mindig a heréjét vakarja ejnye!], Zolinak, meg a többieknek! Csak így tovább, srácok – és ígérem, megírom nemsokára a szakdogám:P
-
vasárnap óta jelentősen visszaszorítottam a colafogyasztásomat: megelégeltem ugyanis, hogy minden reggel arra ébredek, hogy muszáj valahogy lejjebb vinnem a gyomorsavamat, mert menten elhányom magam.
-
Azóta rengeteg ásványvizet ittam már, de még mindig a szénsavasra szavazok. Tudom, hogy a szénsav rossz, de a zöld kupakostól egész egyszerűen kiszárad a torkom, vagy nem tudom mi, de nagyon-nagyon rossz érzés, úgyhogy PaPe tanácsára odaadom az ellenségeimnek, a szénsavmentes meg full felesleges:D Olyan, mintha csapvizet innék, és azt azért már mégsem:D
-
Akartunk ma strandra menni, csak végül elbasztuk a napot – khm mondjuk úgy, hogy ágyban töltöttük – CBvel. Aztán nézzük este a híradót, meg olvastunk indexet, és hát egy kissrác meghalt ott, ahova mentünk volna, úgyhogy bezárták a strandot. A jegyek árát nem hiszem, hogy visszatérítették, így viszont másfél órára kicsit húzós lett volna a 3400 forintos beugró. Ahogy CB fogalmazott: valamit tudtunk…
-
Amúgy meg Iguazu megnyugtatására írom: én is elbizonytalanodtam egy pillanatra a bloggerigazolvány-témával kapcsolatban. Akármennyire is gáz, meg ki kell őt gúnyolni, szerintem a videóból kurvára nem egyértelmű, hogy vicc az egész, és azért lehet sejteni, de ha valaki komolyan veszi, az azért van, mert azt gondolja, hogy amit az index kirak hírként a főoldalra, az igaz. Ennyit erről. Lehet az én blogomat is szánalmas formában linkelgetni.
-
Amúgy2: jó, hogy fostam a félszigeten miatt… kollégám kiment régi típusú személyivel, szóval valószínű engem is kiengedtek volna, és kurvagyors wifit talált a nagyszínpadnál, valamint a szállásán is van. ÉNFASZÉNFASZÉNFASZ
-
Erről jut eszembe: IDIÓTÁNAK NÉZEK KI CUUCCCUUUU???!!! Rózsaszín a hajam? vagy narancssárga? VAGY RÓSZASZÍÍÍÍÍÍÍN?
-
Holnap megyünk Brutkóra, gyertek minél többen. Az előzőn 3 sörtől annyira berúgtam, mint egyéb tömény italoktól nagyon-nagyon régen. Lehet, hogy a trafós sörök alkoholtartalma 50% körül mozog???!!! az mindent megmagyarázna:P
-
-
[múlt] Heti vegyes
- Mivel öcsém Lengyelbe’ van, családi összefogással nekünk kellett kitakarítanunk a gekkó terráriumát. Én megfogtam, annak ellenére, hogy öcsém meg volt győződve róla, hogy nem merem, aztán… innentől anyu e-mailes beszámolója, mert el kellett mennem moziba: “Kész. Kitakarítottuk, aztán apa fogta a dobozt, odatartotta a terrárium ajtajához, és egy fakanállal próbálta ösztökélni hogy másszon be. Nem volt egyszerű. Aztán egy kicsit furcsának érezte az új környezetet. Azért gondolom így mert addig egyfolytában a terrárium oldalán próbált felmászni. De 9-re már megbékélt, és megette az összes kaját.” Hát, ez is megvan.
- Ígértem, hogy írok a szigetről, meg arról, hogyan támadták meg a színpadot, de gondolkoztam, hogy hogyan épülne fel egy olyan bejegyzés [mert - ezt már írtam egyszer, de nem az van, hogy leülök ide, és elkezdem írni, és ami jön, az felkerül a netre, hanem fekszem, vezetek, vagy valami monoton cselekvést végzek, és közben elképzelem, megtervezem, megfogalmazom, hogy ne maradjon ki semmi], és arra jutottam, hogy bizony csak én élvezném, meg baromi unalmas lenne, úgyhogy le sem írom [hogy hogyan hugyozták le először a technikát a biztonsági őrök szeme láttára, aztán meg [[vagyis ez volt előbb]] hogyan támadta meg két fiatal a színpadot nap közben].
- Aztán arról is akartam már írni, sőt, tuti írtam is pár szót, hogy mennyire szar a sulim. De ez csak általánosság volt. Azt sem tudtam alátámasztani, hogy az oktatóink egy kalap szart nem érnek. És aztán a HGVben megjelent egy rangsor, ami részben a tanárok alapján teszi sorba az iskolákat. Nem mondom, hogy a diákok villogtak, de a tanárok… majdnem utolsók lettek. Grat nekik. Éljen a BGF! 49 intézményből a 35. hely. Erre méltán lehetünk büszkék.
- végre lezártam magamban ezt a Görögország dolgot – vagyis már nem kell semmit csinálnom vele kapcsolatban, amit magamnak megígértem. Ugye végig írtam a naplót, amit a vége kivételével itt is lehetett olvasni, és elkészült az a powerpoint prezentáció, ami a kinti dolgokat foglalja össze, és navigál végig pár helyen. A napló itt (docx), a prezentáció itt (pptx) érhető el.
- Voltunk esküvőn Sopronban, unokatesóm és K. Tamás nagykorú, és istennek hála, itt sem volt az, amire már sok esküvő óta várok – hogy valaki nemet mond:) Szar idő volt, meg az unokatesóm is kórházból szökött meg, hogy igent mondhasson, de hát… minden jó, ha jó a vége. Még a suzukim is ünnepi díszbe burkolózott:)
- Ide kapcsolódik, hogy valaki beletolatott az egyes számú családi autóba. Aput idézem: “belémszállt egy őrült”. Öcsémmel elképzeltük – hiányzik a kocsi teljes hátulja, totálkár, roncstelep. Ehhez képest, odaérkezünk, és amikor háromszor körbejárva sem találtam a sérülést, kihívtam aput, hogy mutassa meg. Hát igen… belészálltak:S
- Nekem kell ilyen póló. Kétszer láttam a batmant, és már biztos, hogy kell.
-
Sziget – vége
idén hét napon keresztül KITONBoltam magam.
-
Élek.
Kicsit párszor áthúzták a számításaimat, ezért elcsigázottan, koszosan (már nem, 4 nap után végre vízhez jutott a testem), de itt vagyok, és még mindig van erőm mosolyogni.
Hogy merre is jártam?
Szerdától a balatoni beauty contesten tevékenykedtem, mint évek óta már mindig. Szerdán építésnap, csütörtök töklógatás, majd főpróba [szerda és csütörtök éjszaka lámpaállítás és programozás, csütörtökön a PA-re rákötött DVD lejátszóval, Mulánt nézve és hangosan énekelve [[Csilla meg folyton rettegett, hogy fel fognak jelenteni minket [hajnali 4kor:D]. Mulánt még sosem láttam, de csütörtökön megnéztem vagy háromszor, és ezt a dalt [kedvenc:D] már kívülről fújom: [az ének 52 mp-nél kezdődik, és Stohlbuci énekli, akinek baromira bejön a hangja.]
Na, most rohanok, mert még ennem kéne, meg fogat mosni, borotválkozni, tankolni és összepakolni [istenem, csak a pass-t ne felejtsem el!!!], aztán 48 perc múlva Budaörsön lenni, 108 perc múlva pedig kint a szigeten. Innen folytatom.
-
-1
barát. Vagyis… eddig azt hittem. Nincs sok meleg barátom, de róla többet nem akarok hallani. Faszfej Gábor szerint “kevés vagy ahhoz” [mármint én], hogy bekerüljek a szigetkfthez… Az első különnémettanárom azt mondta, nekem sosem lesz nyelvvizsgám. Azóta van 3. Ennek a pöcsköszörűnek is meg fogom mutatni, hogy ha valamit elhatározok, az bizony összejön.
Tudod mit, bohóc? Baszd meg a jó kurva anyádat! [ha vki nem ismeri, bemásolom a viccet:D]
-
Fasza hang kft.
Megyek mindjart vissza a regi munkamhoz. Mar nagyon hianyzik – de neha megis valami mast csinalnek inkabb. Sziget kft. Nekem ott a helyem, csak valahogy be kene jutni:/ Errol almodozom mar tobb, mint 1 eve:S
kep: napirajz.hu
-
dayz [wiko.freeblog.hu-ról]
Hm írtam a bejegyzést. Leírtam az utolsó mondatod, közelítem az egeret a ‘ment és bezár’ gomb felé, erre nem meghal az egész firefos?:S Nem nagyon szeretek káromkodni, de ez a dolog pöttyet felbosszantott, és kieresztettem a gőzt:) Most meg jöhet az agyalás, hogy miről is akartam írni, amikor az előbb már olyan szépen összeszedtem:D
Elment Tinki. Vagyis nem magától persze, hanem hazavittem. (Ott volt ugye Sebastian gazdi is, jó volt látni. Meg picit hozzábújni:$) Tuti hiányozni fog. Napok óta (két napja) ő volt az egyetlen dolog, ami miatt kimozdultam itthonról. Most meg lehet takarítani. Kb a fél kutya itt maradt elhullajtott szőr formájában, továbbá szegény eb most menstruál (tüzelésnek mondják a szaknyelvben;P), úgyhogy a vérmaradványokkal is kell vmit kezdenem. Sebaj, majd holnap is mosok, főleg ágyneműket. Mert ugye ebusz ágyban alvós kutya, így ott is minden véres lett. Merthogy ma is mostam különben:) És amíg ment a gép, kb egy hónap után újra leültem tv-t nézni. Én nem hiszek az ilyen dolgokban, de olyat láttam, ami megijesztett. Hétfőre már készlett a HIV-tesztem eredménye, de a szigetes meló (ide még visszatérek) miatt csak ma tudtam elmenni érte. És a tévében pont a magyarországi HIV-fertőzöttség megugrásáról szóló beszélgetés ment. Hát mit ne mondjak, okozott pár nyugtalan órát. De szerencsére negatív lett, így a HIVpánikos srác is megnyugothatott, no meg persze én is.
Szóval szigetes munka: vége van. És – már szinte meg sem lepődök, de azért ez mindig jól esik – megdícsért a megrendelő, sőt, mi több, ajándékot is hozott: olyan szigetes passtartót, amit csak a kivételezettek kaptak alapból, meg már a sziget irodán is elfogyott. Nem tudom, honnan szerezte, de tökre meghatott a dolog. Meg kaptunk kéteringjegyet is, mi ketten, Csillával, a road lánnyal. De arról inkább nem mesélek, mert nagyon szar volt a kaja:D Holnap meg holnapután lesz az utolsó két nap az utazási irodában. Talán kicsit hiányozni is fog, főleg két lány, tőlünk a Marcsi, szembekonkurenciától meg viccesmeghajlós Timi. Amire viszont kíváncsi vagyok, hogy milyen értékelést fog írni rólam irodavezető asszonynéni. Még egy jó dolog munkával kapcsolatban: Ha minden jól megy, (és nem akarom elkiabálni), de lehet, hogy összejön végre álmaim bálja, és mehetek dolgozni Ákos koncertre.
És amiről még mindenképp akartam szólni: Van egy srác. Kb. két hete beszélgetek vele. Minden nap, órákat. És még sosem éreztem azt, hogy ne lenne miről beszélni. Inkább azt érzem, hogy mindig ezer dolog van, és sosem fog abba maradni. Sosem találkoztam vele. Sőt, még képet sem láttam róla. De ő az első ember, akinél teljesen irreleváns, hogy hogy is néz ki, érzem, hogy kell nekem. Ő kell. De talán sosem lesz az enyém. Talán csak álom?!:S Váááá. És talán jól van ez így. *sírás*
-
szemét [wiko.freeblog.hu-ról]
Mostanában egyre több élményem van a szeméttel kapcsolatban. Ugyebár franciákkal dolgozunk kint a szigeten. Akkor kezdett el foglalkoztatni a szemét-kérdés, amikor láttam, hogy a francia színészek szedik fel a szemetet a kollégáim után, és viszik el a szemetesig. Pöttyet elszégyeltem helyettük is, és én is elkezdtem összeszedni magam-magunk után a szemetet legalább a keverőállás és a színpad, nomeg a fejgépek körül. Meg az utcán is. És azon agyalok, hogy erre miért nem képes mindenki. Aztán amiket láttam: kedves kolléganőm állt mellettem, letépte az üvegéről a cimkét, és lebaszta a földre:S Amikor meg kérdeztem, hogy ennek mi az oka, azt mondta, hogy nem tud rá válaszolni:S Másik: volt osztálytársam – most kollégám kiszállt a kocsiból, és a kocsiban lévő összes szemetet kidobta a földre. Amikor felszedtem két palackot, a barátnője (kitöröltem a jelzőket, amiket elé írtam…) szólt, hogy otthagytam párat:S Hát vissza kellett fognom magam, hogy ne küldjem el hm melegebb éghajlatra. Aztán azon is felháborodtam, hogy a csikkeiket eldobják… És amikor ezt mind vázoltam, az volt rá a válasz, hogy úgyis jön valaki, aki felszedi, meg hogy mindenki eldobja, ők miért ne tegyék? vááááááááááááááá
Emberek, nem hiszem el, hogy olyan nehéz lenne elslattyogni a szemetesig azzal a kóláspalackkal, vagy cigisdobozzal. Tegyétek meg plíz.
-
sziget [wiko.freeblog.hu-ról]
Csak hogy tudjátok, hogy mostanság miért nem írok, hát megosztom:) Kedd óta szigetelek: a tavalyi évhez hasonlóan idén is a Nagy Utcaszínház technikáját csináljuk, amin idén is (szóismétlés, de jobb nem jutott eszembe) a francia ‘Transe Express’ társulat lép fel. (bővebb információ róluk a honlapjukon franciául és angolul; továbbá a sziget honlapján a rest a király című előadásról magyarul) Egy ilyen bazi ‘fán’ akrobatikáznak össze-vissza, meg előtte kicsit felvonulnak a szigeten. A programfüzet alapján van valami story is, de hát itt rohadjak meg, már háromszor láttam, de még nem jöttem rá:) Jah, eb is itt van, már három napja, és (lekopogom), még nem pisilt be:) :) Bár ez lehet, hogy a napi 4-5 sétának köszönhető:$
Uhh, képzeljétek, tegnap mit kaptam Sebastiantól: egy Coke-os dögcédulát:) Nem nagy ajándék, de én nagyon örültem neki:)
Ja igen, még arról akartam írni, hogy ismerkedtem egy sráccal. Nagyon jól nézett ki, és többé-kevésbé még jól el is tudtam beszélgetni vele, úgyhogy bekéreckedtem a naptárába, és csütörtök este sziget után találkoztunk. Itt aludt nálam… Elvoltunk, mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ő hogyan állt hozzá a nemi betegségekhez. Kb hozzámért, és már az volt a kérdése, hogy most ugye nem kapott el tőlem semmit???:S Miatta múlt hétfőre előrehoztam a félévenkénti tesztet, de hát nemtom:S Lehet, hogy nem normális az se, hogy én inkább próbálok élni, mintsem hogy ettől rettegjek, ahányszor együtt vagyok valakivel, de hát azért ebben is van valami furi. Védekezzetek, de azért ne essetek át a ló másik oldalára:) Hm, itt eszembe jutott egy csoporttársam a suliból:) Ő a higiéniából csinál nagy ügyet. Jó, oké, evés előtt kézmosás, de hát akkor is, ilyen parák, hogy nem kapaszkodik a metron, mert a kapaszkodókat már hányan megfogták, meg .. szóval ha karikaturista lennék, és a személyiségét próbálnám belevinni a képbe, akkor valami légmentesen záródó kamrába raknám egy szkafanderbe, ahol hipóval fertőtlenített almát harapdál steril gumikesztyűs kézzel:D
-
Tarlóspityu… [testor.blogol.hu-ról]
Tarlóspityu… No… hát… tegnap telefonon beszélgettem Karasss Dávid3dal, ma meg kaptam egy névtelen hozzászólást egy linkkel… Nem tudtam, hogy ez a fasz megpróbálta betiltani a meleg sátrat a tavalyi szigeten. Úgyhogy most eléggé úgy áll a dolog, hogy nem megyek el szavazni október elsején. Vagy ha mégis, áthúzom a lapot, és ráírom, hogy demszkynek volt elég ideje, tarlós meg egy … … mindegy.
-
Beszámoló Veszprémből [testor.blogol.hu-ról]
Érdekesen kezdődött a nap, reggel mentem dolgozni a változatosság kedvéért:) Aludni az éjszaka folyamán semmit nem tudtam, járt az agyam, és mint az előző bejegyzés időpontjából is látszik, egy idő után meguntam a forgolódást, és felkeltem. Fürödtem, blogoltam, egyéb. Hétre kellett teherautóstul kiérnem a szigetre. Mivel út közben vissza kellett fordulnom valamiért, késtem 10 percet, de nem maradtam le semmiről. Összeraktunk egy kis világítást, a többiek elkezdték építeni a maradékot, engem meg Ákos ‘hazaküldött’, mivel papíron nem kellett volna kimennem, csak azért mentem, mert megkért rá vasárnap. Beértem a raktárba, találkoztam főnökékkel, adtak pénzt, majd leműtötték a kezemről a karszalagot. Vagyis megpróbálták. Nem véletlen, hogy valaki sok pénzt kap azért, hogy a karszalagot ne lehessen csak úgy cserélgetni. Hát nem is lehet. Vagyis… leszedni sikerült, de felrakni nem lehet már normálisan:D Közben pedig kiderült, hogy hihetetlen a memóriám: Miss balcsin eltört egy robotlámpában a lencse, de nem lett megjelölve, csak visszakerült a konténerébe. Mindenki tippelgetett, hogy ‘asszem a 9-10es konténerből az egyik’, meg: ‘Tuti az ötös az’. Zolifőnök nekiállt kiszedni őket, de szóltam neki, hogy 100%, hogy a 3-4es egyike, felálltam, és láss csodát, tényleg az volt. Aztán elköszöntem és hazaautóztam. Fürdés, szépítkezés, és készülődés, mivel fél kettőkor találkoztam egy szupermodellel. Aranyos srác, tökre élveztem vele lenni, vele enni. Vannak vicces dolgai, de kinek nincsenek. Furcsa volt, az egyetlen ember, akivel valaha találkoztam, aki ennyire ragaszkodik a gyorskajákhoz. Kerestünk megfelelő helyet, ahol ehetünk. Betévedtünk a mammutba, meki felé mozdultunk, de el volt ‘barikádozva’: felújítják. De ez messziről nem látszott, mondtam, hogy fogadjunk hogy nyitva van. Abban fogadtunk, hogy a vesztes fizeti az ebédet. Hát… Julien tudja, ha fogadok, vesztek. Vesztettem:D Végül Burger Kingben ettünk… hát… tök ugyanaz mint a meki:D Najó… mindegy. Csak az ‘bánt kicsit’, hogy valami izgibb dologban akart fogadni, amihez köze van a hasának – és a hasa váááááÁÁÁÁÁÁ, de nem mondja el mi volt az:D Mindegy, felszállt a buszra, mert késésben volt a munkahelye felé, én meg visszasétáltam a kocsihoz. És k*********** életbe, elfelejtettem parkoló jegyet venni: kék mikuláscsomag… mindegy, nem bántott a dolog. Leautóztam veszprémbe, szoba elfoglal, közben tali egy meleg sráccal, aki ott aludt a szobában (nem volt semmi. SEMMI!), és fél egyig beszélgettünk. Igaz, picit ott kellett hagynom, mert részt kellett vennem a fél órás – papíron, gyakorlatilag másfél órás szenvedés volt:S – officials meetingen. Éjszaka szarul aludtam. Ma reggel kilenctől egyig dolgoztam a pénzemért, azóta vásároltam, megcsináltam még a szobában azt, amit papíron az esti meetingen kellett volna, így remélem, nem lesz hosszú. Aztán megéheztem, meg netelni is akartam, úgyhogy most itt ülök egy pizzériában, ahol van net. Nagyon hangulatos hely, majd lefotózom, ha még jövök.
Még egy dolog van, amiről akartam beszélni: az első siketek vb-n dolgozom, és szinte csak siket emberek vesznek körül. Tegnap este még nagyon kétségbe voltam esve, hogy hogyan fogok így kommunikálni, egy tolmácstól reméltem segítséget. Aztán este rákényszerültem, hogy megértessem magam. Este. Tudtam hogy olvasnak a számról, úgyhogy arra nagyon figyeltem, hogy feléjük fordulva beszéljek. De így is rám lett szólva, hogy gyorsan beszélek. Azóta a magyarokkal lassan, artikulálva beszélek. Még volt valami: Tudtam hogy állnak mögöttem hárman, de nem hallottam beszélgetést. Azt hittem, engem beszélnek ki, vagy attól tartanak, hogy kihallgatom őket, aztán hátra fordultam, és láttam, hogy élénk gesztikulálás folyik – a kezeikkel. Ekkor éreztem először vágyat arra, hogy megtanuljak pár kézjelet. Ma már tudok köszönni, és megköszönni is:) meg megpróbálok mindent elmutatni:) Vááá nagyon finomat eszek:D Sajttal grillezett pulykamell steakburgonyával:) isteni finom:) Nah… most msnezek rég nem látott barátokkal. majd írok máskor is:D Páááááá
-
Travelling for fun 2006 [testor.blogol.hu-ról]
Nah tegnap is kint voltam szigeten. ELmondom szerintem mi történt. SZombat éjjel meg vasárnap nap közben mindenki, aki látta szombaton a Firebirds produkciót, elmesélte a barátainak, hogy kurvajó, merthogy hihetetlen mennyiségű ember volt kíváncsi ‘ránk’ vasárnap… az egész ‘nézőtér’ tele volt…
Pár kép arról, milyen gépállatok játszottak a darabban:
És a végére egy színpadkép:
Janem, még valami: tegnap játszottam egy programmal, ez az első próba eredménye:
-
Jade:D [testor.blogol.hu-ról]
Uhh még egy hét, amikor semmit nem csináltam:) Jade:D
Szerdán este elmentem Dáviddal egy – először azt hittük, hogy – állásinterjúra. Hát nem az volt, hanem egy vebso nevű – ők azt mondják internetáruház meg vállalkozás, de én átlátok a szitán – piramisjáték bemutatóján:) Hát geci unalmas volt, viszont vicces volt látni, hogy annyi ember átéléssel adja elő a betanult szöveget a lehetőségről, meg a pénzről, meg hogy mennyire jó dolog ez…
Csütörtökön nem csináltam semmit, pénteken este viszont megint megadatott, hogy a dáviddal lehettem. Átmentem hozzá, szenvedtünk egy sort, hogy menjünk – ne menjünk a pure-ra (meleg party a dokkban). Aztán végül nem mentünk, de sokat beszélgettünk a barátságról meg az érzéseinkről. Kellett ez.
Szombaton, azaz tegnap Szigeteltem. Két napi munkáért kaptam egy hetijegyet meg egy egyhetes stagepass-t a travelling fun fair – Nagy utcaszínházak produkcióhoz. Én csak a háromból az egyiken voltam – leszek kint, a német Firebirds nevű vicces darabon. Bazi nagy mindenhol mozgó gépekkel versenyeznek meg ‘harcolnak’ a sziget egész területén. Vicces és szórakoztató az egész. Ja meg ittunk tegnap ákossal, meg mulattunk, mivel reggel fél héttől az este 9es kezdésig bőven volt időnk bármit csinálni. Szerintem ma csinálok képeket róluk:D
Most gyorsan talizok dáviddal, aztán este megint sziget, holnaptól meg siketek vb.
velem, de picit máshol!
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)