Posts Tagged ‘szomorú’

• fel a fejjel én.

  Date: 2010.11.13 | Category: it's my life! | Response: 0

  

• szomorú

  Date: 2010.11.06 | Category: it's my life! | Response: 4

  Meghalt.

  Reggel még felkeltett, halkan a fülembe énekelve a kedvenc számomat. Utána megbeszéltük, hogy mit kell aznap csinálnom, mi az, amit jó lenne nem elfelejteni. Erre még futotta az erejéből. Beértünk dolgozni, kérdezni akartam tőle valamit, de arra már nem tudott válaszolni. Piciny testét elöntötte a láz. Nem remegett, férfiasan tűrte a fájdalmat, arcán viszont már semmi nem látszott.

  Lázasan feküdt a kezemben, az arca sötét, de még így is éreztem a szeretetét. Már nem mozdult többé. Vékony kis teste lassan kihűlt,  és tudtam, hogy elment örökre. Szemem sarkában megjelentek a könnycseppek, amit egyre több és követett. Szipogtam párat, és egy világ fájdalma volt az arcomon.

  Két és fél napja ment el az élők sorából. Tudom, nem elég ahhoz, hogy túltegyem magam rajta, de hogyan is tenném túl, ha minden percben érzem a hiányát?:( Ismert minden zenét, és meg akartam kérdezni egy számcímet, nyitottam a szám, amikor eszembe jutott, hogy nincs többé. Ha unatkoztam szórakoztatott, most csinálok egy teát, és bambulok magam elé, mert nincs többé.

  Mert meghalt.

• -1+1=0

  Date: 2009.09.26 | Category: be up-to-date!, i need answer!, it's my life! | Response: 9

  Kiegyenlítődnek a dolgok…

  Tök szar, hogy te mindig ott vagy valakinek, ha meg akarja osztani, ami a szívét nyomja, de amikor te gondolsz naívan arra, hogy esetleg őt is érdekled… –1.

  Viszont “minden héten” találok egy bloggert, aki jobban érdekel, és meghalok, amíg nem derítem ki, hogy ő kicsoda… Így volt ez –1-gyel, Nathannel, múlt héten meztelencsiga kilétére voltam rákattanva, és most, az eheti szerencsés nyertes: MAXEN!!! Ki vagy teeeeeeeee?:P +1

  Tehát most 0-n vagyok… aludni kéne, meg CB is, hogy újra pozitívba kerüljek.

• First day in hell

  Date: 2008.03.04 | Category: it's my life! | Response: 5

  HAROM UJ KEP A GALERIABAN!

   

  T-125 folytatás

  AZ ORSI KIVERTE… ha valakit érdekel, a részletek mailben – esetleg;P

  Este kb 2 órán keresztül hallgattam a szobatársam papolását a bizalomról, meg hogy ’you will see’ [tök idegesítő, sokan elkezdenek történeteket, meg megpróbálják elmondani, hogy milyen itt a munka, majd a felénél abbahagyják a story-t, és ezzel a you will see fordulattal részükről le is van zárva…], aztán hajnali 2 körül rászóltam, hogy aludnék már, és aludtam

  T-124 First day in the ’hell’, Vasárnap 2008. március 2.

  Valami hihetetlen csoda folytán felkeltek a lányok reggelizni, úgyhogy megvolt a napi jam adag. Aztán Beával felkerekedtünk, és bementünk a szitibe. Akartunk venni kb. 1 karton vizet [mert itt nem lehet a csapból inni, vagymi:S], meg harisnyát [neeeem, nem nekem], de bele se gondoltunk abba, hogy itt vasárnap minden zárva lesz, úgyhogy mindössze két ásványvízért sétáltunk majd’ egy órát. Utána borotválkozás, majd ebéd [szokás szerint tészta, rizs, krumpli volt a választék], aztán felöltöttük csodás egyenruhánkat [itt már welcome to the army – a másik, amit a welcome to the hell mellett sokan mondanak], kis parfüm, kis nevetés azon, hogy a másikon hogy áll, és irány a munka.

  Pohárfényezéssel [polish] kezdtünk, megcsináltunk rengeteg-rengeteget, és közben el is törtem egyet [nincs erős kezem, de ahogy áttöröltem, letört a fele:D], majd 20 perc szünet után – amit a szükségleteink kielégítésével töltöttünk – ecetes vízzel kifényeztünk olyan mennyiségű evőeszközt, ami számomra még most is hihetetlen. A tároló, amiben megkaptuk őket, olyan nehéz volt, hogy egyedül szinte nem is tudtam felemelni:S Utána Mogyi, az étteremvezető megmutatta a terítés és a tányércipelés trükkjeit, mondta, hogy jók vagyunk, gyorsan tanulunk, és hogy igazából tök könnyű a dolog – és tényleg az! Aztán, nem fogjátok kitalálni – megint poharat fényeztünk, legalább annyit, mint első alkalommal, és végül a korábbi adagnál is több evőeszköz megfényezésével tettük fel a napra a koronát. Viszont mindenki segítőkész volt, amikor pl. lehetett egy kis kaját csenni innen-onnan, mindig megkerestek, és szóltak nekünk, hogy mi is spájzoljunk, mert „ha minden nap a kantinban eszel, csak beteg leszel” – mondta az indiai srác.

  Aztán megláttam a beosztást, ami elrontotta az egész estém. Az első három nap után a lányokkal tök más beosztásban dolgozunk, amik majdhogynem ütik egymást. Két lehetőség van: egyikünk 8-13, a másik 13-22 vagy 8-13 és 18-22, a másik pedig 13-22. Szóval a közös programoknak nagyjából lőttek, és emiatt – mivel kicsit [NAGYON!] egyedül éreztem magam hirtelen – el is kenődtem. Aztán hívtak a lányok [kicsivel éjfél előtt], hogy menjünk be [a szépfiúval - ő a cukrász] ötösben [egy volt szállodai munkaerő, egy cukrász srác, és mi hárman] Moudaniaba. Bementünk, iszogattunk, nevetgéltünk – innentől rögtön jobb lett a kedvem.

  Még talán gyorsan a beosztásom: A tegnapot is beleértve, az első 4 nap ingyen dolgozunk betanulás címén, minden nap 13-22-ig. Aztán Csütörtökön, az első fizetős napon is 13-22, pénteken 8-13-ig, szombaton és vasárnap pedig ez a reggel és este munka felállás lesz. Igen, ezen a héten nincs Day off – szabadnap.

  T-123 hétfő, 2008. március 3. [Az ötödik nap]

  Megbeszéltük, hogy nincs reggeli, majd 11 körül megyünk netezni a városba, aztán meló. De reggel 8-kor felkeltette valaki a lányokat [ők meg engem], hogy le kell menni aláírni valami szerződést [ami szokás szerint végül szerdára halasztódott]. És találkoztunk Mariaval, a HResünkkel, aki egy nagyon mosolygós hölgy, és tök fiatal, meg érdeklődő. A legfontosabb info a szerdai szerződés- és biztosítás-aláíráson kívül az volt, hogy április elején átköltöztetnek minket egy faluval arrébb [gyalog 15-20 perc], mert [és itt zagyvált valami ködöset az indokokról] csak. Viszont a stafftól tudjuk, hogy ott minden szobához külön zuhany van. Ja, és persze van fél óránként kisbusz, ami viszi a népet ide-oda.

  Különben nem indult túl jól ez a nap: Ugye felkeltettek a telefonnal, aztán beleejtettem a wc-be a tusfürdőm, végül pár perce leszakítottam a függönyt a szobában [amit nagy nehezen megoldottam egy kis átcsoportosítással]. Ennél már tényleg csak jobb lehet.

  Délben ebéd, már uniformisban, aztán kis polishing, majd 4 és 5 között már bementünk az étterembe, és ott tettünk-vettünk. Terítettünk, állást tisztítottunk, és közben alig bírtunk betelni a páratlan kilátással. Aztán kis szünet, amiről mi értünk vissza először. Pihentünk még egy pöttyet, aztán 6-kor eligazítás, és megtudtuk, kit hova osztottak be az éttermen belül a vacsorához. Én egy aranyos középkorú hölgyhöz kerültem, aki ugyan érti az angolt, de többnyire csak németül beszél, szóval egy érdekes, mixelt nyelven szólt hozzám mindig. És mindent engedett csinálni. Rendelést vettem fel, fizettettem [vagyis ráírattam a fogyasztást a nem all inclusice vendégek szobájára], új terítékeket tettem fel, szóval pik-pak eltelt a maradék pár óra a napból. Aztán még megterítettünk reggelihez – és realizáltuk, hogy szinte nem érezzük a lábunkat és a csuklónkat, annyira fáj. A többiek szerint 1-2 héten belül el fog múlni. Hát, már nagyon jó lenne…

  Felmerült Mogyi részéről, hogy csinálhatnám én a buffet-t, de… az egy szar munka. Nincs borravaló, egész nap csak rohangálni, nem beszélni senkivel, nem találkozni vendégekkel… Szóval szerintem nemet fogok mondani – mivel megkérdezte, hogy akarom-e csinálni. Hát, nem akarom. Most, hogy láttam a munkát az étteremben, és gyönyörködhettem a kilátásban, teljesen biztos vagyok ebben.

  Most ennyi, majd folyt. köv.

• végigtaposás – rajtam:S [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2008.01.10 | Category: it's my life! | Response: 0

  avagy majdnem sírtam a folyosón

   

  Igen, ma. Szokványos napnak indult. Csikis miatt nemalvás, csikis el, alvás:P SMS-re ébredés, nagyonvékonnyal nagyonsokat beszélgetős (most este is)(nemismeriteknagyonvékonyt:D)(csikistse:D), közben tanulásimitálás, borotválkozás, készülődés, iskola.

  És esküszöm nem akarok, de muszáj megint hisztiznem. Egyre inkább olyan lesz a blogom, mint amilyennek Lyall is képzeli a meleg blogokat: sírós, hisztizős, rinyálós. ÉN NEM ILYEN VAGYOK. De egyszerűen hihetetlen, hogy januárban már második alkalommal jutottam el oda a suliban, hogy a tanárok megalázó viselkedésének (effektíve könyörögnöm kell, hogy vizsgázhassak) köszönhetően majdnem elsírtam magam az iskolában. Vagyis most már könnyeztem is, csak az iskola olyan részén, ahol akkor éppen szerencsére kevesen voltak. És ez rossz. Mert Wiko nem ilyen. Wiko vidám, mosolygós, és másokat megnevettetős, nem pedig a folyosón falat támasztva arra szorulós, hogy mások vígasztalják ők. [Viszont hálás vagyok minden csoporttársamnak, aki erőt öntött belém. Egyedül tuti bőgés lett volna a nap megkoronázása!!!]

   

  Hogy mi is történt?:O

   

  Elterveztem, hogy lereagálom, hogy a gyógyturizmus házidolgozat, amit nonCredam végig is olvasott, és kijavított, de kettes lett. ŐŐŐ KETTES!!! De előtte humánmenedzsment (HM) vizsga. Terem teli, pedig szóbeli, gondoltam, ezek barmok:D Megjött a tanár, bemegy, közli, hogy fél órát tud maradni (közben kideült hogy van az 2,5 is), és azok, akik fent vannak az előző vizsga listáján, nem vizsgázhatnak most. Érthetőbben: eredetileg a hétfői HM-re jelentkeztem, de szombaton ugye halálos beteg lettem (37,1), és leadtam a hétfőit, felvettem azonnyomban mára. És azért nem vizsgázhattam elvben ma, mert voltam olyan pofátlan, és nem jöttem be a hétfői vizsgára (mert leadtam…) [a tanár még abba is belekötött, amikor mondtam - tök kultúráltan - hogy leadtam a vizsgát. Nem értette meg, hogy leadtam, aztán amikor valaki kimondta, hogy töröltem, akkor meg megkérdezte, hogy miért nem ezt mondtam, meg hogy ha magyarul mondom, akkor megérti...] Ergo ki lettem küldve… Ez után jött a veszekedés a gyógyturizmus tanárral, mert én követeltem tőle, hogy mutassa meg, mire kaptam kettest. Mondta, hogy megnézhetem, csak aztán nehogy rosszabb legyen a jegyem, mint egy kettes. Fenyeget? erre én is megkérdeztem, hogy neki ki a főnöke, kinek tartozik elszámolással, hogy képben legyen az erőviszonyokról. Aztán mondta, hogy hétfő délben megnézhetem a házidogám (jah, gondolom, hogy legyen ideje kijavítani). És közben az összes utánamjövő embernek elhordott mindenfélének, meg tanúkat gyűjtött (csoporttársaim személyében), hogy ők tanuskodjanak majd hétfőn. Mint valami tárgyalás. Vicces lesz. Jah, nem engedtem, hogy beírja a kettest az indexembe. Mert nem tudja megindokolni… Vissza HM… újabb próba, mi ma nem vizsgázhatunk. Irány a tanszék, adminisztrátort megkérdezni, hogy ugyan nyomtasson listát. Aranyosnehéznevű lány már sírt, mert ő ugyanúgy kettest kapott ok nélkül, és ugyanúgy nem engedték vizsgázni. Adminisztrátor nő leordította a fejem, amikor 10 perc hatásszünet után megkérdeztem, hogy fog-e valami történni, merthogy “különbenis, maguk meg csak ott nevetgélnek”.

   

  [nyomtam egy entert tagolás gyanánt] Aztán nagykegyesen lejött velünk, HMtanárnak előadta, hogy a “két pimasz hallgató…” ígymegyúgy, de igazuk van, ugyanmár, engedd őket vizsgázni. Vizsgázhattunk, 1:45 perc kűzdelem után. EZ MI???? Úristen. Mondjuk tanár korrekt volt, beismerte, hogy a lista, ami alapján nem engedett minket, nem volt valami friss, úgyhogy hátrány nélkül megkaptuk mi is a lehetőséget. De akkoris. Hétfőn második kör.

  Otthon meg… apa és anya szerint is én voltam a hibás. Ez volt az utolsó csepp… Remegés, sírás itthon.

   

  És nem tudom, hogy az idegességtől-e, de a sulis behatás óta émelygek, hányingerem van (ez ugyanaz???), lázas vagyok és izomgyenge [haha...]:(

• napi vegyes + hiányzik a suli [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.05.05 | Category: it's my life!, mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Teljesen kivagyok… Az előbb annyira fáradt voltam hogy majdnem sírtam. A nap tegnap reggel 4kor kezdődött egy építéssel a közgázon, aztán egy divatbemutató építés a Meridienben… Kis alvás majd átmentem OChoz véglegesíteni a térképet meg a pályákat. Ott már hívott Isti (főnököm) hogy mehetek bontani… bontás végén hazajöttem, itthon a szokásos esti másfél óra levelezésre válaszolás, majd kis alvás négyig, amikor jött a telo hogy mehetek bontani. 8ig bontottunk, majd kocsiba ültem és mentem Kerepesre az SIért. 2 óra volt az út odafelé a reggeli dugóban + 1 óra vissza. Hazaérve már jöttek sorra a rokonok-barátok, alvásra már nem volt idő, csak hajmosás-borotválkozás átöltözés, autótisztítás + vettem egy bőr tokot az új telóhoz, aztán jött a kedves öcsém ballagása… Kb fél óra menetelés után egy órányi beszéd majd vége lett:D Előtte beszélgettem egyik legkedvesebb barátommal, Andrissal… Tök jó volt újra közöttük lenni. Aztán vacsora… Grill Szűz volt annak az ételnek a fedőneve amit ettem.D hihetetlenül finom volt… Fokhagymás:D imádom a fokhagymát. És a gondolat, ami folyamatosan a fejemben volt, hogy de hiányzik nekem ez az iskola… hogy minden nap lássam a barátaimat… nem tudom az egész légkör hiányzik… Holnap reggel megint munka… már kezd telelenni a tököm…
  Viszont nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett Andrissal beszélni… tök furcsa de így van:$
  Ja és tök sokat gondolkoztam és asszem rosszul döntöttem: gondolkoztam azon hogy vegyek-e mindenkinek akit ismerek valami virágot lufit egyéb akit ismerek… végül a nem mellett döntöttem de szerintem hiba volt. Rossz volt hogy nem adtam semmit ó én fasz:S