Posts Tagged ‘takaritas’

• Mindennapok

  Date: 2009.06.26 | Category: it's my life!, mixed!, school of life! | Response: 5

  Faszbúkon írtam már, de fontosnak tartom megjegyezni: VALAKI BAROMIRA ELNÉZTE A NAPTÁRT OTT FENN! NYÁÁÁÁÁÁÁÁR VAN! meleget akarok, napot, vidámságot. Nem éjszakai sötétséget, szelet, hideget és kib*szott esőt egész nap!

  Vannak dolgok, amikről az átfogóbb bejegyzések miatt nem írtam/nem fogok írni. Az az igazság, hogy most nem túl mozgalmas az életem, viszont, KÚSZTÓSZ [mert leírhatatlan a neved]: “Olvashattad nála, mennyire sok szabadideje van, valahogyan muszáj kiélnie magát.” Nos, nem olvaslak azóta, biztos örülsz:D viszont azt bizton [majdnem-szóismétlés] állíthatom, hogy most már nincs sok szabadidőm, alig vagyok itthon.

  Május végén-június elejét jött el az a pont, amikor úgy éreztem, beszélnem kell a főnökeimmel a “hogyantovábbról”. Kedden vagy szerdán szóltam, hogy akkor kéne ejteni egy beszélgetést, végül péntekre tudtuk összehozni. Bementem délután kettőre, úgy volt, hogy akkor ér rá, viszont beesett egy komoly megrendelő, aki ott tárgyalt este 6-ig. 4 órát vártam, majd 3 órát beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy mindketten a másikkal [na nem úgy!:D] képzeljük el a jövőnket. Úgyhogy akármennyire is keveset dolgoztam májusban, a lehető legpozitívabban jöttem ki a főnököm irodájából. És hogy mi lett a találkozó következménye? Szinte minden nap dolgozom, nem sokat alszom, ilyenek. És az egyetlen árnyoldala a dolgoknak: alig tudok CB-vel találkozni:( Mindegy, ezt is átvészeljük majd jól.

  Szóval dolgozom. Megbeszélésekre járok, bemutatókat tartok, megfejtek, kitalálok, vagy csak kivitelezek nappal, éjszaka, hétköznap, hétvégén, munkanapon és ünnepnapon – egyre megy. Megint ott tartok, hogy bárhol el tudok aludni: múlthéten a teherautónk platóján talált meg az álommanó, tegnap egy 1 méteres kanapén sikerült olyan pózt találnom, amiben egész tűrhetően tudok aludni.

  Régen büszke voltam arra, hogy minden héten többször kitakarítok itthon… Erre mostanában annyira nincs időm, hogy pl. múlt héten itt volt Captain, és őt kértem meg, hogy legalább mosson fel picit.

  Ja, igen, edzés: ugye futottam egyszer még a hónap elején m.-mel, ami jó móka volt, de nem nagyon tudtunk időpontot egyeztetni, úgyhogy egyelőre várat még magára a második alkalom. Viszont valami mozgás kell. Edzőteremnek esélye nincs, arra nem tudom rászánni magam, de még anno Petitprince bíztatott, hogy fekvőtámaszozzak itthon. Hát ezt büszkén állítom, sikerül tartanom. Naponta kétszer produkálok, és eddig csak pár alkalmat hagytam ki, de akkor hulla voltam a munkától, remélem ez mentségemre szolgál. Összedobtam egy kis grafikont, hogy lássuk, mennyire vagyok fejlődőképes. Nem, nem tudok egyben 70-et, ugye legtöbbször kettővel kell osztani. Amik ilyen 20-30 körül vannak, azok azt mutatják, hogy aznap csak 1x csináltam. Nincs messze az 50, valljuk be [egyelőre 35 megy egyben]! A súlyom sajna stabilizálódott 80 körül, ami tök gáz, de hát ez van… Srác… ha akarsz, edzhetnénk együtt, mert láthatóan egyedül nem megy!:$

  Van nekem egy aranyos kis puli kutyám [nincs], viszont amim tényleg van, az egy lista, blogra.txt, hogy miről is akarok írni mostanában. Vegyük sorra, kvázi ígéret christof-m-esen:

  • Lesznek vasárnapi fiús képek, a sorozat 4. része, Captain kérésére a … áááá, majd vasárnap meglátjátok:D
  • Tan lines c. film és a nyalásra tanítás
  • fürdőszoba-fétish – mindenféle szexualitás nélkül
  • akarok írni filmes beszámolót a másnaposokról, és ha összejön Kylelal a mozi, akkor a Transformersről is lesz.
  • Van pár meleg film a tarsolyomban a tan lines-on kívül [Prayers for Bobby, Cowboys and Angels, meg most találtam kettőt kúsztósznál, ami tetszik – Trick, Where the world mine], ezekről is akarok írni majd egy átfogó postot.
  • Aztán már lassan elérkezünk oda, hogy JÚLIUS 10 – ÖCSÉM SZÜLETÉSNAPJA [ÉS BLOGTALÁLKOZÓ! KYLE-é, és ott lesz többek között SPIKEY is!!! meg persze KYLE! ÉS ÉN! és remélem CB is! GYERTEK MINÉL TÖBBEN! és: NEM! TANDEM! nem. Hanem: EKLEKTIKA!], erről is repítek pár sort.

  Jah igen: és azt még mindenképpen meg akartam jegyezni, hogy IGENIS LEHET SZEXI A HÓNALJSZŐR! Persze jobb nélküle, de azért a merev elutasítás gáz. példa:

  

• Visszaeső

  Date: 2009.02.14 | Category: it's my life! | Response: 9

  Visszaeső idegbeteg, hisztis, sértődékeny faszkalap vagyok. Amikor már azt érzem, hogy végre mindenféle – jó, persze, egy BF-et leszámítva – emberi kommunikációk terén megfelelő mederbe tereltem magam, akkor megint jön valami apróság, amit félreértek, bántásnak veszek, és megsértődök.

  Ez a legundorítóbb tulajdonságom. Gimiben még azzal nyugtattam magam, hogy poénból teszem, de már annyiszor tettem, hogy magam sem hiszem, hogy pusztán valami hülye poén lenne. Max. olyan értelemben poén, hogy valaki nagyobb hatalom – amiben nem hiszek – így szórakozik rajtam. [Hahó, ott fent: Nem vicces!!!] Hogy miért sértődök meg? Szerintem félelemből. Félek, mert nem ismerem fel azt a helyzetet, amikor valaki tényleg bántani akar.

  Tényleg, miből lehet ezt észrevenni? Mert ha valaki tényleg bántani akar, azt sosem veszem fel, de egy poént meg mindig bántásnak veszek. Egyszerűen nyomjak magamra egy (-1)-es szorzót? Vagy mi?:O

  Úgyhogy most büntetésképpen levakartam az olajréteget a tűzhelyről. Úgy csillog, mint régen.

  

  Két kép a pozitív hangvételért alapítványtól. Az egyik azért, hogy lássam, nem felejtettem el a Valentin napot, csak nincs milyen apropóból észben tartani, a másik meg… gyengébbek kedvéért;) De csak nem prüdeknek;)

• [múlt] Heti vegyes

  Date: 2008.08.25 | Category: mixed! | Response: 2

  • Mivel öcsém Lengyelbe’ van, családi összefogással nekünk kellett kitakarítanunk a gekkó terráriumát. Én megfogtam, annak ellenére, hogy öcsém meg volt győződve róla, hogy nem merem, aztán… innentől anyu e-mailes beszámolója, mert el kellett mennem moziba: “Kész. Kitakarítottuk, aztán apa fogta a dobozt, odatartotta a terrárium ajtajához, és egy fakanállal próbálta ösztökélni hogy másszon be. Nem volt egyszerű. Aztán egy kicsit furcsának érezte az új környezetet. Azért gondolom így mert addig egyfolytában a terrárium oldalán próbált felmászni. De 9-re már megbékélt, és megette az összes kaját.” Hát, ez is megvan.

  

  • Ígértem, hogy írok a szigetről, meg arról, hogyan támadták meg a színpadot, de gondolkoztam, hogy hogyan épülne fel egy olyan bejegyzés [mert - ezt már írtam egyszer, de nem az van, hogy leülök ide, és elkezdem írni, és ami jön, az felkerül a netre, hanem fekszem, vezetek, vagy valami monoton cselekvést végzek, és közben elképzelem, megtervezem, megfogalmazom, hogy ne maradjon ki semmi], és arra jutottam, hogy bizony csak én élvezném, meg baromi unalmas lenne, úgyhogy le sem írom [hogy hogyan hugyozták le először a technikát a biztonsági őrök szeme láttára, aztán meg [[vagyis ez volt előbb]] hogyan támadta meg két fiatal a színpadot nap közben].
  • Aztán arról is akartam már írni, sőt, tuti írtam is pár szót, hogy mennyire szar a sulim. De ez csak általánosság volt. Azt sem tudtam alátámasztani, hogy az oktatóink egy kalap szart nem érnek. És aztán a HGVben megjelent egy rangsor, ami részben a tanárok alapján teszi sorba az iskolákat. Nem mondom, hogy a diákok villogtak, de a tanárok… majdnem utolsók lettek. Grat nekik. Éljen a BGF! 49 intézményből a 35. hely. Erre méltán lehetünk büszkék.
  • végre lezártam magamban ezt a Görögország dolgot – vagyis már nem kell semmit csinálnom vele kapcsolatban, amit magamnak megígértem. Ugye végig írtam a naplót, amit a vége kivételével itt is lehetett olvasni, és elkészült az a powerpoint prezentáció, ami a kinti dolgokat foglalja össze, és navigál végig pár helyen. A napló itt (docx), a prezentáció itt (pptx) érhető el.
  • Voltunk esküvőn Sopronban, unokatesóm és K. Tamás nagykorú, és istennek hála, itt sem volt az, amire már sok esküvő óta várok – hogy valaki nemet mond:) Szar idő volt, meg az unokatesóm is kórházból szökött meg, hogy igent mondhasson, de hát… minden jó, ha jó a vége. Még a suzukim is ünnepi díszbe burkolózott:)
  • Ide kapcsolódik, hogy valaki beletolatott az egyes számú családi autóba. Aput idézem: “belémszállt egy őrült”. Öcsémmel elképzeltük – hiányzik a kocsi teljes hátulja, totálkár, roncstelep. Ehhez képest, odaérkezünk, és amikor háromszor körbejárva sem találtam a sérülést, kihívtam aput, hogy mutassa meg. Hát igen… belészálltak:S

  

  • Nekem kell ilyen póló. Kétszer láttam a batmant, és már biztos, hogy kell.

  

• napok

  Date: 2008.03.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-109 2008. március 16. vasárnap [18] sörnyakba

  Ma először öntöttem ki italt vendég asztalánál: egy 3 decis sört, miközben a vizet öntöttem pohárba. Az egész kiborult, rá az asztalra, és a hölgyre. Rögtön mondtam nekik, hogy üljenek át egy másik asztalhoz. Miközben az új italokat vittem ki nekik, Goran és Bale letakarították az előző asztalt és újra megterítettek. És hogy még jobb vége legyen a történetnek: mivel a férfi látta rajtam, hogy izgulok, miközben a második vizet vittem ki, meg a második sört, meg folyamatosan bocsánatot kértem, adott 2 € borravalót:)

  Ezenkívül még annyi említésre méltó dolog történt, hogy megkaptuk a jövő heti beosztást: megkaptam a buffet:S Szabadnapja senkinek nincs, úgyhogy azért nem rinyálok… Este átmentem Ivan szobájába, hogy kifaggassam [Ő csinálta eddig, csak a sulija miatt most haza kell mennie…]. A buffet napi 10-11 óra munkát jelent [az állandó beosztás: 08:00-14:30, 17:30-21:00, de a srác szerint ő hat hónap után is igen ritkán végez 10 előtt, Gill 11-ig csinálta…], igen, egy-két órával több, mint a felszolgálás, és ugyanaz a fizetés, valamint annyi különbség van még, hogy itt már elvileg sem jár a heti két szabadnap, hanem csak 1. Továbbá vendégekkel sem beszélsz, és nem kapsz borravalót, mert csak annyi a dolgod, hogy tányérokkal és poharakkal folyamatosan feltöltsd a buffetsort… Baromi izgalmas, mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljek innen, mert ezért tök felesleges lenne itt maradni. Dimitris/j szerint két dolog járhat Mogyi fejében: vagy rámsózta a buffet-t egészen addig, amíg haza nem megyek, vagy csak a taverna nyitásáig. Ma nincs bent Mogyi, de ha bejön, tuti beszélek vele, mert ezt egyszerűen nem akarom csinálni.

  T-108 2008. március 17. Hétfő [19] Buffetnyitas

  A mai volt az első nap a buffetben – nekem. 6 órát dolgoztam [eljöttünk 2-kor] eddig, amiből kb. 5 polisholással telt – mert a kint lévő gépekhez mi fényezzük a poharakat, kellettek csészék, és kellettek kanalak is. Meg kb 1 óra alatt megtanultam mindent, amit ehhez a munkához tudni kell. És baromi unalmas. De tényleg.

  Utána próbáltam aludni, de a mellettem lévő szobában dübörgött a néger zene, és hozzá még ordibáltak is, úgyhogy másfél óra forgolódás után inkább megnéztem egy Amazing Race részt, most meg negyed hat van, a vacsit majd pótolom az étteremben, felöltöztem, megyek vissza.

  Hát tényleg nem végeztem 10 előtt, de csak azért nem, mert Dimitris/j berakott trolihoz. Ittam hozzá 3 deci bort, úgyhogy kis mosoly volt az arcomon végig, egészen addig, amíg találtam rekeszeket a poharaknak. Utána már csak bosszúság volt az egész, és ez ki is ült az arcomra, úgyhogy gondolom Dimitris/j nem véletlenül kérdezte meg, hogy minden rendben van-e. Mondtam, hogy nem, nincs, kérdezte, hogy mi a gáz, és megmondtam a frankót: nem akarok buffetzni. Mondta, hogy megérti, meg minden, de nem ő dönt, de mindenképp szóljak Mogyinak. Szólni fogok, de csak szerdán lesz legközelebb. Addig még kibírom vhogy

  Este megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova inni. A kantinban Alex asztalához ültünk le [ő macedóniából való, 22 éves, londiner], és a rövid beszélgetés végén úgy köszöntünk el tőle, hogy akkor 20 perc múlva a főbejáratnál, jöjjön el velünk. Kocsival volt, elvitt, és beszélgettünk két órát egymásról, a munkájáról, a vendégekről, a macedón-görög viszályról, Magyarországról, … aztán ránk zárták majdnem az éttermet, ergo 1-kor eljöttünk. Most próbálok aludni, de a két új szlovén lány visítva röhög Harmónikással az ajtóm előtt, ergo esélytelen. Ááááá felcsillant a fény az alagút végén: Darko kijött a szobájából és lebaszta őket – legalábbis a hangok alapján. És tényleg, csönd van! Váááá alvás!

  T-107 2008. március 18. Kedd [20]

  Megint hajnali kelés, majd pohárfényezés szinte egész nap. Viszont reggelire ettem palacsintát, talán az volt a nap fénypontja. Aztán este kaptuk a hírt, hogy 480 vendég van, úgyhogy, mivel ketten voltunk a buffet-n, engem visszaraktak service-be. Az ázsiai étteremben is folyt a vacsoráztatás, úgyhogy oda kerültem. Nagyon kis hangulatos az egész, csak nagyon messze van a konyhától, és mivel minden italért oda kellett visszamásznom, eléggé elfáradtam.

  Még csak két napja vagyok buffet-n, de már mindkét jelenlévő menedzser megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem mosolygok úgy, ahogy felszolgálás közben szoktam. Én pedig nem kerteltem, és ma már a Food and Beverages managernek is elmondtam, hogy nem jön be ez a része a munkának. Ő arra kért, hogy amíg új staff érkezik, adjak bele mindent ebbe a munkába is, és akkor majd lecserél valakivel. Hát, meglássuk. Este kértem pár banánt az egyik konyhai munkástól, erre adott 7 darabot. Amikor meglátott Alex szobatársa, rögtön lemajmozott:) De már csak három van belőle. És 78 kilo vagyok. Egyre távolabb az áhított hatvanvalamennyitől:(

  Vasárnap este még nem tartottam esélytelennek azt sem, hogy hazamenjek, de közben ezen gondolkoztam, és most már hiszem, hogy gyávaság lenne ’megfutamodni’, és akármilyen szar munkát is kapjak, meg fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Megint éjfél van. Az ajtó előtt ordibálva beszélgetnek öten, a szomszédban ordít a zene és a tv, szóval nem tudom, hogy fogok így elaludni…

  T-106 2008. március 19. Szerda

  Délelőtt fényezés, először poharak, sok, majd evőeszköz. Aztán ebédeltetés, ami nagyon lightos volt, és már majdnem ott tartottam, hogy 14:00 van, le lehet lépni, amikor is szólt Mogyi, hogy megváltoztatta a mai beosztásom, és maradjak ötig, segítsek teríteni, aztán már nem kell visszajönnöm – hitte ezt ő, mert még nem láttam, hogy hogyan kell átalakítani a buffet-t vacsorából reggelire, úgyhogy vissza kellett jönnöm. A terítés gyorsan ment, először feldobtuk az összes asztalra a terítőket, ami furcsán gyorsan ment – lévén, hogy volt mindenből elég. Aztán még szétraktam a szalvétákat, és visszamentem evőeszközt fényezni, mert kellettek az ázsiaiba – jut eszembe, arról csinálok majd képeket, mert nagyon jól néz ki:) És a cukrász sráctól [szépfiúúúú] megkaptam az egyik sütemény receptjét, amit tuti el fogok készíteni otthon, mert minden, csak nem bonyolult. [itt a blogon nemsokára megjelenik majd képekkel illusztrálva] Ja igen, holnap meg valami krémnek a receptjét mondja el majd, hogy a másik kedvencem is el tudjam készíteni! A lányok beszámolója alapján lemaradtam a szokásos hat órai ordibálós meetingről, és próbáltam aludni a szobámban. Aztán fél nyolckor arra keltem, hogy vadászgépek rallyznak [képzavar] az ablakom alatt… Nem tudtam visszaaludni → Amazing Race. Aztán ugye lementem este megtanulni a reggeli felállást, és közben találkoztam Carryvel, a hongkongi – de Svájcban tanuló – dagadt fiatal masszőr lánnyal a Spa részlegből, és poénból felhoztam neki a masszázs kérdést, és mondta, hogy akár most rögtön is, úgyhogy feljött a szobába, és egy órán keresztül gyúrta a lábam. Fájt:) És szerintem ezt ő élvezte! Ez most egy félig sport félig relaxációs masszázs volt, viszont pár nap múlvára beígért egy sima relaxot is:) és mindezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül – mert azt mondta, hogy élvezni, hogy megkönnyíti az emberek mozgását:)

  T-105 2008. március 20. Csütörtök [22]

  Az első nap egyedül a buffe-ben úgy kezdődött, hogy – miközben a teából visszamaradt szemetet akartam bevinni a pult mögé kidobni – megcsúsztam, és fejjel nekicsúsztam a falnak – igen, kint a vendégtérben!!! – úgy, hogy még egy kép is leesett róla. Rögtön ezután elindultam kifelé egy tálca kispohárral, amin a poharak két lépés megtétele után elkezdtek eldőlni, és csak egy odapattanó vendég miatt nem estek le. No comment. Itt éreztem azt, hogy most le kell ülnöm egy kicsit. Ezt leszámítva rendben ment a nap, egyszer maradtam el kicsit, akkor Mogyi besegített, de az sem az én hibám volt: megjelent egyszerre több száz vendég.

  A rövid 3 órás szünetem netezéssel akartam tölteni, 3 előtt el is indultam a városba, de jött szembe a parton Ivan, az exbüfésfiú, és szomorú hírt hozott: egész Moudaniaban áramszünet van, és természetesen a netcafénak sincs generátora… Úgyhogy visszaballagtam vele a hotelba, és jobb híján aludtam egy órát. Este a szokásos rohanás, és kicsivel 22 óra után mindennel készen voltam – esküszöm én sem hittem el, hogy nem tartott 11-ig, mint Gillnek.

  Kb. 6 teli tányér ételt mentettünk magunknak a vacsorából, azzal ballagtunk át a kantinba enni, de én csak egy minihotdogot gyűrtem le, mert nem éreztem éhesnek magam. Amikor kivittük a tányérokat, a szomszéd asztalnál a szintén a mentett kaja körül csoportosuló Jelena, bároscsajakineknemjuteszembeaneve, két új szlovén csaj, Goran és Bale megkínált az étteremből lopott borral [náluk volt egy teljes 25 literes doboz(-ba való zacskó, tele borral)]. Beával megittunk kb. 1-1 litert, a többiek is eléggé megfáradtak már, úgyhogy 1-kor lefeküdtünk csicsikálni…

  T-104 2008. március 21. Péntek [23]

  … vagyis csak én, mert Bea fél ötig Metaxázott Gillel, aminek az lett a következménye, hogy a szerencsére nem túl pörgős reggeli közben többször felküldött Mogyi Gill szobájába, hogy ébresszem már fel végre… Nem jártam sok sikerrel, végül negyed 10-kor ballagott le, még mindig részegen. Én már szerencsére nem voltam, de kis fejfájás azért megvolt. Amit tegnap eljátszottam a poharakkal, azt ma is sikerült, úgyhogy végül Mogyi vitte ki a tálcát.

  Időben elkészültem mindennel ebédhez is – időben, 12:30 előtt, de szünetre már nem tudtam kimenni. Az ebéd annyira laza volt a büfében [igazából ők buffe-nek írják, angol-franciául meg buffet, de így fogom leírni, mert 1/ így mondjuk; 2/ így nem lehetetlen ragozni], hogy végig troliztam, aztán 14:15-kor leléptem. Délutánra alvást terveztem, össze is jött. Munka előtt még egy zuhany-hajmosás-kaksi-borotválkozás-fogmosás kombó, és közel 600 emberes vacsora. Estére meg hívtak minket valami discoba, de aludni is kéne valamikor, mert holnap este pl. a Bea névnapja miatt fogunk iszogatni a tengerparton. Ezért inkább maradt az alvás. A vacsoráztatás nagyon lightos volt, úgyhogy 10-re elkészültem mindennel, kivéve a colagép takarítását, mert ahhoz baromira nem füllött a fogam. Inkább ettem egy kis darált húsos tésztát, meg pár szemet a kedvenc süteményemből [majd leírom annak is a receptjét], leöltem egy darazsat a lányok szobájában, elköszöntem a lakótársamtól, mert elutazott [lásd: enyém a szoba c. bejegyzés], és most itt vagyok, tök egyedül:):(

• lemaradtam [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.03.16 | Category: it's my life!, mixed!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Hű lemaradtam több témában, so mesélek:D

  Voltam Rómeóval, a világ legszebb pasijával (sajna már nem vagyunk együtt:( ) moziban. Két csodás dolog is történt: én választhattam filmet és feliratos filmet is választhattam. Talán meg fog változni? – merült fel bennem a kérdés… de aztán beültünk a terembe, és elkezdtük nézni a reklámokat, beültek elénk. Egy kis hölgy (kb. 18 éves) állva akart levetkőzni, erre mozitársam kedvesen rászólt: – Te most ülj le!!! Asszem halknak szánta a megjegyzést, de a lány hallotta, és megszeppenve:  – Jó jó bocsi ülök már csak leveszem a kabátom! ült le:D No mindegy:D Szóval mégsem változik;P;P Most a filmről: Mi mást néztünk volna, ha nem a Hannibal Lecter életének kezdetét bemutató Hannibal Ébredése című alkotást. Alapvetően ilyen bosszúállós film volt, aminek a főszerepét 10 éve tuti hogy van-damme-ra osztották volna, most viszont egy helyes srác (Gaspard Ulliel) kapta a főszerepet, szóval már ezért is megéri megnézni (gondolok itt a melegekre és a hölgyekre:D). Szomorú film… megfelelő magyarázattal szolgál arra, miért lett Hannibálból Kannibál… Nézzétek meg, alapmű éppúgy mint a másik három rész.

  Lakás témában is történt előrelépés… vettünk jópár dolgot, lámpákat, kapcsolókat, dugaszolóaljzatokat, csaptelepet, zuhanybaszt… és ezeket apa ma el is kezdte felszerelni… Mi meg anyuval meg hugival takarítottunk… ablakot mostunk, felmostunk, ilyesmiket csináltunk. Kicseréltem az ajtókon lévő szürke szellőzőket fehérre:D Holnap veszünk zárakat az ajtókhoz, meg megcsináljuk a fürdőszobapolcot is rendesen:D

  Suliban minden ok… Viszont van egy dolog, ami tökre idegesít… Én minden angolórára tök sok házit csinálok, készülök a szóbeli feladatokra is, írok leveleket, meg úgy általában, megcsinálok mindent, amit a tanár mond, de sokszor ezzel egyedül vagyok a csoportból, és ezért a tanár nem ellenőrzi a házikat… Úgy megütném ilyenkor a többieket… Én tényleg le akarok nyelvvizsgázni májusban, de úgy érzem, hogy ők visszatartanak… Szoktunk olyat csinálni órán, hogy két percig beszélni egy témáról, amire a tanár ad öt perc felkészülési időt. Eddig 3szor csináltuk ezt, és az elsőnél megírt szöveggel mentem, amit meg is tanultam, mert arra itthon kellett felkészülni, és tökre fostam, remegtem, és nem bírtam végigmondani a szöveget:S Aztán taktikát változtattam:D Címszavakat írtam fel, és így majdnem zökkenőmentesen végig tudom mondani a szöveget. Javulok, legalább ebben. Idegenvezetésből megakadt az előadásom készítése, most épp kontaktot várok a tanáromtól a művészetek palotájához, a nemzeti színházba meg jövő héten megyek egy meleg sráccal, akivel már ismerkedtem régen, de most szerdán pl voltunk együtt futni. Jó srác, jó társaság…

  Apropó sport… versenyt is rendeztem a héten:D 15-én. Én így oldottam meg, hogy ‘kimeneküljek a városból’:D Szokás szerint több emberrel veszekedtem, de végül aggodalmunk ellenére szép számmal megjelentek a sportolni vágyók, amit mondjuk a jó időnek tudhatunk be legfőbbképpen. Így legalább valami kis nyereséget is termeltünk az egyesületnek. Kis aggodalomra is okot adott, hogy egyik sporttársunk sokáig nem került elő… A pályát bontó volt edzőm talált rá egy úton, ahol feküdt, mert nem bírt tovább menni. Azt mondta, hogy elsötétült minden… Bementünk érte kocsival az erdőbe, de a fától a három méterre lévő kocsiig is nehezére esett elmenni. Ő tipikusan egy olyan ember, akit szerintünk ez tart életben. Hogy kűzdhet hétről hétre… Mi szeretjük, de azért nem jó dolog látni valakit így apró részletekben meghalni… Szóltak három projektről is, amiben részt vállalok, mert kihívás van benne. Tájfutó VB 2009-ben:D Bevettek az informatikai csapatba, erre tök büszke vagyok. Aztán, őőő lesz egy csapatépítő verseny finn vállalatvezetőknek, és ha tetszeni fog nekik, akkor több ezer emberre számíthatunk, szóval ez is jó bulinak ígérkezik, és végül, de nem utolsó sorban áprilisban lesz egy népszerűsítő verseny az egyik budai egyetemen, ahova több száz olyan embert várunk, akik még sosem tájfutottak. Ez szervezésileg lesz érdekes probléma.

  Most 11 nap szünetem van, úgyhogy pihenés, lakásozás, pasizás, és egy kis tanulás – valszeg ezekkel fognak telni a napjaim.

  JAh, meg holnap elmegyünk ruhát meg cipőt venni, meg mosogatót és zárakat a lakásba…