Posts Tagged ‘tánc’

• napi hullámvasút

  Date: 2010.12.22 | Category: it's my life! | Response: 3

  Mert ilyen napom volt tegnap. Lent, Fent, Lent, Fent:) Így ment egész nap.

  - Ott kezdődött a rossz, hogy összevesztem az egész családommal, az ajándékvásárlás miatt. Tele lett a faszom. Amit én kapok a családtól, tesóktól, nagyitól, vegyem meg magamnak. Amit én adok nekik tesóimmal, vegyem meg én. Amit tesóim kapnak, vegyem meg én, mert senkinek nincs ideje rá. Csak nem veszik figyelembe, hogy reggel 9-től este 10-ig dolgozom, mert egy táncműsort próbálunk ezerrel. Ma jeleztem, hogy el kéne valakinek ugrania egy ajándékért, az egyiknek nem volt kedve, a másiknak sem [pedig ő kb 10 percre volt a bolttól], öcsém tanul, húgomat meg nem akarom egyedül elküldeni a város másik végére. nem baj, majd jövőre megvesszük az ajándékokat, úgysem az a lényeg. Pedig annyira jól elterveztem mindent. [Persze mára megenyhültem, szóltam, hogy majd délután megyek a próbára, voltam már csomó helyen vásárolni, és most minden megvan. Végre.]

  + Aztán jött a délután. Felnéztem planetromeora, és egy álomtestű osztrák srác nézegette a profilom. Hagytam neki egy footprintet jól, hogy tudja, hogy jól néz ki, aztán ennek az lett a vége, hogy közel 200 levelet írtunk egymásnak – most kapaszkodjon mindenki: NÉMETÜL! Annyira büszke voltam magamra:P Bár néhányszor visszakérdeztem, volt hogy ő is, alapvetően értettük egymást. Aztán kiültem ebédelni az amerikai vendégművésszel, aki megdicsért, hogy milyen jó az angolom. Captainék szerint sincs vele nagy gáz. Szóval nyelvtudásilag dagad a májam!:)

  - Fél 8 múlt. Nemsokára előadás. Körbejárok, leellenőrzök mindent, pedig nem szoktam. Éreztem, hogy valami nem okés. Az amerikai kérdezte is, hogy miért vagyok ideges. Mondtam, hogy nem tudom, de érzem, hogy gáz lesz. 8 perc múlva előadás. Utolsó tesztelés. Nem megy egy berendezés. Kurvaélet. Olyan rohangálás volt, mint már régen. Imádom ezt csinálni. Aaaadrenalin. Végül időben kezdtünk, de büdösen ültem le a nézőtérre:)

  + Vége az előadásnak, táncosok nagy körben ülnek a színpadon. Vannak vagy 30-an. Köztük legalább hm várjatok, számolok. Megvan. Legalább 3 olyan sráccal, akit bármikor hazavinnék. És még 3, akit csak az ágyamból nem rugdosnék ki. Én meg, a csúnya srác, állok a színpad szélén, koreográfusok, többiek bent a körben. És megköszönték nekem a munkámat. Tapsolva, sikítva, meg úgy igazán. Éreztem, hogy értékelik – külön kiemelve az SOS problémamegoldást műsor előtt. Végül kaptam egy percet, beszéltem, aminek hasonlóan hangos, és nagyon mosolygós reakció lett a vége:) Hazáig mosolyogtam az új autómban:)

  Ma este 8 utolsó előadás. Kortás tánc. Ha valakit érdekel, ne habozzon.

• az új sablon margójára.

  Date: 2010.08.18 | Category: gay!, school of life! | Response: 10

  Mint azt bizonyára észrevettétek, új a sablon:) Azoknak, akik feedolvasóval trükköznek, javasolnék egy kattintást az sviktor.hu-ra. Megéri! Iguazunak örök hála, hogy időt és energiát nem sajnálva terelgette a saját ötleteit, és egészítette ki mindig az én hülyeségeimmel. És köszi tamásnak is, mert he is the one who saved my ass all the time;) (Lásd az impresszumban:D)

  Kékfehérfekete, pasis, új mottóval, csodás headerrel és üzenetet hordozó footerrel. Nem, PaPe, nem vagyok roma, hanem…

  … meleg vagyok, és bizony nem ritkán fordul elő, hogy faszt szopok. Ez így most kicsit nyers, de ez az igazság. A faszszopás az teljesen a magánügyem, viszont a meleg létemet szeretném sokkal nyiltabban élni, mint amennyire most teszem. Félreértés ne essék, nem élek titkokba zárva. Akik szeretnek, vagy akik valaha fontosak voltak az életemben, mind-mind képben vannak arról, hogy az én szívem csak egy másik srác tudja megdobogtatni. Szóval ezen a lépésen túl vagyok, valami mégis hiányzik. Hogy mi? Nem csak őszinte akartam lenni mindig is, hanem szeretném nyíltan élni az életem, nem pedig aggódva, hogy mikor ki támad azért, ami vagyok.

  Jó, jó, persze, tudom sajnos, hogy ez olyan messze van, mint talán eddig sosem volt, és egyre csak távolodunk attól a világtól, amit mi, melegek, optimálisnak tartanánk, és már-már utópia, de … a lepényhal elsőre… Viszont most is, mint mindig, vannak bíztató jelek. Persze az utóbbi időben két dolgot csináltam: vagy sajnáltattam magam, vagy pedig dolgoztam, úgyhogy logikus, hogy ezekkel a jelekkel a munkám közben találkoztam:P De nézzük:

  Melegként természetesen nem most kezdtem el ilyesmin gondolkozni, a bejegyzés gondolata mégis a CEU tavaszi bálján fogant meg bennem. A kinti helyszínnel voltam elfoglalva, de a helyi srácokon kifogott a saját technikájuk, úgyhogy egy ideig ki-be rohangáltam, hogy megoldjam a problémát. Aztán bent elindult a táncműsor, én pedig nagyot néztem: fiú-lány, fiú-lány, fiú-fiú, lány-lány. :O :O:O mi ez itt? Ezt itt szabad? és én nem ide jártam! Hééé! Kérem vissza a pénzem! Álltam, leesett állal, de körülöttem álló tömeg ezt simán természetesnek vette. Kimentem, tettem-vette, egyszer csak mit látok? Két srác egymásba karolva beszélget egy lánnyal. Huhh. Mostantól minden CEU-s bulit bevállalok:)

  Ezután egy táncműsorban dolgoztam, ahol improvizáció volt a lényeg. Már a próbán beleszerettem egy hasba:) Aztán ez a has elkezdett egy másik fiúval improvizatív táncot produkálni, ölelkezni, harcolni, egymáson forgolódni… Laptop teteje lecsuk, nyálat csorgat, irigykedik. Lement a próba, a két előadás, vége a történetnek, itthon nézegettem romeot. Kit találok rajta? Hát nem ott van has?:) Csak aztán ő látott engem, látta, hogy csúnya vagyok, bukó:D

  Végül… július elején egy hetet töltöttem a Balaton partján, így a Balatonsoundot a legelejétől a bontás majdnem legvégéig végigélveztem. Hát emberek, már most szóltam, hogy jövőre is akarok menni! Akármennyire is hihetetlen, de az összes elektronikus zenét szerető fiatal egytől egyig hihetetlenül jól néz ki! És hát igen, nem egy meleg közöttük:) Például az a pár, aki a keverőállásunkban szemben ült le annyira közel egymáshoz, hogy egy a4-es lapot tuti még jobban kilapítottak volna, és a kezük végig összeért, pedig nagyonnagyon meleg volt:) Utána este odajött három napbarnított kockás hasú, félmeztelen, nagyon helyes nyunyú, hogy vigyázzak a csomagjaikra – ki mondott volna nekik nemet?:);) Nem vág szorosan a témába, de azért leírom: pár éve én úgy gondoltam, hogy a Balatonba sosem fogok belemenni, mert blőe. Belementem, mert munka volt, de utána bele mentem szórakozásból is, és… é l v e z t e m!:)

  Szóval meleg vagyok. És boldog. Egy fiúval. Majdnem napra pontosan fél évvel CrazyBoy után újra megtaláltam a számításaimat. Nehéz lesz, de mindenképp kitartok mellette. majd egyszer talán mesélek róla:D

  Ha valaki nem lenne képben az érzésről, akkor annak gyűjtöttem pár képet:) Ezzel búcsúzom.

  És ne feledjétek: S A Y N O T O R A C I S M !

   

  persze, a játék továbbra is megy!

• 020 threesome

  Date: 2010.06.29 | Category: sexdate | Response: 0

   Még talán el sem hiszem teljesen, hogy képes voltam ezt megtenni :D

   

  Egy hetero srác barátommal és unokatestvéremmel (ő hetero csaj) lementünk június elején Alteregozni. Mindketten először voltak itt, engem meg már régi ismerősként köszöntött a hely :D Én eleve hagyni akartam őket (gyanús volt, hogy összejönnek), és Lady Dömper show-ja után le is léptem.

  Kinéztem magamnak pár srácot, de egyiknél sem jártam sikerrel. Lelombozódva mentem wc-re, és mire kijöttem, ott várt az egyikük a színpad oldalánál.

  -          Helyes srác vagy! – mondta.

  -          Köszönöm, igyekszem… – mondtam én, de nem nagyon tudtam elfojtani kissé önelégült  mosolyom.

  Erre viszont nem mondott semmit, csak lesmárolt. Huh mondom, hát oké, én pedig visszasmároltam, mert nem is nézett ki annyira rosszul. Megjelent mellettünk egy igen helyes, izmos, magas, fekete hajú, igazi kurvajópasi harmadik, nézett, de nem törődtem vele. Egészen addig, amíg smároló partnerem meg nem kérdezte, hogy a pasim-e. Mondom neeeeem, nem ismerem. Erre mondta hogy jó hogy nem, mert az ő barátja…

  Ja mondom oké, hát így már más a helyzet :D Gyorsan ki is derült, mit akarnak: hármasozni. Huh mondom fiúk fiúk nem lesz ez így jó, nem bízom bennetek, nem ismerlek titeket, ketten vagytok, ráadásul az egyik úgy kb. ötvenszer erősebb, mint én, beraktok itt egy kocsiba, ketten lennétek egy ellen, neeem megyek ebbe bele…

  Aztán csak belementem, mert igen meggyőzően csókolt az izmos fekete hajú :P

  Szóval életem egyik legnagyobb meggondolatlanságát követtem el. Elmentem velük a kocsijukhoz, beültem a hátsó ülésre, ahol a kurvajóizmosfeketehajú pasi rögtön rábukott a farkamra… és így mentünk végig a városon, egészen át Budára, egy elég jó környékre. Közben a másik, aki lesmárolt a wc előtt meg vezette a kocsit, és kérdezgetett dolgokat rólam. Én persze összevissza kamuztam hogy apukám egy külföldi cégnél igazgatóhelyettes és én is külföldön élek és csak egy hétre jöttem most haza, aztán megyek vissza blabla… szóval próbáltam minél „nem érdemes elrabolni mert rábaszunk” image-t teremteni magamnak.

  Felértünk a lakásba, boxer nem maradt fent sokáig… :P Egy félórányi szopósdi után a konkrétumokra került a sor. Rólam tudni kell, hogy nem kimondottan lelkesedek azért, ha passzív vagyok, de kb. semmi esélyem nem volt aktívnak lenni, bár furcsa módon nem is akartam. Játszadoztam egy ideje a passzívság gondolatával, azzal, hogy jó lenne ha valaki már végre megint „kipróbálna”, ő pedig elég jól nézett ki e célra :D

  És jól döntöttem, hogy hagytam. Életem egyik legjobb dugása volt, minden percét élveztem! Háton feküdtem, ő pedig (logikusan…) szemben volt velem, végig láttam az élvezetet az arcán, a legördülő verejtékcseppeket… egyik kezével folyamatosan verte nekem, a pasija pedig hol smárolt, hol szintén verte.

  Végül kihúzta, gyorsan lehúzta a gumit és a hasamra élvezett, amiért szintén nem lelkesedtem sosem, de most ez is jó volt.

  Utána zuhany, és visszafuvar Alteregóba. :)

   

• 002 date

  Date: 2010.03.21 | Category: date | Response: 1

  Megmondtam neki is. Ha valaki jön hozzám, én úgy érzem helyesnek, hogy érte megyek. Akkor legalább vigyázhatok rá az úton is. Félúton találkoztunk, közel a Dunához. Nem sokat teketóriáztunk, konkrét tervünk volt. Irány a kisbolt, beszereztük a maradék hozzávalót a buli előtt elfogyasztani kívánt longdrinkekhez, és irány haza.

  Fiatal a srác. A haja a szemébe lóg, és vannak benne ezüst hajszálak. Mintha ősz lenne. De természetes. És nagyon szexi. Az arca szögletes, és nagy barna szemei vannak (folyton kifésültem belőle a haját, ő meg vissza:P). Fogszabályzó. Kit érdekel? A test szőrtelen, vékony, kicsit izmos. Nálam csillagos ötös. A végtagok vékonyak, de erőtől duzzadó mindegyik.

  Adta magát a bírkózás. Én kerültem fel, de néha lenyomott, vagy úgy megfogott, hogy nem tudtam szabadulni:) Akkor jöttek az aljas trükkök, de végül én nyertem. Elmentem fürdeni, majd elkezdtünk iszogatni. Megtanítottam koccintani, és kézfogás közben a másik szemébe nézni, ezután pedig zenét kerestünk. Az én zenéimet leszólta, úgyhogy maradt a youtube. Fények lekapcs, a másik testének magadhoz húzása, és olyan erotikus táncot nyomtunk, mint már nagyon régen. Teljesen felizgultam. És mi történt? szokás szerint vége lett a számnak. Gyorsan új szám keresés, majd megint ez. De a csókig eljutottunk. Még egy szám, és menekülnöm kellett: bár nem vagyok egy csókkirály, de az, hogy valaki a gégémet nyaldossa, kicsit durva:) Alig múlt 18, és teljesen átvette az irányítást. Furcsa volt, de érdekes élmény. Kezem járt le a hátán, fel a pólója alatt, elől is minden felé – és azért éreztem: nem csak én élvezem a helyzetet.

  Sebességből visszavesz, hátrébb lép egy lépést, ruhát megigazít, mosolyog egy nagyot – majd vacsorát rendel. Pizzáztunk egyet gyorsan, hogy ne éhgyomorre igyunk tovább. Még egy pár pohár sötétszínű alkoholos itóka, és hívtam a taxit. Egy két méteres, kopasz izomkolosszus vezeti, úgyhogy ott megvolt az 1 méter távolság nem csak tőle, de egymás között is.

  Kiszálltunk, kis séta. Nem tudom, miért, de megszoktam, hogy nem a Dessewgffy-Nagymező sarkon szállok ki, hanem pár sarokkal arrébb, az Andrássynál. Sétáltunk, majd a célhely előtt találkoztunk a srác egy pajtásával. Bementünk. Én magabiztosan, de belül kis tartással, ő szó szerint remegett. Karszalag, szexi ruhatáros pasi, életveszélyes lépcső, és bent vagyunk. Nagy nehezen szereztem italt…

  …show… ritkaszar. Én nagyon utálom. Előttem egy hetero pár falta egymást, vergődve, 2 méteres körből mindenkit elüldözve. Még az is érdekesebb volt. A srác meg a haverja eltűntek. Nem is baj: odajött hozzám egy srác, akivel addig csak neten beszéltem… Magasabb nálam, részeg, de nagyon szexi. A nevemre sem emlékezett, csak rám. Kedves, de legalább volt újra okom mosolyogni.

  Tánc… hárman… én és a szögletesarcú egymás felé fordulva, a srác a kisfiú mögött. Utáltam az egész helyzetet, de megígértem: jól fogok viselkedni, úgyhogy akkor sem basztam le egyet, amikor a 25 éves srác a fülemet harapdálta… blőeee… Arrébb táncoltak, úgyhogy kimehettem meginni egy jägert pár rég nem látott cimborával, amikor is szólt a srác: mehetünk. Hatalmas megkönnyebbülés, rövid séta, majd taxi haza.

  Ruhák le, fogmosás, irány az ágy. Először külön takaró, majd rögtön bemászott az enyém alá. Megmondtam, hogy csak alvás lesz, és így is lett. Reggel arra ébredtem, hogy teljes kis testével hozzám bújik, és erővel szorít magához. Állt a farkam. Nagyon. Neki is. Boxerunkon 1-1 kis folt jelezte: nem kéne véget vetni a pillanatnak. Simogattuk egymást, dörgölőztünk, kerülgettük a forró kását:) Mennie kellett. felöltöztünk. Ment. Többet nem fog visszajönni. Tudom. Érzem. Sajnálom. Csak barátkozni akart. Nekem az kevés. Tudtam, de reménykedtem. Viszont nem akartam magam hamis fényben ringatni – ezért maradtak a fehérneműk fent, és a csomagok a helyükön.

  Pedig még fogkefét is vettem neki…

  Kár, biztos imádná, ha kúrják.

• Áldás rátok

  Date: 2009.10.31 | Category: be up-to-date! | Response: 6

  Amikor társat gyűjtöttem arra [végül persze a legkézenfekvőbb emberrel, CB-vel tettem látogatást a moziteremben], hogy megnézzem a Jacko [koncertjének] emlékére szóló kulisszák mögötti dokumentumfilmet, mindenki azt kérdezte, hogy “ennyire szeretted?”,”ekkora rajongó vagy?”, vagy csak annyit mondott: “én nem szeretem különösebben Jackot”. Hát én sem, sőt! Ha megkérdeztetek volna a film előtt, akkor erőlködnöm kellett volna, hogy összegyűjtsek öt számcímet [és így, a film után is épphogy csak menne az öt][najó, megpróbálom:D Bidé, Thriller, Smooth Criminal, Heal the world, they don’t care about us, Billy Jean – tyűha, ez HAT! elszaladt velem a ló:P]

  Akkor mégis miért néztem meg? Sok oka van…

  1. világ életemben vágytam a kulisszák mögé, és mindig is érdekelt az ottani világ
  2. van mit bepótolnom zeneileg, úgyhogy ez egy kis lépés:)
  3. tetszett a trailer

  Egy [két] kis ízelítő [részlet+trailer]:

   

  És hogy mire jutottam? Szerintem nem kéne senkinek kihagynia ezt a filmet! Teljesen objektívnek gondolom a véleményemet, ami alapján ez a csávó egy zseni volt. Nem egy báb, akinek a rendező, az énektanár és a koreográfus megmond minden. [Sőt, inkább a rendező volt a báb, akitől két dolgot hallhattunk az egész film alatt: Igen, Michael; Egyetértek, Michael; Szerintem is, Michael; Valamint: Kapaszkodj!; Csak a biztonság kedvéért; Valaki legyen itt egy zseblámpával, amikor sötét lesz]. Nem. Ő pontosan tudta, hogy mikor mit akar hallani, hogyan akar mozogni. A táncosok pedig… nélküle is zseniálisak voltak, de együtt valami olyan lehengerlő volt az egész, hogy hihetetlen!!!!!

  Jó, persze voltak gáz jelenetek is a filmben / lettek volna gáz jelenetek is a koncerten:) egyre nagyon emlékszem: Az egyik szám vége nagyon jól meg volt csinálva. Ugrott egyet Jacko [+ az összes táncos, természetesen], amire nyomott egy ütemet a zenekar [dob, basszus, szinti, szólógitár], aztán egyre sürübben, míg a végén már csak a lábukkal trappoltak – és ekkor?!?! Jacko hanyatt vágta magát, felment gyertyába és elkezdte rugdosni a levegőt, amivel az egészet elbaszta – szerintem.

  Aztán futás a moziba, már csak 1,5 hét! És ne lepődjetek meg, ha emberek tapsolnak a számok végén… [Jaj, majd’ elfelejtettem: a mellettem ülő széken egy hatalmas csaj ült… akkora, hogy az egész ülést kitöltötte! És teljesen fel volt háborodva, hogy a helyemről el kellett pakolnia a cuccait… De nem is ez a lényeg: kétszer is felnevettem azon a gondolaton, hogy a film végén megkérdezem tőle: “Segítselek kiszállni a székből? Láthatóan beleszorultál”:D]

  Szeretlek titeket.

  L.
  O.
  V.
  E.

  na jó, picit agyamra ment:D de jó!

• Rajongók

  Date: 2009.03.19 | Category: gay!, i need answer!, school of life! | Response: 5

  Dolgozom ugye ebben a tánc-showban. Szombaton ott volt velem CrazyBoy is, aki betegen, de nagyon lelkesen nézte végig a műsort. Szünetben odaültem mellé [nem ült be a keverőállásba], hallgattam a lelkendezését.

  Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy két kisgyerek [mint később kiderült, 12 és 14 évesek] bámulja a gépeimet. Odamentem, nehogy elbsszanak valamit [Srác: nem szándékosan, csak véletlenül, szóval semmi támadás nem volt a reakciómban!]. Csak érdeklődő kisfiúk voltak, akik megkérdeztek mindent, megnyomkodtak mindent, amit megengedtem, és ámultak. Mielőtt átküldtem volna őket a fénypulthoz, hogy most akkor érdeklődjenek ott, azért volt egy furcsa rész a párbeszédben:

  • Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?
  • Persze.
  • Hány éves vagy?
  • 23
  • Nem látszol annyinak!
  • [Szájtátva]: miért, mennyinek nézek ki?
  • 18-nak!
  • Viktornak hívnak?
  • [Újabb szájtátás, pulzus égbeszökik, autogrammosztó toll kikészít] Igen, de honnan tudod?
  • [Rámutat a gépemre, ami épp zárolva volt] Oda van írva

  Aztán beszámoltak arról, hogy nekik melyik srác tetszik a legjobban:) Persze ezen is összevesztek, mint kb. mindenen:

  • Nekem az a srác tetszik, akinek ilyen csík van a szeménél, és tök gyorsan lépdel oldalra!
  • [másik srác]: nekem is ő tetszik!
  • Neeeeem, ő nekem tetszik, ne másolj már!

  Kinéztem menekülően CrazyBoyra, aki csak mosolygott. Amikor meg vége lett a műsornak, és masírozott ki a tömeg a teremből, két hangos “SZIAVIKTOR”-t hallottam, amikor elmentek mellettem. Mókás egy mozzanat volt. Rajongók.

  Amúgy szerintem ez nem ilyen meleg szikra volt a srácoknál. Szerintem mindannyian úgy voltunk vele 12-14 évesen, hogy fiúk tetszettek, őket akartuk másolni, ők voltak a példaképek, a követendő minta. Csak aztán vannak fiúk, akik utána elkezdenek lányokat nézni, randizgatni, majd gyereket nemzenek, és vagyunk mi, akik már nem csak példaképként tekintünk rájuk, hanem akár társként is.

  Szerintetek?:D Kis buzik voltak?:)

• radar

  Date: 2009.02.27 | Category: gay!, i need answer! | Response: 4

  kb. 10 napja azon a csodás event expo rendezvényen dolgoztam az arénában. Épp a pár bejegyzésben taglalt tánccsoport volt a színpadon, amikor odalépett mellém egy srác, általános iskolai osztálytársam. Rögtön felismertem, volt nagy öröm, beszélgettem vele kb. 2 órát, mivel a mellettünk lévő standon állított ki. Összejött neki az élet, saját cég, profi kamerarendszerek, ilyesmi. Sok mindenről beszélgettünk, ki merre mit mióta stb., amit régen találkozott ismerősök szoktak. Aztán a munkája miatt beszélgettünk a filmes terveiről , és így szóba kerültek az ilyen-olyan stílusú filmek, többek között a romantikus filmek is. Mondta, hogy “nem az a fontos, hogy érdekel-e, hanem az, hogy a barátnődet érdekli-e”… Ő volt az egyetlen srác, akiről – amikor visszagondoltam az általános iskolai osztályra a minden 10. fiú meleg statisztika kapcsán – biztosra véltem, hogy meleg. Most lett vége egy 3 éves kapcsolatának, és nagyon maga alatt volt:( De a lényeg:

  Csak nekem nem működik a meleg-radarom?

• Linkek [Képek, blogok, videók]

  Date: 2009.02.12 | Category: be up-to-date! | Response: 0

  Céges mail, részlet: “ezért azt kérem, mindenki pihenje ki magát”

  Úgyhogy vagyok, fetrengek itthon. Megyek erre-arra moziba, vacsizni, beszélgetni, EDZÉSRE, de még így is marad idő, amit netezéssel **szok el. Viszont ennek van pozitív oldala is, mégpedig az, hogy gyöngyszemekre bukkanok, amiket rögtön fel is vettem a readerbe, ahol már eddig is számos blog, rss hírforrás szerepelt. Akkor tehát a találati lista:

  • Hulljon le a lepel – bár akit érdekelt, már úgyis tudja: ITT elérhető egy 23 perces werkfilm arról a produkcióról, amiről nemrég 3 egymást követő bejegyzésben is írtam, és még mindig meg vagyok halva érte.
  • Mutattam Pötinek is a videót, aki cserébe ezt mutatta nekem, mondván, hogy “ez már ledfal” – hát igen, a szám is nagyon jó, a technika is, szóval nyálcsorgatás.
  • Aztán itt van a hg.hu, ahol többek között blog jelleggel folyamatosan tudósítanak az építészet, belsőépítészet és design világából. Még csak pár napja nézem őket, de már olvastam egy 10 méteres mustangról, amit a denveriek démoninak tartanak, egy “színes játékvár” gyerekkórházi osztályról, maximális védelmet nyújtó kerékpártárolóról, új városrészekről, vagy éppen …
  • … arról, hogy a két centis plasztikemberek világa mennyire különbözik a miénktől. Képek a plastic life című flickr gyűjteményből:

  

   

   

  • Amúgy ennek a műfajnak a megteremtője egy brit street-art művész, Slinkachu, akinek már könyve is megjelent a miniatűr emberekről készült képeivel. Az ő munkásságát a blogján követhetjük nyomon.

  

   

   

  • Ha a HG.hu-ról írtam, akkor muszáj lesz az építészfórumról is. Mostanában egyre jobban izgat az építészet. Pár hete folyamatosan olvasom a portfolio.hu ingatlanmellékletét is, és ezt a duót bővítette trióvá az építészfórum, ahol főleg pályázatokról, azok eredményeiről és az építész szakma eseményeiről lehet olvasni, de itt olvastam egy designpályázaton nyert herendi porcelán pendriveról, egy libanoni épület díszvilágításáról, amit magyarok csináltak, vagy egy új élelmiszeráruház terveiről is.
  • Nem építészetet, viszont egy annál melegebb témát boncolgat Iguazu újabb blogja, a január közepe óta közvetítő Homarblog [nem azonos az index fogyasztóvédelmi magazinjával]. A témákat nem írja le más jobban, mint az első bejegyzés egyetlen mondata: “Fűtsünk be együtt”. Divat, filmek, testápolás, zene, pasik, és a meleg világ hírei mind-mind megtalálhatók a bejegyzések között. Kicsit olyan, mintha a boxermagazin tért volna vissza, csak színvonalasabb írásokkal;)
  • Még egy picit Iguazu, akinek a cucosai között egy igazi álompasira bukkantam, szóval ez az oldal is bekerült a readerbe;) Amit még mindenképpen meg kell itt említeni, hogy tök jó az a montázs a háttérben [annak ellenére, hogy a legelső kép rögtön az a virág, amiről mindig egy segglyuk jut az eszembe:D], a képek, a színvilág, designból csillagos ötös!

  

  • Nem Igunál, hanem egy másik gaytalkos bloggernél, spikeynál [aki már olvasható twitteren is] figyeltem fel Cüstös viccesen értelmes kommentjeire, így belenéztem a blogjába. Itt szerencsére ugyanazzal az emberrel ‘találkoztam’: Érdekes kérdéseket feszeget [társasjáték két fiúkutyánál, hogy egymással folytatnak szexuális viszonyt; arról is ír, hogy képtelen vérzés nélkül borotválkozni (–> Braun cruzer a tuti befutó nálam;]) ; egy román-magyar meleg pár tragédiájáról], viszonylag viccesen: “Majd fogtam magam, odamentem a fürdőszobai polchoz, kinyitottam, kivettem a szájvizem – amiről ezek szerint apámnak eddig nem volt tudomása -, és láttam a szemén, hogy erősen nézi, hogy mi az, majd mikor kupakba töltöttem belőle, és bedobtam a számba, hirtelen kikerekedett a szeme, majd azonnal megszakadt a szövegfolyama, lassan rám vetette tekintetét a flakonról és megszólalt: “Te iszod a sampont?!“.” Mellesleg a blog designja is igen jó!

  Remélem, szakítotok időt végigböngészni a listát. Érdemes.

• Untermann

  Date: 2009.02.08 | Category: be up-to-date!, school of life! | Response: 6

  Voltam ma edzésen, és step közben hallgattam egy rádióinterjút, amiben előkerült ez a szó: untermann. Gondolkoztam rajta, érdekelt, ezért utána ‘kutattam’ [ráment pár órám, az tuti;)]:

  Népszótár.com: “A cirkuszi artisták világában a tartó ember, vagyis az előadó páros vagy csoport azon tagja, akinek vállán, karjain, fején, stb. a többiek előadják a számot.”

  Az interjú amúgy a klubrádión ment, Orbán Györggyel [A Ráday Könyvesház vezetője] ma délelőtt készült, és az ismétlést adták 8-tól. Ő mesélt az untermannokról, akik az ő szavaival: “Ugye régen voltak ezek az erőcsoportok a cirkuszban, és alul van egy ilyen vastagnyakú ember, aki legkésőbb jön ki a tapsrendre, és leghamarabb megy be, viszont a többiek, akikkel együtt dolgozik, általában megbecsülik, tudják, hogy ki a megbízható, akire rá lehet állni és tapsot lehet aratni.” Amúgy ő kulturális untermannak hívja magát. [itt balra egy untermannus]

  Ez indította be azt a gondolatmenetet, ami szerint én is egy ilyen untermann vagyok… a szórakoztató ipar egyik untermannja a sok százból-ezerből. Sok munkám/tapasztalatom van egy produkcióban, mégis csak akkor veszik észre, hogy ott vagyok, ha elrontok valamit – ilyen persze sosem fordul elő. Szóval… végig a háttérben dolgozunk a sikeres rendezvényért. Ezt mindenki elfogadja, és együtt él vele. Ez a mi munkánk. Néha mégis hihetetlenül nehéz… Például egy hete volt ennek a magyarok ritmusának a médiapremierje. Próbáltam velük egy hetet, reggeltől estig, és olyan tapsot kaptak, hogy hinnye… én meg ültem a nézőtéren, kicsit magaménak érezve az egészet, és baromira vágyva a színpadra. Ez rossz. Amúgy tényleg ez az egyik álommunkám. Amúgy miközben kutattam, ezen a Cirque du soleil-csávón ragadt meg a szemem percekig, úgyhogy muszáj megosztanom – jobbra]

• Elnöki tánc

  Date: 2009.01.28 | Category: gay!, it's my life!, school of life! | Response: 0

  Péntekenként igyekeztem úgy időzíteni az edzésre járást, hogy dél körül érkezzek-végezzek, mert akkor öltözött egy tánccsoport:D És annyira csodálatosan nézett ki mindegyik, és hát a testük… élmény volt velük zuhanyozni:D Megkérdeztem lent a teremben, hogy kik ők, és annyi volt a válasz, hogy táncosok, akik bérlik az egyik kistermet.
  Másik szála a történetnek:
  Van nekünk 120 db ledpanelünk, *60*60-as darabok. Mutatom is rögtön, hogy mire használjuk őket:

   
  Na, itt a kék cucc a háttérben a ledrács. Kitalálták, hogy ennek az üzemeltetését is tanuljam meg, mert akkor még több munkát tudok csinálni. Volt egy 2 napos oktatás is pár hete, akkor megtanultam az egészet a szoftvertől a szervízelésig, és ez alatt a tanulási nap alatt közölte a cégtulajdonos, hogy van egy 40 előadásos táncműsor, amit jó lenne, ha én csinálnék.

  Két hete pénteken gyanús lett, hogy ezek a srácok az edzőteremben azok, akiknek a műsorát fogjuk csinálni, úgyhogy rákerestem a neten arra a szóra, amit mi cégileg tudunk, mint a társulat neve, és leesett az állam, amikor rájöttem, hogy ők azok.

  Már pár napja próbálunk aktívan, és amellett, hogy próbálom megtanulni a darabot, hogy mikor milyen animációra van szükség, meg figyelek a ritmusra, és néha még msnezek is, arra is nagyon kell ügyelnem, hogy ne bambuljak nagyon, és néha visszaszívjam a tátott szájam sarkából kígyózó nyálcsíkot:)