Posts Tagged ‘tip’

• .gr52-55 Sós palacsinta, Tip nélkül, alvás, minden bajom van már – tipözön

  Date: 2008.04.23 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-75 2008. április 19. szombat [52] sós palacsinta

  A tegnapi nap egyedül a reggeli volt pörgős nekem, mert akkor a verandán voltam, de az ebéd meg a vacsora az egyesben ért. Este meg tök hamar kész lettem mindennel, takarítással is, úgyhogy segítettem a többieknek is.

  Délután voltunk a városban netezni: pikk-pakk elszállt az a két óra, amit erre szántunk. Hazafelé még beugrottunk palacsintázni a netcafé melletti helyre. Igaz, hogy minden nap palacsintát reggelizek [eper, barack, vagy a csodálatos narancs lekvárral], de sós palacsintát utoljára Magyarországon ettem. Amikor a múltkor megláttam, tudtam, hogy ilyet kell ennem. Raktam bele sós krumplirudacskákat [fogpiszkáló méretűeket], sajtot és csirkehúst. Nagyon-nagyon finom volt. Bea nem akarta megkóstolni, de rábeszéltem:) Úgy telepakolta, hogy alig bírta megenni:D De az eredmény pozitív: azt mondta, hogy minden nap itt fog enni mostantól!:)

  T-74 2008. április 20. vasárnap [53] tip nélkül

  Mivel van egy 60 fős csoportunk, akik mindig együtt jelennek meg, annak, aki a verandának a 7-es station felöli oldalán dolgozik, minden étkezés nagyon pörgős. És én ma egész nap ott voltam. Próbáltam mindenki előtt üresen tartani az asztalt, megakadályozni, hogy a nem a csoporthoz tartozó vendégek ne üljenek a foglalt asztalokhoz, őket is kiszolgálni, több-kevesebb sikerrel. Különben nem tudom, mi van az emberekkel, de mostanában nem kapok borravalót, pedig mindenkivel sok-sok időt beszélgetek [persze csak azokkal, akik beszélnek angolul]… Remélem vacsoránál megtörik a jég.

  Hát minden kívánságom így váljon valóra:) A német biztosítós csoport egyik tagja rendelt két sört, és amikor kivittem neki, mondta, hogy „You are my sunshine” és adott 2€-t:P A vacsora végére teljesen elhagyott minden erőm, pl a terítés közben elaludtam egy széken:D

  Aztán 22:40-től meetingeltünk. Nem ordibálós, hanem borozgatós meeting volt. Arról, hogy jövő héten 12-en leszünk pincérek. Hogy nem lesz szabadnap. Hogy mennyire jó lesz, hogy bele tudjuk írni az önéletrajzunkba, hogy tudunk 14 féleképpen szalvétát hajtogatni. Meg ilyesmi. és nem is volt hosszú, csak éjfélig voltunk ott. Aztán séta haza a parton Beával, Lukassal és Andreassal, majd gyors alvás, mert reggel a szokásos reggeliztetés.

  Ja, majd elfelejtettem: megkaptuk a jövő heti beosztást:

  H: 8-15:00
  K: 8-15:00 és 18-22:30
  Sz: 12-22:30
  Cs: 8-13:00 és 18-22:30
  P: 12-22:30
  Sz: 8-15:00 és 18-03:00
  V: 12-22:30

  A szombati nap külön jó lesz, mert éjfélkor újra kinyitjuk az éttermet egy vacsoráztatáshoz az összes vendég számára. Ez valami helyi húsvéti hagyomány… Még szerencse, hogy vasárnap reggel nem kell reggeliztetnem. Különben Mogyi most végre nem azt csinálta, hogy valakit berakott minden reggelre, valakit meg minden estére, hanem így felváltva, mert így legalább tudunk aludni. Összeszámoltam, ezen a héten 16,5 fizetett túlórám van, összesen 75,5 órát dolgozom.

  T-73 2008. április 21. hétfő [54] alvás

  A reggeliztetés hamar elment, röviddel nyitás után ránéztem az órámra, és már csak 15 perc volt hátra. Aztán letakarítottuk az összes asztalt, terítettünk, dolgoztunk a maximumon, és délre épp, hogy kész lettünk. Szünetelés, napi spagetti evés, majd vissza az étterembe. Kinyitottunk pont időben, és konkrétan egyszerre bejött 300 ember, ami eddig még sosem fordult elő, és mindennek tetejébe több, mint a fele a verandára ült le, ahol ketten voltunk összesen. Kb. 20 perc alatt minden asztalt kiszolgáltunk itallal, aztán kaptunk segítséget a main bárból, utána már elég jól ment az együttműködés egészen kettőig, amikor is mindenkinek elment a munkakedve, és megint belassult az egész bagázs. Mondjuk az is közrejátszott abban, hogy felbasztuk magunkat, hogy ahhoz képest, hogy a büfé 14:00-kor zár, negyed háromkor még jött 4 asztalnyi vendég hozzánk a verandára, akik egészen 3-ig ott voltak… De én akkor leléptem.

  Hazafelé stoppoltunk 4-en. Amíg kiraktuk az ujjunkat, egy autó sem állt meg, aztán elkezdtünk sétálni, már-már feladtuk, amikor egymás után két autó is megállt, és pont befértünk, és hazahoztak minket. Nekem és Beának kisebb szerencsén múlott, hogy nem ez volt az utolsó autós utunk: egy szembejövő autó előzött, és le kellett mennünk kicsit az útról, hogy ne karambolozzunk. Szerencsére jó sofőrünk volt, de én azért beparáztam…

  Ma szerencsére egy ilyen hosszított half dayem volt, úgyhogy délután tudtam aludni. Aztán este jött a Bea, hogy menjünk enni. Dionisiouban találtunk egy gyrosozót, először azzal ettük tele magunkat, aztán meg egy fagyizót, ami este 10-kor még nyitva volt, úgyhogy utána fagyival vágtuk taccsra magunkat.

  T-72 2008. április 22. kedd [55] minden bajom van már – tipözön

  Reggeli közben Andreassal áldott meg a beosztás, aminek annyira örültem, mint… ekkora kibaszást, de komolyan:S Nem is írom le többet a nevét. Mivel a görögök nem ejtik a szó végi s-t, ezért lánynevűnek hívjuk egymás között. Szóval az a srác csak sétálgat, meg ilyesmi, és semmi hasznosat nem csinál… Még jó, hogy a Bea is ott volt, mert nélküle megbaszhattam volna az egészet [mostanában sok a káromkodás, mert kezd telelenni a tököm ezzel a hotellel…]. Az ebédet Gillel éltem meg, aki be volt szívva [szó szerint], szóval vele is hatalmas élmény volt dolgozni. Mindennek tetejébe Sakist egyik pillanatról a másikra áthívták a Saniba dolgozni, úgyhogy megint 1-gyel kevesebben lettünk. Sőt, még eggyel, mert Claudia, a román-magyar lány holnap hazamegy, mert kapott egy jobb állást Olaszországban. Great.

  Délután abban a kicsinyke kis időben, amit itthon tudtam tölteni, tisztálkodtam, meg kicsit olvasgattam, aztán buszozás vissza. Mivel 4-en terítették az egész éttermet, rögtön beálltunk segíteni, hogy időben készen legyünk. A vacsora különben nem volt hajtás, és a következő két napban sem lesz, szóval ki lehetett bírni. Csináltam 11€-nyi tippet, amivel már 100€ felett vagyok összességében:) Aztán a Gillt elhívták valahova máshova valami mást csinálni [passz, hogy mit], és akkor jött meg egy csomó disznó módra evő bulgár, na, akkor elúszott az egész veranda… Mindenhol üres tányérok, és rendelésre váró asztalok, és akkor jött egy születésnapi éneklés… ekkor akadtam ki végleg. Közben meg kaptunk 600 új csészét, amire már igen nagy szükségünk volt. Legalább most van elég:) Végül épp, hogy készen lettünk úgy, hogy elérjük a 11-es buszt. Holnap meg nem kell hétkor kelni, szóval kicsit tovább alhatok végre.

• Egy kis hazai, új beosztás, majdnem balhé, 28 héttel később

  Date: 2008.04.14 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-84 2008. április 10. csütörtök [43] és T-83 2008. április 11. péntek [44] Egy kis hazai

  Igazából mostanában két részre lehet bontani a napokat [félreértés ne essék, mindkettő a munkáról szól:D]: reggel és ebéd közben nem történik semmi, aztán délután vagy alvás vagy mosás, vagy netezés, és este van mindig valami, amiről mesélni lehet.

  Csütörtök este például Orsival elpolisholtunk 10 láda evőeszközt, miközben a többiek puccparádéztak:D Fényesre sikálták a padlót, rendbe raktak mindent, szóval szép rend lett, csak mert Mogyi menstruált, vagy valami hasonló:D Este meg – mivel szerdán mondta, hogy tegyünk így – leadtam, hogy mikor és kivel akarok együtt szabadnapot:D Jövő hét csütörtökön vagy pénteken, a Beával együtt.

  Ma estére beharangozásra került [így, magyarosan], hogy jönnek magyar vendégek! Erre vártunk már, mióta itt vagyunk. Mindannyian füleltünk, hogy mikor hallunk magyar beszédet, és közben figyeltünk, nőt kerestünk, legalább egy gyerekkel. Reni egyszer be is szivatott, hogy hallotta, hogy ők úgy beszélnek – és közben egy német pár volt… Kicsit hülyén néztek, amikor egy hatalmas „jóestét kívánokkal” köszöntem:D De aztán végül felbukkantak, és én voltam a szerencsés, aki megtalálta őket. DE. Bizony, nagybetűs de. Mert nem volt semmi nyakbaborulás, összepacsizás, ’dejóhogymindenholmagyarokbabotlokozás’, semmi. Egy ’köszönöm’ és egy ’csak buborékmentes vizet kérünk’-ön kívül nem beszéltünk semmit. És amikor megmutattuk mindenkinek, hogy bizony ők

  Egy ’komolyabb’ étel van, amit el tudok [tudtam, most nem ugrik be a recept] készíteni: a töltött burgonya. És ma az volt vacsorára az étteremben, és még az illata is olyan volt, mint az enyémnek szokott lenni. Ez a két dolog elég volt ahhoz, hogy kicsit honvágyam legyen. No de sebaj, majdcsak túlteszem magam rajta.

  T-82 2008. április 12. szombat [45] új beosztás

  Reggeli szokás szerint unalmas volt, ebéd meg hamar eltelt. Az egyetlen dolog, ami felpörgette az eseményeket az volt, hogy ebéd alatt kikerült a jövő heti beosztás:

  • van szabadnapom, csütörtökön, Beával.

  • minden nap P/A-ban dolgozom

  • A P/A, mely eddig úgy nézett ki, hogy 8-13 & 18-22, nekem [és még pár arcnak] úgy változott, hogy 8-14:30 és 18-22, tehát ez napi + 1,5 órát jelent, hat nappal számolva ez 9 plusz óra, amit viszont kifizetnek!

  • szerdán büfé, mert a buffetboynak szabadnapja van.

  • vasárnap egy olyan feladatom van, amit még eddig soha, senki nem csinált: össze kell gyűjtenem a koszos edényeket az épületekből reggel és este. Még nem tudom, mi ez, de majd beszámolok róla.

  Hé Ke Sze Csütörtök Pé Szo Vasárnap

  P/A P/A büfé szabadnap P/A P/A P/A CLBU

  Este megkaptam életem első és második papír borravalóját, két öteuróst [meg még kaptam egy egy euróst is:D], valamint most fordult elő először az, hogy odajöttek hozzám ketten is a vacsi elején, hogy mutassam meg, melyek az én asztalaim, mert mindenképpen hozzám akarnak ülni. Ez kicsit megdobogtatta a szívem:D

  Utána a main bárban hívtak, mosogattam 75 percig, meg gyümölcsöt szeleteltem, sört cseréltem. Majd szólni fogok, hogy minden este szeretnék menni, mert ha ott dolgozom, akkor végzek pontosan 22:00-kor, és így elérem az eggyel korábbi buszt, ami bizony 45 perc plusz, ugyanazért a pénzért.

  Este Ferivel megnéztük a 28 héttel később c. filmet, ami egy érdekes ötvözete volt a blair witch projektnek és a 28 nappal későbbnek. Folyamatosan rángatták a kamerát, és a zombiknak ugyan folyt a szemük a filmben, de többször azt hittem, hogy ha így folytatják, az én szemem is ki fog folyni:D Amúgy alapvetően jó film, csak most már kicsit unalmasak a kihalt nagyvárosos filmek:S:$

  T-81 2008. április 13. vasárnap [46] majdnem-balhé

  Ma már a délelőtti műszakban is több érdekes [najó, ez szürrealista túlzás, max. említésre méltó] dolog történt:

  • húztam magam után a trolit, és ráhúztam a sarkamra, amitől baromira fáj, nehezen megy a járás.

  • Reggelikor és ebédkor is kaptam borravalót, amit eddig még sosenem.

  • Majdnem megvert Zoran:D Teljesen bekattant, ordibált, hogy miért nem hoztam el a maradék poharakat a stationjéből, amikor ’minden más stésönt üresre pakoltam’.

    1. ez utóbbi nem igaz

    2. ő maga mondta, hogy hagyjam ott őket, csak a tányérokat vigyem el.

  Ordibált, hogy bravo, meg nagyon okosnak hiszem magam, én erre mondtam, hogy bravo, éppenséggel elég okos vagyok, aztán mondta, hogy nem, hülye vagyok, egy nagyon hülye gyerek, és közben ököllel ütötte a mellettem lévő ajtót, mert mosolyogva leültem enni, miközben ordított velem… Nagyon gáz a srác. Biztos, hogy jó pincér, de most már értem, mire mondja mindenki, hogy elgurult a gyógyszere. Az mondjuk megrémített, hogy attól függetlenül, hogy elég sokan látták, senki nem jött oda leállítani…

  Délután fodrásznál jártam, a szállodában. A vendégeknek 25€ egy hajvágás, a staffnak kevesebb, mint a fele, 12 €. Nem nagyon akartam menni, de Mogyi rám szólt, hogy le kell vágatnom a hajam, úgyhogy muszáj volt. Stella, a fodrász egy nagyon aranyos, 27 éves görög lány. Végig beszélt, kérdezett, beszélgettünk az asztrológiától kezdve a mosolygásig mindenről. A hajam… rövid lett, de nekem nagyon tetszik:P Hazafelé a parton jöttem, sütött a nap, énekeltem, táncikáltam, tök jó volt. A szálláson meg… Gill kinevetett a hajam miatt:D

  Este laza vacsoráztatás volt, mivel egy betegség, majd hirtelen felépülés miatt 3-an voltunk egy stationben, úgyhogy sokat beszélgettünk. Utána kis main bár, majd rohanás a korábbi buszhoz, hazaút, fél óra filmezés, majd alvás.