Posts Tagged ‘törés’

• Romok körülöttem

  Date: 2010.02.17 | Category: it's my life! | Response: 2

  

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].