Posts Tagged ‘utlevel’

• “szerepek”

  Date: 2009.10.05 | Category: be up-to-date!, gay! | Response: 3

  Mivel részben Srác [nem Maxensrác, akit viszont olvassatok, mert világverő!] bojkottja miatt elhalt a vasárnapi fiús képek próbálkozás [ami helyett töretlenül ajánlom kicsi tumblröm, ahol a legváltozatosabb képek vannak napról napra! Bizony, nem kell egy hetet várni minden következő sorozatra:P] , egy kicsit kárpótlásként jöjjön most egy ilyen téma:P Ezután nem írok most pár napig bejegyzést, hogy legyen időtök kommentelni:D

  Közben… Azt hittem, hogy elkezdődhet az új cucc, a vasárnapi fiús történetek, Kyle Szex és nyunyókjának mintájára… [Meg van benne egy kicsi Gay Kama Sutra is, ami most “Ez a blog a Blogger felhasználási feltételeinek esetleges megsértése miatt ellenőrzés alatt áll, ezért tartalma csak a szerzők számára érhető el”, viszont annyi jó kis írás volt rajta, hogy majd fordítgatok belőle:P], de aztán menni kellett dolgozni, meg minden, úgyhogy ez is átlóg a mába:P

  Aztán meg majdnem a holnapba… voltak ma is események:D Itt volt CB, ami a nap fénypontja volt, továbbá kijött az új Flash Forward rész, és értesítést kaptam küldemény értesítéséről. Meg is írtam Facebookra: “Nem szarral gurigáznak ezek az okmányirodában.. szerdán voltam bent, és már a kezemben van az útlevelem:D Mintha tudták volna, hogy holnapra kell:P” Mivel hajnalban indulok dojcslandba dolgozni…

  Térjünk a tárgyra!

  Szerintem nagyon beszűkült dolog, hogy a magyar melegek a szexuális szerepeket mindössze 3 kategóriába osztják. Ez a szokásos a p u:) aktív passzív uni trió. De ez hülyeség… vannak azért próbálkozások, aktív-uni, meg passzv-uni, de ez nem terjedt el annyira.

  A gayromeon már jobb a helyzet, ott alapból öt kategória van: bottom only, more bottom, versatile, more top, top only. Továbbá ezeket még pozíciókkal is megspékeli [bottom only, more bottom, versatile, more top, top only], ami gyors fejszámolással is HUSZONÖT lehetőség, mert ugye kb. éppannyira nem mindegy, hogy két passzív találkozik, mint az, hogy két olyan, aki csak alul szeret lenni az ágyban:) Azért azt fontosnak tartom még megjegyezni, hogy ezek a szerepek szerintem csak alkalmi kapcsolatoknál játszanak, mert ha valaki igazán szereti a másikat, akkor képes változtatni a jól bevált dolgokon is akár!

  Amúgy nem lennék én, ha elégedett lennék ezzel. Én még bevezetnék egy olyan kategorizálást is, amiben ezek szereplnének: passzív passzív, passzív aktív, aktív passzív, aktív aktív:D:D:D Ez tapasztalat!!!

• egy beautiful nap

  Date: 2009.10.01 | Category: mixed!, stories! | Response: 6

  Sok minden említésre méltó dolgot csináltam tegnap:D Vigyázat, megosztok!

  A legfontosabb projektet rögtön délelőtt elintéztem. Kedden ugyanis levelet hozott a postás. [Ha valakit érdekel, EZT az ügyvédi felszólítást:D]. A lényeg: pótdíjtartozásom van, fizessek be erre és erre a számlaszámra 14e forintot. MIVAN? Kérdeztem. Infót, emberek, mert ki az a marha, aki egy ilyen semmilyen levél után elkezd pénzt befizetni??? Rögtön felhívtam őket, hogy infót gyűjtsek:D Egy bunkó liba vette fel… aki kioktató hangnemben közölte, hogy ott a dátum [Igen, “számlaszám” felirattal… ]: egy 2006 novemberi cuccot akartak behajtani. [és a legkeményebb, hogy telefonban eszébe jutottak olyan dolgok is, mint „Mikor teszek eleget a befizetési kötelezettségnek?”, „Küldje el faxban vagy e-mailben a befizetést azonosító szelvényt”. Jeleztem, hogy mivel ezek nem szerepelnek a felszólításban, nem fogok eleget tenni a kérésének.]
  Mivel 1 óra telefonálgatás és levélértelmezés után rendelkezésemre állt a dátum, eljuthattam 3. lépésig: elővettem a megfelelő csomagot a dokumentumaim közül, és kikerestem a kérdéses ügyet. A kiérkezett levél szerint [és valóban] érvénytelen diákigazolvánnyal utaztam a 78-as buszon, de érvényes bérlettel [mivel elmulasztottam a matrica beszerzését]. Pótoltam, majd a diákigazolványom és az érvényes novemberi bérlet fénymásolatát egy kérvény kíséretében eljuttattam a BKV-nak, amiért ők a 14 000 forintos bírságot méltányosságból 7 000 forintra csökkentették. Ezt egy sárga postai csekken 2007. február 2-án [postai bélyegző] befizettem.
  Szerencsére elrakok mindenféle papírt, számlát, büntetést, úgyhogy nem tudtak kibaszni velem, beszkennelve elküldtem nekik egy csodás levél kíséretében az összes bizonyítékot, ami alapján elég mókás lenne, ha bíróságra mennénk… Eredetileg a végére odaírtam, hogy “Felhívom figyelmét a határidő pontos betartására. A határidő lejárta után azonnal intézkedem a jogi eljárás megindításáról. Ebben az esetben az illetékes bíróságon lefolytatásra kerülő eljárás minden költsége Önt terheli." – csak, hogy tudja, kivel szórakozik, de ezt kitöröltem:D Most várom a fejleményeket:P [akit érdekel a levél, mail, msn!]

  Délután bekattant, hogy útlevelet kéne csinálnom, úgyhogy a gondolatot nem sokkal később tett követte, és 8 perc elteltével már úton voltam az okmányirodába. Kérdezte a hölgy, hogy hol a régi útlevelem [nem tudom, melyikre gondol: amelyiket széttépkedtem és beledobáltam a tengerbe [[és a fényképes részét még Görögországban odaadtam Dominicnak]], vagy az ideiglenesre, ami lejárt, és tököm tudja hol van [[az iratos mappának a 2. osztásában, a régi személyim mellett:D]] – rejtély még mindig:P]? Passzoltam a kérdést, úgyhogy először haza akart zavarni, hogy megkeressük, vagy hozzak rendőrségi jegyzőkönyvet arról, hogy ellopták [mondtam, hogy van ilyen, csak görögül:D]… Végül mi ott, ketten, csináltunk egy jegyzőkönyvet, és lett [30 nap múlva, de min. 2-3 hét] útlevelem. Igazolványkép jobbra [meggondoltam magam, nem lett olyan jó:D]!

  Az aznapi utolsó projektként kimentem Budaörsre a mountexbe sötétbarna nadrágot venni. Nézelődtem, kinéztem egyet, felpróbáltam, kicsi volt. Felpróbáltam a 34-est is, azt be tudtam gombolni:D Visszamentem a polchoz, körülnéztem mégegyszer utoljára, és találtam 4e-rel többért egy nadrágot, ami még tetszett is, úgyhogy azt vettem meg, 34-es méretben, aminek egyszer már utánajártam. Igaz, hogy egy másik márka, de jó lesz ez, gondoltam. Hazamentem, felpróbáltam. Hát, az öklöm belefért a gatyámba a testem mellé, és még így is maradt hely. Kétségbeesetten hívom a boltot, hogy mennék cserélni. “Gyere”. Megnyugodtam, készülődök. “Hol a blokk?” lázas keresgélés… Mondanom sem kell, 1 óra alatt sikerült elhagynom. Újabb telefon, de szerencsére a lehengerlő modorom miatt emlékezett rám, így van egy jó méretű, nagyon fasza barna nadrágom! Tessék majd megcsodálni:)

  A legnagyobb rivális, Maxen mintájára: Élet vs. Viktor: 0:3

  Megosztás vége. Veletek mi van?:)

• végre megint egy igazi napi vegyes

  Date: 2009.07.23 | Category: i need answer!, mixed! | Response: 6

  • Kezdjük azzal, hogy engesztelésül, amiért nem volt Vasárnapi fiús képek, itt van két kép ilyen reklámhordozó jelleggel 1-1 későbbi sorozatból:P Az első a kedvenc képeimből való, a második meg a 6pack sorozatnak lesz a nyitóképe, annak ellenére is, hogy akárhogy számolom, ennek a srácnak a hasán 12, nem tévedés, TIZENKÉT kocka van!!! [ami “Balázs” szerint “biológiailag nem lehetséges/max 8 lehet/jó a photoshop” – szerintetek?]

  

  • Az  egyik nem sokkal korábbi bejegyzésemben kérdeztem, hogy szerintetek mi az a fasz papucs:) Chesternek köszönhetően megvan a válasz – szintén egy kép formájában. [még greg megjegyzését fűzném hozzá: “kéne hozzá egy seggpapucs” – úgyhogy várom a következő kommentet:D]

  

  • Aztán mi van még, nézzük csak… Crazyboy, és öcsém is sikeresen felvételizett [CB másoddiplomára, öcsém MSc-re – vagy MA?!:D], gratulálok nekik nagyon-nagyon, és tök büszke vagyok rájuk! Tapsoljátok meg ti is őket! És innen grat. a többieknek is: “Balázsnak”, karasnak nagyon [öcsémmel együtt végzett, és még mindig a heréjét vakarja ejnye!], Zolinak, meg a többieknek! Csak így tovább, srácok – és ígérem, megírom nemsokára a szakdogám:P
  • vasárnap óta jelentősen visszaszorítottam a colafogyasztásomat: megelégeltem ugyanis, hogy minden reggel arra ébredek, hogy muszáj valahogy lejjebb vinnem a gyomorsavamat, mert menten elhányom magam.
  • Azóta rengeteg ásványvizet ittam már, de még mindig a szénsavasra szavazok. Tudom, hogy a szénsav rossz, de a zöld kupakostól egész egyszerűen kiszárad a torkom, vagy nem tudom mi, de nagyon-nagyon rossz érzés, úgyhogy PaPe tanácsára odaadom az ellenségeimnek, a szénsavmentes meg full felesleges:D Olyan, mintha csapvizet innék, és azt azért már mégsem:D
  • Akartunk ma strandra menni, csak végül elbasztuk a napot – khm mondjuk úgy, hogy ágyban töltöttük – CBvel. Aztán nézzük este a híradót, meg olvastunk indexet, és hát egy kissrác meghalt ott, ahova mentünk volna, úgyhogy bezárták a strandot. A jegyek árát nem hiszem, hogy visszatérítették, így viszont másfél órára kicsit húzós lett volna a 3400 forintos beugró. Ahogy CB fogalmazott: valamit tudtunk…
  • Amúgy meg Iguazu megnyugtatására írom: én is elbizonytalanodtam egy pillanatra a bloggerigazolvány-témával kapcsolatban. Akármennyire is gáz, meg ki kell őt gúnyolni, szerintem a videóból kurvára nem egyértelmű, hogy vicc az egész, és azért lehet sejteni, de ha valaki komolyan veszi, az azért van, mert azt gondolja, hogy amit az index kirak hírként a főoldalra, az igaz. Ennyit erről. Lehet az én blogomat is szánalmas formában linkelgetni.
  • Amúgy2: jó, hogy fostam a félszigeten miatt… kollégám kiment régi típusú személyivel, szóval valószínű engem is kiengedtek volna, és kurvagyors wifit talált a nagyszínpadnál, valamint a szállásán is van. ÉNFASZÉNFASZÉNFASZ
  • Erről jut eszembe: IDIÓTÁNAK NÉZEK KI CUUCCCUUUU???!!! Rózsaszín a hajam? vagy narancssárga? VAGY RÓSZASZÍÍÍÍÍÍÍN?
  • Holnap megyünk Brutkóra, gyertek minél többen. Az előzőn 3 sörtől annyira berúgtam, mint egyéb tömény italoktól nagyon-nagyon régen. Lehet, hogy a trafós sörök alkoholtartalma 50% körül mozog???!!! az mindent megmagyarázna:P

• szerencsétlenségem

  Date: 2009.07.22 | Category: blog!, it's my life!, mixed!, school of life! | Response: 4

  Többen mondták, hogy azokat a postokat szeretik, amik nem a blognak a pornós jellegét, hanem sokkal inkább az ÉNblog mivoltát erősítik, úgyhogy most ilyen napi dolgoknak nézek elébe:P

  Kylenak, gregnek, ádámnak és PaPenek üzenem: aranyosak, hogy akartak képeket, a kylenak ígért sorozattal érkezem jövő héten, úgyhogy ez a sztrájkos bejegyzés egy kis törés lesz a fiús képek sorozat fényes karrierjében:P De azt azért mindenképpen leírom, hogy miről szólt a sztrájk, és a bűnösös bejegyzések: egy blognak részei a kommentek éppúgy, mint a bejegyzések, ezért, ha csak itt vagytok, és olvasgattok, aztán msnen hisztiztek, hogy nincsenek képek… az nem viszi előre a történetet. Ha a kommenthiány a fiús képeknek szól, akkor inkább beszűntetem őket örökre [vagy elköltöztetem egy titkos helyre!]:P És ez nem fenyegetés. Ígéret.

  Aztán jött múlthét végén a lehetőség, hogy megyünk a Félszigetre dolgozni Romániába. Mondtam jó… Aztán így szépen sorban beugrottak a következő gondolatok, ami miatt csökkent a dolog szépsége:

  1. Aznap jön haza CrazyBoy, amikor nekem mennem kéne… – megbeszéltem vele, hogy valahogy csak kibírjuk.
  2. “Egy hét internet NÉLKÜL?:O” – aztán letöltöttem gyorsan még 1 évad elnök embereit, meg kinéztem két könyvet, úgyhogy ezt a problémát megoldottnak tekintettem:)
  3. A következő gondolattól jeges rémület töltötte el az egész testem: “lejárt az útlevelem… mondjuk nem is volt nehéz… mert tavaly 4 hónapot voltam Görögországban, és ott széttéptem az útlevelem, a képem odaajándékoztam egy helyes pasinak [Dominic], a többit meg belebasztam a tengerbe:D aztán lett egy ideiglenes, azzal haza tudtam jönni, de csak decemberig volt érvényes… De aztán feldolgoztam, hogy EU, EGT, meg minden, és hogy jó a személyi is. Viktor megnyugodott. Kiderült az is, hogy nagyon valószínű, h csak szerdán kell menni, így az első két probléma is jóval kisebb lett!
  4. Hétfő reggel autózom a raktár felé, és a rádiót hallgatva bevillan, hogy ránézek, mégis mikor jár le:P Elképedve láttam a számokat: 2008!!!!!! június 03. Felnéztem az útra, majd vissza a kártyára: “Biztos elnéztem, és ott bújuk valamelyik sarokban, hogy igazából 2013-ig jó:P “ nem, sajna, akárhogy néztem, nem jött az isteni megváltás: Viktor, balfasz vagy, hogy nem vetted észre: több, mint 1 éve lejárt a forgalmid!! [Amúgy, a saját védelmemre legyen szólva: itthon nincs szükségem a személyire, mert az új típusú jogosítvány tökéletesen megfelel személyazonosság igazolására] Kollégák elzavartak okmányirodába, de nem találtam olyan megoldást, ami megnyugtatóan biztosította volna, hogy kijussak arra a fesztiválra, ezért kollégám ment külföldre, én meg levontam a tanulságot: olyan szakmában dolgozom, ahol bármikor előfordulhat, hogy menni kell vagy az országon belül, vagy külföldre, ezért folyamatosan kell útlevéllel, személyigazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkeznem!

  Ez történt a hét elején:P De nézzük a jó oldalát: pénteken Brutkó! Addig meg akkor találkozom CB-vel, amikor akarok!

  De a mai nap sem múlt el szerencsétlenség nélkül: nem ment a blogom egész délután… azt hittem, hogy csak egy pár perces szerverhiba, de amikor estig sem oldódott meg, elkezdtem a megoldást kutatni. Csekkoltam biztos, ami biztos alapon a szolgáltató oldalán a domainem elérhetőségét. Legnagyobb meglepetésemre ezt találtam: sviktor.hu elérhető, regisztrációs díj 4200 Ft/ 2 év. Mondom mi a fasz???? Na, hívom karast, hátha tud valamit. Kivételesen ő sem tudott segíteni, úgyhogy hívtam a szolgáltatót. Közölték, hogy náluk megy minden, a domain novemberig ki van fizetve, viszont a domain.hu nem megy, ezért írhatta azt az ő ellenőrzőbaszuk, hogy szabad a címem… Megnyugodtam, és akkor láttam, hogy azok a blogjaink nem mennek, amiken 2.8.1-es wordpress volt. Nem tudom, miért, el volt-e baszarintva, vagy akármi, de miután frissítettem 2.8.2-re, megy minden.

  Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

• bufes het – ujra napi naplo

  Date: 2008.06.20 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.

  Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

  T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

  Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

  Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

  Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

  Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

  T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

  A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

  Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

  Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

  Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
  Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

  T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

  A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

  Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

  Amik még ma történtek:

  Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

  Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!

• újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki

  Date: 2008.05.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám

  Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.

  Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.

  T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting

  Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P

  Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.

  Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…

  Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…

  T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi

  Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.

  T-50 2008. május 14. szerda [77]

  Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…

  Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S

  De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)

  T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!

  Ma nagyon sok minden történt:

  Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.

  Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.

  Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P

  Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)

  Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.

  T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki

  Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.

  Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P

  Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.

  Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.

  Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…

  T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S

  Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.

  Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.

  És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.

  T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap

  Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)

  Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.

  Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)

  Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.

  Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]

  T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak

  Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)

  Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P

  Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.

  Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P

  Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.

  T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki

  Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.

  Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.

  Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D

  Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)

• napi vegyes – kiegészítve/befejezve

  Date: 2008.01.31 | Category: be up-to-date!, mixed! | Response: 2

  #1: Útlevél – hát nem tudom, vmelyik nap hallottam a rádióban, hogy épp szidják az okmányirodákat. Nem tudom mi alapján… Én ugye múlthét kedden csináltattam az útlevelet. 6e-t fizettem, 30 nap alatt kellett volna elkészülnie. Ha 12e-t fizetsz, akkor 5 nap asszem. Na, nekem kedden már jött az értesítés, hogy átvehetem a postán. 5 munkanap, hatezerért. Szép. Thx állambácsi.

  #2a: Pénz – elhagytam egy szent istvánt tegnap:S Egy munkatársam megadta tartozását, begyűrtem a zsebembe, és szerintem valahogy kirántottam, vagy valaki kirántotta a zsebemből, nem tudom. De a lényeg, hogy este, mikor vettem elő a pénztárcám, hogy kifizessem a donpepét, nem volt sehol. Áttúrtam az összes nadrágomat vagy háromszor, a táskáimat is kb ennyiszer, pénztárcám minden rekeszét kiürítettem, kabátzsebek áttúrva, kocsi átfésülve, sehol semmi. Fasza. “könnyen jött könnyen ment” – vagy mi.

  #2b: Tehát kifizettem a donpepét, adtam borravalót, és nekiláttam a fogyasztásnak. Ezt vettem:

  1 db BUNDÁZOTT CSIRKERUDAK SAJTOS RIZZSEL Ár: 1840 Ft

  Kezdjük a körettel. Sajtos rizs (mozzarella sajt volt benne) – én arra számítottam, hogy kb olyan lesz, mintha sajtszószt összekevertek volna rizzsel. Most lehet, hogy én vagyok béna, és nem kellett volna hanyagolnom a melegítést az amúgy is forró ételnél, de ez a rész úgy nézett ki, hogy rizs, és benne sajtkockák:) Na mindegy, nekem ízlett, csak másra számítottam. Ha lesz legközelebb, majd megmelegítem, hátha. A bundázott csirkerudak viszont isteni volt. Sörbundába voltak bebugyolálva (szakszóval:) ), de valami isteni finom volt. Ha donpepétől rendeltek, és nem pizzára vágytok, ezt nyugodtan merem ajánlani.

  #3: Pénz #2: Megkaptam az ERASMUS ösztöndíjat a gyakorlatra!!! 400€/ hó – a kinti fizetésem mellé. Ma jött a levél, hogy ennyit (a maximumot) ítéltek oda nekem. Danke sehr. [Update: azért rákérdeztem, hogy ugye nem 400€/4 hónap - és most jött meg a megnyugtató válasz, hogy nem, 400/hó:D:D]

  #4: Voltam ma a volt sulimban szalagavató bálon. Vagyis csak a főpróbáján, mert ez… mindegy, ez egy elég bonyolult rendszer. Idén ballag az utolsó két osztály, akiket ismertem a suliból:’( Andriska, az álompasim is. Tök furcsa érzés, hogy tizenéves kora óta ismerem, most meg már felnőtt. A volt osztályfőnököm meg… mondtam neki, hogy mindjárt végzek a sulival, erre úgy reagált, persze, én már öreg vagyok. Hát szép:S:D De azért kicsit büszke is voltam arra, hogy ismerem őket. Én, a nagy öreg, és kb minden második végzős köszön nekem:’(:) Hiányoznak a gimis évek kurvára:S A táncok… volt köztük nagyon gagyi, meg kicsit jobb, de konzultálva a koreográfusokkal, azt mondták, hogy az osztály kérte gagyira:) Szóval bekussolok:) Meg volt egy furisan kinéző srác. Feketére festett körmök… hosszú haj, de nem ilyen emooooos, hanem mansonos… Sőt, inkább vámpírokbáljás:) Ilyen fekete copfba fogott haj, meg botja is volt… Hát, szerintem botrány… Azt hittem, ennyire azért bele lehet szólni az öltözködésbe. Bezzeg a mi időnkben… [VÁÁÁ tényleg öreg vagyok ennyire?:S]

  #5 Filmek – Kiddo:gus – 2:2

  kicsit el vagyok maradva filmes bejegyzéssel, úgyhogy gyorsan pótolom, röviden:)

  

  Kiddo tanácsára megnéztem az ember gyermeke című alkotást. Egy képzeletbeli katasztrófára épül a film, miszerint a nők elvesztik termékenységüket. A híradókban sztárként mutatják a Föld legfiatalabb gyerekét, halálakor az emberek sírnak.. Félelmetesen jó. Jah,a jövőben játszódik. És még van az is, hogy a bevándorlókat elkülönítik, ez egy érdekes szál, nem teljesen volt megmagyarázva szerintem. De a film legjobb jelenete kétségkívül az, amikor a film vége felé katonák lőnek egy házat, és amikor meglátják, hogy jön ki a nő, aki megszült egy gyereket újra, vagymi, akkor van, aki elmond egy imát, van, aki letérdel, de ordítják, hogy tüzet szüntess… csodás jelenet. A film szerintem végig élvezhető, és ajánlandó/ajánlható alkotás. 8/10 [amit megnéztem újra, mert kiddo felhívta rá a figyelmem: van egy jelenet, ami kb 8 perc hosszú, és nincs benne vágás, pedig kb akkor történik a legtöbb minden. Aki szereti a különlegességeket, annak külön ajánlom!][Mellesleg a film eredeti címe - Children of men - szerintem sokkal többet mond, mint a szokásosan kaksi magyar cím!!!!!:S]

  

  Figyeld a kezem, mert csalok!!!!!!

  Gusnál, és még egy blogon [noel] olvastam a tökéletes trükk – The prestige c. filmről, két bűvész versengéséről, rögtön kedvet is kaptam hozzá. Érdekes a történet, jó belátni a trükkök mögé egy kicsit. És ahogy ők sem, én sem akarom előre lelőni a poént, de a végéig folyamatosan tartogat meglepetéseket a film. Szerintem esélyetek sincs rájönni:P Kíváncsian várom, hogy hátha vki:P 9/10 – azért jobb eggyel, mint az előző, mert a végéig voltak meglepetések:)

  

  [ennek a plakátját nem vagdostam össze, szerintem így tökéletes:P] A törökfürdőből és a Mysterious skinből álló gyűjteményem mellé begyűjtöttem még két darabot, a Summerstorm/sommersturm (vicces, hogy a két nyelvben csak felcseréled a magánhangzókat, és kész:D] című német filmet, amit még nem láttam, de rövidesen pótolom, és a Get real-t. Ez utóbbi egy kamasz vívódásait mutatja be az elfogadásról, a coming outról, a bújkálásról, a szerelemről, és a család hozzá fűződő viszonyán keresztül. Nem lövöm le a végét, de itt sem az lett, mint amire számítottam. Kicsit felfedeztem ugyanazokat a problémákat, amivel én is szembesültem meleg életem elején. Kicsit olyan ez a film, amit meg kéne mutatni olyanoknak, akik nem tudják, hogy ‘mi a baj velük’ (kb így érzi a többség az elején), hogy megtudják, ez nem baj, és nincsenek egyedül. Szerintem. 7/10

  

  Végül horrorfronton is találtam egy gyöngyszemet, a – mivel magyar címet eddig nem nagyon leltem hozzá – 30 days of night-ot. Ehhez is gusnál kaptam ötletet [a képet is tőle lopta, de pssssssszt!!!!:)]. Előzetes. Nekem nagyon tetszett a film. Érezni lehetett a bújkálást, a mindenhol ott leselkedő veszélyt, a gonosz mindenregondolását [abban, ahogy módszeresen elvágta őket a külvilágtól], a mumusok hihetetlen erejét. És jó volt látni, hogy mi történik velük, ha nap [vagyis uv sugárzás] éri őket. És hát nem sokan maradtak. Ez egy nagyon jó film. Pl kicsit előjöttek a régi játékok, amiket csak felülről nézhettünk 2D-ben, amikor a kamera felülről mutatta a városban folyó hihetetlen és módszeres mészárlást. Mindenhol vér… Na mindegy, nekem ez a film nagyon bejött, 10/10 [littleearthquakesesricsi kedvéért: 20/10:P].

  

  [a kép a wikipediaról!] Kis kultura a végül utánra: a 30 days of night az alaszkai Barrow településen játszódik, ami az USA legészakibb települése, és egyben az egyik legészakabban fekvő település a Földön. 2006-ban kicsit több, mint 4000-en lakták. És a film precízen adta vissza a sötétségben eltöltött napok számát, ami a hasonló című [és a film alapjául szolgáló] képregényben is megtalálható ugye.

• útlevél

  Date: 2008.01.22 | Category: be up-to-date! | Response: 8

  Igengyorsan útlevelet kellett csináltatnom, mert – ugye – ha nem akarok dupla árat fizetni, akkor bizony max 30 nap, amíg elkészül, és már nincs olyan messze febr. 28. Szóval, próbálkoztam múlt héten picit, de hamar feladtam, miután láttam, hogy szar a netes időpontfoglalási rendszer. Aztán hétvégén anyu rámszólt, hogy húzzam el a belem nagyongyorsan egy okmányirodába [és amikor anyu megmondja, akkor az bizony úgy is lesz!]. Tegnap elmentem egy ilyen kihelyezett one-ba. [Azt mindig utálom, amikor már az első mpben felhívom magamra a figyelmet... mert ugye először jön a helyzetfelmérés, kibontakozás csak utána jöhet!!!] Belépés előtt az ajtón valami olyan feliratot olvastam el, hogy a 4 órás nyitvatartás alatt 25 embert tudnak ellátni, úgyhogy, ha a gépből kijött már a 25ös sorszám, akkor be se gyere. Ezért meg is ijedtem, amikor kinyitottam az ajtót, és a biztonsági őr hangosan rám köszönt a terem másik széléről, majd le is támadott. Azt hittem, hogy már bebuktam, közvetlen nyitáskor, aztán kiderült, hogy csak túlbuzgó. Ez egyébként egy tök udvarias gesztus, de kicsit zavarba hozott. Meg.. mindig szerettem nyomkodni a gépet, amiből a sorszám jön, és ezt sem engedte. Viszont ellátott mindenféle infóval, amit eddig nem tudtam. Szóval végülis jó, hogy ott volt.

  De aztán 30 perc egyhelyben ülés után sem hívták a következő sorszámot, tudtam, éreztem, hogy dobbantanom kell. Hazafelé megértekeztem anyuval, aki mondta, hogy intezzem el “ma vagy holnap”. Remek – gondoltam, és kutattam a megoldást. Hazaérkezés, online időpontfoglalás értelmezése. Kétszer foglalás. Confirm error – valami ilyesmi. Telefon1: a nő, aki felvette, közölte, hogy feltartom, és annak ellenére, hogy ő felel az útlevelekért, rossz számot hívtam, meg mit képzelek magamról, a netes rendszer január eleje óta rossz. Alig hagyott szóhoz jutni, aztán rábasztam a telefont, szerintem még mindig mondja a magáét. Keresés tovább a neten, új próbálkozás. Confirm error. Új telefonszám, tárcsáz. A hölgy, aki felvette, végtelenül kedves volt, elmondta, hogy a visszajelzés nem megy csak, a netes rendszer JÓ [lehet fel kellett volna hívni az előző nőt, tájékoztatni, hogy ne mondjon faszságokat a következő páciensnek], és több időpontot is sikerült lefoglalnom, válasszak közülök. Hát…ezt lehet így is.

  Ma bementem a kerületi okmányirodába. Nagyon szép, modern belső, bőr ülések, plazmatévén ment a national geographic és az animal planet, rend van, tisztaság. Megkaptam a sorszámom is, rajta a lefoglalt időponttal, meg a nevemmel. Álltam, vártam, büszkén, hogy ééén előre foglaltam időpontot, nem kell idegeskedni, mindjárt hínak. Aztán elmúlt az időpont. 5 perc – semmi. 10 perc – semmi. 15 perc – semmi. Bepöccentem, odasétáltam a pulthoz, ahol kaptam, megérdeklődni, hogy mi a fasz. “Lenne egy gyors kérdésem: ez az időpont csak tájékoztató jellegű?” – tök kulturált voltam. Kaptam egy új időpontot, az eredeti után 20 perccel – és akkor bimbammoltak, hogy gyere. Mentem. Készült egy fénykép, aláírtam, hogy meglegyen nekik az is, bescannelték, újabb várakozás, megint 15 perc. Aztán elkészült az útlevél, biztosítottak afelől, hogy meg lesz február 28ig 100000%. Na, anyu, ez is megvan! [Az előző blogban volt olyan cimke, hogy ugye_nem_így (nézek ki)... gondoltam arra, hogy a kép miatt berakom ezt is, ide, csak hát... egy fényképről, ami legjobb tudomásom szerint rólam készült, badarság lenne. De az mindenképp megfigyelhető, hogy folyton jobbra tartom a nyakam:S mint egy strucc...:D]