Posts Tagged ‘vásárlás’

• Svityó vs. madarak – csapó 2

  Date: 2010.05.29 | Category: stories! | Response: 6

  Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:

  

  Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.

  

  Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.

  ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S

  Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.

  Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.

  

  Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.

   

  Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.

   

  Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.

  Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.

  Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)

  Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.

  Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre  váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.

• Útinapló

  Date: 2009.12.16 | Category: gay!, mixed!, stories! | Response: 8

  Két nap, 2200 km – kiugrottunk Hannover mellé tegnap és ma:) Nem volt hó, csak baromi sokat autóztunk öten. Kényelmetlen semmiképp nem volt, mert béreltünk egy mikrobuszt, de elültem a seggem:D

  Odaértünk, lecucc a szállodában, megkérdeztük a recepción: merre van étterem? Hát, van egy kínai a szomszédban, egy olasz két utcányira, de 10 perc sétával elérhető a belvárosi karácsonyi vásár. Több sem kellett a kollégáimnak – irány a vásár:) Kolbász, churros fahéjas cukorral, forraltbor – és megvolt a hangulat a tömeghez és a nézelődéshez. Vettem ezt-azt (titokban kell még maradjon:D), aztán megérkeztünk egy punchárushoz. Tojáslikőrös-fehérboros puncsot ittak a kollégák, nekem már a punch is sok lett volna, ez meg még extrémül is hangzott, kihagytam. Főnököm erre megszólal: Beállt a hátam. Erre én, Viktor segítőkészen: “fogjam a zacskódat?” Mondanom sem kell gondolom, mindenki előtt megjelent a kép, ahogy alányúlok, és megemelem… Dőltek a röhögéstől (azóta azzal baszogatnak:D) Utána még beültünk egy étterembe, ahol persze tudott magyarul a felszolgáló (szép a szemed, kislány:D). Rendeltünk, vega kaját, ami nagyon finom volt, csak két falat után elkapott a hányinger, ami miatt muszáj volt abbahagynom az evést. De fotóztam egy csomó német feliratot man_is_madman megbízásából:) (Beteg a srác, azokból akar németül tanulni:D)

  Jó kis este volt, csak a fejfájás meg a hányinger rányomta a bélyegét. A szobába érve megfejtettük a Wifi kódot, és neteztem még két órát (miközben mellettem a Jégkorszak 3-at nézte a kollégám). Hát, ennyi volt az első nap.

  8:00-kor reggeli. Összekapartam minden német tudásom, és kértem még egy terítéket, meg egy fekete teát, úgyhogy elégedetten költöttem el a reggelimet. Irány a városi stadion, aminek a megtekintéséért vágtunk neki az útnak. Kérdeztünk, fényképeztünk, én meg vagányan jegyzeteltem az ÚJ IPHONEomba, amihez vasárnap reggel jutottam hozzá – és rögtön a szívemhez nőtt:) (ha valaki ilyet használ esetleg, érdekelne, hogy milyen programokat telepített rá). 1 óráért ennyit utazni… 10-kor már tovább is álltunk. 2 óra autózás Lipcséig, ahol valami bevásárlóközpont volt a cél. Lapos volt és 1 szintes, de olyan hosszú, hogy 1 óra volt, amíg oda-vissza végigsétáltunk rajta. Akkor még élelmiszerbolt, aztán nekiláttam újságot hajkurászni man_is_madmannek (miután persze beszereztem a CrazyBoynak szánt cuccokat;) ).

  1. bolt:

  - Halo, guten Tag. Ich möchte ein Schwul-magazin kaufen.
  - Schuhe-magazin?
  - Schwul. Für gay menschen.
  - Wir haben kein.
  - Auf Wiedersehen.

  2. bolt:

  - Helo, dou you speak english, because my german is not so good…
  - A little bit.
  - Please, help me, I need a gay-magazin.
  - Game-magazin?
  - Nonono, GAY, schwul!!!
  - Oh! – és adta is.

  Csak azt nem értem, hogy ennyire nem természetes dolog Berlin közelében ilyet kérni? Miért kell direkt félreérteni a kérdésemet??? Furis volt, meg 7,90€:D

  Először 1 órát szántunk a bevásárlóközpontra, végül 4 órát töltöttünk ott… Sok, de megérte:) Vettem még fűszereket, narancsos-mangós Graninit:D ennyiiiiiiiiiiiiii.

  Most Prágában vagyunk. Még 540 km van hátra… Éjfél lesz, mire hazaérünk:(

  Rég volt ilyen…. igazi napi vegyes bejegyzés. Kell ez is:)

• egy beautiful nap

  Date: 2009.10.01 | Category: mixed!, stories! | Response: 6

  Sok minden említésre méltó dolgot csináltam tegnap:D Vigyázat, megosztok!

  A legfontosabb projektet rögtön délelőtt elintéztem. Kedden ugyanis levelet hozott a postás. [Ha valakit érdekel, EZT az ügyvédi felszólítást:D]. A lényeg: pótdíjtartozásom van, fizessek be erre és erre a számlaszámra 14e forintot. MIVAN? Kérdeztem. Infót, emberek, mert ki az a marha, aki egy ilyen semmilyen levél után elkezd pénzt befizetni??? Rögtön felhívtam őket, hogy infót gyűjtsek:D Egy bunkó liba vette fel… aki kioktató hangnemben közölte, hogy ott a dátum [Igen, “számlaszám” felirattal… ]: egy 2006 novemberi cuccot akartak behajtani. [és a legkeményebb, hogy telefonban eszébe jutottak olyan dolgok is, mint „Mikor teszek eleget a befizetési kötelezettségnek?”, „Küldje el faxban vagy e-mailben a befizetést azonosító szelvényt”. Jeleztem, hogy mivel ezek nem szerepelnek a felszólításban, nem fogok eleget tenni a kérésének.]
  Mivel 1 óra telefonálgatás és levélértelmezés után rendelkezésemre állt a dátum, eljuthattam 3. lépésig: elővettem a megfelelő csomagot a dokumentumaim közül, és kikerestem a kérdéses ügyet. A kiérkezett levél szerint [és valóban] érvénytelen diákigazolvánnyal utaztam a 78-as buszon, de érvényes bérlettel [mivel elmulasztottam a matrica beszerzését]. Pótoltam, majd a diákigazolványom és az érvényes novemberi bérlet fénymásolatát egy kérvény kíséretében eljuttattam a BKV-nak, amiért ők a 14 000 forintos bírságot méltányosságból 7 000 forintra csökkentették. Ezt egy sárga postai csekken 2007. február 2-án [postai bélyegző] befizettem.
  Szerencsére elrakok mindenféle papírt, számlát, büntetést, úgyhogy nem tudtak kibaszni velem, beszkennelve elküldtem nekik egy csodás levél kíséretében az összes bizonyítékot, ami alapján elég mókás lenne, ha bíróságra mennénk… Eredetileg a végére odaírtam, hogy “Felhívom figyelmét a határidő pontos betartására. A határidő lejárta után azonnal intézkedem a jogi eljárás megindításáról. Ebben az esetben az illetékes bíróságon lefolytatásra kerülő eljárás minden költsége Önt terheli." – csak, hogy tudja, kivel szórakozik, de ezt kitöröltem:D Most várom a fejleményeket:P [akit érdekel a levél, mail, msn!]

  Délután bekattant, hogy útlevelet kéne csinálnom, úgyhogy a gondolatot nem sokkal később tett követte, és 8 perc elteltével már úton voltam az okmányirodába. Kérdezte a hölgy, hogy hol a régi útlevelem [nem tudom, melyikre gondol: amelyiket széttépkedtem és beledobáltam a tengerbe [[és a fényképes részét még Görögországban odaadtam Dominicnak]], vagy az ideiglenesre, ami lejárt, és tököm tudja hol van [[az iratos mappának a 2. osztásában, a régi személyim mellett:D]] – rejtély még mindig:P]? Passzoltam a kérdést, úgyhogy először haza akart zavarni, hogy megkeressük, vagy hozzak rendőrségi jegyzőkönyvet arról, hogy ellopták [mondtam, hogy van ilyen, csak görögül:D]… Végül mi ott, ketten, csináltunk egy jegyzőkönyvet, és lett [30 nap múlva, de min. 2-3 hét] útlevelem. Igazolványkép jobbra [meggondoltam magam, nem lett olyan jó:D]!

  Az aznapi utolsó projektként kimentem Budaörsre a mountexbe sötétbarna nadrágot venni. Nézelődtem, kinéztem egyet, felpróbáltam, kicsi volt. Felpróbáltam a 34-est is, azt be tudtam gombolni:D Visszamentem a polchoz, körülnéztem mégegyszer utoljára, és találtam 4e-rel többért egy nadrágot, ami még tetszett is, úgyhogy azt vettem meg, 34-es méretben, aminek egyszer már utánajártam. Igaz, hogy egy másik márka, de jó lesz ez, gondoltam. Hazamentem, felpróbáltam. Hát, az öklöm belefért a gatyámba a testem mellé, és még így is maradt hely. Kétségbeesetten hívom a boltot, hogy mennék cserélni. “Gyere”. Megnyugodtam, készülődök. “Hol a blokk?” lázas keresgélés… Mondanom sem kell, 1 óra alatt sikerült elhagynom. Újabb telefon, de szerencsére a lehengerlő modorom miatt emlékezett rám, így van egy jó méretű, nagyon fasza barna nadrágom! Tessék majd megcsodálni:)

  A legnagyobb rivális, Maxen mintájára: Élet vs. Viktor: 0:3

  Megosztás vége. Veletek mi van?:)

• 979

  Date: 2009.01.24 | Category: gay!, mixed! | Response: 23

  Háhá, nem fogok véleményt írni rólad, nem kell félni. Csak lopni. Leírtad a teendőid listáját a blogodra, és most ezt átmentem kicsit magamhoz:) Ez kábé egy bevásárlólista lesz, amit igazából egy txt-be akartam írni, de hát akkor már ide. Nincs közöttük fontossági sorrend, mindet szeretném. Van olyan, amiért csak el kéne menni egy áruházba olyankor, amikor az nyitva is van, és van, ami hosszú gyűjtést, esetleg mégtöbb edzést kíván. De nézzük a listát:

  • Különleges rózsaszín körgyűrűs ferde fejvégű szemöldökcsipesz – 6.900 Ft.
  • Givenchy Very Irresistible for Men – 13.600 Ft.
  • Záróizom dildó – 4.690 Ft.
  • testőr tanfolyam – 1.200.000 Ft.
  • Allergiavizsgálat – 8.000 Ft.

  Nah, most ennyi jutott eszembe. Idővel ez a post talán egy külön oldal lesz, ahol naprakészen láthatom, hogy mit kell még megvennem.

  Update: a kommentekben a magyarázat!

• Vásároltam.

  Date: 2008.10.18 | Category: i need answer!, mixed! | Response: 2

  Jaja. Ma, felkeltem 6:45-kor, elvittem anyut dolgozni, és hugit suliba, aztán kicsit takarítottam itthon, és pikk-pakk 11:45 lett. Elindultunk, és FÉL 8-ra értem haza. No comment. Viszont [jó, kétszer végigautóztam oda-vissza az egész várost...] vettem, amit akartam [jó, az aussieBum projekt még folyamatban van]: pólót, pulcsit, nadrágot, cipőt, banánt, fogkefét, izzót, joghurtot. De nem is ezért ragadtam billentyűzetet:

  A cipőben ezt a kis matricát találtam. De mi a szarnak ragasztják bele?:S “Bevarrt cimkén” különböző verziói szerepelnek minden sorban… 

  

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!

• mar uton van

  Date: 2008.05.31 | Category: i need answer! | Response: 3

  felem az uj napszemuvegem. Szepseges, nemde?!

  

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].

• Ujra service, Thessaloniki, krimi, szar ido

  Date: 2008.04.06 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 3

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába… Azt terveztem, hogy a tengerparton sétálgatva, zenét hallgatva, boldogan jutok el munkába. Ehhez képest a román srác lekéste a buszt, úgyhogy csatlakozott hozzám, ergo végig beszélgetnünk kellett. Valahogy végig szenvedtem, átöltöztem Gill szobájában, és elkezdődött csodás visszatérésem a pincérek világába. Egy laza reggeliztetés volt, aminél alig kell pár dologra figyelni: legyenek mindig tiszták az asztalok, és legyen mindig kávéskannád, kiskanalad és bögréd:) A terítés az ebédre – a veranda szokás szerint együtt terített, rám és Gillre a pohárpolisholás jutott, de kb. két rekesz után Mogyi elvitt minket, hogy az egyik bárból [Y] a másikba [main] cipeljünk át egy fagyigépet. Az ebédeltetés meetinggel kezdődött, már nem is emlékszem miről papolt Mogyi, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a rendről, meg ilyesmiről beszélt:D

  Munka után két projektet tűztem ki magam elé: szerezni öltözőszekrényt és melegítőt a szobába, mert anélkül itt bizony nem lehet megmaradni [elég annyi, hogy este már mindenkinél láttam, szóval nem csak én fáztam nagyon éjszaka:P]. Öltözőszekrényt a nő csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó adni, a heatert elintézte Feri, szóval projektek teljesítve, irány a netezde. Előtte még vettem Ferinek görög számot, meg kértem kis ajánlót, hogy mit érdemes megnézni Thessalonikiben, aztán leültem. Neteztem vagy 3 órát, olvasgattam az otthoni koalíciós problémákról, írtam leveleket, elvoltam. Szükség is volt egy kis netre, mivel nem voltam már majd’ egy hete.

  Visszaértem, átöltözés, majd egy újabb meetingbe csöppentem bele. „Ez koszos, ezek nincsenek elpolisholva, ezek miért itt vannak” – kb. ez volt a téma, ergo semmi új. A vacsora pörgős volt, ki-be jártam az italokkal, megállás nélkül, és csak nem fogytak a vendégek. Aztán 9 körül Mogyi beküldött polisholni, onnantól pihi volt:) Aztán 10 után még egy meeting, mert őőő nemtom már miről szólt. Aztán addig ott tartott minket, hogy futottunk, hogy elérjük a 11 órás buszt.

  Este vacsi a szálláson [lásd: galéria ], majd a másnapi indulás leegyeztetése, és végül alvás.

  T-91 2008. április 3. kedd [36] Az első szabadnap: Thessaloniki

  Beával ugye elcseréltük a szabadnapot, hogy együtt mehessünk; este megbeszéltük, hogy akkor a 10:30-as buszt célozzuk meg gyalog, úgyhogy minden készen állt az első, nem a szállodában töltött görögországi napra.

  Reggel kinéztem az ablakon, és napot láttam, úgyhogy a pulcsit csak begyűrtem a táskába [az első képen, induláskor még pólóban vagyok, utána végig csak pulcsiban:)], és 09:40-kor elindultunk itthonról. Séta végig a tengerparton, láttunk embert, aki botozott a vízben [kép], és 10:20-kor oda is értünk az állomásra. Bea vett reggelit, én gondoskodtam a buszjegyről, ami a nemzetközi diáknak köszönhetően olcsóbb volt, csak 4,1 €. Már a buszból láttuk, hogy bizony nem fog sütni a nap, sőt, Thessaloniki felé nagyon sötét az égbolt. Odaértünk, lógott az eső lába. Az újságos útbaigazított, 36-os busszal a Vulgari állomásig. Jött a 36-os, megkérdeztük, hova megy, és mondta, hogy a Cosmosba [Mediterranean Cosmos – helyi pláza]. Vettünk jegyet, és pár perc alatt meg is érkeztünk.

  Mivel Orsi az első napokon kiverte a kezemből a fotógépem, az első dolgunk volt, hogy ezt pótoljuk. Most ugyan nem fekete, hanem a szürke verzió van, de tök ugyanaz a gép, és jujj csináltunk vele sok képet is! Aztán vásároltunk a Bershkaban – amire a Bea azt mondta, hogy jól állna nekem, megvettem:) Egy pulcsi, egy póló. És Bea névnapjára egy ajándék felső, Orsinak meg meglepiből egy – felső:D Vásároltunk a Zarában – egy papucsot és egy pólót nekem, aztán a Mangoban a Beának nadrágot és pólót. Elmentünk ebédelni, „német étterem”, viszont volt rántott hús, amire mindketten vágytunk, úgyhogy oda ültünk le. Aztán kis nézelődés, és elnyaltunk egy-egy hatalmas adag fagyit [banán, pisztácia, eper – mmmmmmmm nagyon finom volt!].

  4 óra után úgy éreztük, eleget plázáztunk mára, irány a városnézés:) 36-ossal a vulgarihoz. A buszon leszólított minket egy nő, mert látta, hogy külföldiek vagyunk, és elmagyarázta, hogy hogyan kell menni a fehér torony nevű nevezetességhez. Átszálláskor elmagyarázta a jegyrendszer lényegét, miszerint egy 60 centes jegy egy óra 10 percig érvényes, és addig akár az összes buszra is felszállhatsz… Aztán a célhoz közeledve leszállt velünk, elmondta a múzeumok nyitva tartását, megmutatta, hogy merre menjünk, és elváltak útjaink.

  A fehér torony nem valami nagy durranás, meg körbe is van kerítve ilyen építkezős kerítéssel, úgyhogy csak kívülről tekintettük meg. Láttunk még egy szál damillal horgászó embert [kép], nagy konténerszállító hajókat, rakodós kikötőt, és láttuk kívülről az egységes képet mutató kamara nevű városrészt. Erre vettük az irányt, és sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk és nagyokat nevetgéltünk. Láttunk rengeteg, a legszebb téren alvó kóbor kutyát, virágágyásórát, Riska ruhaboltot [kép], Snoopy gyrosozót, kis templomot a házak között, nevezetességnek kinéző romokat [Thessaloniki szép óvárosa először egy tűzvész, majd egy földrengés miatt elpusztult a 20. században], kék húst a szupermarketben, és annak ellenére, hogy az összes munkatársunk teljesen biztosra állította, hogy nincs meki Thessalonikiben, Bea talált egyet [megkérdeztem, összesen 4 van:D] a Budapest Tours feliratú házban:) Mindketten tele voltunk, de úgy éreztük, ennünk kell itt is, hát benyomtunk egy menüt. Vettem még egy övet egy deszkás boltban, és közeledett a hazaút ideje. Mivel sok időt töltöttünk el a boltban, taxival mentünk a buszállomásra.

  Na, ez a taxi-kérdés elég viccesen működik itt. Ha leintesz egy taxit, ne lepődj meg, ha felvesz mást is. Vannak helyek, ahol állnak az emberek, és minden taxis lassít, és kiordítja, hogy merre felé megy. És persze mindenkivel kifizetteti éppen a taxióra állását.

  Este buszozás, majd rövid netezés már Moudaniaban, aztán, amikor kitaláltuk, hogy most akkor induljunk, hogy elérjük a buszt [hotelből a szállásra], rájöttünk, hogy esik az eső. Ezért 10 perc telefonálgatás után a netcafé alkalmazottja szerzett nekünk egy taxit, ami újabb 4 €-ért hazavitt.

  Ez volt eddig a legjobb napom Görögországban – és a Beának is!

  T-90 2008. április 4. péntek [37] Krimi E03.

  Hát, kifogyott a tinta a pennámból, vagymi, délelőtt nem történt semmi. Ja, talán annyi, hogy mivel Tina megkért, hogy várjam meg, nem volt időnk már besétálni munkába, ezért stoppoltunk, és a negyedik autó meg is állt, és kérdés nélkül tudta, hogy hova megyünk:D Munka után megkaptuk a március havi borravalót, nekem 31 € jutott, ami a legtöbb, amennyire hallottam. Délután alvás a szobában, majd munka. Este meg 1 órás meeting főbiztonságiakkal, menedzserekkel, mivel valaki délután ellopott 250€-t a kasszából… Akik délután bent voltak, megmotozták őket, akinek kocsija van, azt átkutatták, szóval elég kemény volt… De szerintem esélyük nincs megtalálni:S, úgyhogy levonás lesz a vége – mindenkitől… Sakisnak például éjfélig kutatták a kocsiját, a testét és a szobáját. Ultragáz:S

  T-89 2008. április 5. szombat [38] Szar idő

  Amikor ideértem Görögországba, örültem, mert rövidgatyás idő volt, sütött a nap, és igaz, hogy fújt a szél, de dög meleg volt. Az utóbbi egy hétben viszont a nap alig-alig bújik elő, folyamatosan szürke az ég, és két napja az eső is esik folyamatosan, ma már szakad. Ez, ha lehet, még jobban bezár minket a szobába… Például mára netezést és városban kajálást terveztünk, ehhez képest aludtunk délután. És ennek örömére meg is fáztam. Délelőtt még csak 1-2-szer kellett kifújnom az orrom, délután [vagyis este, a vacsoráztatás alatt] már láncorrfújó lettem: egyik zsepi [vagy szalvéta] követte a másikat.

  Bea ma kétszer lekéste a buszt:) Ami bizony 66%, mivel reggel sétáltunk. Délután beültünk teázni a kantinba, hogy elteljen a 35 perc, aztán 13:35-kor [akkor indul a busz] szólt a Bea, hogy most megy a busz, futás. Futottunk, még csak nem is láttuk már a hátulját sem. Szóval irány a recepció, szereztünk taxi telefonszámot, és taxiztunk a szállásra. Vissza a 17:15-ös busszal mentünk [vagyis csak én], mert Bea elaludt:) Úgyhogy este, munka után már alig mertem együtt menni vele a buszhoz – vajon miért?!:)

  Vacsoráztatásra olyan beosztást kaptunk, mint eddig még egyszer sem: együtt voltam a lányokkal az ötös stationben [ők az ötösben, én a hatosban, de annak az állása ugyanaz, mint az ötösé], és nagyon jó kis csapatot alkottunk [csak a reggelis terítés húzódott el picit], egyszer sem segítettek a menedzserek, mindig volt megterített asztalunk az új vendégeknek, koszos tányér szinte senki előtt nem volt, szóval összességében én büszke vagyok a teljesítményünkre. Ha meg azt vesszük, hogy én meg vagyok fázva, Orsi meg még nem heverte ki a lázas betegségét, akkor ez egész jó ’eredmény’!

• Utolsó pillanatok

  Date: 2008.02.28 | Category: be up-to-date!, gay!, it's my life! | Response: 0

  Végéhez ér a készülődés… A héten még elszaladtam fodrászhoz, manikűröshöz, pedikűröshöz és kozmetikushoz… a végén már teljesen díszbuzinak éreztem magam – főleg, hogy vásárolni is elmentem. Vettem pár zoknit még, meg csíkos boxereket, és szépséges pólókat. Úgyhogy most már mondhatjuk, hogy minden bent van. Annyira minden, hogy a bőrönd csak úgy csukódik be, hogy ráülök, és picit ugrálok:D:D A súlya pedig… 21 kiló körül van, de ennél kevesebb egyszerűen nem tud lenni. Aztán a lakásajtó bezáródik, irány a repülőtér. Furcsa, hogy nem azon izgulok, hogy mi lesz Görögországban, hanem olyan apróságokon/közeli problémákon, hogy Bea és Orsi szülei ne szólják el magukat, mert még nem jött el annak az ideje, hogy apumnak coming outoljak, vagy például azon, hogy hogyan fogok beférni a kézipoggyászba…

  Még fontos info, hogy 76,8 kiló vagyok most, megnézzük, hogy alakul a súlyom kint:)

  

  Ha keresnétek, mostantól itt vagyok megtalálható:

  www.oceaniaclub.gr

• Viktor vs világ

  Date: 2008.02.17 | Category: be up-to-date!, mixed! | Response: 1

  Ma rájöttem ismét arra, hogy nem teljesen hibátlan a tudásom a világról:) Például meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye, aki azt írja, hogy kultúra, merthogy helyesen kultura, ezért volt az egyik kategória neve is rosszul írva. Ma konfrontálódtam is emiatt egy sráccal, aki mondta, hogy nézzek utána. Utánanéztem, és… ciki, na. Egy haszna azért volt: a muszájt is valami hasonló vita után tanultam meg helyesen:) Viszont találtam egy tök érdekes bejegyzést a wikipedián, hátha segít másnak is, nézzétek meg – a leggyakoribb helyesírási hibákról szól.

  Mostanában gyakran lehet hallani hírekben, valamint több blog is folyamatosan foglalkozik a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet nem jogosultan használókkal. És itt írtam is, hogy ez az egyik dolog, amit kiemelten fontosnak tartok a kreszből. Anyuék háza előtt is van egy ilyen parkoló. Mentem tegnap haza hozzájuk, és amikor kiszálltam a kocsimból, akkor parkolt le egy a6os audi arra a helyre. Szóvátettem, mutattam neki a többi szabad helyet, és erre az volt a reakciója, hogy még sosem parkolt ott mozgássérült autó [én többször is láttam, pedig nem is lakom ott]… Aztán elküldtem az anyjába, s láss csodát, amikor káromkodva elvonultam, visszaszállt a kocsijába, és átparkolt. Tehát megérte. A szomorú az, hogy ma egy zöld toyota parkolt ott, amikor mentem ebédelni. Vittem a fotógépet, de siettem ebédelni, mert késésben voltam, úgyhogy majd legközelebb. És felrakom a szégyenfalra. Ezt pedig nyugodtan veheti fenyegetésnek is mindenki:)

  Végül: Ma sofőrködtem, elvittem tesóimat és öcsém barátnőjét az aréna plázába vásárolni. Amikor odaértem, kis zöld ledek segítettek leparkolni, aminek sikerességét öcsém a sipitozása ellenére sem tudta megváltoztatni:D HHHÁ Szóval bementem, de kb rögtön rámtört a pisilhetnék. Szó szerint körbejártam az áruházat, először az alsó, majd a felső szintet is, kerestem a wc. Sehol semmi tábla, vagy legalább egy piszoár a folyosón. Semmi. Megkérdeztem utolsó elkeseredésemben egy securityst, hogy ugyanmár, hol van, mert bepis van, és rámutatott egy sarokra, hogy ott. Jelöletlen ajtó, bizalmatlanul benyitottam, folyosó. És a folyosón belül már volt tábla nyilakkal, hogy ki hol végezheti dolgát, de kint semmi. Ez szánalmas. Megkönnyebülve jöttem ki, aztán vettem egy inget meg egy nadrágot – hiába, már csak 11,5 nap…

• netes vásárlás: -1 pont.

  Date: 2008.01.25 | Category: blog! | Response: 13

  Hát… először is… kicsit szomorú vagyok több dolog miatt is:) Elveszett egy bejegyzésem – kukim se tudja hova lett:( Néztem az ágy alatt, néztem a zsebeimben, áttúrtam a táskáimat is, de nincs sehol. És az volt az első bejegyzés, szóval valamikor majd mindenképpen újragyártom meg odaírom hozzá a kommenteket is:D:D

  De ami még ennél is sokkal szomorúbb, az az, hogy alábbhagyott a kommentelési láz. Kezdem azt hinni, hogy rossz, amit csinálok. Nem is emlékszem, kinek, mikor, és hol magyaráztam meg, de a kommentelés az hm… egy bloggernek – mert aki blogot ír, az többnyire azért írja, hogy más is olvassa – olyan, mint a festőnek az elismerő szavak, a filmszínésznek az az eladott sok-sok mozijegy, a színésznek a taps, a zenészeknek az ováció és a soksok eladott lemez. Tehát szüksége van rá, visszajelzés, visszacsatolás. És jó volt látni, hogy amikor átjöttünk ide, jött mindenki, és mondta a magáét. Mondjátok most is, mert ezért nem tollal írom a naplóm. Karas, tudom, hiszti, meg hagyjamabba, meg nem erről szól. De.

  Na, szóval, a post témája ugye… Megyek gyakorlatra, és ehhez – nem mondom, hogy kellett, de – elhatároztam, hogy beszerzek pár új dolgot. Villanyborotva, laptop – ez csak két nagyobb beruházás. A harmadikat, ahogy az utóbbi pár hónapban jópár dolgot, az interneten terveztem megrendelni. Mert eddig csak jó tapasztalatom volt. Az e-digital minden történésről e-mailt küldött, kb arról is, hogy épp melyik sarkon fordul be a futár a csomaggal. Én mondhattam meg, hogy melyik nap melyik részében érkezzen, és ami még egy igen fontos dolog: a futárnak kellett fizetni, így, ha valami probléma lett volna az áruval, megtagadhattam volna. Hát nem volt. Szóval, az utolsó ‘nagy’ beruházásom az utazás előtt: Fényképezőgép. Pöti tanácsára a www.pixmania.com volt a szemlélődés elsődleges színtere. Rengeteg fotógép van itt, de tényleg. Szóval a ‘célszemély’ kiválasztásához ez a legjobb hely. Lehet összehasonlítani, az adatok nem csak ‘oda vannak baszva’, hanem meg is vannak magyarázva… Szóval egy laikus paradicsoma. Regisztráltam, mentegettem el a gépeket, amik tetszettek. Közben persze találtam rózsaszín málna színű gépet éppúgy, mint olyan ajánlatot, amit ők hihetetlen jó csomagnak hirdettek, de a darabjai külön-külön olcsóbbak… na mindegy:D Aztán megtaláltam az igényeimnek megfelelő ultra kompakt kis gépet [mert ugye már így is neccesen férek bele a repülőgépes 20+10 kilóba...], beraktam a kosárba. Aztán ők eldöntötték, hogy az ott is marad, mert én törölni meg semmi ilyesmit nem tudtam. Aztán megrendeltem, mert végülis ezt akartam. Kaptam egy mailt. Ennyi. Semmi többet. És átutalással kellett fizetni. Törlés gomb sehol nincs. Átutaltam a pénzt. 0 visszajelzés. Írtam nekik mailt. 0 visszajelzés. Telefonon csak vezetékes számról lehet elérni őket, és csak úgy, hogy megadod nekik a számod, és ők visszahívnak. Hol járunk, baszki? 60as évek??? Mi az, hogy nem lehet mobilról valamit csinálni manapság? Könyörgöm, nincs is vezetékes telefon a családban… “Európa legjobb teljesítményű online áruháza” – hangzik el a bemutatkozó kisfilmükben. Lehet, hogy igaz, nem látok bele a pénzügyekbe, de hogy a legszarabb szolgáltatásokkal rendelkezik, az is biztos. Szóval kifizettem. Vártam, hogy majd megjön. Semmi. Honlapon a megrendelésemnél ilyeneket írtak, hogy “kiszállítva” [jan. 18-i dátum]. Aztán egy link a futárszolgálathoz, csomagszámmal rákeresek – nincs ilyen csomag. Kezdtem ideges lenni. Jah, a futárszolgálat honlapja csak német nyelven megy… Úgyhogy bőszen szótáraztam, de azok a szavak szótárakban sem voltak benne. Aztán naponta újabb sorok jelentek meg, mindenféle szöveggel. Már majdnem feladtam. És tadam – ma megjött. Csodaszép. Fekete kis gyönyörűség. El is szállt minden haragom. Minden jó, ha a vége jó. De legközelebb inkább maradok az edigitalnél pár ezer forinttal drágábbért…

  

• kis szünet – vége. [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2008.01.14 | Category: be up-to-date!, blog!, gay!, school of life! | Response: 0

  Hm… érdekes dolgok történtek ma. Aki olvas – ha van ilyen egyáltalán [előbújt a kis naív:P], biztos észrevette, hogy kis szünet állt be a blog rövid életében, töröltem egy bejegyzést, sokat szomorkodtam, nagyon elfáradtam, és képtelen vagyok tanulni. Kicsit kifejtve:

  #1 – sok embert (legalább kettőt, és az több, mint amennyit akartam, pontosan kettővel több) megbántottam a tegnapi bejegyzéssel. És ez alapból nem is lenne gáz. Ha iskolai köcsögökről írok, vagy éppen arról az emberről, aki fellökött az utcán, vagy a kevésbé értelmiségi bkv-s kallerről, vaaaagy bolond bolti eladókról, vagy tökömtudja milyen vadidegenekről, akkor tennék rá magasról. De két olyan embert sikerült megbántanom, akiket nem akartam, és akik ennek köszönhetően nem is szólnak hozzám azóta. Juppí:S Vagyis.. az egyik nem ennek köszönhetően, de attól még az eredmény ugyanaz. :( Hiba volt, úgyhogy a bejegyzésből emlékül maradjon meg ez a kép, ha már dolgoztam vele. És megint hozzáteszem, hogy illusztráció, nem voltam és nem vagyok semmilyen kapcsolatban a rajta szereplőkkel, meg blabla:)

  

  #2 Úgy gondoltam, hogy ki vagyok én, hogy megbántsak embereket, ezért szüneteltettem a blogot. Aztán rájöttem, hogy ez a szüneteltetés baromság, bocsánatot kértem attól, akitől kell, de nem fogom ilyen mértékben cenzúrázni magam. És nem fog változni az sem, hogy nem írok rosszat arról, akiről rossz véleményem van, attól függetlenül, hogy olvassal-e a blogot vagy sem. Ami változás lesz, hogy odafigyelek arra, hogy akiről jót akarok írni, az ne tudjon megsértődni a jón. És ezt tanácsolom mindenkinek! Ne bántsatok meg senkit akaratlanul.

  #3 Ideig tartottak a szomorúbb témák. Mivel lenyugodtam csütörtöki gyógyturizmus-felháborodásom óta, így ez a mostani téma inkább semleges. Ma délben voltam bent a tanárnőnél, “baszatlan picsa” – egy régi ifo-st idézve. Kedves volt, meg minden, miután én is az voltam, de hát… Nem változtatott a jegyemen. Innen a rosszérzés. De kezdjük a pozitívval – vagyis folytassuk, mert a kedvesség is pozitív meglepetést okozott, szóval, azt mondta, hogy a házidolgozat borítója kiemelkedő, és megkérdezte, hogy “ki grafikus a családban”… Annyira tetszett neki, hogy nem hitte el, hogy Wiko műve:P Dagadt a mellem. Szóval nem változtatott a jegyen, de felsorolta a házidolgozat hiányosságait. [nonCredam-nak, mert ő elolvasta: Sopron és környékének gyógyászati adottságai /klimatikus, gyógynövények értelmezése/ {ez benne volt}; gyógyhelyi kezelések, egészsgées életműkődés bemutatása {félig benne volt}... na mindegy, nem is folytatom, mert csak ideges leszek. Igazából majd' minden benne volt a listájáról, de most mégis ott tartok, hogy hagyom az egészet, mert nem ér annyit ez a nő. A kedvencem azért kiemelném: "Kérdőíves értékelés" - Ezt mégis honnan kellett volna kiszopnom hogy kell ilyen??? SENKI nem írt ilyet a sajátjába, mert egyszer sem beszélt róla... Na mindegy...] Meg hát azért sem akarok pattogni, mert pénteken egy másik tárgyból vizsgázok – szintén nála. No comment.

  #4 Jegyek, felsorolás jelleggel:

  1. Humánmenedzsment: végül négyest kaptam, de hozzátette, hogy erős négyes, és annak ellenére, hogy konfrontálódtunk vélemények tekintetében, értékesek voltak a hozzászólásaim.
  2. Szállgazd: 3 – ilyen is ritkán van a suliban… 3 órával a vizsga után már fent voltak az eredmények a neptunon. Azért hármas, mert… keveset tanultam (Egyszer átolvastam) és – bár igazából a puskagyártásra ment el sok idő – nem tudtam használni a puskám, mert egyszerűen nem voltak benne a válaszok. Neten kevés anyag volt fent – lehet.
  3. Rendezvényszervezésből még nem tudom a jegyet, mert az csávó, akinek a saját szavaival élve ‘kilóg a gatyamadzagja” – nem értem most sem, hogy jött oda… szóval van, hogy nem jön be jegybeírásra, van, hogy otthonhagyja a listát… Kíváncsi vagyok, next time mit fog kitalálni.

  #5 Gus blogjában – vendégbloggerként – olvashattok két bejegyzést tőlem A nagy testvér [a szülő] figyel – e-naplóés Virtuális ismerkedés – rajtam keresztül témákban. Ezt csak érdekességként jegyeztem meg, mert ez utóbbiból kiderült, hogy aberrált állat vagyok, mert neten ismerkedek. Hát… legalább már tudom:P

  #6/1 Mivel ma úgy volt dolgom, hogy 8-10; 12-12:15 és 14:00-14:10, volt több olyan luk is a mai napban, amit ki kellett tölteni. Az első hosszabb lyukban druszarinámmal sétáltam a városban, meg megmutatta az albérletét, meg elmentünk a westendbe pulcsit venni. Végül nem az lett, amit először kinéztem, mert egy fasz vevő miatt csak Ses és XLes maradt a polcon, és a raktárban sem volt más, de ez így utólag belegondolva sokkal jobb választás volt. Megmutattam otthon is, és kb el voltak ájulva tőle:D Najó, nem, de anyum szerint tök jó vétel volt.

  #6/2 Második szünetben N-nel ebédeltem a suli éttermében, ami… nem tudom, mi alapon hívják étteremnek, de összesen hatféle meleg ételt lehetett rendelni. Szűzérmét ettem, nagyon finom volt, csak kibaszott sótlan:P Elég érdekes témák jöttek elő, a pisiszextől a gruppenen keresztül a farokvastagságik… Na, most már lehet mondani, hogy aberrált vagyok. Ez addig nem is volt gáz, amíg csak ketten voltunk, de amikor beültek mögénk még ketten, akkor már – N szerint – kaptunk elég furcsa pillantásokat:P De nagyon jól éreztem magam…

  #7 Kaptam egy notebookot este. Apummal mentünk, mert megjött a boltba az, amilyet akartunk. Szépséges. Már újratelepítettem rajta a Vistát, mert hülyén volt partícionálva. És ahogy megkapom aputól a hordozható USB-s vinyóját, át is költözök rá. Jah, a típusa: Fujitsu-Siemens Pa 2510 – ha valakinek ez mond vmit:P Apropó vista… apum tök aranyosan “Viszta” helyett úgy mondja, hogy “Vista”:P Na mindegy:D

  Hosszúra nyúlt. Ez van.

  

• belső karácsony [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2008.01.08 | Category: it's my life! | Response: 0

  Körülnézve maga, körül, kicsit úgy érzem, hogy ez a karácsony utáni időszak (leárazásokkal vagy azoktól függetlenül) mindenkinek a saját belső karácsonya, ilyenkor nagyon sokan lepik meg magukat mindenféle földi jóval. Bár a kivétel erősíti a szabályt ( 979 már karácsony előtt meglepte magát egy cd-vel ), mégis rengeteg példát látni, elég csak egy kicsit körülkémlelni. Lássuk csak: Treen táskával és dvd-vel lett gazdagabb (persze az ellenértékével szegényebb, így számvitelileg nem történt vagyongyarapodás:D:D), pumernek a ruhatára bővült 3 darabbal [ha a cipő is ruhatár:D] – ezek derültek ki rögtönzött blogkörképemből és msnes felmérésemből:)

  Szóval, én is megleptem magam. Már karácsony előtt elhatároztam, egészen pontosan abban a pillanatban, amikor megláttam öcsém villanyborotváját, amit barátnőjétől kapott. Neki cruzer³ van, nekem már az újabb, cruzer⁴et sikerült beszereznem, kékben, a képen is ‘ő’ van. A bőröm meg már tükörsima:P

  Ps: lola, tessék, egy nemhisztis post:D

• kori [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.21 | Category: school of life! | Response: 0

  

  Igen. Tegnap este voltunk korcsolyázni, hosszú idő után először. Mert ugye… két éve tonyóék (be)hatására vettem korcsolyát:) Azon a télen összesen ötször volt rajtam, és most ünnepelhetjük a hatodik alkalmat! Hideg volt, fáztam, mert 20 percet kellett várnom Beára és Orsira, de aztán megjöttek. Terelem őket a bejárat felé, amikor is benyögi Orsi, hogy neki nincs korija. Sorbaállás a kölcsönzőnél, ahol közölték, hogy nincs kori. Akkor Beával úgy döntöttünk, hogy mi sem megyünk be. Beszaladtam még egy megígért rózsaszín élvédőért a kölcsönzőboltba, aztán odasúgtam a pultosnak, hogy nincs-e véletlenül még egy 38as kori dugiban. Volt, bementünk. Gyors átöltözés-melegáradat… És egy csomó más jó pasi is:) Látom már, ez lesz a téli törzshelyem:P Irány a jég. Azt hittem sokkal rosszabbul fog menni, mert soha nem is tudtam igazán, de egy-két bátortalan mozdulat után már olyan sebességgel szabtam a jeget, hogy én is meglepődtem. És esésem is csak egy volt, természetesen azután, miután közöltem, hogy dejó, még nem estem:) A végén meg megkaptam a karácsonyi ajándékomat:$ de erről majd egy másik bejegyzésben.

  Ma sikerült befejeznem a karácsonyi bevásárlást, természetesen a magamnak vett ajándékokkal [tudniillik a szüleim jézuskája véletlenül engem bízott meg:D]. Kétszer is voltam bevásárlóközpontban a héten, sőőőőt, háromszor, de most egy jó fél évig megint elegem van a tömegből:) Viszont szép karácsony lesz, mert most úgy érzem, hogy a szereteten kívül, amit adok, mindenki tényleg örülni fog az ajándékának, mert ezek bizony nem “elfér ott még egy nyakkendő” típusú dolgok ám:) De nem lövöm le a poént… váááá:D de nehezen bírom:@;P

• Fuel for life [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.11.19 | Category: mixed! | Response: 0

  Sok blogot olvasok, és az utóbbi időben közte van zoli(régenjekyll) blogja is. Tegnap írt egy parfümről, amitől magába is szerelmes lesz az ember, az enyém meg úgyis elfogyott, hát, gondoltam, meg is nézem magamnak:) Betoppantam Pumerrel a parfümériába, megtaláltam, szerencsétlenkedtem a kártyával (aminek az előző példányát vásárlás előtt elnyelte az automata:D), szórakoztattam a pénztárost, aztán egy parfümmel gazdagabban, sok pénzzel viszont szegényebben jöttünk ki:) Örültem neki, néztem a zacskót, volt benne egy szerintem szokásos termékminta, nekem épp egy R.Cavalli parfüm jutott. És hogy milyen szerencsétlen is vagyok: fura kézgyakorlatokkal, rövid kűzdéssel sikerült kiszednem a kis üvegcsét a papírból, és azzal a mozdulattal kiesett a kezemből, és szarrátört a westend padlóján. Pedig kíváncsi voltam a szagára:( Na mindegy:) Fuel for life (Diesel) – ilyen kis kulacstartószerűségben csodás illat – akivel találkozom, biztos érezni fogja:) Aki még esélyes volt, de végül meg sem illatoztam, annyira bejött a másik:

  

  és a győztes plakátja:

  

• vásárlás [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.14 | Category: mixed! | Response: 0

  Voltam tegnap vásárolni… Egy órája azzal hm szórakozok, hogy próbálom valami montázsba összerakni, amiket vettem, de feladtam-meguntam, mert nem tetszett az eredmény. Ez az egy kép mara

  

  d, a többit majd meglátjátok rajtam egyszer:) Alapvetően ajándékot venni mentem Sebastiannak, a többi csak ilyen ‘hamár ott vagyok benézek’ alapon jött. Kellett kabát, meg cipő, azt úgyis venni akartam vmikor, ez a mellény itt jobbra csak úgy megtetszett, meg egy öv is, meg három zokni is:) Meg persze vettem ajándékot is, aminek úgy örült a drágám, hogy hm ilyet még nem láttam:D Aztán elkezdtünk szórakozni, egy ideig egy sokkolóval, aztán meg egymást arcon fújtuk gázspray-vel:) Hogy az hogy csíp, te jó isten:S A bőrömön, a szememben, az orromban és a torkomban éreztem ‘csak’ a hatását:) Nembaj, vicces volt:) Úgy volt, hogy este bulizni is elmegyek velük, alterego műintézmény, aztán nem volt kedvem, meg egy idő után több problémát szült, mint örömöt, úgyhogy inkább itthon maradtam, majd egyszer, kettesben vele, talán:) Szereztem új könyvet is (értsd: elvettem hugomtól:D), (Jeffery Deaver: Az igazak törvénye), ez is ilyen pszichothriller, mint a CáPAca, de remélem ez jobb lesz, mert én azt nagyon unom… Mondjuk még így is jobb, mint az utszerv óra mondjuk, de hát… váltani kell:D Egyszer majd befejezem.

  Ma meg a délelőtti semmittevés és takarítás után voltam otthon ebédelni, aztán kis ülepesztés, és a mármár megszokott úszás, ma EZERHÉTSZÁZÖTVEN méter. Igazából ma gondolkodtam rajta, 2000 méterig fokozatosan növelem, és ott fog stagnálni, így a heti adag 6000 méter lesz. Most nem fogok függőlegesenúszó, másratekintettelnemlevő öreg tatákról írni, mert volt valami, ami tökre tetszett ma: Kiszenvedtem magam a medencéből, és az úszómester azt mondta, egészségedre:) Ettől végig mosolyogtam öltözés közben. Ez szerintem egy tök figyelmes gesztus volt.

• sikerüüüüüült [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.09.18 | Category: school of life! | Response: 0

  Sikerült:) Tegnap másfél óra konkrét rohanás, és két hét utánajárás,és egy kis csalás (az ‘ügyfélszolgálatos’ visszadátumozták a kérvényemet) sikerült felvenni a számvitel kettőt. Hát, majdnem elsírtam magam örömömben:):) Utána meg rögtön tanárt is sikerült szereznem, hetente egyszer 1 óra, és segít felkészülni a két vizsgámra (számvitel I-II), mert ugye egy félév alatt gondolom teljesíteni. A tárgyfelelős tanár szerint ‘maga nagyon bátor, fiatalember’:D:D Hát, remélem, nem az ő jószívére lesz bízva, hogy átmegyek-é:) Amúgy durva nap volt a tegnapi… Papíron reggel 8tól délután hatig órám van:S Fél 10re sikerült beérnem, Jött egy meglepetésekkel tarkított óra, a gyógyturizmus. Valami laza órára számítottunk, meg, mivelhogy alternatív tárgy, arra, hogy nem kell majd bejárni. Hát mindkettőben tévedtünk:S A szokásos három hiányzás, ami megengedett, továbbá tudni kell a teljes általános és középiskolai földrajzanyagot a lemeztektonikától a földrajzi nevekig, és végül, de nem utolsó sorban kell írnunk egy 25-30 oldalas házidolgozatot, amihez nem lehet könyvet, újságot és internetet használni. HAHA. Tehát személyesen kell odamenni, és interjúkat készíteni a néppel, orvosokkal, polgármesterekkel. Ez addig nem is lenne baj, amíg mondjuk valami közeli gyógyfürdővel kapcsolatban kell kutakodni. De nekem – nem tudom, szerintem direkt szopatott meg, miután valamilyen mondatomra visszakérdezett úgy, hogy ‘MIIIII?’ én meg reflexből rávágtam hogy tessék:D (Nyusz, ezt tőled tanultam:D) – Egy olyan települést adott, ami szegedtől lovaskocsival még hatvan km:S Üllés. Mutatom, hátha valaki nem tudná:D Aztán végül kiegyeztünk sopron-balf témában… Ezzel a tárgyal is meg fogunk izzadni, az már száz:) Aztán német – Itt németül kell beszélni:S, ahol annyira fel kell eleveníteni a tudást, hogy a 11-et nem fejből mondtam, hanem elszámoltam addig az ujjaimon:) Tanárnéni furcsán nézett. Viszont mikor kimondta a zöldmezős beruházást németül, én rögtön rávágtam magyarul:D:D Utána meguntam a sulit, elmentem vásárolni. Vettem egy ziazsákot (hegymászók a magnéziumport tartják benne, nekem a telefonom tárolására szolgál), és egy oldaltáskát (ez A4es méretű, vagymi, ezzel suliba fogok járni, Sebastiantól kapok még egyet, az a civil viselet lesz:P ((ezt a nagyimtól kaptam:$)) ).

  

  

• dayz [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.04.14 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Kezdjük a legdurvábbal, aztán haladunk majd valamerre. Pénteken halál közeli élményem volt. De utólag – van ilyen?:D No, de hogy is kezdődött? Reggel kelés, 06:20… kb. a suliig ásítottam végig… Buszon találkoztam a házunkban lakó ötödikes kis sráccal:D Folyton mosolyog:) Rajtam kívül ő az egyetlen, aki mosolyog reggelente:D És ha meglát, még jobban vigyorog:D beszélgettünk… Aztán leszállt, én meg mentem tovább.. Majdnem megvertek az ellenőrök:S Metro mozgólépcső teteje, megmutatom a bérletem, erre elkapja a kezem… szóltam hogy azonnal engedje el, erre a másik meglök, hogy menjek tovább… Nem hittem a szememnek – vagy hogy mondják ezt:D Elküldtem a kurva anyjába mindkettőt, mentem tovább:D Asszem idén nem kapom meg a visszavágások nagymestere címet (mint a viccben: Tudod mit bohóc? Baszd meg a kurva anyádat:D:D) Az első óra olyan, mintha a művtörit és a földrajzot kombinálnák… Látványosságok földrajza:D Kikaptuk a zh-t, amit egy hete írtunk… 15 pont a 30ból… hát, igazat megvallva többre nem is számítottam. Ezzel a csoportban csak egy srácot előztem meg:D Órán Svájcról és Ausztriáról volt előadás, nem nagyon figyeltem, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tanár folyton közbepofázott… Engem kurvára idegesített, ha nem tanár-diák viszonyban lennénk, tuti jelezném, hogy hagyja már abba bassza meg:D (Uh, baszd meg, ezt alacsony hölgy barátom, Évi mondja most gyakran:D) ((zárójel kettő) Ő még szerepelni fog a halál közeli élményben:D) Aztán angol… nem nagyon voltam aktív… végig ásítoztam az órát a többiekkel.D Viszont a tanárnő megmondta, hogyan pontozták az egyik nyelvvizsgafeladatot, amit próbaképpen felvettünk videóra:D 20ból 16 pontot kaptam, és azt mondták rá, hogy C1-es, azaz felsőfokú szint:D Hát pöttyet dagadt a mellem:D főleg hogy 7 tanár nézte meg;P

  Visszatipegés, ükom óra, újabb játék, újabb tanulság:D De előtte engem, mint az előző főnökös játék főnökét fikázta a csoport, de derekasan helyt álltam, védtem az igazamat, mert hiszem, hogy jól cselekedtem.D A mai játék az információról szólt… Furi, arra jutottunk (apum is megerősítette ((ő egyetemen dolgozott régen)), meg egy egyetemista barátom is, hogy az egyetemen nincs normális információáramlás… [(most ilyen zárójelet használok:D) Az volt a játék, hogy 3 öt fős csoportra szakadtunk, és 3 séma szerint {vonal, y, kör (itt mindenki mindenkivel levelezhetett)} kommunikáltunk kis papírokon, és dűlőre kellett jutni egy feladat megoldásában. Mi a vonal voltunk, és a tanárnő meglepetésére mi nyertünk a ‘Hány négyzet van az ábrán’ feladatban. 7 percet vertünk a második csoportra:D Az Y meg több, mint kétszer annyi idő alatt rossz eredményt hozott ki:D gyagyák;P Aztán elkísértem a munkahelyére, beadtunk valamit, majd beszélgettünk, és elcombinozgattam anyu munkahelyére. Ő előbb leszállt, én meg ott olvastam a neten, hogy lövöldözés volt. Akár én is lehettem volna. Vaááááá:D Durva, mi?:D

  Délután voltam hűtőt venni, úgyhogy van hűtőm bibibiiii:D Ilyen kétajtós különfagyasztós Zanussi, Felcipeltük, installáltuk, hűt:D Boldogság:D Ma már raktam is bele valamit (egy ásványvizet XDXD) Ma koránkelés, indulás vásárolni… Ez a hétvége erről szólt eddig, és holnap is erről fog részben. Ma két elektromos áruházban jártunk, meg Praktikerben. Ott vettünk még két fürdőszobapolcot, Charlie kistesóját, szóval új taggal bővült a család:D Lett tv-m is, meg étkészletem:D Már egész otthonos a lakás. Hétfőn lesz netszerződés, és kábeltv, meg apu vesz monitort, holnap függöny és függönykarnis, és effektíve költözhetek is:D Jah, meg öcsém barátnője felajánlott valami szekrénysort:D hátha bejön;P

  04.16 0:29 – kiegészítés

  Szombat délután volt a szokásos mixertanfolyam, de most először írtunk dogát rajta:D 5 kérdés volt (díszítés, alkoholkészítés, vodka, gin, rum), szerintem mindent tudtam…Annak ellenére is, hogy a kettőkor kezdődő tanfolyamra délben kezdtem el tanulni… És mindennek tetejébe, hogy ilyen szépen fogalmazzak, a csoport legellenszenvesebb sráca mellém ült…Bemutatkozott, ordította a nevét (én is megmondtam az enyémet, aztán fél óra múlva újra megkérdezte, és csodálkozott, hogy tudom a nevét:D:D:D) Folyton beleordibált az órába, ilyeneket, hogy az finom, meg néha elkezdett nevetni… lehet, hogy bolond… Azért ült mellém, mert volt könyvem, azt berakta a padba, abból kimásolt mindent, és aztán dagadt a melle… a könyvem szó nélkül elvette… egy igazi fasz. És nem veszi észre, hogy a csoportban mindenki szánalmasnak tartja:S Azt hiszi, hogy egy álompasi, pedig ronda, mint a bűn, és állandóan rámászik a csoport lányaira:S Az óra két 80 perces részből és egy 20 perces szünetből áll, és ő a 80 perc felénél felállt és közölte hogy ő most elmegy cigizni:S egy igazi fasz…

  Ma fagyiztam anyuékkal, elmentünk megvenni a karnist meg egy lámpát apuval, voltunk a metroban ilyen étel-ital bevásárláson, és délután megvettük a függönyöket is, csak az most varrónál van vagymi:D remélem egyszer az is kész lesz. No, húzok aludni, holnap angolzh:D

• Bútorok [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.03.24 | Category: it's my life!, testőr.blogol | Response: 0

  No, végre itt tartunk, komolyan mondom, már el sem hiszem. Pénteken (Azaz tegnap) elkészült a konyhabútor, ma meg vettünk kanapét, tv-állványt, polcokat, meg egy ilyen rácsos ülő-tároló cuccot, és kinéztem a franciaágyamat. Mindezt kemény hat óra alatt:D Izgi lehetett velem vásárolni, de hugom és anyum hősiesen kiállták a próbát:D Nos, akkor a képes beszámoló:

  Először is, amit majd’ elfelejtettem, az a ‘fogas’, ami belopta magát a szívembe: (az öt lábas szürke az:D)

  

  A kiszemelt franciaágy (ehhez atyai beleegyezés kell):

  

  Na és akkor amiket megvettünk:

  A TV-állvány: (tök vicces, szerintem 10 emberből 10 azt mondaná rá hogy fekete, de az áruház szerint ez feketebarna). Rajta a doboozk a két, hasonló színű polcot rejtik.

  

  A kanapé:)

   

  A kérdéses funkciójú tároló:

   

  És végül az elkészült konyhabútor:

  És végül két képen az a hülye, aki ezt az egészet megálmodta:

  (a végül megvett kanapét próbálva, még fehér színben …)

  (… és bárszék-próbán:D)

• lemaradtam [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.03.16 | Category: it's my life!, mixed!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Hű lemaradtam több témában, so mesélek:D

  Voltam Rómeóval, a világ legszebb pasijával (sajna már nem vagyunk együtt:( ) moziban. Két csodás dolog is történt: én választhattam filmet és feliratos filmet is választhattam. Talán meg fog változni? – merült fel bennem a kérdés… de aztán beültünk a terembe, és elkezdtük nézni a reklámokat, beültek elénk. Egy kis hölgy (kb. 18 éves) állva akart levetkőzni, erre mozitársam kedvesen rászólt: – Te most ülj le!!! Asszem halknak szánta a megjegyzést, de a lány hallotta, és megszeppenve:  – Jó jó bocsi ülök már csak leveszem a kabátom! ült le:D No mindegy:D Szóval mégsem változik;P;P Most a filmről: Mi mást néztünk volna, ha nem a Hannibal Lecter életének kezdetét bemutató Hannibal Ébredése című alkotást. Alapvetően ilyen bosszúállós film volt, aminek a főszerepét 10 éve tuti hogy van-damme-ra osztották volna, most viszont egy helyes srác (Gaspard Ulliel) kapta a főszerepet, szóval már ezért is megéri megnézni (gondolok itt a melegekre és a hölgyekre:D). Szomorú film… megfelelő magyarázattal szolgál arra, miért lett Hannibálból Kannibál… Nézzétek meg, alapmű éppúgy mint a másik három rész.

  Lakás témában is történt előrelépés… vettünk jópár dolgot, lámpákat, kapcsolókat, dugaszolóaljzatokat, csaptelepet, zuhanybaszt… és ezeket apa ma el is kezdte felszerelni… Mi meg anyuval meg hugival takarítottunk… ablakot mostunk, felmostunk, ilyesmiket csináltunk. Kicseréltem az ajtókon lévő szürke szellőzőket fehérre:D Holnap veszünk zárakat az ajtókhoz, meg megcsináljuk a fürdőszobapolcot is rendesen:D

  Suliban minden ok… Viszont van egy dolog, ami tökre idegesít… Én minden angolórára tök sok házit csinálok, készülök a szóbeli feladatokra is, írok leveleket, meg úgy általában, megcsinálok mindent, amit a tanár mond, de sokszor ezzel egyedül vagyok a csoportból, és ezért a tanár nem ellenőrzi a házikat… Úgy megütném ilyenkor a többieket… Én tényleg le akarok nyelvvizsgázni májusban, de úgy érzem, hogy ők visszatartanak… Szoktunk olyat csinálni órán, hogy két percig beszélni egy témáról, amire a tanár ad öt perc felkészülési időt. Eddig 3szor csináltuk ezt, és az elsőnél megírt szöveggel mentem, amit meg is tanultam, mert arra itthon kellett felkészülni, és tökre fostam, remegtem, és nem bírtam végigmondani a szöveget:S Aztán taktikát változtattam:D Címszavakat írtam fel, és így majdnem zökkenőmentesen végig tudom mondani a szöveget. Javulok, legalább ebben. Idegenvezetésből megakadt az előadásom készítése, most épp kontaktot várok a tanáromtól a művészetek palotájához, a nemzeti színházba meg jövő héten megyek egy meleg sráccal, akivel már ismerkedtem régen, de most szerdán pl voltunk együtt futni. Jó srác, jó társaság…

  Apropó sport… versenyt is rendeztem a héten:D 15-én. Én így oldottam meg, hogy ‘kimeneküljek a városból’:D Szokás szerint több emberrel veszekedtem, de végül aggodalmunk ellenére szép számmal megjelentek a sportolni vágyók, amit mondjuk a jó időnek tudhatunk be legfőbbképpen. Így legalább valami kis nyereséget is termeltünk az egyesületnek. Kis aggodalomra is okot adott, hogy egyik sporttársunk sokáig nem került elő… A pályát bontó volt edzőm talált rá egy úton, ahol feküdt, mert nem bírt tovább menni. Azt mondta, hogy elsötétült minden… Bementünk érte kocsival az erdőbe, de a fától a három méterre lévő kocsiig is nehezére esett elmenni. Ő tipikusan egy olyan ember, akit szerintünk ez tart életben. Hogy kűzdhet hétről hétre… Mi szeretjük, de azért nem jó dolog látni valakit így apró részletekben meghalni… Szóltak három projektről is, amiben részt vállalok, mert kihívás van benne. Tájfutó VB 2009-ben:D Bevettek az informatikai csapatba, erre tök büszke vagyok. Aztán, őőő lesz egy csapatépítő verseny finn vállalatvezetőknek, és ha tetszeni fog nekik, akkor több ezer emberre számíthatunk, szóval ez is jó bulinak ígérkezik, és végül, de nem utolsó sorban áprilisban lesz egy népszerűsítő verseny az egyik budai egyetemen, ahova több száz olyan embert várunk, akik még sosem tájfutottak. Ez szervezésileg lesz érdekes probléma.

  Most 11 nap szünetem van, úgyhogy pihenés, lakásozás, pasizás, és egy kis tanulás – valszeg ezekkel fognak telni a napjaim.

  JAh, meg holnap elmegyünk ruhát meg cipőt venni, meg mosogatót és zárakat a lakásba…

• Tinki+másegyéb [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.10.09 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Hát… Garfield 2 nem sikerült… viszont ma szomorúságos nap van:( Ma hazaköltözik az apja:( Úgyhogy fel kell gyorsítanom a lakásvásárlás-projektet:) pénteken hazajöttem tőle reggel (ment vizsgázni); és suli helyett inkább ledőltem aludni… Arra keltem, kb a fejem mellett fúrnak két fúróval… váááá menekültem el itthonról… Gondoltam egyet, és bementem a raktárba pénzért, aztán – mivel láttam hogy para van – levittem Zoliéknak győrbe az itthon felejtett összes mikrofont:) (FÁJ A TORKOM:S (Babámnak is… vajon kitől kapta el:O:D)) Aztán ott maradtam kicsit, segítettem helyrehozni a videórendszert…. hazafelé vagy 40 percet álltam dugóban az M1esen… aztán szokás szerint nála aludtam… Hétvégén MOM kupa volt… nem voltam túl aktív rendező, de egy kisebb hibán kívül elég jól dolgoztam:D természetesen minden este nála aludtam…
  Kezdek féltékeny lenni a kutyájára… Bár szerintem ez kölcsönös;P Jah, nem hittem, hogy egy kutya is meg tud sértődni… Tinkire – ha hideg van – sétához ruhát adunk… hát azt utálja… Ha rajta van a ruha, megsértődött fejet vág, a kedvenc kajáját sem eszi meg, nem fekszik hanyatt, hogy simizzük a hasát, meg egyáltalán… semmi reakció:D Egyetlen előnye, hogy így lehet fotózni:D Viszont néha meg olyan, mintha gyorsítót venne be… össze-vissza rohangál, ugrál, ilyesmi. Ma reggel meg, voltunk sétálni vele, erre majdnem megdugta egy fekete tacskó:D
  Most suli, szokás szerint angol zh… nembaj, készültem puskával, aztán valahogy csak lesz.D

• dolgok [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.09.11 | Category: mixed!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Most látom, hogy ma Teodóra névnap van (Boldog névnapot minden teodórának)… De kicsit elgondolkoztam azon, hogy erre a napra nem jutott normális név?:P Mert hogy én egyet sem ismerek, akit így hívnak, az is tuti:)
  Szombati meló… hm:) nem volt valami nagy hajtás, meg a fele buli alatt én álltam a keverőnél… ilyen retro-buli volt, Tibi bácsi, B. Tóth László dj, Csepregi Éva, Irigy mirigy, és Nova kultúrzenekar + Marót Viki… Vooo imádom a Csokoládé című számukat:) Aztán amikor btóth elkezdett zenélni, ledobtam két hangfaltakarást a földre, ezzel megágyaztam, és olyan jót aludtam, mint buliban még sosem. Mikor keltettek, hogy bontás, tök friss voltam:)
  Vasárnap reggel kb fél hétkor értem haza és feküdtem le, és 11:20 kor csörgött az ébresztő… fürdés, miegymás, ebéd, aztán anyuval elmentünk először a Camponába nadrágot venni, majd beugrottunk a lakásbörzére a Lurdy házba. Ez utóbbi csak arra volt jó, hogy anyu egy nagy zacskónyi katalógust begyűjtsön:) Hazahoztam, majd rohantam a wccbe, ott találkoztam egy szaktársam meleg unokatesójával. A srác nagyon alacsony:) nem is gondoltam, de kellemes meglepetés volt:) Arin néz ki, és tök jó társaság… megnéztük együtt a Lány a vízben című filmet:) Felnőtteknek szóló mese (de nem szex meg ilyesmi…) én tökre élveztem:S Nem nézném meg még egyszer… de szerintem nagyon aranyos kis film nagy sasmadárral, fűből kinövő farkassal, meg fán élő majomszerű világurakkal:) Ja, vele is voltam vásárolni. Vettem egy cipőt meg egy kabátot… Hiába, teljesen elkapott a láz:)
  Ma suli:) Három órám volt, de ez alatt teljesen lefáradtam. Viszont ebben a félévben is lesz olyan tárgy, ami bejön:) Vendéglátás háromból annyi az egész éves feladat, hogy egy vendéglátóhelyet kell tervezni:) Ez nekem tökre tetszik:) Angol… új tanárunk van, aranyos hölgy, szerintem jól beszél angolul, és vicces, szóval az is tetszeni fog. Ja, minden második héten van egyetlen lyuk az órarendemben, ma azt két dologgal töltöttem: egy órát álltam sorba iskolalátogatásiért… a végén azt hittem felkötöm magam:D Aztán átmentem a wccbe, vettem zoknikat meg egy övet:) Hazafelé a buszon meg majdnem elaludtam, úgyhogy a délután – inkább kora este – nagy részét alvással töltöttem: hat körültől 10 ig aludtam:) Azóta itt vagyok, egyengetem kis blogom;) holnap 11:20-ra megyek csak:) Jah, csütörtökön megyek mixerversenyre, pénteken meg, ha minden igaz, akkor ide: http://www.pure.i-shop.hu/ … Böngésszetek:)

• emberek, munkák [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.08.28 | Category: mixed!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Hm rég nem írtam, most napokra bontva a hiányzó rész:
  A szerda délutánt vásárlással töltöttem, vettem pólókat meg boxert, majd rögtön utána találkoztam Dávid5dal, és megint megnéztem a Testőrt:) Nemhiába, az akartam lenni sokáig…
  Csütörtök reggel nagyon nem volt kedvem elmenni itthonról, úgyhogy akkor indultam el, amikor már a bocskain kellett volna találkoznom valakivel, így mindenhova késve érkeztem.A kopár csárdához tartottunk, ahol térképet kellett ellenőriznünk. Én a terepnek a parkolóhoz legközelebb eső részét kaptam, ami nagy részben ráadásul szép is volt: egy hatalmas fenyves. A másik fele viszont ótvar bozót volt, amin alig tudtam átverekedni magam… Mindegy, hamar végeztünk, így jöhettem haza lemosni a pókhálókat, bogarakat magamról. Este Sz.Zolival mentem moziba, mert mondta, hogy van ingyen jegye a Miami Vice-ra. Jó kis akciófilm, de a világért sem nézném meg még egyszer, mert annyira nem fogott meg. A végén rohantam a kocsihoz, mert haza kellett jönnöm kocsit cserélni, utána meg autóztam Dávid1ért, mert megígértem neki, hogy hazaviszem. Beszélgettünk, szőke lett:) Tök arin néz ki ilyen hajjal:)
  Péntek reggel raktárban kezdtem, és estig dolgoztam. Először kamiont építettünk, majd ebédeltünk, majd bepakoltuk a hétvégi bulik kocsijainak egy részét. Kamionról (asszem a slágeré) majd holnap töltök fel képet. Este próbáltam embereket szervezni a bulikhoz, mert 16 helyett 8an voltunk 3 nagy bulira. Végül öcsémet beszerveztem egy építésre, Bedit meg egész napra hozzánk.
  Szombat reggel először háromkor keltem, de még vhogy vissza tudtam aludni, így álmom közben ért a telefon ébresztőjének hangja. Összekaptam magam, kimentem Bediért Budaörsre, majd raktár. Bepakoltuk a kocsit, kimentünk a helyszínre, felépítettük, rigges munkát végeztem, másztam sokat magasan, irányítottam, majd buli alatt igyekeztem megoldani a megrendelők óhaj-sóhaját. Egy vicces történet hozzá:  megrendelőasszony odajött, és mondta hogy most azonnal pakoljuk le a zenekart a színpadról, mert vmi néptáncőrület lesz. Pikk-pakk kiürítettük a színpadot, erre pár perc múlva visszajön, hogy miért nem játszik a zenekar::D erre mi egymásra néztünk mert azt hittük viccel, elszaladt, hogy megkérdezze a zenekart , hogy miért nem játszanak. és mondta, hogy azért mert így nem tudnak játszani, és csináljunk valamit. Teljesen komolyan gondolta:S Általában korrekt megrendelő, sőt, talán az egyik legkorrektebb, de ez most nagyon furi volt. Viszont utána láttam nevetni, ami kevés embernek adatik meg. Hajnalig elbontottunk, rohanva, aztán raktár, rohanva kipakol, majd kocsiba pattan, hazajön, fürdik, átöltözik, Zoli addig lent vár a kocsiban, lerohanok, átmegyünk hozzá, megállunk, elalszom.Így kezdődött a vasárnap. Mentünk Kenesére, a BMW pénteki regatta döntőjére plazmát meg kishangot vinni. Így köztünk szólva full feleslegesen voltam ott. A cucc másfél órát ment, azalatt ketten, ha ránéztek egy pillanatra. Csak szívás volt a dologgal. Zolit épphogy fel tudtam kelteni, amikor a megbeszéltnél két és fél órával előbb végelett a dolognak, hogy jöjjön értem. Vártam rá kb. egy órát, aztán a hazautat végigbeszélgettük a magyarok vezetési szokásairól, a gyerekeiről és az álmokról. Beszéltünk gyerekkori rémálmokról, és arról, hogy az álmok hogy válnak valóra. Este 10kor dőltem ki, és ma, hétfőn 11ig aludtam. Ma csak olvastam, meg próbáltam rendbekapni magam… ennyi:)

• élmények [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.08.23 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Tegnap, kedden túlnyomó részt a Dávid1dal voltam. Elhatároztam, hogy végig csak boldog szóváltások hangozhatnak el közöttünk, úgyhogy nagyon igyekeztem, de szerencsére ezt rajta is láttam:) Kicsivel dél után találkoztunk a ferenciek terén, ahonnan először az oktogont vettük célba. Ő bement szoláriumba (szerintem ma nemsokára én is rászánom magam, rég voltam már:)), addig én átugrottam az intimissimibe, és vettem egy boxert. Kerestem, de nincs róla kép a neten, a farkamat meg nem akarom mutogatni, szóval erről lemaradtok:D Szóval szoli megvolt, még beugrott valahova, aztán átmentünk a MOM bevásárlóközpontba. Mivel a mozi még zárva volt, beültünk valami helyre, ettünk fagyikelyhet meg ittunk, aztán mozi. A United 93at néztük, egy film az ezt mindenképpen látni kell listán. Kicsit a filmről: Jól megoldották, hogy a felszállás unalmas részeinél a másik három gép után ‘kutattunk’ a radar képernyőin a szereplőkkel. Aztán átélni – végighallgatni – az utolsó telefonok tartalmát, amiben elbúcsúznak szeretteiktől, felkészülést és az imát mindkét oldalról… egy kevésbé érzéketlen embernek ezek egyenként könnyfakasztóak lehetnek, együtt meg… no mindegy. Közben nachho’s-t vagy mit ettünk szalsza::D szósszal, amivel folyamatosan leettem magam, szóval ez legközelebb felejtős:D Aztán Dávidnak mai tai-ozni volt kedve, szóval átmentünk a kilimandzsáróba, ahol beszélgettünk sokat, közben megivott két koktélt:D Utána hazavittem (a melinda nevű bájos barátnőjével együtt), majd beszereztem egy boxer magazint, amit meleg életmód-magazinként hirdetnek. Tegnap óta felváltva olvasom az épp aktuális könyvemmel (Paul Eddy – A Mandragóra – összeesküvés), és már majdnem a végére értem. Nekem tökre bejön az újság, a cikkek, az újságírók, majdnem minden kivétel nélkül. Olvassa, akit érdekel:D
  Ma reggel dávidnál kezdtem, dvdztünk, meg kicsit csevegtünk, megérte kimenni hozzá. Holnaptól egyesületi dolgokkal szopok, majd holnap elsírom a bánatom…

• Dávid és megint Dávid (Le Café M és mások…) [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.07.21 | Category: gay!, testőr.blogol | Response: 0

  Szóval tegnap este elmentünk a Le Café M nevű meleg kávézóba. Jó kis hely volt, volt pár szép srác is – rajtunk kívül is, nagyon ment a légkondi, ami üdítően hatott a kinti hőmérsékletek után. Én ananászlevet és kólát ittam, Dávid meg gyümölcsbort (ez mekkora faszság már?:S A sima bor is gyümölcsből van… Ez olyan mint a széngyémánt pl..:D), unicumnextes és redbullos koktélt és kávét ivott. Aztán átvágtattunk a mozihoz (Lurdy ház, mivel már csak itt ‘játszák’ az ismeretlen hívás – when a stranger calls című filmet), de a jegyes csávó meglepődött, amikor arra kértünk jegyet, aztán egy ilyet motyogott, hogy technikai okok miatt nem játszák:S Hogy kapnák be… Irány a Gellért-hegy. A cél az volt, hogy megnézzük a naplementét… Arról lemaradtunk, viszont pisiltünk és sétáltunk egy jót. A hegyről lefelé megéheztünk, beültünk az Eker török étterembe vacsizni, majd hazahoztam:D És a hazaúton végig fogta a kezem:S Kicsit szerencsétlennek érzem magam… mármint így az udvarlás terén, szóval kéretik nem nevetni:D

  Ma reggel szenvedtem, hogy legyen végre délután, ugyanis akkor taliztunk ismét (délután egykor a ferenciek terén)… Amikor a megbeszélt hely felé sétáltam, két hajléktalanba botlottam, akik pénzért könyörögtek. Azt nem adtam, viszont mondtam hogy veszek nekik enni egy boltban. Kérdezték: Hol a bolt? mutattam nekik, ők – anya és lánya – kb egyszerre: ‘Az messze van’. én: ‘ A pénzért meg kell dolgozni’. Végül rászánták magukat és a boltig követtek. Vettem nekik kenyeret, folyékony sajtot és kenőmájast, kb 600 forintért, és magamnak egy kólát. Amikor odaadtam nekik a kis zacskót, anyuka : ‘És a kóla?’ Na ekkor kurva ideges lettem. Mostani fejemmel megfogtam volna a zacskót és odaadtam volna valakinek aki megköszöni, ott csak visszamentem, elmagyaráztam nekik, hogy az az enyém és hátat fordítottam. Azért jól esett volna, ha megköszönik…:S Aztán taliztam a dáviddal… autóztunk és arról beszélgettünk, hogy hova megyünk együtt nyaralni. Aztán megbeszéltük, hogy leugrunk ma este a Velencei tóhoz, de csak úgy volt hajlandó belemenni, hogy elmentünk fürdőgatyát venni. Vettünk egy szépet, majd – mivel én is meg akartam lepni magam – az intimissit vettük célba, de a férfiboxer-választék a nulla közelében volt, így ott nem vettünk semmit. Nem is gáz, mivel a skinyban találtam ezt és rögtön meg is vettem:
  

  Most tehát náluk hűsölök, várom, hogy elkészüljön (annyit készül, hogy azt már-már mutogatni kéne), aztán: készülj velence, jövünk!!!!

• “testhezállóboxerszerűdemégsemolyan” [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.07.06 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Huh megint kicsit lemaradtam, szóval szaladjunk vissza a keddre: semmi említésre méltót nem csináltam egész nap. Este írtam egy sms-t a tonyónak, hogy talizzunk, szóval együtt néztük a meccset (nem csak vele, Julien, Ati, Peti is ott volt). Szar meccs volt, a két csapat nem bírt egymással egészen a hosszabbítás utolsó percéig, amikor is az olaszok kétszer is betaláltak lehmann kapujába. A szerda délelőtt azzal telt, hogy vártam az estét, hogy talizzak a Dáviddal. Délután elbuszoztam kishugommal a westendbe, fürdőruhát nézni. Az Arena boltban kezdtünk, ő ott akart nézni. Bementünk és kb rögtön ki is jöttünk mert mindegyik ruha gázul nézett ki. Aztán felvetettem, hogy trappoljunk át a Calzedoniába, hátha. És igen, ott ő is meg én is találtunk magunknak megfelelő ruhát. Én ötöt próbáltam fel, az első kettő kicsi volt, a harmadikat már ki is választottam, a másik kettőt csak a hugom unszolására próbáltam fel, de nem jöttek be igazán:) Így most van egy kis helyes fürdőgatyóm:) Nem, nem fecske, ilyen testhezállóboxerszerűdemégsemolyan olyan mintha zsebek lennének rajta elöl de nem:D Tudom már, olyan mint egy farmer miniszoknya. Nemtom:) Utána anyuék felvettek, irány a temető, nagyszüleim sírja. Hazafelé kiakadtam, hogy arról nem volt szó, hogy a bútorokat is most viszik el. Aztán megpróbáltam infót kapni, amin anyum megsértődött, szóval felszálltam a buszra a kocsi helyett és jól eltévedtem:D Sétáltam vagy egy kilométert, mire újra találkoztam velük. Szereztem pénzt, meg megmutattuk amit vettünk, aztán buszozás haza, mert ők kb sosem végeztek volna.
  Este 9kor találkoztam Dáviddal. Annyira de annyira vártam:$ Elkezdtünk beszélgetni, és szaladt az idő. Amikor feleszméltem, már fél éjfél volt:) Sok újabb dolgot megtudtam, pl azt, hogy vasárnap nem kettőnket nézte, hanem csak engem:D De sajnos hamar eljött az egy óra, neki is meg nekem is mennem kellett:(
  Ma még cipésszel kell lepaktálnom, meg összepakolni a cuccot, mivel holnap reggel fél nyolckor irány horvátország:)

• Napi vegyes [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.05.21 | Category: it's my life!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  No… újpestnél jártunk… Hazafelé gondoltam egyet és beugrottam a westendbe ruhát venni… Mivel tetszett öcsém egyik tom taylor gatyója, céltudatosan abba a boltba mentem, remélve, hogy én is találok valami jó ruhát:D Találtam is egy fasza farmer rövidgatyót, majd amikor fizettem – volna, megláttam egy világoskék pólót, így azt is megvettem, mert rögtön a szívemhez nőtt. Fizetés közben megkérdeztem, hogy nem tud-e valami férfi fehérnemű boltot, mert akarok boxert venni, erre mondta a nő, hogy van nekik boxerjük is:D Úgyhogy azt is vettem… aztán már csak 1 cipő kellett, azt a springfieldben találtam megfelelőt, így egész eredményesre sikerült a westendes körút. Hazaérve a makroökonómia könyvet vettem a kezembe, elolvastam az első fejezetet… Ma reggel kelés, majd szépítkezés:) délben benyomtam egy pizzát, mivel csak én voltam itthon, majd találkoztam Tomival… Ez egy érdekes dolog… nem beszéltünk kb egy hónapig, mindkettőnk hibájából. Tegnap felhívtam, beszélgettünk egy fél órát, majd ő is felhívott… Kérdeztem hogy mikor jön Bp-re találkozni, és ma jött:D De sajna nem tudtunk sokat beszélgetni, mert a vendéglátás szintvizsga-előkészítőre kellett mennem kettőre. Még a vonata is késett, szóval tényleg kevés időnk volt, de úgy érzem, vidáman telt.
  Az előkészítőn tök gyorsan eltelt a három óra. Az elején végigmentünk a vizsgán elméletben és gyakorlatban egyaránt – tányért pakoltunk fel-le, meg ilyesmi… Csak egy nehéz pont van, a levesek… az tuti csúszkálni fog.:S csoda ha nem esik le… No mindegy. Utána meg koktélt készítettünk és kóstoltunk, nomeg bort nyitottunk – és kóstoltunk, szóval jó hangulatban jöttem haza… Hazafelé beszéltem a gundelos norbival, mert ugye megírtam neki sms-ben, hogy meguntam az igazgató hívogatását munka ügyben, és ezt reagálta le. Azért megbeszéltük, hogy ő is ott lesz a vizsga alatt, és segíteni fog:) Bár sajna nem viheti ki helyettem a tányért:S
  Este kicsit fájt a fejem az alkoholtól… amióta nem iszom rendszeresen, nem bírom a piát:S na mindegy… tanultam sok makroökonómiát, meg belenéztem a megasztár döntőbe, mert érdekelt, milyen technikát hoztak össze… most néztem meg neten, a külföldi Rúzsa vagy Rózsa Magdolna nyert… Asszem jó hangja van, találtam egy számot tőle a gépen, azon egész jól énekelt:D Aztán megbeszéltünk Juliennel egy mozizást… megnéztük az agyonfizetett kritikusok és esztéták álltal sokat szidott és a díszvetítésen kifütyült Da Vinci kódot.
  Én sokakkal ellentétben már olvastam a könyvet, de oly rég ( kb egy éve…) hogy nem sokra emlékszem a részletekből, csak az alap szál volt meg, de már régóta vártam ezt a premiert. Már a film elején éreztem hogy jó helyen járok, tetszettek a képi megjelenítések és a trükkök. De mind közül legjobban Silas megformálása, a szereplő alakítása és az önsanyargatás vagy minek a bemutatása. A forgatókönyvíró végig hű maradt a könyvhöz, és furcsa, de nem éreztem azt, hogy a film a könyv nélkül zavaros lenne, anélkül nem állna meg a lábán. Tom Hanks jó színész, de olvasva nem így képzeltem el Robert Langdont:S Andriska mondta – vagy lehet hogy nem is ő:) hogy ez a baja a megfilmesített könyvekkel, hogy lerombolja a benne kialakult képi világot… Na mindegy… A film 154 perces, de nézzétek meg! Még te is, Dávid:D Ne várd meg, míg kijön DVD-n… maholnap mindenki erről fog beszélni.
  Hazafelé az egyik dolog amivel Juliennel beszélgettem az az ilyen magukat közhasznú meg környezetvédő egyesületek munkája volt, akik miatt minden fejlesztés, ami előre vinné az országot, meghiúsul, vagy jelentős késéssel kezdődik meg. Mélységesen felháborít az, hogy ezek az emberek ebben élik ki magukat. De hozzájuk sorolom azoknak a Budapesttől északra fekvő településeknek a polgármestereit is, akik miatt az M0ás építése szenvedett késést. Könyörgöm emberek, lássatok már előrébb a saját küszöbötöknél…
  No kifogyott a tinta a pennámból, aludjatok jól:D