Posts Tagged ‘video’

• aggódás:’(

  Date: 2010.08.26 | Category: it's my life! | Response: 4

  jelen – part 1.

  Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

  A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

  Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

  Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

  Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

  Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

  De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

• köszönet CB-nak

  Date: 2010.07.24 | Category: gay! | Response: 7

  Játék! Aki megtalálja a videón CrazyBoyt, az kap egy pólót – nem redblekeset, nem is svikósat: Olyat, amilyet ő választ ki, kerüljön akármennyibe is!

  Hajrá!

• Napi 1 perc Svikóvak – 032

  Date: 2010.07.13 | Category: it's my life! | Response: 1

  Ez nem egy, hanem több, mint 3, de az élmény örök.

  Leugrottam.

  Majd – talán – beszámoló is lesz, nem 1 percben.

• Napi 1 perc Svikóval – 029 – A pornós hét! Szombat.

  Date: 2010.07.10 | Category: gay! | Response: 2

  És eljött a nap, amire Iguazu várt: A következő linken megnézhettek egy videót rólam.

  video.

  Tetszett? Remélem, mindenki kattintott.

  Amúgy, csak hogy pornós téma is legyen: Imádom, ha egy pasi hatalmasat spriccel, és ezt nagyon tudom díjazni pornófilmben is:) A kedvenc ilyen jelenetem egy olyan mappában van a gépemen, hogy “professional cum whores”. Hogy ez dvd, vagy csak valami fantázianév, nem tudom. Viszont feltöltöm a jelenetet xtube-ra. A jelszó az lesz hozzá, hogy viktor.

  Ide a tovább utánra jól beembeddelem:P Jajj. majd elfelejtettem: csak 18 éves kor felett kéne megnézni.

  Read the rest of this entry »

• Napi 1 perc Svikóval 009

  Date: 2010.06.27 | Category: look! | Response: 0

  SAY NO TO RACISM!!!!!

• Napi 1 perc Svikóval 008

  Date: 2010.06.26 | Category: gay!, look! | Response: 6

  Ilyen reggelt mindenkinek;)

  Pure Mornings from Andrea Vecchiato on Vimeo.

• Svityó vs. madarak – csapó 2

  Date: 2010.05.29 | Category: stories! | Response: 6

  Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:

  

  Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.

  

  Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.

  ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S

  Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.

  Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.

  

  Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.

   

  Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.

   

  Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.

  Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.

  Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)

  Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.

  Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre  váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.

• Te rongyos élet

  Date: 2010.02.21 | Category: look! | Response: 23

  Mi maradt? Háát, nem sok… Max a gondolataim:P De nem kell nagyon megerőltetnem magam, mert Srác adott tippet, hogy miről írjak bejegyzést: országgyűlési választások 2010. Megint választ a sok buta, politikailag kevésbé tájékozott magyar. Szánalmas, de általános iskolás koromban fel tudtam sorolni az összes tárcát a hozzájuk tartozó miniszter nevével, most viszont szerintem ahhoz is erőlködnöm kéne, hogy 5 db az eszembe jusson:S És én nevezem magam tájékozottnak. Akkor milyen lehet az átlagmagyar?:P Nah, ilyen emberek kezében van az ország sorsa. Féltek már?:P Lehet, kéne:)

  Amúgy is, ha esetleg elfelejtettem volna, hogy Srác kíváncsi a véleményemre a témában… Nem nagyon tudnék elbújni, mert elkezdődött az egész először a kampánnyal, utána megjöttek a kopogtatócédulák, amiknek a gyűjtését már a postaládákból megkezdték… És végül megjelentek nálam a cédulagyűjtők. Gondolom a legtöbben így vagyunk ezzel: nem az jött, akit vártunk – várunk (pedig még az oldalukon is regisztráltunk…). És gyorsan megjegyezném, hogy az előítélet továbbra is csúnya dolog.

  Jött először három normális fiatal, akik illedelmesen vázolták, hogy (a terrorgyanúval több, mint fél éve előzetes letartóztatásban lévő) Budaházy Györgyöt kívánják a választókörzetemben független jelöltként indítani. “Sajnos” nem tudtam nekik segíteni, mert eléggé elítélem a dolgot.

  Utána jött két helyes fiatal srác. Helyes. Fiatal. Srác. És a – kár szépíteni – a következő kormánypártnak próbáltak megszerezni tőlem egyet a beígért 2 000 000 ajánlószelvényből. Úgy kezdték, hogy egy izmosat rátenyereltek a csengőre. Hosszan. Ordítottam volna, de épp ettem. Lenyeltem, kinyitottam. Elmondták, mit akarnak, én meg visszakérdeztem: A faszért kell rátenyerelni a csengőre? “Így sikerült!” igennn? Akkor szép napot. Utálom, ha valaki csenget. A futárok legalább megtanulták

  Úgyhogy marad a B terv, ha nem jönnek a kopogtatócédulért: Először drukkolok, hogy meglegyen a szükséges mennyiség, utána pedig drukkolok, és teszek is érte, hogy bekerüljenek a parlamentbe.

  Merthogy én idén is a hülye kis kíváncsiságom által vezérelve járulok majd az urnákhoz. 4 éve is így sikerült, és abban a helyzetben most se tennék máshogy. És nem szégyellem a dolgot… Sőt. Bocsánatot kérni sem fogok senkitől.

  De amúgy nem is ez a félelmetes. És nem, nem egy medve. Hanem… Nagyon nem örülök annak, hogy a Fidesz kerül “hatalomra”. Nem félek, de rossz érzéssel tölt el, amit nem tudok megindokolni. És azt is hallottam, hogy el akarják tolni az önkormányzati választásokat másfél évvel  (bár ha jól emlékszem, nem erősítették meg… nem is lényeg…). Szeretném, ha Demszky Gábort lecserélné végre valaki. Nem  feltétlenül azért, mert rossz az, amit csinál… De mindenképpen volt elég ideje, és ha 16 év alatt nem csinálta meg, amit akart, akkor bizony már nem is fogja. Adjunk teret az új gondolatoknak, és a független, de Fidesz-frakcióvezető Tarlósban én látok lehetőséget. Na mindegy, ez majd fél év múlva lesz aktuális.     

  Jól adom az idegbeteg depresszióst?

  Igen?:P

  De most meg is cáfolom:P Zajt ne üss kicsi lány idesüss amit én szavalok az egy tiszta doloooooooog:P

  Egyetlen egy jobb műfaj van a zenés színház halmazon belül a musicalnél: és ez pedig az operett:P És… baszdmeg… Oszvald Marika 60-hoz nagyon közel is úgy ugrál, hogy tátottuk a szánkat! Hol van ehhez egy Barbara Streisand? Lófaszse! Ringó vállú csengeri violám! az valami:P

  

• Fessüüüüünk:)

  Date: 2010.01.15 | Category: gay! | Response: 4

  Bisou Gay : J’ai tué ma mère
  Uploaded by GayClic. – Check out other Film & TV videos.

• Eike

  Date: 2009.12.14 | Category: gay! | Response: 7

  Nem ezt akartam, a könnyed szórakozást nyújtó kép után egy tartalmas bejegyzésnek illene következnie, de böngésztem a szokásos blogokat, és ettől már pár másodperc után leesett az állam, úgyhogy alap, hogy megosztom, nem?:) DE!:D Bár… ha úgysem kommentel senki, akkor tök mindegy, miről postolok:D

  nyáltócsát feltörölni, és lehet átkozódni, hogy miért nem az artistaképzőbe jársz:)

• bééélabá: sajnálom az E/3-at :(( de...
• 979: Én megerősítelek, szerintem sem...
• kpm: :-D, mindig is volt érzékem az...
• H.K.: Amazing Race-ben én is szívesen...
• Mariska: neked, szeretettel:...