Hazaértem, rám írt hugom skypeon. Felnőtt a kiscsaj, koktélrecepteket kért. Adtam tippeket, meg csomagoltam neki töményet, cukorszirupot, törőfát, menő fekete szívószálat. Készül valamire. Lassan neki is comingoutolnom kellene… Meséltem neki, hogy holnap megyek németországba dolgozni. Kocsival. Laposra fogom ülni a seggem, mondtam… meg azt is mondtam, hogy inkább a hasamon kéne ülnöm végig, hogy az legyen lapos. Padlót fogott ettől.

Pisilek itthon. Megrémülök, hogy egy véres fekély díszíti a farkam:S Aztán rájöttem, hogy csak egy szösz:)

Közelebbi barátságot kötöttem Shazammal. Ő nem ki, hanem egy mi. Konkrétabban egy iPhone alkalmazás, ami megmondja kb 3 másodperc alatt, hogy milyen zene szól éppen. 3 számnál teszteltem, de eddig nem tévedett. így lett meg a Smoove and Turrell – Beggarman, aztááán Pet Shop Boys – Viva la Vida   Domino Dancing, és végül a hatalmas lélekmelengetés, a Scissor Sisters – Fire With Fire. Sisters, és egy pasi énekel. ÉS mennyire HELYES!!!! Furis ez, de nagyon jó hallgatni.

Na, de megyek. Megszólalt a Hawaii Five-O feelgood főcíme, kezdődik a sorozat. Puszi.

Tegnap újra lement a nap, és Brutkó jött fel helyette, és ez is eléggé emlékezetes marad szerintem még sokaknak sokáig. Najó, ennyire nem volt nyálas az este, de azt leszámítva, hogy egyik barátunkat eléggé megviselte pár dolog, amit ott látott, és ezen kiborult, valamint azt is, hogy CB hmmm rosszul lett a végén, én az eddigi 8 mindössze alkalmat [1x pure, 1x alibi, 1x candy, 3x alterego, 1x brutkó + ez] nézve még nem éreztem ilyen jól magam egy meleg buliban. Voltak tök mókás számok [egyet beillesztek pár sorral lejjebb], de nem ez volt a lényeg. Szabadtéri történet volt a nemzetinél, de ettől is érezhettem volna magam rosszul. Ami miatt jó volt: megfelelő mennyiségűt ittam [pont eleget, se nem sokat, se nem keveset][2 malibucola, 5 jäger, 4 captainmorgengyömbér], picit smároltunk CB-vel szakadó esőben, meg a nemzeti hajójának az orrában – majdnem-titanicosan, és a legjobb emberek vettek körül! CrazyFive, Kyle, Aaron [akit én nagyon szeretek], Greg [najó, néha őt is, ha nem DAGATTOZ LE!!!][amúgy tényleg TÉNYLEG abszolút hihetetlen, hogy minden számnak tudta a címét, a szövegét, az előadóját, hogy melyik évben jött ki, és hogy miért hírös/ismert...], egy ideig Kyle egy lánybarátja, akinek nem írom le az álnevét, meg barnaszemű is, neki asszem nincs is:D meg Nick, meg a többiek, jajj, majd elfelejtettem, CrazyFive egyik barátja is ott volt:) meg az exnémettanárom… na. Kuss, megint nyáladzol! Disco Disco Partizani Party Party Partizani!!!

Most múlik pontosan…

Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Hogy merre is jártam?

Szerdától a balatoni beauty contesten tevékenykedtem, mint évek óta már mindig. Szerdán építésnap, csütörtök töklógatás, majd főpróba [szerda és csütörtök éjszaka lámpaállítás és programozás, csütörtökön a PA-re rákötött DVD lejátszóval, Mulánt nézve és hangosan énekelve [[Csilla meg folyton rettegett, hogy fel fognak jelenteni minket [hajnali 4kor:D]. Mulánt még sosem láttam, de csütörtökön megnéztem vagy háromszor, és ezt a dalt [kedvenc:D] már kívülről fújom: [az ének 52 mp-nél kezdődik, és Stohlbuci énekli, akinek baromira bejön a hangja.]

Na, most rohanok, mert még ennem kéne, meg fogat mosni, borotválkozni, tankolni és összepakolni [istenem, csak a pass-t ne felejtsem el!!!], aztán 48 perc múlva Budaörsön lenni, 108 perc múlva pedig kint a szigeten. Innen folytatom.

kinek van meg ez a szám: tütüdüttü tüdő ájjájájáj

“- Elmondaná, kérem, hogy mit
tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.

-Melyikről?

Elkomorult.

– Hogy érti azt, hogy melyikről?
Hány Alexander Woolfot ismer?

Némán mozgattam a számat, magamban
számolva.

– Ötöt – böktem ki végül.

Ingerülten felsóhajtott.

– Annak az Alexander Woolfnak,
akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.

– Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
ráztam a fejem – Akkor hatot.

O’Neal Solomon felé lövellt egy
pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
hátborzongató mosollyal.

– Magától szeretném megtudni, Mr.
Lang, mit tud róla?

– Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
ártatlanul. – Ez segít?”

[Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:

“Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”

És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.

[És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]

Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.

Egyik este, főműsor után néztük maradéksütemény-eszegetés közben. Mivel gondolom a kislány ezt ‘elleste’ valahonnan, abban a családban nagy gáz lehet:S Persze volt nagyon sok pozitív pillanata is ennek a négy napnak (ja, Tihanyban voltam, dolgozni, egy teljesen új stábbal; és már az is hatalmas élményt jelentett, hogy nem egy három fős bulin dolgoztunk, hanem egy 2600 fős rendezvényen, kb 40 technikussal). Kezdve azzal, hogy sokat fejlődtem videotechnika terén, lévén, hogy négy napig mással nemigen volt időm foglalkozni:) Megismertem sok (nekem) új technikust, köztük a történetkirály T-t, a jóseggű-mindigvidám R-t (eddig ne érdekeltek nagyon a fenekek, mármint nem jegyeztem meg senkiről, hogy igen, ez fenék, de neki tényleg helyes:), az álompasi G-t és a nyunyó P-t:) Végigtomboltam egy EDDA-koncertet, [és közben szerelmes lettem egy srácba a tömegből:D] és ez a szám maradt meg legjobban bennem:

REFRÉN:

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány.

Vagy épp egy sráááááác.

Jah, meg a hely, ahol kajáltunk 4 szer, étterem a komp mellett… A pincér volt a legnagyobb szám, nemtom hogy került a vendéglátásba, de… ááá ezt nem lehet elmesélni, szakadtunk a röhögéstől mind a négy alkalommal.

Lyall sorozatos bejegyzéséről jut eszembe, láttam két sorozatot is, ami érdekelhet, és lehet, hogy elkezdem nézni, valahogy ‘megszerzem’ a részeit;P Az egyik A Degrassi Gimi, melyben épp a ma reggeli részben comingoutolt az egyik fiatal szereplő, a másik pedig Dexter, melynek főszereplője, Dexter Morgan (Michael C. Hall) a miami rendőrség
vérnyom elemzője, aki a valóságban azonban egy vérengző pszichopata, ki az
éj leple alatt oltja ki sorozatgyilkosok életét, akik után egész nap
nyomoz. Szóval van néznivaló, csak bírjam szusszal meg szabadidővel:D

Végezetül még egy pár (gyk. kettő) video a youtuberól, ami rengeteg vidám pillanatot okozott az unalmas pillanatokban: Az ifju Skywalker Lajos kalandjai és egy mucsis szösszenet:) jó szórakozást:D

Nekem most a bőség zavara áll fenn:D Tanulni tuti nem fogok, majd szerdától – talán;) Viszont vár még rám két szökés-rész, egy dr. House, meg a Bourne Ultimátum, szóval maholnap filmes napok jönnek:D

Hát, agyaltam rajta, hogy mi legyen ennek a milesstones dolognak a ‘vége’, mert ugye másoknál azt láttam, hogy a végén ‘továbbadták’ a dolgot, és újabb és újabb bloggereket vontak be a játékba:) De hát ugye engem sem vont be senki, így nem gondoltam, hogy nekem is be kéne másokat:) Aztán rájöttem, hogy engem PÖTI nagyon érdekelne, mármint az élete, meg hát Kiddo kislány kedves is, szóval… ha gondoljátok… mindegy:)

Pöti, meg mások unszolására – hogy az 50 helyett 33 méter-történet nem is olyan nagy tragédia – lementem, “letoltam a seggem” az uszodába:) 31 hosszt úsztam, ami az újkori számítások szerint 1020 méter. Ennyi, elfáradtam, elég volt. De megyek még, mert rájöttem, hogy szeretem:) Ez vagyok én, S P O R T O L Ó – Colaszerető sportoló;P

És még két ajánló:) Megnéztem a High School Musical – Szerelmes Hangjegyek második részét:) Sírós volt a vége, tök szép ‘képek’ voltak benne, és a főszereplő még mindig jó pasi jó hanggal:) A történet… az nem túl eredeti, meg kb nem szól semmi újról, de a film aranyos, zenés, összebújós, mosolygós film, egy hideg téli estére egyszer jó;P Meg hát azért a főszereplő, Zac sem rossz pasi ám:P Vagyis nem rossz pasika, mert még fiatal ám:) Thx Sebastiannak a filmért, merthogy tőle kaptam ám;P
A másik, amiről beszélni akarok, az zenei téma. Mostanában musicalek mellett Dolhai szerelmes dalait hallgatom, és minél többet, annál több szám kezd nagyon tetszeni:) Jójó, tudom, hogy nem ő írta őket, de a szövegfordítások nagyon jók, és hát dolhai hangja is:) Meg én már csak ilyen vagyok, nekem tetszenek a magyar számok. Ennyi. Ha valakinek kell, esetleg megmutatom a többit is ám:) Most hunyok majd nemsokára, mert holnap reggel 04:30-tól meló…

Péterfy Bori – Hajojl bele a hajamba – fúú:D nagyon királyságos.

Aztán még amiről gondoltam szólni, imádom öcsémet:) Amellett, hogy ahányszor szóba kerülnek a melegek a társaságában, a másoktól kapott visszajelzések alapján mindig kiállt mellettem, teljesen bolond dolgokat mond:) Mostanában pl egyre több embertől kapok ilyen msn-tmegszálló és küldözgető dolgot, és tőle is, és ilyeneket mondott: “aztabüdoskurva életbe, megszállta a gépemet vmi:D”, utána meg ezt írta ki msnen: ‘öhhh, amiket küldök ne nyissa meg senki, mert a gépem fölött vmi átvette az irányítást’:D Szerintem nagyon kemény.

Kollégáimmal arra jutottam, hogy körülményes középső ujjal bemutatni… Feszül össze-vissza, nyomin néz ki, és megegyeztünk abban, hogy mennyivel praktikusabb mutatóujjal beinteni:):)

Még a másik blogon írtam arról, hogy mennyire nem tartom magam átlagos melegnek… Vagy hogy mondjam… Ugye nem sminkelem magam, nem baszakszok egy órát a külsőmmel, mielőtt lemennék boltba, nem hallgatok madonnát, és uuuutálok vásárolni. De amit még jobban utálok, ha van velem valaki vásárlás közben. És ez nem szól senki ellen, csak így érzem. De még a kísérőkön kívül is jobban zavarnak a bolti eladók… Flusztrál, ha megkérdi valaki, hogy ‘segíthetek’?:D

És még egy dolog. Nem vagyok senkinek a lelki szemetese. Nekem is vannak bajaim, és hihetetlenül fárasztó, hogy egyszerre 3-4 ember sírja el a baját nekem, aztán én vagyok a bunkó, hogy nem tudom megoldani őket. Az más persze, ha valakiből én szedem ki, hogy mi a baja, de – igazából nem is az a baj, hogy elmondják nekem, mert általában megtisztelő, hanem sokkal inkább az, hogy felidegesít, hogy nem tudom megoldani. És ettől teljesen ki tudok készülni..

Nah, és a legfontosabb téma: hihetetlenül hisztis vagyok… Nem ilyen hisztérika, mint amiről a boxermagazin írt, hanem csak úgy hisztis. Főleg, ha elfáradok. Nem sírok, meg toporzékolok, de egy szar poénon is felhúzom magam, pedig ha valaki, én aztán értem a viccet. Munkatársaim szerint fürdőskurva vagyok. Na, ez pl egy olyan dolog, amin változtatni kéne. Ma is hisztis nap volt, kb 10 embert töröltem msnről:D Majdnem msnessrácot is, de vele olyan jó beszélgetni… Jah igen, hamar felhúzom magam az egyoldalú dolgokon is. Pedig nem kéne. Hagyni kéne a faszba, csak hát én nehezen mondok le dolgokról, emberekről, ‘kapcsolatokról’… Fene a büszkeségbe:) Tegnap itt aludt egy srác. Törpe. Tetkós. Piercinges. Ma mégis majdnem lerohantam hozzá vidékre. Egyszer találkoztunk, mégis hiányzik:(

Szakad az eső. Tuti még hidegebb lesz. Ruhában alszom.

Hm, kicsit csapongósra sikerült ez a bejegyzés, sebaj, vége:)

Úgyhogy magányomban elkezdtem bepótolni a lemaradásomat film téren:) Disturbia, Step up – és még csak most kezdődött el a pihenés… Ma az elhagyott szoba vagymi, szóval a Vacancy van terítéken.

Új zenével is megismerkedtem, vagyis új együttessel. Gus blogján találtam. Magashegyi Undergroundnak hívják őket, és egyelőre amennyire én tudom, egy maxijuk jelent meg eddig. Én a szeplős váll című számokért vagyok nagyon oda… Az a Bocskor Bíborka énekli, akiért már a megasztár harmadik szériájában is nagyon oda voltam:D Ahogy a tranzisztorkor hajnalánt énekli, kb 100x jobb, mint a Marót Vikis megoldás. Az együttesről itt lehet olvasni, a számot meg a youtube-on itt lehet meghallgatni. De ha kell vkinek a szám, szívesen átküldöm. Nyah, most ennyi.

Jah nem:D Lecseréltem a banános headert cocacolásra:) Az mégiscsak stilszerűbb:) Mert ugye ha szeretet adsz, akkor szeret majd a nagy viláááááááááááááááááááááááááág:)