• Túlbonyolítás

    Date: 2009.09.08 | Category: it's my life! | Tags: ,,,,

    Nem értem, hogy miért kell túlbonyolítani a dolgokat, és ugyanolyan dolgokat többféleképpen hívni.

    Itt van például a csempe. Ha azt mondom, hogy csempe, mindenki tudja, hogy arra a kerámia cuccra gondolok, ami a legtöbb esetben négyszög alakú, többé-kevésbé párhuzamos oldalakkal, szimplán egyszínű vagy mintás felülettel, és burkolóanyagként használják. És akkor jönnek hozzánk ilyen lakásfelújító munkások, és elkezdenek metlachiról, vagy mi a faszomról beszélni [és hozzáteszem, tök hibás dolog egy 30*30-as járólapot CSEMPÉT!!!! metlachinak hívni, mert az valami Olaszországból származó 10*10cmes égetett agyag lap… és ráadásul egy márka…]… NEM! Megmondtam nekik, hogy hívják csempének, mert attól, hogy a földre rakják, az még csempe marad…

    Vagy itt van az alma… Starking, Csillagkirály, Jonatán, Golden, Idared, Vista Bella, Téli Banánalma… Nem. Alma és kész…

    Vagy a hús… dagadó, karaj, comb, mell, ezek is feleslegesek:D Kérek húst, és kapok húst. Ennyire egyszerűen kéne működnie a dolgoknak…

    Kicsit a metlachihoz hasonló másik dolog is idegesít. Amikor valamire ráragad egy márkanév, és a márkanevet tulajdonnévként kezdjük használni. Mint ugye a metlachi, ami egy olasz gyártó… Vagy itt van a gyorskötöző, amit a főnököm – és ezáltal sajnos a kollégáim is – rendszeresen panduitnak hív:S [mondjuk, ahogy most ránéztem a honlapjukra, szerintem még mindig messze ők nyújtják a legszélesebb választékot:D]

    Szóval, ezeket a dolgokat én annyira nem kedvelem.