Tűzijáték [testor.blogol.hu-ról]

Date: 2006.08.21 | Category: school of life!, stories!, testőr.blogol | Tags: könyv,munka,rohanás,school of life!,szél,tűzijáték,vihar

Tegnap délután rájöttem, hogy rossz forgalmit hoztam haza a raktárból, így az este azzal kezdődött, hogy fél hatkor visszamentem kicserélni azt a jóra. Már akkor végig állt az andor utca és az egérútra is kezdett átterjedni a dugó. Szerencsére egy ügyes kormánymozdulattal megúsztam, rohantam haza, táska felkap és rohantam a buszhoz, hogy odaérjek fél nyolcra a hajóra.
19:02: leszálltam a villamosról a móriczon, elkezdtem futni a cél felé
19:06 Gellért téren szembesültem a céltól elzáró rendőrkordonnal. Megkérdeztem a rendőrt, hogy juthatok át pestre. Ő nem mondott semmit, csak elkezdett nevetni, hogy ahhoz korábban kellett volna elindulnom.
19:08 elkezdtem hívogatni a taxiscégeket, miközben rohantam vissza a móriczra. A taxi 2000nél azt mondták, nem tudnak taxit. A 6*6 először az adataimat próbálta begyűjteni. A nevem még elment, de amikor az adószám színtű adatok jöttek, kiakadtam, hogy miért nem küld kocsit, majd a sofőrnek elmondom ezeket… Aztán lebasztam.
19:13 Épp hogy elkaptam a hatos villamost. Ekkor úgy éreztem, sinen vagyok (szó szerint is), talán oda fogok érni.
19:18 Borároson lepattantam, rohantam a kettes megállójába, és szembesültem vele, hogy az sem ját. Káromkodtam, mikor ráébretem, hogy van 12 percem rohanni táskában két és fél hídnyi távolságot:D
19:28 Egy hölgy nem nagyon nézett előre, nekemjött, erre a barátja meg akart verni:D Mázli, hogy le tudtam beszélni róla.
19:34 full átizzadva beestem a hajóra, hangcucc bekapcsol, vártam a kezdést.
20:00 a zenekarom elkezdett játszani, én meg folytattam a könyvet, aminek már igencsak a végén járok (Giorgio Faletti: Én gyilkolok)
21:00 tüzijáték elkezdődött, szóltam nekik, hogy akkor hagyják abba a játékot, majd mindannyian kimentünk nézni. Amikor kiértem, kb akkor dőlt fel mellettem az erősödő széltől a magenta mobilszolgáltató egyik reklámanyagja, és darabokra tört.
21:07 pánik tört ki a hajóhoz csatolt kis sziget fedélzetén, én a felszolgálókkal együtt próbáltam nyugtatni és beterelni az embereket, majd az üvegablakra tapadva néztük, hogy menekülnek az emberek a rakpartokról, meg hogyan fújja a szél felénk a hajókat. Tényleg hatalmas vihar volt… Amikor kimentem két meleg barátomért, hogy behozzam őket a hajóra, a földet borító ‘romok’ hihetetlen méreteket öltöttek…
Este új, meglepő, egyeseknek sokkoló élményekkel tért haza mind a másfél millió ember, aki a szupervihar idején a fővárosban tartózkodott.
Ma reggel kiolvastam a könyv hátralevő részét, olvasgattam a neten tegnapról… ennyi:D