Ujra service, Thessaloniki, krimi, szar ido

Date: 2008.04.06 | Category: it's my life!, mixed! | Tags: dayoff,eső,lopas,projekt,seta,The Greek Story,vásárlás

T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába… Azt terveztem, hogy a tengerparton sétálgatva, zenét hallgatva, boldogan jutok el munkába. Ehhez képest a román srác lekéste a buszt, úgyhogy csatlakozott hozzám, ergo végig beszélgetnünk kellett. Valahogy végig szenvedtem, átöltöztem Gill szobájában, és elkezdődött csodás visszatérésem a pincérek világába. Egy laza reggeliztetés volt, aminél alig kell pár dologra figyelni: legyenek mindig tiszták az asztalok, és legyen mindig kávéskannád, kiskanalad és bögréd:) A terítés az ebédre – a veranda szokás szerint együtt terített, rám és Gillre a pohárpolisholás jutott, de kb. két rekesz után Mogyi elvitt minket, hogy az egyik bárból [Y] a másikba [main] cipeljünk át egy fagyigépet. Az ebédeltetés meetinggel kezdődött, már nem is emlékszem miről papolt Mogyi, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a rendről, meg ilyesmiről beszélt:D

Munka után két projektet tűztem ki magam elé: szerezni öltözőszekrényt és melegítőt a szobába, mert anélkül itt bizony nem lehet megmaradni [elég annyi, hogy este már mindenkinél láttam, szóval nem csak én fáztam nagyon éjszaka:P]. Öltözőszekrényt a nő csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó adni, a heatert elintézte Feri, szóval projektek teljesítve, irány a netezde. Előtte még vettem Ferinek görög számot, meg kértem kis ajánlót, hogy mit érdemes megnézni Thessalonikiben, aztán leültem. Neteztem vagy 3 órát, olvasgattam az otthoni koalíciós problémákról, írtam leveleket, elvoltam. Szükség is volt egy kis netre, mivel nem voltam már majd’ egy hete.

Visszaértem, átöltözés, majd egy újabb meetingbe csöppentem bele. „Ez koszos, ezek nincsenek elpolisholva, ezek miért itt vannak” – kb. ez volt a téma, ergo semmi új. A vacsora pörgős volt, ki-be jártam az italokkal, megállás nélkül, és csak nem fogytak a vendégek. Aztán 9 körül Mogyi beküldött polisholni, onnantól pihi volt:) Aztán 10 után még egy meeting, mert őőő nemtom már miről szólt. Aztán addig ott tartott minket, hogy futottunk, hogy elérjük a 11 órás buszt.

Este vacsi a szálláson [lásd: galéria ], majd a másnapi indulás leegyeztetése, és végül alvás.

T-91 2008. április 3. kedd [36] Az első szabadnap: Thessaloniki

Beával ugye elcseréltük a szabadnapot, hogy együtt mehessünk; este megbeszéltük, hogy akkor a 10:30-as buszt célozzuk meg gyalog, úgyhogy minden készen állt az első, nem a szállodában töltött görögországi napra.

Reggel kinéztem az ablakon, és napot láttam, úgyhogy a pulcsit csak begyűrtem a táskába [az első képen, induláskor még pólóban vagyok, utána végig csak pulcsiban:)], és 09:40-kor elindultunk itthonról. Séta végig a tengerparton, láttunk embert, aki botozott a vízben [kép], és 10:20-kor oda is értünk az állomásra. Bea vett reggelit, én gondoskodtam a buszjegyről, ami a nemzetközi diáknak köszönhetően olcsóbb volt, csak 4,1 €. Már a buszból láttuk, hogy bizony nem fog sütni a nap, sőt, Thessaloniki felé nagyon sötét az égbolt. Odaértünk, lógott az eső lába. Az újságos útbaigazított, 36-os busszal a Vulgari állomásig. Jött a 36-os, megkérdeztük, hova megy, és mondta, hogy a Cosmosba [Mediterranean Cosmos – helyi pláza]. Vettünk jegyet, és pár perc alatt meg is érkeztünk.

Mivel Orsi az első napokon kiverte a kezemből a fotógépem, az első dolgunk volt, hogy ezt pótoljuk. Most ugyan nem fekete, hanem a szürke verzió van, de tök ugyanaz a gép, és jujj csináltunk vele sok képet is! Aztán vásároltunk a Bershkaban – amire a Bea azt mondta, hogy jól állna nekem, megvettem:) Egy pulcsi, egy póló. És Bea névnapjára egy ajándék felső, Orsinak meg meglepiből egy – felső:D Vásároltunk a Zarában – egy papucsot és egy pólót nekem, aztán a Mangoban a Beának nadrágot és pólót. Elmentünk ebédelni, „német étterem”, viszont volt rántott hús, amire mindketten vágytunk, úgyhogy oda ültünk le. Aztán kis nézelődés, és elnyaltunk egy-egy hatalmas adag fagyit [banán, pisztácia, eper – mmmmmmmm nagyon finom volt!].

4 óra után úgy éreztük, eleget plázáztunk mára, irány a városnézés:) 36-ossal a vulgarihoz. A buszon leszólított minket egy nő, mert látta, hogy külföldiek vagyunk, és elmagyarázta, hogy hogyan kell menni a fehér torony nevű nevezetességhez. Átszálláskor elmagyarázta a jegyrendszer lényegét, miszerint egy 60 centes jegy egy óra 10 percig érvényes, és addig akár az összes buszra is felszállhatsz… Aztán a célhoz közeledve leszállt velünk, elmondta a múzeumok nyitva tartását, megmutatta, hogy merre menjünk, és elváltak útjaink.

A fehér torony nem valami nagy durranás, meg körbe is van kerítve ilyen építkezős kerítéssel, úgyhogy csak kívülről tekintettük meg. Láttunk még egy szál damillal horgászó embert [kép], nagy konténerszállító hajókat, rakodós kikötőt, és láttuk kívülről az egységes képet mutató kamara nevű városrészt. Erre vettük az irányt, és sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk és nagyokat nevetgéltünk. Láttunk rengeteg, a legszebb téren alvó kóbor kutyát, virágágyásórát, Riska ruhaboltot [kép], Snoopy gyrosozót, kis templomot a házak között, nevezetességnek kinéző romokat [Thessaloniki szép óvárosa először egy tűzvész, majd egy földrengés miatt elpusztult a 20. században], kék húst a szupermarketben, és annak ellenére, hogy az összes munkatársunk teljesen biztosra állította, hogy nincs meki Thessalonikiben, Bea talált egyet [megkérdeztem, összesen 4 van:D] a Budapest Tours feliratú házban:) Mindketten tele voltunk, de úgy éreztük, ennünk kell itt is, hát benyomtunk egy menüt. Vettem még egy övet egy deszkás boltban, és közeledett a hazaút ideje. Mivel sok időt töltöttünk el a boltban, taxival mentünk a buszállomásra.

Na, ez a taxi-kérdés elég viccesen működik itt. Ha leintesz egy taxit, ne lepődj meg, ha felvesz mást is. Vannak helyek, ahol állnak az emberek, és minden taxis lassít, és kiordítja, hogy merre felé megy. És persze mindenkivel kifizetteti éppen a taxióra állását.

Este buszozás, majd rövid netezés már Moudaniaban, aztán, amikor kitaláltuk, hogy most akkor induljunk, hogy elérjük a buszt [hotelből a szállásra], rájöttünk, hogy esik az eső. Ezért 10 perc telefonálgatás után a netcafé alkalmazottja szerzett nekünk egy taxit, ami újabb 4 €-ért hazavitt.

Ez volt eddig a legjobb napom Görögországban – és a Beának is!

T-90 2008. április 4. péntek [37] Krimi E03.

Hát, kifogyott a tinta a pennámból, vagymi, délelőtt nem történt semmi. Ja, talán annyi, hogy mivel Tina megkért, hogy várjam meg, nem volt időnk már besétálni munkába, ezért stoppoltunk, és a negyedik autó meg is állt, és kérdés nélkül tudta, hogy hova megyünk:D Munka után megkaptuk a március havi borravalót, nekem 31 € jutott, ami a legtöbb, amennyire hallottam. Délután alvás a szobában, majd munka. Este meg 1 órás meeting főbiztonságiakkal, menedzserekkel, mivel valaki délután ellopott 250€-t a kasszából… Akik délután bent voltak, megmotozták őket, akinek kocsija van, azt átkutatták, szóval elég kemény volt… De szerintem esélyük nincs megtalálni:S, úgyhogy levonás lesz a vége – mindenkitől… Sakisnak például éjfélig kutatták a kocsiját, a testét és a szobáját. Ultragáz:S

T-89 2008. április 5. szombat [38] Szar idő

Amikor ideértem Görögországba, örültem, mert rövidgatyás idő volt, sütött a nap, és igaz, hogy fújt a szél, de dög meleg volt. Az utóbbi egy hétben viszont a nap alig-alig bújik elő, folyamatosan szürke az ég, és két napja az eső is esik folyamatosan, ma már szakad. Ez, ha lehet, még jobban bezár minket a szobába… Például mára netezést és városban kajálást terveztünk, ehhez képest aludtunk délután. És ennek örömére meg is fáztam. Délelőtt még csak 1-2-szer kellett kifújnom az orrom, délután [vagyis este, a vacsoráztatás alatt] már láncorrfújó lettem: egyik zsepi [vagy szalvéta] követte a másikat.

Bea ma kétszer lekéste a buszt:) Ami bizony 66%, mivel reggel sétáltunk. Délután beültünk teázni a kantinba, hogy elteljen a 35 perc, aztán 13:35-kor [akkor indul a busz] szólt a Bea, hogy most megy a busz, futás. Futottunk, még csak nem is láttuk már a hátulját sem. Szóval irány a recepció, szereztünk taxi telefonszámot, és taxiztunk a szállásra. Vissza a 17:15-ös busszal mentünk [vagyis csak én], mert Bea elaludt:) Úgyhogy este, munka után már alig mertem együtt menni vele a buszhoz – vajon miért?!:)

Vacsoráztatásra olyan beosztást kaptunk, mint eddig még egyszer sem: együtt voltam a lányokkal az ötös stationben [ők az ötösben, én a hatosban, de annak az állása ugyanaz, mint az ötösé], és nagyon jó kis csapatot alkottunk [csak a reggelis terítés húzódott el picit], egyszer sem segítettek a menedzserek, mindig volt megterített asztalunk az új vendégeknek, koszos tányér szinte senki előtt nem volt, szóval összességében én büszke vagyok a teljesítményünkre. Ha meg azt vesszük, hogy én meg vagyok fázva, Orsi meg még nem heverte ki a lázas betegségét, akkor ez egész jó ’eredmény’!