• Vendegeink I.

    Date: 2008.03.10 | Category: be up-to-date!, it's my life! | Tags: ,,

    És akkor most nézzük, kik is esznek nálunk:

    • Először is kezdjük a kedvenceimmel – őket imádja az összes pincér: egy idős házaspár. 80 körül lehetnek korban, a bácsi csak tyúklépésben tud menni, összecsukható bottal jár, és hihetetlen, de folyton mosolyognak. Látszik rajtuk, hogy boldogok – és hogy boldogok együtt! Ennél szebb öreg kort nem kívánhat magának senki. A néni mosolya annyira aranyos, hogy leírni alig lehet. Összeszűkül a szeme, kis szája hatalmas mosolyra tágul… váááá. A lépcsőn csak úgy tudnak feljönni , hogy 3-4 lépcsőfokonként megállnak pihenni, de eközben is mosolyognak. A bácsinak mindig segítek odavinni az ételét a büfésortól, amiért látszik a szemében, hogy hálás, de már több vendég is megdicsért ezért.

    • Aztán van a másik típus, aki kb. 50 éves, és egyedül van. Az étteremben ül, és olvas. Mosolyog ugyan, de látszik rajta, hogy magányos. Ez az, amitől rettegek, hogy én is erre a sorsra jutok. Viszont azt tisztelem benne, hogy nem otthon sajnáltatja magát, hanem utazik.

    • Aztán vannak a folyton mosolygó, pincérrel beszélgető idős nénik, akik barátnőként utazgatnak egy 50 éven felülieknek utakat szervező utazási irodával.

    • És a másik fajta vendég, aki a pincérhez akkor szól, ha csak muszáj. Az ilyenekkel akárhogy próbálok kedves lenni, még egy köszönöm is ritkán csúszik ki a szájukon.

    • A bolgár és görög családok: ők úgy esznek, ahogy eddig azt hittem, hogy csak a magyarok: Mivel ’ingyen’ van, púposra szednek – nem viccelek – fejenként 4-5 tányért, és azokból felváltva eszegetnek, és a végén szerintem több kaja landol az asztalon, mint a szájukban. Nem beszélnek semmilyen idegen nyelven, szóval az egyetlen esély arra, hogy megtudd, mit akarnak, odahívni egy bolgár pincért, vagy görög menedzsert. Közben meg a gyerekeik sikongatva rohangálnak körbe-körbe. A lehető legrosszabb vendégek.

    • A pincérrel minden nap beszélgető házaspár-típussal zárom a sort. Őket érdekel minden: hogy honnan jöttem, miért, meddig, kivel, milyen nyelven, Magyarországon hol lakom, de szép város Budapest, mi már voltunk a Balatonnál, hogy hogy vagyok… Én is szeretek beszélgetni velük, de a maitre de restaurant folyton elrángat… Lehet, hogy ezért kapott az étterem 7 darab 5ös osztályzatot a 10-es skálán…

    • Animátorok: van köztük egy olyan jó pasi… Sokkal szebb, mint a szépfiú. Peer a neve, és valami gyönyörű. Németországból van, és nem tudom miért, de ők is ehetnek az étteremben.

    • Fiatal párok. Ők melegítőben jönnek le enni, de köztük is sok helyes srác van. És jó fejek a pincérekkel, vagyis velem biztos. Hálásak, ha segítek kávét tölteni a nem túl bonyolult kancsóból, ha viszek nekik szalvétát, amikor látom, hogy kínjukban valami papírral akarták megtörölni az arcukat. Az ilyen vendégeket is szeretem.

    Egy hét tapasztalatai. És szerintem az alapján, hogy mennyire sok-sok ember megfordul nálunk, még folytatódni fog a lista.