• Viktor vs világ

    Date: 2008.02.17 | Category: be up-to-date!, mixed! | Tags: ,,,,,,,,,,

    Ma rájöttem ismét arra, hogy nem teljesen hibátlan a tudásom a világról:) Például meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye, aki azt írja, hogy kultúra, merthogy helyesen kultura, ezért volt az egyik kategória neve is rosszul írva. Ma konfrontálódtam is emiatt egy sráccal, aki mondta, hogy nézzek utána. Utánanéztem, és… ciki, na. Egy haszna azért volt: a muszájt is valami hasonló vita után tanultam meg helyesen:) Viszont találtam egy tök érdekes bejegyzést a wikipedián, hátha segít másnak is, nézzétek meg – a leggyakoribb helyesírási hibákról szól.

    Mostanában gyakran lehet hallani hírekben, valamint több blog is folyamatosan foglalkozik a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet nem jogosultan használókkal. És itt írtam is, hogy ez az egyik dolog, amit kiemelten fontosnak tartok a kreszből. Anyuék háza előtt is van egy ilyen parkoló. Mentem tegnap haza hozzájuk, és amikor kiszálltam a kocsimból, akkor parkolt le egy a6os audi arra a helyre. Szóvátettem, mutattam neki a többi szabad helyet, és erre az volt a reakciója, hogy még sosem parkolt ott mozgássérült autó [én többször is láttam, pedig nem is lakom ott]… Aztán elküldtem az anyjába, s láss csodát, amikor káromkodva elvonultam, visszaszállt a kocsijába, és átparkolt. Tehát megérte. A szomorú az, hogy ma egy zöld toyota parkolt ott, amikor mentem ebédelni. Vittem a fotógépet, de siettem ebédelni, mert késésben voltam, úgyhogy majd legközelebb. És felrakom a szégyenfalra. Ezt pedig nyugodtan veheti fenyegetésnek is mindenki:)

    Végül: Ma sofőrködtem, elvittem tesóimat és öcsém barátnőjét az aréna plázába vásárolni. Amikor odaértem, kis zöld ledek segítettek leparkolni, aminek sikerességét öcsém a sipitozása ellenére sem tudta megváltoztatni:D HHHÁ Szóval bementem, de kb rögtön rámtört a pisilhetnék. Szó szerint körbejártam az áruházat, először az alsó, majd a felső szintet is, kerestem a wc. Sehol semmi tábla, vagy legalább egy piszoár a folyosón. Semmi. Megkérdeztem utolsó elkeseredésemben egy securityst, hogy ugyanmár, hol van, mert bepis van, és rámutatott egy sarokra, hogy ott. Jelöletlen ajtó, bizalmatlanul benyitottam, folyosó. És a folyosón belül már volt tábla nyilakkal, hogy ki hol végezheti dolgát, de kint semmi. Ez szánalmas. Megkönnyebülve jöttem ki, aztán vettem egy inget meg egy nadrágot – hiába, már csak 11,5 nap…